Megszületik az elektronikus számítógép
Századunk 40-es éveiben már több olyan terület volt, ahol számítógépek segítették a mérnökök és tudósok munkáját. A II. világháború alatt a számítási igények tovább nőttek. Az angolok 1943-ban megépítették kolosszusukat, amelynek feladata a német tengeralattjárók üzenetei kódjának megfejtése volt. (Íme: ez nem is annyira számítógép, mint inkább információs gép.) Szó volt már a Cambridge-i monstrumról, amelyet Howard Aiken épített Babbage tervének megvalósítására. Ennek a polgári neve Mark I. volt. A gép 760 ezer elemet és 800 km-nél több vezetéket tartalmazott. Két szám összeadásához 1/3 másodpercre, összeszorzásához 6 másodpercre volt szüksége, de a számok akár 23 jegyűek is lehettek. Nem sokkal később a gépet Mark II. és Mark III. néven továbbfejlesztették. Az előbbi még elektromechanikus, az utóbbi már elektronikus működésű volt. A gépeket gyártó cég neve jól ismert: IBM. Tőlük függetlenül építette meg Konrad Zuse a kis, Z3 jelű számítóautomatáját.

Az emberiség megízlelte a számítás gépesítésének lehetőségeit, és ez fokozta étvágyát. Hogyan lehetne gyorsabb gépeket készíteni? Ne feledjük, századunk 40-es éveiben vagyunk, amikor már a rádiózás megszokott és mindennapi dolog! Az új tudományág, az elektronika - az irányított elektronok elmélete - alapjaiban már kialakult. Mai szemmel nagyon egyszerűnek tűnik az amerikai John V. Atanasoff, az lowa State College professzorának javaslata, miszerint az elektromechanikus alkatrészek helyett elsősorban elektroncsöveket építsenek be egy számítógépbe. Tanítványa, J. W. Mauchly, H. G. Goldstine és J. P. Eckert közreműködésével 1943. május 31-én kezdi el a kivitelezést a philadelphiai egyetemen. 1943-1945 között épült meg az Electronic Numerical Integrator And Computer (elektronikus numerikus integrátor és számítógép), rövidítve: ENIAC. 18 ezer elektroncső, 6000 kapcsoló, 1500 relé, 70 ezer ellenállás és 10 ezer kondenzátor volt a gépben. "Szédületes" sebességével 333 szorzást és 5000 összeadást tudott másodpercenként elvégezni, mintegy 500-szor volt gyorsabb a Mark L-nél. (Ez a gép még tízes számrendszerben dolgozott.) 1946. február 15-én, egy sajtóértekezleten jelentették be a gép üzembiztos működését. Nagy büszkeséggel közölték, hogy volt már olyan 12 órás műszak is, amelyben több órán keresztül hiba nélkül működött a gép. Ez valóban új korszak a számítások gépesítésének történetében!

Az elektromechanikát felváltotta az elektronika, de a gép programozása nagyon nehézkes volt. A régebbi telefonközpontokhoz hasonlóan huzalozásokkal, dugaszolással kellett kialakítani a programot, és bizony alkatrészei sem voltak a legmegbízhatóbbak. Nem beszélve arról, hogy teljesítményfelvétele kb. 140 kW volt, amelynek nagy része (az igen alacsony hatásfok miatt) a környezetet fűtötte. Méretei egyenesen "lenyűgözők": 30 m hosszú, 3 m magas és 1 m széles volt: elhelyezésére egy óriási termet kellett kiüríteni. Tömege 30 tonna volt, és építése 10 millió dollárba került!