A technika fejlődése

Eljutottunk a XX. sz. első feléig. Történeteink nemcsak a modern számítógép-technika előzményeinek, hanem a technika általános fejlődési törvényeinek bemutatására is szolgáltak. Tévedés azt hinni, hogy a technika története a nagy feltalálók életrajzának és alkotásának időrendi felsorolása, mert a történelmet nem az egyes emberek, hanem a társadalom egésze formálja. Közismert, hogy az ókori Görögországban Héron már mindent ismert, ami egy gőzgép megalkotásához szükséges; a gőz erejét mégsem termelési célokra használta fel, mivel nem volt társadalmi igény a gőzgépre. Ugyanakkor hiába van társadalmi igény valamire, ha a technika adott fejlettségi szintjén azt nem lehet megvalósítani.

Az itt következő - a korábbiaknál látszólag bonyolultabb - gondolatmenetet érdemes figyelmesen végigkövetni, mert olyan vezérfonalat ad, amely a technika történetének sokszínű és eseményekben gazdag világában eligazít. A technika fő fejlődési vonala valóban a leírt sémát követi, de ez nem jelenti azt, hogy minden apró részletében, minden eseménynél ezek, és csak ezek az összefüggések uralkodnak.

A kiindulópont mindig a meglevő helyzet. Rendelkezésünkre áll valamilyen eszköz, és igényünk is van arra, hogy ezt az eszközt használjuk. Az eszközről a használat során derül ki, hogy mire alkalmas, mit tud nyújtani. Ezt összehasonlítjuk előzetes igényeinkkel, és ennek alapján három eset lehetséges.

Első legegyszerűbb eset, amikor az eszköz pontosan azt adja, amit vártunk tőle. Ilyenkor tovább használjuk, és e használat során egyre ügyesebbek leszünk, jobban megismerjük magát az eszközt és használatának módját is. Ennek során eljuthatunk egy olyan pontig, amelynél kiderül, hogy eszközünk valójában másra is képes, mint amit vártunk tőle. Ez a második lehetőség, amelyhez az ember rendkívül gyorsan képes alkalmazkodni: igénye megnövekszik, és most már ettől - ill. az ehhez hasonló eszközöktől is - az újabb igénynek megfelelő működést várja el. Az igényt fejleszthetik belső indítékok vagy külső hatások is, és olyan szintre fejlődhet, amelynek meglevő eszközeink már nem felelnek meg. Ez a harmadik változat tehát, amikor igényeink nagyobbak az eszköz által nyújtott lehetőségeknél. Egyfajta válsághelyzet lép fel: feszültség a lehetőségek és az igények között. Ezt a feszültséget fel kell oldani! Lehet, hogy a feszültséget az eszköz nem megfelelő, nem teljes hatékonyságú használata okozza: Nem lehet-e ügyesebben, célszerűbben működtetni eszközünket?

Ha igen, akkor tudásunk növelésével már - átmenetileg - megszüntettük a feszültséget. Ha nem a tudással, hanem magával az eszközzel van a baj, akkor a feszültség már alkotásra kényszeríti az embert: a meglevő eszközt fejleszteni kell.

Ebben a fejlesztésben nemcsak az adott eszközzel szerzett eddigi tapasztalataink, hanem más szakmák, még a művészetek is segítségünkre lehetnek. Eredményként egy új eszköz áll előttünk, és a folyamat kezdődik elölről.