Az információs folyamat

Ahhoz, hogy életünket, tevékenységünket célszerűen tudjuk irányítani, információkra van szükségünk, mégpedig pontosan olyan információkra, amelyek ehhez a célszerű irányításhoz szükségesek. Ebben a folyamatban is - mint a termelésben - bonyolult láncolaton keresztül lesz a nyersanyagból felhasználható termék. Az ásványi nyersanyagok sem tisztán, hanem ún. meddő, értéktelen kőzetekkel együtt fordulnak elő a természetben. Az információt is ki kell bányászni a jelek sokaságából, megszabadítva a meddő, értéktelen adatoktól. Az ásványokat rendszerint nem közvetlenül a bánya mellett dolgozzák fel, hanem vasúton vagy közúton nagyobb távolságra kell elszállítani. Az információt is továbbítani kell a forrástól a felhasználás helyéig. Az elsődleges feldolgozás az átalakítás. Az érceket és az adatokat is válogatjuk, dúsítjuk, hogy kinyerjük az értékes fémeket, ill. a döntésekhez szükséges sűrített információkat. És ahogy az anyagot raktárakban tároljuk a későbbi felhasználás számára, úgy kell az információkat is tárolnunk, ha azokra nem (csak) most, hanem később (is) szükség van.

Forrás, továbbítás, dúsítás, tárolás, feldolgozás, felhasználás! Mindezek olyan fogalmak, amelyeknek nemcsak az anyagi termelésben, hanem az információs láncokban is fontos szerepük van. Csak példaképpen említjük, hogy a földkéreg maga is tárol információt, amelyet elő kell bányászni a földből. Régészek és geológusok úgy tudnak olvasni a földkéregben fellelt jelekből, mint az átlagember a könyvekből. Az indián vagy a tajga vadásza a mi számunkra felismerhetetlen jeleket is észrevesz, és azokból fontos információkat szerez. A nyomokból ki tudja olvasni az előtte ott járt állat fajtáját, nagyságát, és azt is, hogy mikor ment arra. Fülét a földre szorítva hallja a távoli lábdobogást, felismeri az esetleges veszélyek közeledtét. A sok nyom és hang közül kiválasztja és elraktározza azokat az információkat, amelyek az adott helyzetben számára fontosak. Az ő környezetében e képesség nélkül képtelen lenne életben maradni.