Számolás képekkel

"Sok van, ami csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb". Számtalan képesség tekintetében az állatvilág különféle egyedei messze felülmúlják az embert. Az egyes állatfajok a saját környezeti feltételeikhez nagyon jól idomulnak. Viszont az ember minden állatot felülmúl azzal a képességével, hogy nemcsak alkalmazkodik környezetéhez, hanem képes azt céljainak megfelelően átalakítani. Vannak ugyan eszközkészítő állatok is, de csak az ember képes arra, hogy meglevő eszközét és igényeit összevesse és az igényeknek megfelelően tökéletesítse, fejlessze azokat. Maradjunk azonban témánknál, foglalkozzunk a számításokkal! Szorozzunk össze két számot, mondjuk tizenhetet tizedhárommal! Egyszerű művelet, fejben is elvégezhető. De - felejtsük el egy pillanatra a mai számjegyeket, és képzeljük magunkat az ókori Róma piacterére. Tizenhárom tógát akar venni egy patrícius, és minden tóga egységesen tizenhét denáriusba kerül. Hány denáriust kell a kereskedőnek átadnia? Leszámolja tizenháromszor a tizenhét érmét? És ha nincs annyi pénze, de a kereskedő elfogad öt denáriust érő tyúkot és hét denáriust érő amforát is fizetség gyanánt? Akkor mi történjék: átad mondjuk hét amforát, de mennyit kell még kifizetnie? Ismét hangsúlyozom: még nem ismerik a ma használatos számjegyeket! Hát bizony gondban lehettek a római piacon, ha … ha már jóval előbb nem segített volna az emberi találékonyság, ügyesség (görögül: a techné). Hiszen nem volt könnyű dolga az embereknek a sumér, az egyiptomi vagy a görög számokkal sem. Vessünk csak egy pillantást a régi számírásokra! A sumér, majd a babiloni számrendszer 60-as (innen ered az idő és a szögek perc-másodperc felosztása is); a számok jelölésére egyik végükön hengeres, másikon háromszög keresztmetszetű íróvesszőt (ún. stylust) használtak. Külön szorzótáblákat kellett készíteni, s abból olvasták le az eredményt. 4000 évnél is régebbiek azok a babilóniai táblák, amelyeken iskolai számtanfeladatokat is találhatunk.

Az ókori kínaiaknak is segédeszközt kellett készíteniük. Belső-Mongólia területéről került elő 20 vékony elefántcsont pálcika, amelyet a 3000 évvel ezelőtti Zhon dinasztia korában használtak a számításokhoz.

Az egyiptomi hieroglifák számai sere sokkal egyszerűbbek a mai ember számára. Ők is készítettek táblázatokat, sőt "számítási szabálykönyvet" is, de ezt hosszú ideig csak nagy tudású, különlegesen képzett "szakemberek" tudták használni.

A mindennapi számításokhoz valami könnyebben kezelhető eszközre volt szükség. Hérodotosz (mintegy 2500 éve) azt írta, hogy az egyiptomiak "vonalakat húztak és (rajtuk) kövecskékkel számoltak".

Hosszú évszázadok teltek el, míg a képből betű, majd számjegy lett - és az ember segédeszköz nélkül már nem boldogult a számok világában.