scanner

(ang. szó, jelentése letapogatás, megvizsgálás) Gyakran előfordul, hogy egy rajzot vagy fényképet, egy írógéppel írt szöveget kellene a számítógép memóriájába bevinni, mert a gép nyomtatójával akarjuk kinyomtatni, esetleg előtte még változtatni akarunk rajta valamit. Erre szolgálnak az ún. digitális leolvasó készülékek. Ezek egyike a scanner, amely egy fénysugárral letapogatja a beléhelyezett papírlapot és elkészíti annak “bit-térképét”. (Ez a térkép soronként jelzi, hogy az egyes pontok fehérek vagy feketék, esetleg - drágább készülékeknél - azt is, hogy milyen színűek.)

Ha a lapon ábra van, ez a térkép már egyben az ábra számítógépes képe is. Bonyolultabb a helyzet, ha a lapon (írógéppel írt) szöveg van. Ekkor egy külön (ún. felismerő) program szükséges, amely az összetartozó pontok alapján ismeri fel az egyes karaktereket (betűket, számokat, írásjeleket) és a szöveget tárolja a számítógépben.
 
Egy betű kinagyított képe, a RECOGNITA nevű karakterfelismerő program képernyőjén
Olyan scanner is van, amely "végigsétál" a felismerendő lapon

sport

A számítógéppel való hosszadalmas tevékenység - még ha ezt még nem is érzed - nagyon fárasztó, egészséget romboló is lehet. Csak rendszeres testedzéssel kerülhető el, hogy izmaink elsatnyuljanak a számítógépek mellett, csökkenjen ellenálló képességünk a betegségekkel szemben: Irány a sportpálya, és - itt is utunkba kerül a számítógép. Az edző - az élsportolók adatait, az edzési eredményeket, egészségi állapotukat számítógéppel nyilvántartva naprakészen figyelheti tanítványai fejlődését, alakíthatja és módosíthatja az edzési tervet. A képmagnetofon a sportoló minden mozdulatát rögzíti, a felvétel lassított lejátszásakor sajátmaga is értékelheti, hogy hol kell még tökéletesítenie mozgását. A számítógép a videofelvételek értékelésében is segít, rajzban megjelenítheti az ideális és a tényleges mozdulatokat, így az eltérések jobban megfigyelhetők. A jó programmal ellátott számítógép a sakkozónak és a bridzselőknek is kitűnő partnere lehet. Készültek már atlétikában, magasugrásban, rúdugrásban használható edzőprogramok is. Nemigen létezik olyan sportág, amelyben a számítógép ne segíthetné a sportoló felkészülését. És a közvetítések! Talán már észre sem vesszük, hogy nincs is olyan sportközvetítés a televízióban, amelynél ne lenne ott a számítógép. A műkorcsolyázás vagy a síugrás pontszámait szinte azonnal összesíti a gép, és közli a helyezési sorrendet is. A műlesiklás egyes szakaszai után megjelenik a képen, hogy éppen hányadik a versenyző. Az öttusa terepfutásánál vagy a sífutásnál ezek az információk nemcsak a nézők, de a sportolók számára is érdekesek. Az autómotor sportban (különösen a Formula 1 versenyeken) is láthatjuk a számítógép segítségét. A riporternek a gép mindentudó lexikonként áll rendelkezésére; az egyes sportolókról jóformán minden adatot megtudhat az adatbank segítségével, életkort, családi állapotot, foglalkozást, eddigi eredményeket, testméretet stb. Az adott sportág világ- és Európa-rekordjait, bajnokait hosszú évekre visszamenőleg nyilvántartja és - kérésre - közli a számítógép. Ez a rendszer ma már mindennapos, és nem csak a világversenyeken. Egy helyi sportegyesület vagy akár egy iskola is megteheti, hogy hasonló információs rendszert alakítson ki a saját maga számára.

statisztika

Majd minden nap láthatsz az újságokban táblázatokat, ábrákat a gazdaság, a népesség helyzetéről, ún. átlag-értékekről (átlagbér, átlagár, átlagfogyasztás stb.). Mindezeket sok-sok adatból számítják ki. Majd minden országban tartanak időközönként népszámlálást, aminek adataiból ugyancsak statisztikai kimutatásokat készítenek. E nélkül jóformán semmit sem tudnánk hazánkról, lehetetlenné válna az ország vezetése is. (Ha nincs információ, nincs vezetés sem!) A múlt században egy ilyen (amerikai) népszámlálás kézi adatföldolgozásának hosszadalmassága adta az ötletet arra, hogy ezt a munkát is gépesíteni kell. Az amerikai Hollerith 1886-ban alkotta meg lyukkártyás adatföldolgozó rendszerét (amely később, néhány évtizedig a számítógépek input és output rendszerének is alapja lett).
 

Budapest és Algír hőmérsékleteinek
összehasonlítása

Ma már minden statisztika számítógéppel készül, a korábbi kézi módszerekhez képest összehasonlíthatatlanul gyorsabban és szélesebb körűen. Érdekes összehasonlításokra képes a statisztika. A számítógéppel készített ábrán pl. láthatjuk az észak-afrikai Algír és Budapest városának sokévi minimum és maximum hőmérsékletét egymás mellett. Ha eddig nem tudtad volna: az algíri legkisebb hőmérsékletek átlaga nagyobb, mint a budapesti legnagyobb hőmérsékleteké.

szakértői rendszer

Gondoltál már arra, hogy az orvos hogyan állapítja meg a betegséget? Hányféle tünetet, adatot kell egybevetnie tanult és tapasztalt ismereteivel, hogy felismerje, mi az oka a panaszoknak? Bizony gyakran hosszas gondolkodás, több orvos együttes vizsgálata (úgy hívják: konzílium) szükséges ahhoz, hogy helyes “diagnózis”-ra jussanak. Valamennyien az emlékezetükre vannak utalva. Az ilyen fajta tevékenységhez nyújt segítséget a szakértői rendszer. Ez olyan számítógépes  programrendszer, amely egy szakterület szakértőinek ismereteit, tudását és azok következtetési módszereit tárolja, majd segít a feladatok megoldásában. A számítógép interaktív (párbeszédes) üzemmódban kérdéseket tesz fel. Ezekre kapott válaszok alapján a nagy kiterjedésű adatbankjából (amely tartalmazza az adatokat és a szakértők által megfogalmazott összefüggéseket, következtetési szabályokat) kikeresi azokat az eseteket, amelyek az adott tényeknek legjobban megfelelnek. Ha a fölhasználó a választ nem fogadja el, további kérdéseket tehet fel. A szakértői rendszer a tapasztalatokra épül (nem helyettesíti, hanem kiegészíti és meggyorsítja az emberi okoskodást). Sohasem ad egyetlen megoldást, csak a megoldások lehetséges körét szűkíti néhányra. Ebből a néhányból azután az embernek kell kiválasztania a szerinte legmegfelelőbbet. A program a nagyszámú tapasztalati adatból statisztikai értékeléseket készít; megvizsgálja (és közli) a szélsőséges eseteket; “megjegyzi” a fölhasználás során szerzett újabb tapasztalatokat. Elsősorban olyan feladatok megoldására lehet használni, amelyeknél - az adott esetre érvényes tények alapján - ki kell választanunk sok lehetőség közül a (meghatározott szempontok szerinti) megfelelőeket. Ilyen pl. a mérnöki tervező munka, az orvosi diagnosztika (betegség meghatározása a leletek alapján), bonyolult rendszerek hibáinak megkeresése, pályaválasztási tanácsadás, mérések értékelése, műholdak vezérlése, repülőgép-pilóták manőverezésének támogatása. (A ma ismert néhány ezer rendszernek mintegy a fele orvosi diagnosztikával kapcsolatos.) A szakértői rendszerekhez kialakítottak speciális programozási nyelveket (pl. LISP, PROLOG). Korábban a szakértő ismereteit a számítástechnikai szakember fordította le a gép számára; ma már lehetővé vált, hogy a fölhasználó programozási ismeretek nélkül is betölthesse az ismeretanyagot és használja a rendszert.

számítógép

(ang. Computer) Korunk egyik “legdivatosabb” technikai rendszere. Vannak, akik félnek tőle, mások titokzatos ismeretlennek tekintik, de egyre több az olyan ember, aki szinte el sem tudja képzelni nélküle az életet. A legmodernebb számítógépek 1 perc alatt egy ember 50 ezer évi számítási munkáit tudják elvégezni. Újabb fejlesztések eredménye az ún. szuperszámítógép, amelynek sebessége és tároló képessége hihetetlenül nagy. A Cray-2 pl. másodpercenként 1 milliárd műveletet végez és 256 millió 15 jegyű számnak felel meg a tároló képessége. Ilyen tömegű számításokra csak nagyon kevés embernek van szüksége. Aki csak számító-gépnek tekinti a számítógépet, nem értheti meg széleskörű elterjedését. Valójában ez annak köszönhető, hogy (magyar nevétől eltérően) nem (csak) számítások elvégzésére, hanem (elvileg) bármely, egymás utáni lépések sorozatával (algoritmussal) leírható feladat megoldására alkalmas. (Egyes idegen nyelvek jobban tükrözik ezt; pl. a franciában ordinateur = “rendezőgép”, “szabálygép” vagy a finnben tietokone = “tudásgép”.) Az “algoritmikus gép” valóban nagyszerű segítője az ember mindennapi tevékenységének.

Segít az információk özönében tájékozódni, levelet, könyvet írni, tanulni és tanítani, szórakozni és dolgozni. Összekapcsolva a környezettel gépek, közlekedési eszközök irányítására is fölhasználhatjuk. De - mint minden technikai eszköznek - a számítógép helytelen használatának veszélyei is vannak. Ha rosszul kialakított munkahelyen dolgozol (pl. túl közel van a szemedhez a képernyő, kényelmetlen - görnyedt - a testtartásod), nem tartasz időközönként (legalább óránként egyszer) 10-15 perces szünetet - hátfájással, néhány éven belül pedig szemromlással fizethetsz az “élvezetért”. Ezekről se feledkezz meg, amikor számítógépet használsz!

Számítógépek nélkül ma már
a tőzsde sem működőképes


személyi számítógép

(ang. PC, Personal Computer) Az utóbbi két évtizedben elterjedt számítógéptípus, amely kis mérete miatt egy íróasztalon is elfér (újabban már táska formájú is van, ezek neve: LAPTOP, ill. NOTEBOOK, sőt a PALMTOP zsebben hordható). Rohamosan csökkenő ára lehetővé teszi, hogy közepes keresetűek is megvásárolják. Teljesítménye, sebessége, tármérete, megbízhatósága, programokkal való ellátottsága meghaladja a 15-20 évvel ezelőtti ún. nagyszámítógépekét. A mikroelektronika rohamos fejlődése tette lehetővé a PC-k kifejlesztését és nagytömegű, olcsó előállítását. A legtöbb személyi számítógépbe kiegészítő egységeket is beépítenek (pl. mágneslemez meghajtót, Winchestert, nagyfelbontású, színes képernyő illesztőt). A PC-kről nálunk
úgy beszélnek, mint “IBM-PC”, pedig többségük valójában nem IBM, csak IBM kompatibilis. Kiegészítő jelzéssel is ellátják: XT, AT, 286, 386, 486, 586. (Ezek jelentését a CPU és a mikroszámítógép címszónál találod.)

A könyv megírásakor még nem létezett a 2000. év újabb "meglepetése": a tablet-PC.

szoftver

(ang. software = lágy árú) Számítógép-technikai értelmezése program, eljárás, szabály és az ezekre vonatkozó dokumentumok összessége. A számitógép működésképtelen megfelelő szoftver nélkül. A szoftver és a hardver éles különválasztása csak a számítógépek fejlesztésének kezdetén volt lehetséges. Ma már egyre több olyan szoftver van, amit hardver hordoz. Szokás a számítógépbe épített emberi tudást szoftvernek, a gépi alkatrészeket, részegységeket hardvernek nevezni.

szünetmentes áramforrás

Tapasztaltál már olyat, hogy hirtelen kialudt a villany? Kellemetlen még a lakásban is az áramszünet, ha nincs kéznél zseblámpa vagy gyertya. De az áramkimaradásnak nagyon súlyos következményei is lehetnek. Gondoljatok pl. egy kórházi műtőre! Ezért találták fel a mérnökök a szünetmentes áramforrást. Ez egy olyan technikai rendszer, amely azonnal bekapcsol és áramot ad, mihelyt a központi áramszolgáltatás kimarad. A számítógép használatakor is nagy bajok forrása lehet az áramkimaradás. Ekkor ugyanis a memória minden tartalma elvész. A számítógép és a villanyhálózat (a konnektor) közé helyezett szünetmentes áramforrásban akkumulátorok vannak. Ezek rendes áramszolgáltatás során töltődnek fel, és azonnal átveszik a számítógép energiaellátását, mihelyt az áramszolgáltatás kimarad. A LAPTOP és a NOTEBOOK akkumulátorai maguk is betöltik ezt a szerepet. De van egy jó tanácsom, ha netán egyszer ilyen számítógép kerül birtokodba. Az új akkumulátorokat teljesen ki kell “szívni” (a gépet - a hálózat kikapcsolásával - addig kell üzemeltetni, míg a töltöttséget jelző lámpák el nem alszanak. Ezután hálózatról fel kell tölteni az akkut. Ezt a folyamatot 3-6 alkalommal meg kell ismételni (csak így lesznek hosszú életűek az akkumulátoraid)!
 

Baloldalon:

szünetmentes
áramforrás,

jobboldalon

ISDN hálózati
csatlakozó


történet

Az emberi tevékenységnek három olyan főbb területe van, amelyen az állandóan ismétlődő feladatok megoldását évszázadok óta gépesíteni akarják:·

  1. az egyhangú termelő tevékenység (irányítástechnika),
  2. az egyre növekvő információk kezelése (információtechnika) és
  3. a nagytömegű számítások (számítástechnika). Ezek folytatója és egyben “egyesítője” is a mai számítógép-technika.
Az irányítástechnika az őskorban kezdődik, az első csapdák elkészítésével. A középkorban alkották meg a bütykös tengelyeket, amelyekkel a különféle folyamatokat (pl. kovácsfújtatók, kalapácsok kezelését) gépesíthették.

Csodálatos játékokat, rajzoló és zenélő automatákat alkottak a kor mechanikusai. A 19. sz.-ban az egyik legegyhangúbb tevékenységet, a szövőszékek vezérlését is sikerült gépesíteni, lyukkártya-vezérléssel (1801, Jacquard). A különféle mechanikus automaták mind-mind az ún. programvezérlést valósították meg, azaz egyes folyamatokat irányítottak emberi beavatkozás nélkül.

Az információk tárolásának igénye kényszerítette az embert az írás, majd a könyvnyomtatás feltalálására. A 19. sz.-ban rohamosan növekedő információfeldolgozási (először a népszámlálási) feladatok gépesítésére alkották meg (ugyancsak a Jacquard kártyák mintája nyomán) a lyukkártyás adatfeldolgozót (1886, Hollerith).

Kovácsfújtatók működtetése
bütykös tengellyel
(Agricola könyvéből)

 
Az USA népszámlálási adatainak
földolgozási idejét
Hollerith találmánya
7 évről 7 hétre csökkentette

Már az ókori papirusztekercseken is találhatunk utalásokat a számítások “gépesítésére”, olyan utasításokra (mai elnevezéssel: algoritmusokra), amelyek “gépiessé” teszik az akkoriban bonyolult számításokat.

Később a leszámlálandó állatoknak, tárgyaknak kavicsokat vagy a kéz ujjait feleltették meg. Ennek nyelvi emlékei: a kalkulátor és a digitális szó. Görög és római időkből származik az abakusz, távolkeleti kultúrák fejlesztették ki a vezetősíneken elmozdítható elemeket tartalmazó különféle számolókereteket (ma is használatos az orosz szcsoti, a kínai szuanpan és a japán szoroban). Az újkor elejétől a tengeri hajózás, a csillagászat és a kereskedelem körében egyre több számításra volt szükség. Elterjedt az arab (eredetileg indiai) számjegyírás, feltalálták a logaritmustáblákat (logarléc). Mechanikus szerkezetű (fogaskerékkel, fogasléccel működő) számolóeszközt készített W. Schickard (1623) barátjának, J. Keplernek, B. Pascal (1641) pedig apja számviteli munkáinak megkönnyítésére, a négy alapművelet végzésére alkalmasat G. W. Leibniz (1674).

Leibniz számológépe
a négy alapműveletre

Az ipari eredmények (az ún. Jacquard kártyák) ötletét felhasználva tervezte meg az angol Ch. Babbage a programvezérlést fölhasználó Analytical Engine nevű számológépét (1833).

Schickard számítógépe
(másolat)
Babbage számítógépének “malma”

A II. világháború alatt, a tengeralattjárók, az egyre gyorsabb repülőgépek elleni harc miatt igencsak megnövekedtek a számítási igények. Ekkor határozták el, hogy építenek egy “igen gyors” elektronikus számítógépet. Ez lett az ENIAC (ang. Electronic Numerical Integrator and Computer = elektronikus numerikus integrátor és számítógép), amely még a kézi telefonközpontokhoz hasonló dugaszolós programozással működött. A további számítógépek fejlesztéséhez a magyar Neumann János által megfogalmazott elv jelentette az alapot: a gépben a programot és az adatokat is (ugyanolyan formában) kell tárolni. (Ezért nevezik a mai számítógépeket Neumann-gépnek is.) A Neumann J. és az amerikai H. H. Goldstine irányításával megépített EDVAC (ang. Electronic DiscreteVariable Calculator = diszkrét változós elektronikus számológép) hosszú ideig mintájául szolgált a más helyen épített számítógépeknek. Ez a gép 1 500 szorzást vagy 15 000 összeadást végzett másodpercenként. Kezdetben még azt jósolták, hogy az ezredfordulóra az USA valamennyi gépesíthető számítási feladatának elvégzéséhez elég lesz néhány (legfeljebb tucatnyi) számítógép.

Igen rövid idő alatt rájöttek azonban arra, hogy a gép nemcsak számítások elvégzésére alkalmas. A statisztikai feladatokra, majd később az irodai, banki munkákra való fölhasználhatósága meggyorsította a fejlesztést, amely elsősorban a tárolóképesség növelésére, miniatürizálásra és a műveleti sebesség fokozására irányult. Termelésirányítási feladatokra a számítógépet alkalmazni csak a mikroelektronika kifejlesztése után lehetett. (Az elektroncsöves, de még a tranzisztoros gépek mérete sem volt alkalmas ipari gépekbe való beépítésre.) Ma már a számítógépek hatással vannak az ipar, a tudomány, a hétköznapi élet szinte minden területére és alkalmazásuk beláthatatlanul sokféle. A számítógép újabb és újabb generációi, teljesítményük növekedése lehetőséget teremt arra, hogy a jövőben az élőbeszéden vagy kézíráson alapuljon az ember és a gép kapcsolata, ami a gép használatát rendkívül leegyszerűsíti.

vírus

A természetben a parányi, szabad szemmel nem látható vírus megtámadja az élő szervezetet, gyorsan szaporodik és terjedése megbetegedést, járványt okoz. Vannak, amelyek csak enyhébb, mások súlyos - halálos - fertőzést jelentenek az emberre, állatra. Védekezhetünk ellene fokozott tisztasággal. Ha már beépült a szervezetbe - és felismertük -, akkor orvossággal. A számítógépes vírus emberi “találmány”, a programozás minden titkát kiválóan ismerő, “játékos kedvű” (én inkább úgy mondanám: gengszterhajlamú) emberek alkotása. “Szabad szemmel” észrevehetetlen parányi programocska, amelyet beépítenek valamilyen használatos programba. Amikor ezt a programot - a gyanútlan felhasználó - elindítja, a vírus “élni kezd”. Először is beépül más - a memóriában és a winchesteren lévő - programokba. Majd amikor már kellően elterjedt, egy adott időpillanatban megkezdi a hatását. A vírus típusától függően ez sokféle lehet: szétrombol adatokat, programokat; a képernyőn mindenféle zavaros képek jelennek meg; a billentyűzet megbolondul; a gép váratlanul kikapcsol; tönkremegy a Winchester - a gonoszság ötletgazdagsága szinte korlátlan.

Hogyan kerülhet gépünkbe vírus? A leggyakrabban a kölcsönkapott lemezről magunk másoljuk be a fertőzött programot. A hálózatba kapcsolt gépek a táv-adatátvitellel is szennyeződhetnek (a számítógépes bűnözők leggyakrabban ezt az utat választják).

Hogyan védekezhetünk ellene? A vírusprogramok írását sok országban ma már törvény bünteti. Van, ahol a rendőrségen külön komputer-bűnözési osztályt hoztak létre, a számítógépes bűnözők felderítésére. De azért legjobb, ha magad is küzdesz a vírusok ellen. A legfontosabb - mint a természetes vírusoknál is - a fertőzés megelőzése és a tisztaság: csak olyan programokat töltsünk gépünkbe, amelyek bizonyosan tiszták. A mindenhonnan össze-vissza szedett-vetett programszerzés csak látszólag olcsó: keményen megbosszulhatja magát! Ezért - még ha ez drágább is - a szoftver-terjesztéssel foglalkozó cégektől szerezzük be programjainkat. Időnként ellenőrizzük a gépünket vírusölő programmal (mert természetesen ilyenek is vannak). De vigyázat! Nehogy éppen a feketén szerzett “vírusölő” vigye be a vírust! Én még egy biztonsági védelmet is kialakítottam. Van a könyvtár gyökerében egy gyári program, a neve: COMMAND.COM. A legtöbb vírus először ebbe épül be, és ezzel megváltozik ennek hosszúsága. Célszerű ezért a még biztosan tiszta gépen egy másolatot készíteni, pl. COMMAND.JO néven. Ha úgy látod, hogy a COMMAND.COM hosszabb, mint a COMMAND.JO, akkor azonnal töröld a COMMAND.COM-ot, és nevezd át a JO-t COM-ra (majd erről készíts másolatot). Ezzel - legalábbis ebből a programból - “kioperáltad” a vírust. Ha a legközelebbi indításnál megint baj van, alaposabb vizsgálat szükséges. Van, amikor bizony csak az segít, ha az egész Winchestert letisztítják - ami sok korábbi munkád, adatod, programod végleges elvesztésével jár(hat).

winchester

Kicsit fáradságos dolog lenne minden alkalommal mindent elölről kezdeni: beírni a programot, megadni az adatokat. Ezért a számítógépek egyik legfontosabb része az a tároló, amely kikapcsolás után is megőrzi az információkat. Erre szolgál a (mágneses elven működő) Winchester, a merev lemezes tároló, amelyben egy vagy több mágneslemez található.

Az író-olvasó fej nem érintkezik a felületekkel, hanem légpárnán siklik felettük.

Tárolókapacitásuk 10-600 Mbájt (2000-ben már több gigabájt), ami kb. 5-300 ezer gépelt oldalnak felel meg.

A Winchester belseje

A Winchesterben a lemezek nem cserélhetők. (Az ún. cserélhető Winchestereknél az egész egységet cserélik.)

A Winchester lemeze és a fej közötti távolság
kisebb, mint egy porszem


WINDOWS

(ang. window = ablak, kirakat) Olyan programrendszer, amely megkönnyíti, egyszerűsíti a számítógép kezelését. Elindítva a WINDOWS-t, a képernyőn ablakok jelennek meg és abban különféle ikonokat láthatsz. Az egér segítségével a képernyőn mozgó kis jelet, az ún. kurzort rávisszük annak a programnak az ikonjára, amelyikkel dolgozni akarunk a számítógépen. Egyet kattintva az egér gombján, máris elindul a program.

Az újabb (386-os vagy 486-os processzorral felszerelt) gépeknél egyidejűleg több program is betölhető, s egyikről a másikra az ALT-TAB billentyűk egyidejű lenyomásával mehetsz át. Ez különösen előnyös akkor, ha ábrákat akarsz egy szövegbe elhelyezni. Az egyik program az editor, a másik a rajzoló. Az utóbbival rajzolod az ábrát, majd átmész a másikba, elhelyezed a megfelelő helyre. Ha valamit módosítani akarsz a rajzon, visszamész a rajzoló programba és javítsz. Kevesebbet tudó változata a Commodore gépeken a GEM (Graphic Environment Management = grafikus környezetkezelés).

A WINDOWS-98 ablaka

zene

Sokféle módon használható a számítógép a zene világában is. Valamennyi lehetőséggel itt nem is tudunk foglalkozni. Először arról, amire - szerintem - nem alkalmas. Néhány évvel ezelőtt részt vettem egy tv vitában a számítógép lehetőségeiről és korlátairól. Az egyik résztvevő - többek között - azt állította, hogy a számítógép tökéletesebben tudja visszaadni a zeneműveket, mint bármelyik előadóművész. Ekkor ellenérvként elmondtam: ismerek egy olyan hanglemezt, amelyen Bartók Béla ugyanazt a zongoradarabját négyszer adja elő - és mindegyik felvétel valahogy másként hangzik. Miért? Hiszen nem valószínű, hogy bárki (vagy bármi, különösen egy gép) jobban értené a szerzőnél, hogy mit akart mondani művével. A különbözőség oka maga az ember, a művész, akinek előadásmódját a pillanatnyi hangulat, az érzések, a kedélyállapot is befolyásolja. Ezeket viszont egyetlen gép (még a “csodálatos” számítógép sem) ismeri.

Ezért lehet, hogy a kottát a gép “tökéletesen” (hiba nélkül) visszaadja, egyetlen kihagyása sem lesz, de a zene művészi előadására csak ember képes.

De hát hogyan is “zenél” a gép? A kottajelek a gép számára ugyanúgy jelek, mint a számok, a betűk. A beolvasott vagy beírt kottajeleket (pontosabban: az azoknak megfelelő bit-sorozatokat) a megadott sorrendben tárolja. A lejátszásnál ezek sorrendjében olyan jeleket ad ki a megfelelő perifériára, amely a hangot megszólaltatja. Ha ez a periféria egy hangszóró, akkor a számítógép - a zenei programjához tartozó “szótár” segítségével - a hangjegynek megfelelő rezgést kiváltó jelsorozatot küld, egy digitális-analóg átalakítón (ún. D/A interfészen) keresztül. Hasonlóan lehet “hangfelvételre” is felhasználni a számítógépet. Egy mikrofont az A/D interfészen keresztül a számítógéphez csatlakoztatva a hangrezgéseknek megfelelő bit-sorozatokat tárolja a gép. Ha már “benne van” a gépben a hang, akkor azzal műveleteket is lehet végezni. A legegyszerűbb, hogy a visszaadásnál változtatjuk a rezgésszámot, s ezzel magasabb, vagy mélyebb hangon adhatjuk vissza a beírt szöveget (vagy dallamot). A sorrendet is megváltoztathatjuk. (Igencsak mulatságos visszafelé hallgatni azt, amit elmondottunk.) Egy-egy részt kivághatunk és máshova helyezhetünk, így aztán néhány felvett mondatból furcsa szövegeket állíthatunk elő. Összehasonlíthatjuk a hangsorozatot valamilyen, a gépben már meglévő mintával, és megállapíthatjuk, hogy a két hang (annak előadója) azonos vagy különböző.

Ugyanezek persze nemcsak szövegre, hanem zenére is igazak. A zenetudósok már régen felismerték, hogy minden zeneszerzőnek sajátos, a többiétől eltérő stílusa van. A számítógép segítségével ezt a sajátosságot, különbözőséget matematikai pontossággal lehet kimutatni. A zeneszerző “matematikai jellemzése” alapján még újabb zeneművet is elő lehet állítani a géppel, de - akármilyen “pontos” is egy ilyen “alkotás”, az számomra mégis csak hamisítvány; valahogy hiányzik belőle az, ami minden művészetben a legfontosabb: az alkotó ember egyénisége, érzései, lelke.

Egy hangkeverő szimulátor a számítógép képernyőjén.
Átírható a kotta, a hangerő, a hangszín, az ütem.
Lejátszhatjuk a dallamot oda és vissza is.



VISSZA A TARTALOMJEGYZÉKHEZ!