Számítógép-generációk

Az elektronika lehetővé tette a számítás gépesítésének rohamos fejlődését. Az első elektronikus számítógép még jóformán meg sem született, amikor már továbbfejlesztett változatán kezdtek dolgozni. Az elektroncsöves gépek a korábbi számítógépnél több ezerszer gyorsabban dolgoztak, de igen gyakran meghibásodtak. Ez az elektronika gyermekkora, a számítógépek első generációja. A gép központi egységében uralkodtak az elektroncsövek, a tárolásra pedig óriási mágnesdobok szolgáltak.

Az elektronikus számítógépek előnyeiről már meggyőződtek. Kész volt ugyan az eszköz, de még nem elégítette ki az igényeket. Megbízhatóbb és kevesebb hőveszteséggel járó gépekre volt szükség. A Bell Laboratóriumban, 1947-ben három amerikai kutató, W. H. Brattain, J. Bardeen és W. Shockley feltalálta a tranzisztort, a félvezetőelven működő erősítőt. 1956-ban mindhárman Nobel-díjat kaptak. A tranzisztorok és a ferritgyűrűk alkalmazásával fejlesztették ki az ún. második generációs számítógépeket, amelyek mérete és hőhatása lényegesen kisebb, de sebességük és tárolókapacitásuk nagyságrendekkel nagyobb volt elődeiknél. Jelentősen fejlődött programozásuk is. Már nem volt szükség arra, hogy a programozó ismerje a gép bináris számrendszerben megadott nyelvét: elégséges volt a gépi nyelvhez közel álló ún. Assembly nyelv ismerete. Jelentős fordulatot hozott az 1958-as év, amikor S. Kilby és R. Noyce feltalálta az integrált áramkört. A méreteket folyamatosan csökkentették, és ezzel egy új korszak indult, a mikroelektronika korszaka. A mágnesdob helyére előbb a mágneslemez, majd a-hajlékony mágneslemez (floppy-disc) került, és minél jobban csökkent a méretük, annál inkább nőtt a tárolókapacitásuk. Az ún. winchester-lemezeken több millió adat tárolható. Eljutottunk a harmadik generációig, amelynek gépeiben a tranzisztorok helyett integrált áramkörök, a vezetékek helyett pedig nyomtatott áramköri lapok helyezkednek el. A számítógépes programozás nyelvét is továbbfejlesztették. Megjelentek a fordítóprogramok, az első magas szintű programozási nyelvek: a FORTRAN, az ALGOL, a COBOL, majd később az ún. interaktív nyelvek, a FOCAL, a BASIC stb. A 60-as évek végén kezdődött a számítógépek tömeges elterjedése és a további miniatürizálódás. 1972-ben egy nyugatnémet szakíró, D. Wiesmann így lelkesedett: "Egy kis, 2,84 mm éthosszúságú lapocskán 1434 (!) tranzisztor, ellenállás és dióda van. Ez az elképelhetetlenül parányi méret alig felfogható számítási sebességet tesz lehetővé. Egyetlen kapcsolás mindössze a másodperc 8-12 milliárdod részét veszi igénybe." És hol vagyunk még a miniatürizálás határaitól? Ma már 1 cm2-nyi lapon több százezer aktív elemet is elhelyeznek. Megjelentek a több processzoros rendszerek, amelyek egyidejűleg több programot képesek végrehajtani. Ezek már a negyedik, ill. ötödik generációs gépek.

Változott a gép, változtak a perifériák, fejlődött a programozás - de vajon változott-e a funkció?

Ugyanazok-e a gép feladatai, mint 4 évtizeddel ezelőtt?