Mozdulatokra bontott termelés

Vessünk ismét egy pillantást a termelésre! A modern nagyipar kialakulásának előestéje a XIX. század volt, de csak a XX. század elején, a termelési módszerek gyökeres átalakulásával volt képes valóban kifejlődni. Nemcsak a kisipar, de még a múlt század végi nagyipar sem tudott eleget tenni az egyre növekvő igényeknek. Fokozatosan felismerték, hogy a termelési folyamat egyes részei ugyanúgy felbonthatók egyszerű mozdulatokra, mint ahogy egy zongora- vagy harangjátékot is az igen - nem parancsok sorozatával lehetett előállítani. A századfordulón megjelent a termelést forradalmasító, de ugyanakkor elembertelenítő találmány: a szalagtermelés. Az 1890-es években Pittsburghben a Westinghouse gyár öntödéjében már futószalag működött. Henry Ford, az autókirály már egész gyártási rendszerét erre építette.

Chaplin a "Modern idők" c. filmjében hátborzongató karikatúráját adja az elembertelenített gyári termelőmunkának, a gépies mozdulatokra bontott monoton tevékenységnek. Ez a tevékenység már nem kívánt szakképzettséget, de jóformán embert sem. Embertelenné vált a termelés, de embertelen lett a termék is. Soha nem látott mennyiségű áruval árasztotta el a piacot a modern gyáripar, de többségük jellegtelen, uniformizált, sematikus termék volt. Nem az egyén megrendelése, hanem előzetes felmérések szerint, valamilyen statisztikai átlag alapján készülnek. Igaz, hogy a tömeggyártás a kisiparnál sokkal olcsóbban állítja elő termékeit, és így szélesebb a felhasználók köre is, de ennek feltétele a termelés és a termék dehumanizálása.

Talán egyszer, évszázadok múltán ezt az időszakot az emberiség történelmének középkoraként fogják tárgyalni. Csak az elmúlt évtizedekben kezdődött, és a következőkben bontakozik ki történelmünk igazi újkora. Ehhez nem volt elegendő részekre bontani a termelési folyamatot, szükséges volt az is, hogy "részekre szabdaljuk" a termelőeszközöket.

A század elején még uralkodó volt az ún. transzmissziós energiaellátás. Egy-egy műhelyben csak egy-egy erőgép működött, amely meghajtotta a munkagépek fölött végighúzódó tengelyt, és minden egyes gép - szíjáttétel segítségével - erről kapta az energiát. Az elektromotorok terjedésével az energiaellátás decentralizálódott, minden gép külön, a többitől független meghajtást kapott, ezzel kezelése, irányítása egyszerűbbé vált.

Megszűnt a merev helyhez kötöttség, a műhelyek elrendezése, a gépek csoportosítása az adott feladatnak megfelelően változhat. Megalkották a villamos kéziszerszámokat (fúrógépeket, köszörűket stb.), amelyekkel a nagy, elmozdíthatatlan, szerszámgépbe nem befogható munkadarabok is megmunkálhatók.

A mikroelektronika kifejlesztése már azt is lehetővé teszi, hogy minden egyes gép külön-külön számítógépes irányítórendszerrel rendelkezzék.