A kezdet: a calculus

A hieroglifákkal papíron (ill. papiruszon) számolni tehát nehéz. A fejszámolásra (sokjegyű számokkal) ma sem mindenki képes. Segítsünk hát magunkon valamilyen természeti tárgy felhasználásával, pl. kavicsokkal! Összeszedünk egy csomó kavicsot, és csak leszámoljuk az összeadandókat: megvan az összeg. Vagy: leszámoljuk a kisebbítendőt, elvesszük belőle a kivonandót és megvan a különbség. Igen ám! De mi van, ha száz vagy ezer, vagy még ennél is nagyobb számokkal kell dolgoznunk? Nem használhatnánk fel kavicsokat nemcsak a kis, hanem a nagyobb számjegyek jelölésére is? A megoldás persze utólag (mint minden nagy találmány) egyszerű: készíteni kell egy agyagtáblát, az előkelőbbeknek esetleg márványtáblát, amelyben egymással párhuzamos csatornák vannak, és amelyek mindegyikéhez növekvő sorrendben egy-egy betűszámot írnak. Összeszedünk akkora kavicsokat, amelyek a csatornába beletehetők, és máris kész a számolást megkönnyítő eszköz. Ilyen táblán számolt a Dareiosz vázáján látható írnok is. A képünkön látható (ún. szalamiszi) számolótábla fehér márványból készült az i. e. IV. században, mérete: 150×75 cm. Tekintélyes méret és tekintélyes érték!

A kövecskék nélkülözhetetlen számítóeszközzé váltak. (Ezt még a nyelv is tudomásul vette: a görög számolás szó - pszéphizein - a kövecske, pszéphon szóból ered.)

A rómaiaknak már könnyű dolguk volt, csak a meglevő eszközt kellett továbbfejleszteniük. Itt álljunk meg egy pillanatra, és vegyük elő a magyar-latin szótárt! A kavics szó latin megfelelője: calculus. Igen, a calculus (tehát a kavics) szóból ered a számolás igéje (calculare) és a számolást segítő technikai eszköz (a kalkulátor) neve is.

Érdemes felidézni, hogy mi is történt. Amíg csak különálló mennyiség jelölésére volt szükség, kiválóan megfeleltek a római (vagy előbb: a görög) betűszámok, mihelyt azonban a kereskedelem, a gazdálkodás és a hadászat fejlődésével a számokkal műveleteket is kellett végezni, az embernek segítségül kellett hívnia a technikát, meg kellett alkotnia első számító "gépeit".

Csak érdekességként említem, hogy a kavics anyaga elsősorban szilícium, és a modern kalkulátorokban is szilíciumchipek (morzsák) találhatók; igaz, hogy a szilícium szerkezete és működése "némileg" megváltozott. És a kettő között ott van a "számításgépesítés" évezredes szilíciummentes korszaka. De nemcsak a kalkulátor, hanem például a "digitális" és a "computer" szó is latin eredetű. Latinul a digitus ujj, és nevében őrzi másik fontos számítási segédeszközünket, kezünk ujjait, amely a történészek szerint a római számok formájának eredője is. (A digitus a római birodalomban hosszmérték is volt, kb. 18,5 mm-nek felelt meg.) Latinul a computare: összevágni, rovásfára felróni; amely a számok rögzítésének akkori módjára utal.