A "titokzatos" jelen

Nagyon megértem azokat, akiknek több mint titok a számítógép, akik úgy vélik, hogy ez csak a beavatottak számára megismerhető eszköz. Eléggé vegyes érzésekkel találkoztam már a nem szakemberek körében. Sokan értetlenül bámulják, csodálják, vagy félnek tőle; van, aki minden probléma megoldóját, és van, aki a társadalom teljes elgépiesedésének okozóját látja benne. Még fokozza a zavart, amikor olyan magyarázatot hallanak, amely hemzseg az érthetetlen szavaktól.

A hardware és a software, a file és a record… egyike sem lesz közérthetőbb, ha szabványosított magyarosítással pl. fájl-nak vagy szoftvernek írjuk. És amikor "népszerűen" kifejtik, hogy a "digitális számológépekben… a számokat reprezentáló impulzuskombinációk hossza (a bináris helyértékek száma) egy-egy gépen belül szigorúan állandó" (Új Magyar Lexikon). Ne is folytassuk! Mintha a mozi és a tv közötti különbség magyarázatát úgy kellene kezdeni, hogy részletesen ismertetjük a katódsugárcső működési elvét.

E könyv szerzője nem ezt az utat követi. Úgy gondolom éppen elegendő népszerű ismertető van már forgalomban a számítógép felépítéséről, programozásáról, alkalmazásáról. Akit érdekel a téma, bőségesen találhat magyar nyelvű irodalmat is, és az iskolában is ott van már a számítógép. Nincs olyan középiskolás ma már, aki ne találkozott volna vele, és egyre többen vannak,

akik nemcsak játszani, de programozni is tudnak. Miért ez a nagy társadalmi mozgalom? Hogyan jutott el az emberiség a számítógépkorszakba, és mit várhat tőle az egyes ember? Azokhoz szólok, akik ezekre a kérdésekre keresik a választ, és közben talán az ember jövőjéért is aggódnak.

Nem vagyok hivatásos számítástechnikus, bár majdnem két évtizede közvetlen kapcsolatban vagyok a számítógépekkel. De még él bennem annak emléke, amikor azt sem tudtam, mi fán terem a számítógépes programozás. Emlékszem rá, milyen nehezen, bátortalanul, az önbizalom teljes hiányával fogtam hozzá egy számítógépnyelv tanulásához. Jobban tartottam tőle, mint az angol vagy az orosz nyelvtől. És most elképzelem ezt a 20 évvel ezelőtti önmagamat, és neki próbálom bemutatni a technika és a számítógép kapcsolatrendszerét.

Talán sikerül a szemléltető képek és a hozzájuk tartozó szöveg segítségével együttesen meggyőzni az Olvasót arról, hogy a kultúra egy és oszthatatlan, és hogy annak ma már szerves része a technikai kultúra, s hozzá tartozik a számítástechnikai kultúra is. Ehhez azt kell belátni, hogy a számítógép nemcsak (nem is elsősorban) számításokra szolgáló gép, hanem kulturális fejlődésünknek olyan gyümölcse, amelynek léte, célszerű és okos használata egész kultúránkra, annak fejlődésére és fejlesztésére is jótékony hatással van.