Automatacsodák

A bütyköstengely sokat segített, de voltak olyan feladatok (pl. a harangozás), amelyek megoldásához annyi bütyökre lett volna szükség, amennyit elhelyezni lehetetlen volt. Gyakran órákon keresztül kellett 6-8 harangozónak az előírt program szerinti egyhangú mozdulatokat végeznie a tervezett dallam létrehozásához. Lehetne ezt is gépesíteni? Biztosan, hiszen tipikusan igen - nem utasításokból áll a program. A sok utasítás miatt a bütyköstengelyt ún. vezérlődobbá kell alakítani. Ez egy nagy henger, amelyen bütykök százait lehet elhelyezni. Ilyen dobbal csodálatos harangjátékokat lehetett megszólaltatni, és a bütykök átrendezésével a "programot", a dallamot is változtathatták.

Hogyan? Talán a zene is algoritmus? Igen, ha zenének csak a hangjegyek egymás utáni sorozatát tekintjük; ennek programja a kotta. Persze szigorúan véve csak a gépzene algoritmikus, hiszen a művészi zene ennél több. (A zenei átélés művészetét sosem lehet programozni!)

Hogy is lehetett zenélni ilyen dobbal? Emlékezzünk: a kotta az egymás után következő és végrehajtandó utasítások sorozata. Ezt hajtja végre - a megfelelő zeneeszközzel összekötve - a vezérlődob. Az algoritmusban csak igen és nem lehet: minden mozdulatsor, aminek ilyen algoritmusa van, bütyköstengelyekkel, ill. dobokkal vezérelhető. Az ember leleményességén múlik, hogy az összetett folyamatokat igen - nem elemekre hogyan tudja felbontani. Ha sikerül, már "csak" a hengert kell elkészíteni, elhelyezve a megfelelő helyeken a tüskéket. Nagy munka volt ennek kialakítása, de utána már ment minden magától, automatikusan (a görög automatos önmagától működőt jelent). Az automata tehát több mint mechanizmus: olyan szerkezet, amely meghatározott programot hajt végre külső, emberi beavatkozás nélkül.

A XVII-XVIII. században nagyon sok automatát szerkesztettek. Az ábrán látható sakkozógép Kempelen Farkas műve. A sakkozó törököt egy ember mozgatta, bonyolult mechanizmus segítségével. A bámulatos szerkezetek sokaságából is kitűnnek a Jacques-Droz család két híres órásművészének (az apa, Pierre és a fia, Henry Louis) alkotásai. Ezek nemcsak írni és festeni tudtak, de zongoráztak is, és közben fejükkel, szemükkel követték a kottát. A produkció végén pedig hajlongva megköszönték az elmaradhatatlan tapsot. Offenbachot, a zeneszerzőt is megragadták ezek a csodák, "akikről" a Hoffman meséi c. operájában is megemlékezik.

Megszámlálhatatlan azoknak az eszközöknek a sokasága, amelyek "dobbal" (vagy ahhoz hasonló szerkezettel) vezérelt automataként működtek: szökőkutak, toronyórák, játékok, sakkgépek, vagy éppen a verkli. De ilyenek működnek még napjainkban is; pl. ha kicsit eltérő kivitelben is - a motorszelepek nyitásának, zárásának vezérlése, a kakukkos óra, különféle időkapcsolók és egyes játékok is.