Közbeszól a mechanika

Rohamosan fejlődött a kereskedelem és a gazdaság, egyre sokasodtak a számítások, de fejlődtek a termelésben használt gépek is. A későbbiekben még visszatérünk arra, hogyan fejlődtek ki a kerékből a különféle vezérlőmechanizmusok, bütyköstengelyek, harangjátékok, és mindez a mechanika tudománnyá válásával és vele szoros kölcsönhatásban ment végbe. A mechanika csodálatos sikerei, szellemes eszközei szinte bódultságban tartották a kor tudósait és filozófusait. Immár "pontos" magyarázata lett a csillagok, bolygók mozgásának, "parányi" szerkezetekkel mérték az időt. A mechanika mindenre képes és mindent megmagyaráz: valójában egész világunk egy nagy óraszerkezet. Ez az a kor, amelyben mindent a világ egészét és minden részletét mechanikai, óraszerkezeti modellre akartak visszavezetni, amelyben a mechanikai szerkezetek tökéletesítésével még örökmozgót is készíteni akartak. Magától értetődő, hogy a számolásokhoz is szellemesebbnél szellemesebb mechanikai szerkezeteket állítottak elő. A csillagászati táblázatok összeállítósához óriási mennyiségben kellett szorzásokat elvégezni. Ezt igényelte egy új tudományág, a "háromszögek mérése", a trigonometria is. (Ez az elnevezés nyomtatásban először 1595-ben jelent meg, névadója Pitiscus.) Szükségessé vált a szorzás algoritmizált, monoton, gépies munkájának gépesítése.

Leonardo da Vinci maga is szerkesztett számológépet. 1623 szeptemberében Wilhelm Schickard levélben értesítette barátját, Johannes Keplert, hogy sikerült fogaslécekkel és -kerekekkel számítógépet készítenie. Sajnos ennek képe csak vázlaton maradt fenn (a 30 éves háború az eredetit elpusztította); néhány éve azonban elkészült a rekonstrukciója. Gépével nemcsak összeadni - kivonni, hanem szorozni - osztani is lehetett. Pedig ekkor már kevésbé volt szükség a szorzásra! 1614-ben ugyanis egy zseniális skót báró, Napier (műkedvelőként) feltalálta a logaritmust, és ezzel lehetővé tette, hogy a szorzást összeadásra vezessük vissza. (1650-ben Pattridge megalkotta az első logarlécet.) Ennek ellenére továbbra is készültek számítógépek. Napier maga is létrehozott egyet, amellyel 10-jegyű számokat néhány másodperc alatt összeszorzott. Hasonló gépet alkotott az angol Morland és 1642-ben a francia Pascal. Az utóbbit ma is megcsodálhatjuk! Az óraszerkezetekből átalakított összeadó masinával a fiatal Pascal apjának akart segíteni, akinek hadbiztosként rengeteg adóbehajtási számítást kellett elvégeznie. A német Leibniz ezt a gépet továbbfejlesztette, és 1672-re szorzásra és osztásra is alkalmassá tette. Ezekkel a gépekkel tízszer, százszor gyorsabban lehetett elvégezni az alapműveleteket, mint a korábbi abakuszos módszerrel.