mágneslemez

Ang. szóval floppy, a számítógépek (mágneses elven működő) hajlékony lemezes program- és adattárolója. A műanyag korong átmérője szerint vannak 8, 5¼, 3½ inches lemezek. (Ang. inch, hüvelyk = 2,54 cm.) A lemezeket védeni lehet a véletlen felülírástól. Az 5¼-es lemezek jobb felsõ sarkán egy téglalapalakú kivágás van. Ha ezt leragasztod, a lemezről csak olvasni lehet: írás ellen védett (ang. write protect).

3½” HD floppy

A 3½-es lemezeknél ugyanezt a szerepet egy kis mûanyag tolóablak látja el, ha ezt lehúzod, a lemez védve van, persze csak az írással szemben. Mert egyébként neked kell gondoskodnod a védelméről. Jól vigyázz! Sohase érintsd kézzel a mágnesezett felületeket. A 3½-es lemezeknél egy eltolható fémlemezke takarja ezt a felületet. Ehhez nem szabad hozzányúlni! Tilos: a lemezeket tűző napon tartani, golyóstollal ráírni, hajtogatni, mágnes közelében tartani. A villamoskocsi-vezető kapcsolójának környezete is mágneses! Sokan, akik erről elfeledkeztek, elvesztették adataikat és programjaikat. A mágneslemez anyaga műanyag, amelyet a külső behatások ellen egy (az 5¼-eseket karton, a 3½-eseket műanyag)  tokba helyeznek. Az azonos méretű lemezek is lehetnek különböző típusúak. Ezt a lemezen HD, DD ill. SD betűkkel jelzik, ami a High (= magas), Double (= dupla), ill. Single (= egyszeres) Density (= sűrűség) rövidítése. Ez határozza meg a tárolható információ mennyiségét, ami - bájtban mérve - 100 KB-tól 2 MB-ig terjedhet. [Ez a határ is a múltté. Már 100 MB nagyságrendű lemezek is vannak.] A mágneslemezt a meghajtó egységbe (ang. drive) helyezve olvashatók, ill. írhatók az információk. A Commodore és az IBM drive csak hasonlít egymáshoz, de nem kompatibilis! Ezért egyik típus lemezén lévő adatokat a másik közvetlenül nem tudja elolvasni.

mágnesszalag

Volt már kezed ügyében “régi” mikroszámítógép (pl. HT, C64 vagy ABC80)? Ezeknél a programok és az adatok külső tárolója kazettás mágnesszalag volt. Ez lényegében olyan, mint a kazettás magnetofon (még a kazetták mérete is megegyezik), csak éppen nem zenét vagy szöveget, hanem digitális jeleket lehet rájuk felírni, ill. róluk leolvasni. Bizony a ma elterjedt mágneslemezes tárolókhoz képest elég lassúak voltak és nem volt egyszerű megtalálni a számunkra éppen szükséges adatokat (vagy programot). Mint ahogy a magnódon is addig a pontig kell tekerni a szalagot, ahol a keresett zeneszám van, a mágnesszalagon is meg kellett várni, míg a tekeréssel a keresett helyig eljutottunk. Néhány évvel ezelőtt még nagy dolog volt a mágnesszalag egység. Emlékszem, hogy majd 30 évvel ezelőtt mennyire megörültünk, amikor sikerült az elsőt beszerezni. Igaz, ez szekrény nagyságú volt és alig fért rá több adat, mint a mai kazettákra, de mégis lehetővé tette az éppen nem szükséges információk tárolását és bármikori behívását a gépbe. Addig ugyanis az ilyen információkat csak papírszalagon tudtuk tárolni és annak kezelése sokkal körülményesebb volt. Azt gondolhatnánk, hogy a mágneslemezek teljesen kiszorították a mágnesszalagokat, de ez nem így van. Létezik kis méretű, a magnókazettánál alig nagyobb szalag, az ún. streamer, ami sok asztali számítógép kiegészítője. Ezeknek nagy (10-300 MB) a tároló képességük, s igen hasznosak voltak arra, hogy “archiváljunk” (hosszabb időre megőrizzünk) adatokat, programokat. Nálunk, az egyetemen pl. a levelek, a könyvtári nyilvántartás, a leltár egy másolata streameren volt. [Az írható CD nagyobb kapacítású és biztonságosabb tárolást tett lehetővé!] “Az ördög nem alszik” - a számítógép is meghibásodhat, és az elveszett adatokat akkor már hiába keresed. Ezért is tanácsolom: mindig legyen egy másolati példány abból, ami a gépben van és - persze - a jövőben is fontos lehet számodra. Megéri időnként megállni a munkában és tárolni az addig elkészült anyagot.

memória

Emlékezet. A komputervilágban is az. A számítógép  programokkal adatokat dolgoz fel. A jelenlegi gépek “számoló egysége” egyszerre csak egy adatot, ill. egy utasítást tud kezelni. A többi adatot, utasítást és az addigi eredményeket a memória őrzi - addig, amíg a gép be van kapcsolva. Ha kikapcsolod a gépet, vagy áramszünet miatt kikapcsolódik a gép, a memóriában tárolt információ elvész. (Ezért is ajánlatos - ha nincs szünetmentes áramforrásod – időközönként számítógépes munkád eredményét mágneslemezre vagy Winchesterre elmenteni.) Mennél nagyobb a memória, annál hosszabb program és több adat fér el benne. A memória nagyságát bájt-ban adják meg. A C64-es gépek memóriája 64 KB. A személyi számítógépek (PC-k) memóriájának alapkiépítése 640 KB, de - általában - 64 MB-ig bővíthető. Mindezek arra a memóriára vonatkoznak, amelynek neve: RAM (az ang. random access memory, írható és olvasható memória). Van azonban a gépben másfajta memória is, a ROM (az ang. read only memory = csak olvasható memória). Ebben vannak - gyárilag “beégetve” - azok a szoftver-elemek, amelyek nélkül a gép el sem indul. Ezek megmaradnak a kikapcsolt gépben is. Tartalmukat sem tudod - szerencsére - megváltoztatni.

menü

Az étteremben a rendelhető ételek-italok jegyzéke. Nemigen illik ez a szó a komputervilágba, mégis bekerült. Hiába, minden szakmának megvan a maga “tolvajnyelve”. Így aztán a menü lényegében a számítógépnél is az, ami az étteremben: a felhasználható programok jegyzéke. Ezekből válogathatsz (rendelhetsz), igényeid szerint. A grafikus menükezelés a választékot a képernyőn megjelenő kis ikonok formájában adja; ezekből lehet - az egér segítségével - a szükségeset elindítani.

mikroelektronika

Az elektronika az elmúlt száz év fizikájának és technikájának gyümölcse. Nélküle nem lenne rádió, televízió, számítógép és még sok más eszköz sem. Lényege, hogy a villamos áramot hordozó elektronok - ezt majd tanulni fogjátok - mozgását irányítani, szabályozni tudjuk. A 20. század első felében az elektronika legfontosabb eszközei az elektroncsövek voltak, amelynek működési alapelvét Edison fedezte fel. A század második felében fejlesztették ki az elektronikai eszközök rohamos miniatürizálásával a mikroelektronikát.

Ma már a technika és a társadalom szinte valamennyi területén megtaláljuk termékeit. Az elektronika miniatürizálása azt jelenti, hogy egyre több alkatrészt, egyre kisebb helyre tudunk elhelyezni. A kezdet: a tranzisztor föltalálása.

A tranzisztort (ang. transfer resistor = átviteli ellenállás) 1948-ban a Bell Laboratórium három munkatársa: J. Bardeen, W. H. Brattain és W. B. Shockley alkották meg, mikor fölfedezték, hogy egyes félvezetők az elektroncsőhöz hasonlóan viselkednek. Ezzel nemcsak helyettesíteni tudták az elektroncsövet, hanem annál jóval kisebb, megbízhatóbban működő és lényegesen jobb hatásfokú (kevésbé melegedő) eszközt alkottak. Munkájukért 1956-ban Nobel-díjat kaptak. A következő lépes az ún. integrált áramkörök (IC, ang. Integrated Circuit) kialakítása volt. A rohamos fejlődést jelzi az elnevezés változása is: az MSI (ang. Medium Scale = közepes mértékben) áramkörök után kifejlesztették az LSI (ang.Large = nagy mértékben), a VLSI (ang. Very Large = igen nagy mértékben) és az UVLSI (Ultra Very Large, ultra nagy mértékben integrált) áramköröket.

A miniatürizálásnak is köszönhető, hogy ma már az élet szinte minden területén felhasználják a mikroelektronika termékeit (chip). Az integrált áramkörökkel nem zárul le a mikroelektronika története. Sok új, fizikailag egyszerű eszköz kifejlesztése várható, melyek várhatóan helyettesíteni fogják a nagyszámú alkatrészekből álló áramköröket.

mikroszámítógép

Az a számítógép, amihez hozzájutsz, kivétel nélkül mikroszámítógép. Nem azért ez a nevük, mert mikroelektronikai alkatrészeket tartalmaznak, hiszen ma már a nagyszámítógépeket is ilyenekből építik fel. A mikroszámítógépre az a jellemző, hogy általános célra fejlesztették ki, viszonylag olcsó, és nagy tömegben állítják elő. Legkisebb változatának, a házi számítógépnek (ang. home computer) tármérete és műveletvégző sebessége főleg játékprogramok futtatására teszi alkalmassá. Néhány évvel ezelőtt nálunk a gyerekek, sőt: még a felnőttek többsége is ilyen típusokat (Sinclair Spectrum, HT, ABC80, Commodore gépeket) használt. Játékra, tanulásra jók voltak, de meg sem közelítették a mai asztali számítógépek képességeit. A hozzá nem értés miatt azonban gyakran olyan célokra is fel akarják használni, amelyekre csak a nagyobb sebességű és teljesítményű gépek alkalmasak. Nemrég pl. szomorúan láttam egy iskolában, hogy mennyit küszködtek egy Commodore 64-es gépre írt idegen nyelvű szótárprogrammal. Bizony, hamarabb megtalálom én a nyomtatott szótárban a keresett szót, mint aki azt a C64-esen keresi. Olyan hibás felhasználást is láttam, hogy egy kazettás adattárolóval felszerelt házi számítógéppel egy nagy könyvtár állományát próbálták kezelni. Az ilyen próbálkozások - minden jóakarat ellenére - torz képet adnak a számítógépekről.

A mikroszámítógépek ma elterjedt típusai csak méretükben “mikrók”: tárolási teljesítményük, sebességük meghaladja a néhány évvel ezelőtti ún. nagyszámítógépekét. Az első mikroszámítógépet 1976-ban állította össze két kaliforniai fiatalember, S. Wozniak és S. Jobs, először saját célra, majd Apple elnevezéssel 5 példányt egy vásáron is bemutattak.

Az érdeklődésre való tekintettel vállalatot alapítottak a sorozatgyártásra, amely ma a világ egyik legnagyobb mikroszámítógép-gyártó cége. Gyártmányukkal, a Macintosh-sal valóban gyönyörűség dolgozni!

Balról jobbra fent HT, Commodore,
lent ABC-80, Primo, Sinclair Spectrum

A nálunk jobban elterjedt (ún. IBM kompatibilis) gépek első változatai (jelük XT volt) a maiakhoz képest lényegesen lassúbbak voltak és kevesebbet is tudtak. A mai, AT jelű gépeknek is több változatuk van. A központi egység “sorszáma” szerint különböztetik meg a 286-os, 386-os és 486-os gépeket. Mennél nagyobb a szám, annál gyorsabb és sokoldalúbb a számítógép.

multimédia

(a lat. szavak jelentése: multi = sok, medium = nyilvánosság, ennek többes száma az ang.-ban a média = hírközlő eszközök)

Tudod mi a kazettás magnetofon, a lemezjátszó, a CD lejátszó - mindezekkel zenét, beszédet hallgathatunk.

Tudod mi a diavetítő, az írásvetítő, a videomagnetofon - ezekkel képeket, filmeket láthatunk. A számítógép is alkalmas hang és kép (akár mozgókép) megjelenítésére, de arra is, hogy “összehangolja” a többi információhordozó működését.

A szöveg, a zene, a kép (mozgókép) számítógép segítségével egyesített rendszerét nevezik multimédiának, amelynek mind a tanulásban, mind a szórakozásban nagy jövőt jósolnak.

multimédia eszközök

NOTEBOOK

(nótbuk) (az ang. note = jegyzet, book = könyv szavak összevonása) A LAPTOP-hoz hasonló, annál valamivel kisebb (pontosan egy írólap nagyságú) mikroszámítógép, amely kényelmesen elfér egy diplomata-táska felében, 1-2 kg a tömege és teljesítménye egyenrangú az asztali gépekkel.

“Képernyője” ennek is folyadékkristályos kijelző (LCD), amely a billentyűzetet takaró felhajtható lapban van. Minden NOTEBOOK akkumulátorról (1-2 óráig) és hálózatról is működtethető. (Utóbbi esetben a hálózati energia az akkumulátort is tölti.) A kis, lapos gépben Winchester és floppy meghajtó is van. A gép memóriája legalább 640 KB, de akár 8 MB-ig is növelhető. Újabban már NOTEBOOK is kapható színes kijelzőkkel, de az ára az egyszínű (“monochrom”) árának többszöröse.

nyomtató

(ang. printer) A számítógépekben tárolt szövegek, ill. rajzok kinyomtatására szolgáló szerkezet (ún.output periféria). Papírra vagy átlátszó fóliára nyomtat. Az első nyomtatókat a távírógépekből alakították át, ezek - valamint továbbfejlesztett változataik - csak a gyárilag kialakított karakterkészletet (jelkészletet) tudták kiírni, mint az írógépek. A karakterek vagy (kettesével) kalapácson, vagy hengeren, vagy ún. margarétafejen helyezkednek el.

Tintasugaras színes nyomtató

A nyomtatási lehetőségeket jelentősen megnövelte az a megoldás, amely a karaktereket, jeleket pontokból állítja össze, festékszalagra ütő tűk segítségével. (Mennél több tűt használ ehhez, annál finomabb a rajzolat.) Ilyen (ún. mátrixnyomtató) pl. az EPSON 1000 típusú.


Tűs nyomtató vázlata

A nyomtató fontos jellemzője a nyomtatási sebesség, amit karakter/perc (kar/m) mértékegységben adnak meg. A mátrix nyomtatók sebessége kb. 100-200 kar/m. A nyomtatás minőségének ugrásszerű javítását a lézersugár alkalmazásával érték el. A lézernyomtatók (laser printer) működési elve hasonlít a fénymásolásra. Előnyük: a karaktereket gyorsan, könnyen eltéríthető lézersugár “írja” a papírra. Így nagyságrendekkel nagyobb az elérhető nyomtatási sebesség (percenként 8-20 oldal). Kicsit lassúbb, de nyomtatási minőségében szinte egyenrangú a tintasugaras nyomtató. Többszínű festékszóró fejjel színes nyomtatás is lehetséges.

output

(kimenet) A komputervilágban szövegek, ábrák, számok, információk kivitelét jelenti a számítógépből. Erre szolgálnak az ún. output eszközök. Ilyenek a képernyő, a mágneslemez, a nyomtató, a plotter, de különféle más eszközök (pl. motor, kapcsoló) is, amelyek interfésszel kapcsolódnak a géphez.

PALMTOP

Egy kalkulátornál alig nagyobb mikroszámítógép, amely kényelmesen elfér a mellényzsebben, néhány dkg a tömege. Beépített editor és adatbázis-kezelő programjai vannak. Kábellel összeköthető asztali gépekkel, így az elkészített anyagok egyszerűen áttölthetők. “Képernyője” ennek is folyadékkristályos kijelző (LCD), amely a - szokásosnál jóval kisebb - billentyűzetet takaró felhajtható lapban van. Minden PALMTOP akkumulátorról vagy ceruzaelemről működik (több órán keresztül). A kis gépben mágneslemez helyett kicsiny, cserélhető memóriakártya van. A gép memóriája 128 KB-1 MB.

pénzforgalom

Olyan egyszerűnek tűnik, hogy - ha van pénzünk - bemegyünk egy boltba és megvesszük azt, amire szükségünk van. De el tudod képzelni, hogy naponta mennyi bankjegyet vesznek-adnak át egymásnak az emberek? Egy óriási hegyet képezne, ha egymásra raknánk. Mennyi idő megy el a pénz számolására? Mennyi elhasználódott bankjegyet kell kivonni a forgalomból, és helyettük újakat nyomni? És ehhez még hozzájön a banditizmus: utcán támadnak meg embereket, bankokba, postahivatalokba, lakásokba törnek be a pénzért. Még az utcai telefonfülkéket is feltörik, kifosztva belőlük az érméket. Ezeken a gondokon kíván segíteni az a rendszer, amely a lehető legkisebbre csökkenti a tényleges pénzforgalmat.
 

Az utcai automaták csak a
titkosítási kód megadása után
adnak ki pénzt

A bankok és üzletek hálózatba kapcsolt számítógépei egymást kölcsönösen és azonnal tájékoztatni tudják pénzügyi kérdésekben is. Az emberek a fizetésüket nem a munkahelyi pénztárnál veszik fel, hanem azt - a munkahelyi számítógép segítségével a hálózaton keresztül - átutalják az illetékes banknak. Az emberek csak egy névre szóló, titkosított mágneskártyát tartanak maguknál, azzal fizethetnek üzletben, étteremben, utazási irodában, röviden: mindenütt, ahol fizetni kell. Az ottani számítógépek a kártya beolvasásával egyidőben megkérdezik az illetékes bankot, hogy van-e fedezete a számlának. Ha van, akkor kiszolgálják a vevőt, s egyben átíratják a szükséges összeget a vevő számlájáról a saját számlájukra. Vannak ún. aktív mágneskártyák is, amelyeken láthatatlan mágneses jelek szolgálnak az azonosításra, titkosításra és mutatják azt is, mennyi pénze van még a tulajdonosnak. (Egyszerűbb formája - amivel Ti is találkozhattatok - a telefonkártya, amely a felhasználása során rögzíti, hogy mennyi összegért telefonálhatsz még.) Egyes hazai bankokban már működnek olyan utcai automaták, amelyeknél a mágneskártya tulajdonosa pénzt vehet fel. Ha ez még nem is az “igazi”, de kezdetnek már jó.

periféria

(a lat. peripheria jelentése kerület) A számítógéphez tartozó input és output eszközök összességét nevezik így.

Perifériák

plotter

(az ang. szó eredeti jelentése térképszerkesztő) A komputervilágban értelmezése: rajzgép, a számítógépben elkészített vagy módosított rajzok, ábrák kinyomtatására szolgáló egység.

Rajzgépeket használnak számítógépes tervezéshez, nyomtatott áramköri kártyák megrajzolásához, sőt művészi alkalmazásokhoz is. A rajzgép lehet “egyszínű” vagy “színes”.

Számítógépes munkaállomás,
a háttérben plotterrel

program

A számítógépek nem gondolkodnak: csak azt végzik el, amire utasításuk van, azt viszont nagyon gyorsan és nagyon pontosan. Egy adott feladat előre megadott utasításainak (algoritmusának) a számítógép számára érthető formája a számítógépes program. (Most csak erről van szó, de a program szónak szélesebb értelme van: valamely folyamat lépéseinek egymás utáni sorozata - algoritmusa - alapján kialakított utasításrendszer, gondoljatok pl. a zenélő automatákra, az automata mosógépre, de programok - átvitt értelemben - a színházi- vagy tv-műsorok is.) A jó programmal szembeni követelmény: “felhasználó-barát” legyen (a számítógépet részleteiben nem értő átlag ember is könnyen tudja használni, tudjon segítséget kérni, ha valamilyen műveletre nem emlékszik); a képernyőn megjelenő szöveg és ábra érthető és szép legyen; a feladatot a lehető leggyorsabban és a szükséges pontossággal oldja meg. A programmal megoldható feladatok sokaságát nehéz lenne felsorolni, lényegében minden olyan feladat megoldása programozható, amelyre van algoritmus (jó néhányról ebben a képeskönyvben is szólunk, pl. irányítás, közlekedés, robot-vezérlés, zene). A nagy programrendszerek (pl. a WINDOWS, a szakértői rendszerek vagy azadatbank programok) sok-sok ember, hosszú és összehangolt munkának gyümölcse. Sokszor ellenőrzik az elkészült programokat, mielőtt azok a piacra kerülnek, mert egy hibás program-rész hosszú órák munkáját ronthatja el. Persze vannak kimondottan olyan programok is, amelyekkel a készítők tudatosan akarnak kárt okozni. Nemcsak a vírus programokra gondolok, hanem az olyan játékokra is, amelyek gyűlöletre, vadságra, embertelen magatartásra nevelnek. De azért az igazi programok többsége mégiscsak hasznos segítője az embereknek. Ha nagyon nagy kedvet érzel hozzá, Te is írhatsz programot, amennyiben megtanulsz valamilyen programnyelvet. De ne feledd: A “profi” program megírása nemcsak művészet, hanem tudomány is; bármilyen tehetséges is az, aki programozni akar, nagyon sokat kell tanulnia ahhoz, hogy igazi programozó váljék belőle.
 

Két egyszerű program PASCAL nyelven:
A szöveg középre, ill. jobbra helyezése
7

A számítógép közvetlenül csak a gépi kódú programot (az ún. tárgyprogramot) érti. Ebben minden utasítás és adat bitek sorozatával van megadva, ezért viszont az ember számára nehezen érthető. Hamar rájöttek a számítógép fejlesztők arra, hogy könnyebb a számítógépet megtanítani az emberhez közelebb álló programnyelvek megértésére, mint a sokmillió felhasználót a (géptípusonként egyébként is különböző) gépi kódú programozásra. Ehhez arra volt szükség, hogy szigorúan rögzített szabályokat adjanak meg (ún. magas szintű) programnyelvekre és egyben kidolgozzák az ilyen nyelven megírt programok gépi fordításának programrendszereit is. A gép számára érthető kódokká való átalakításnak kétféle módja van: az egyik az ún. fordítóprogram (ang. compiler), amely a megírt programot előbb lefordítja gépi kódú programmá és csak ezután “futhat” a program. Előnye, hogy így a futási idő rövidebb (futás közben már nem kell fordítani), hátránya viszont, hogy hiba esetén a kijavított programot újból fordítani kell. A másik az értelmező program (ang. interpreter = tolmács), amely a megírt programot utasításonként fordítja (annyiszor, ahányszor csak sorra kerül) és rögtön végre is hajtja. Előnye, hogy a program hibája menet közben javítható, hátránya viszont, hogy a futási idő jelentősen hosszabb. Számos programnyelvet dolgoztak ki (pl. ALGOL, FORTRAN, PASCAL, ADA,LOGO). Ezek közé tartozik a fiatalok körében (sajnos) legelterjedtebb nyelv, a BASIC is. Aki csak használni akarja a számítógépet (és ilyen az emberek túlnyomó többsége), annak felesleges a programozással foglalkoznia. Ugyanis egyre egyszerűbbé válik a számítógépek irányítása. Olyan kezelő rendszereket alakítottak ki, amelyek minden programozási előismeret nélkül használhatók. Ilyen pl. a WINDOWS, amely lehetővé teszi, hogy a felhasználó ne utasítások begépelésével, hanem a képernyőn megjelenő képek (ikonok) közötti választással adja meg a számítógépnek a végrehajtandó feladatot. Használata egyre jobban terjed nemcsak a személyi, hanem a professzionális számítógépek körében is.

robot

Napjaink tudományos, műszaki és tudománynépszerűsítő irodalmának egyik gyakori alakja, amely nélkül a tudományos-fantasztikus (sci-fi) irodalom és művészet szinte elképzelhetetlen. A szó szláv eredetű és először K. Čapek (ejtsd: Csápek) használta R.U.R. (Rossum úr univerzális robotjai) c. színművében (1920), a mesterséges ember neveként. De az az elképzelés, hogy az emberhez hasonlóan mozgó, dolgozó szerkezeteket lehet létrehozni, szinte egyidős az emberiséggel. A vallásos hitek szerint az első embert egy felsőbbrendű lény teremtette. Miért ne utánozhatná ezt az ember is? Már az ókorban is sokan gondoltak erre. A robotok elődjei a régmúlt különféle mechanikus automatái: közel két és fél ezer éves a görög Arkhütasz repülő faalambja, a kínai Han-dinasztia mechanikus zenekara, az alexandriai Ktészibiosz vízórája (az ún. klepszüdra), az európai középkor játék-automatái: mozgó sas (1235), ajtónyitó emberalak (1250), mandolinon játszó női figura (1540 körül), rajzoló és zongorázó gyermekalakok (18. sz.) stb. Számos író alkotott robot történetet: a GÓLEM, Frankenstein, Hoffmann meséi (amelyekből a Coppélia és a Diótörő balettként ma is szerepel a színpadokon).

1943-ban írta Isac Asimov Robot c. novellagyűjteményét, amelyben olvasható a Robotika Három Törvénye:
 

1. a robotnak nem szabad kárt tennie emberi lényben, még ártalmas tétlenséggel sem;
2. a robot mindig köteles engedelmeskedni az embereknek, feltéve, hogy nem sérti meg az 1. törvényt;
3. a robotnak meg kell védenie magát minden ártalomtól, feltéve, hogy nem ütközik az 1. v. a 2. törvénybe.

A mai robotok külsőleg egyáltalán nem hasonlítanak az emberre.

Az iskolai oktatásban használható
egyszerű robot

Közvetlen elődjei sem az ember formájú automaták, hanem az ún. manipulátorok. Amikor kiderült, hogy a sugárzó anyagok közelében tartózkodni életveszélyes, készíteni kellett olyan eszközöket, amelyekkel a radioaktív anyagokat távolból, megfelelő védőfal mögött tartózkodva lehetett kezelni. Erre szolgáltak a manipulátorok. A robot ezektől “csak” abban különbözik, hogy mozgását, működésétszámítógép irányítja.

Eddig a robotok három nemzedékét fejlesztették ki: Az 1. generációs robot mozgását csak a program vezérli, a környezet változásait nem érzékeli (az iparban használatos vagy egyes iskolákban már megtalálható robotok többsége ma még 1. generációs). A 2. generációs robotnak már érzékelői is vannak, amelyek a környezetről és saját működéséről jelzéseket adnak a számítógépnek, az pedig ezek alapján módosítja a robot mozgását (pl. kikerüli a váratlanul elébe került akadályt, megkeresi és megfogja az elcsúszott munkadarabot). A 3. generációs robot mesterséges intelligenciával rendelkezik (intelligens robotnak is nevezik), s így messzemenően alkalmazkodni tud a környezet változásaihoz, képes alak- és helyzetfelismerésre, önálló döntéseket tud hozni, összetett feladatokat képes megoldani (pl. áthalad egy ismeretlen szobán, “megtanulja” egyes tárgyak hasonlóságát, a sokféle lehetőség közül kiválasztja az adott körülmények közötti legmegfelelőbbet). Az intelligens robotok fő alkalmazási területei az űrhajózás, a víz alatti munkák, a bányászat, a sugárveszélyes környezet, vagy olyan lakossági feladat, mint a vakvezetés.

Egy másik iskolarobot,
az előbbinél sokoldalúbb,
de sokkal drágább is

Az első ipari robot (az Unimate) 1960-ben készült el. 1961 óta az amerikai Ford gyárban alkalmazták elsőként az autógyártásban. A 1970-es évektől kezdték használni hegesztésre, öntvénytisztításra; ekkor vált általánossá a számítógépes irányítás, ekkor kapcsolódott be Japán a robotgyártásba és megindult Európában is a gyártás és alkalmazás (Fiat, Volkswagen, Renault). A műszaki tudományoknak ma már önálló területe a robottechnika (robotika), amely a robotok tervezésével, fejlesztésével, gyártásával, alkalmazásával, rendszerbe állításával foglalkozik. A mechanikai és elektronikai rendszerek közös fejlesztése a tudomány és a technika egy új területét hozta létre: a mechatronikát. A 80-as években gyorsult fel az intelligens robotok fejlesztése és alkalmazása. Az alkalmazások olyan új területeket is meghódítottak, mint a szerelés, laboratóriumi elemzés, mezőgazdaság, egészségügy, háztartás, oktatás, hobbi.


Következő