Számoljunk abakusszal!

Visszatérünk a római piactérre. Most már egyszerű dolga van a kereskedőnek: van kalkulátora. Az előző oldalon bemutatott táblán középen az egységtől (balra) a millióig a számok jelei, jobbra az 1/12, 1/24, 1/36 és 1/48 jele látható. Az alsó vájatokban levő kavicsok értéke egységnyi, a felső vájatokban pedig ennek ötszöröse. Dareios vázáján levő alak előtt egy ilyen számolótábla, kezében pedig ennek kicsinyített mása (a korabeli zsebszámológép) látható. Ezzel a táblával már könnyebb kiszámolni a tizenhétszer tizenhármat. Tízzel úgy szorzunk, hogy pl. az X vájatban levőt a C, az I vájatban levőt pedig az X vájatba "írjuk": XVII helyett: CLXX. A hárommal való szorzás az ábrából követhető. Ehhez hozzáadjuk az előbbi részletszorzatot: CCXXI.

Nem akarom fárasztani az Olvasót ezzel a "bonyolult" művelettel, de azért érdemes emlékezetébe vésnie, hogy már ennek az egyszerű "számológépnek" a kezeléséhez is ismerni kellett valamiféle szabályt, az egymás után végrehajtandó lépések előírását (ma úgy mondanánk: algoritmusát).

Érdekes - és ez is jellemző az emberi fajra -, hogy hasonló elvű, a számolást elősegítő eszközök egymástól függetlenül fejlődtek ki Európában és a Távolkeleten. A kínai szuan-pan (szó szerint: számolótábla) segítségével ugyan nem kavicsokat rakosgattak, de a módszer

lényegében azonos volt. A golyók keretbe foglalt vékony drótokon csúsznak. A drótokat egy keresztrúddal két egyenlőtlen részre osztották. A hosszabb részen 5, a rövidebben 1 vagy gyakrabban 2 golyó csúszhat. Míg az előbbi szakasz golyóinak értéke 1, a rövidebb részen a golyók értéke 5. Ez a számolási segédeszköz a XII. századtól terjedt el, de tudjuk, hogy már a VI. században is ismerték.

A japán szoroban sem sokban különbözik rokonaitól. Az orosz szcsotcsik napjainkban is közkedvelt eszköz a szovjet áruházakban, a pénztárosok rendkívül ügyesen, ördöngös gyorsasággal használják.

A számításokra szolgáló táblát, majd később az ezt helyettesítő drótra fűzött golyócskákat a mai napig abakusznak hívják, és feltalálását Püthagorasznak tulajdonítják.

Az abakusz szó szemita eredetű, eredetileg egy porral bevont, ugyancsak számítási célú táblácskát jelölt.

Bármilyen formájú is az abakusz, elsősorban összeadásra és kivonásra szolgál, a szorzás (hát még az osztás) továbbra is bonyolult művelet maradt. Ahogy fejlődött a termelés, a kereskedelem, a tudomány, mindig nagyobb számokkal kellett műveleteket végezni egyre jobban feszített a számítási igények és a meglévő számítóeszköz lehetőségei közötti ellentmondás.