játék

A játék természetes kiegészítője minden ember - gyermek és felnőtt - életének. Gyakran használják a lat. homo ludens = “játékos ember” jelzőt az emberi fajra. A játszás nemcsak kikapcsolódás, hanem fejleszti is az emberi tulajdonságokat (a játék fajtájától függ, hogy milyeneket). A számítógép sokoldalú felhasználhatóságát bizonyítja, hogy kiválóan alkalmas játszásra. A világon, szinte végtelen mennyiségben elsősorban mikroszámítógépekre fejlesztettek és fejlesztenek ki játékprogramokat. A játékprogramokat gyakran botkormánnyal (joystick) lehet irányítani, ami nagyon kényelmes és egyszerűen megtanulható. Ezekben a programokban általában élvezetes, filmszerű rajzok jelennek meg a képernyőn és az eseményeket zene kíséri. A játékprogramok főbb fajtái: logikai (pl. sakk), kaland (pl. labirintus), ügyességi (pl. TETRIS), kártya (pl. pasziánsz), sport (pl. FORMULA 1) és szöveges (kérdés-felelet) játékok. Sajnos sok olyan játékprogram is van, amely másokkal szembeni gyűlöletre, gonoszságra, vadságra nevel. De még a legjobb játékprogram is káros lehet, ha használóját “odaláncolja” a számítógéphez, elvonja az egészséges testmozgástól, a társaival való kapcsolattól. Nagyon fontos, hogy a számítógéppel játszva 30-45 percenként - még ha nehéz is elszakadni a játék izgalmától - 10-15 perces szünetet tarts, másként az eredmény: gyors fáradás, szemromlás, hátfájás és még sok más tünet (amit számítógép-betegségnek is nevezhetünk).

joystick

(ejtsd: dzsojsztik) Az ang. szó “öröm bot”-nak fordítható, de a komputervilágban jelentése: botkormány. Olyan eszköz, amellyel a személyi számítógépeket egyszerűen lehet irányítani.
 

Amit ritkán láthatsz:
a Joystick belseje

Ahogyan a botkormányt mozgatjuk, a szerint mozog a képernyőn egy figura (pl. egy kis emberke). A bot végén lévő nyomógombokkal adhatunk igen-nem utasításokat (pl. most ugorjon az emberke, itt vagy ott álljon meg stb.). Alkalmazható - az egérhez hasonlóan - arra is, hogy kiválasszuk a képernyőn lévő menüből: melyik programot akarjuk a számítógéppel végrehajtatni, de elsősorban rajzolásra, játékprogramok futtatásánál használják.

kalkulátor

A szó eredete a lat. calculus, ejtsd: kalkulusz = kavics, kövecske. Réges-régen a számítások megkönnyítésére kövecskéket használtak. Később - fogaskerekek és fogaslécek segítségével - fejlettebb számológépeket készítettek (ezekről az abakusz és a történet címszónál olvashatsz).
 

tudományos kalkulátor a képernyőn

A modern mikroelektronika tette lehetővé a kisméretű zsebszámológépek kifejlesztését. Ezek között vannak egyszerűek, amelyek csak az alapműveletekre, és összetettek (ún. scientific, ejtsd: szájentifik = tudományos), amelyek függvény műveletekre is képesek, sőt olyanok is, amelyeket valamilyen (pl. BASIC) nyelven programozni lehet. Egyre jobban terjednek az olyan, ún. manager (ejtsd: menedzser) kalkulátorok, amelyek zsebben hordható kis adatbankok: naptári előjegyzést, telefonkönyvet, világórát, sőt többnyelvű szótárt is tartalmaznak. Azonban a legfejlettebb számológép sem számítógép. A kalkulátor csak számításokra, legföljebb adattárolásra alkalmas, míg a számítógéppel bonyolult logikai feladatokat is megoldhatunk, és (ami a legfontosabb) összekapcsolva a környezettel irányítástechnikai, ill. informatikai feladatokra is fölhasználhatjuk. A számítógépet persze kalkulátorként is használhatod (az ábrán egy, a számítógép képernyőjére “varázsolt” tudományos kalkulátor képe látható).

képernyő

A számítógép és az ember közötti kapcsolathoz szükséges, hogy valamilyen módon tudomást szerezzünk a gép működéséről, “munkájának” eredményéről. Képzeld el, mi lenne, ha csak azt tudnád, hogy a gép dolgozik, de nem tudnád, hogy mit csinál, mert semmi információ sem jönne ki belőle! Ugye, ez elképzelhetetlen!
 

A számítógép képernyője burkolat nélkül

A régebbi számítógépeknél különféle lámpák villogása alapján tudták, hogy éppen mit csinál a gép, és az eredményről lyukkártyát vagy lyukszalagot adott ki. Később géptávírókból átalakított (ún. teletype, ejtsd: teletájp) írógépet kapcsoltak a géphez, és az nyomtatta ki az információkat. Lassú, nehézkes és hangos kapcsolat volt ez. Lényeges változást csak a televíziós technika alkalmazása hozott. Kialakították a számítógépes megjelenítőt, amelyen láthatóak a számítógép működésének és eredményeinek információi. Ez csak hasonló a tv képernyőjéhez. Eltér tőle - többek között - abban, hogy nem vibrál (a tv-nél másodpercenként 25-ször eltűnik és felvillan a kép, amit csak azért nem veszel észre, mert a szem tehetetlensége az ilyen gyors változásokat nem tudja követni). Amikor a home computerek (lásd: személyi számítógép) kijelzőjeként normál tv-képernyőt használsz, vigyáznod kell: nem szabad túl közelről és túl hosszú ideig nézned, mert az károsíthatja látásodat, és fejfájást is okozhat. A számítógépes képernyő (a monitor) fejlesztése során egyre finomabb rajzolatot értek el. Az ún. monochrom (ejtsd: monokróm = egyszínű) változatban a legszebb képet az ún. Hercules rendszer adja. Megkezdték a színes monitorok gyártását is. Ezek vezérléséhez különféle típusú egységek léteznek. Ismertebb változatok az ún. EGA (Enhanced Graphics Adapter, ejtsd: enhenszd grafiksz adapter = kiemelt grafikus adapter) és a CGA (Color Graphics Adapter, ejtsd: kolor grafiksz adapter = színes grafikus adapter) rendszerek voltak, majd az ennél tökéletesebb képet adó VGA (Video Graphics Adapter, ejtsd: videó grafiksz adapter), és az SVGA (Super VGA). (Az adapter szó jelzi, hogy a monitorok vezérléséhez a számítógépbe egy külön kártyát - adaptert - kell elhelyezni.)

kompatibilitás

(a lat. eredetű szó jelentése összeférhetőség, megengedhetőség) Bizonyára hallottál már arról, hogy még néhány évvel ezelőtt is ritka volt a ma nálunk leginkább elterjedt “IBM” számítógép. A sokféle típusú mikroszámítógép más-más rendszerrel működött, s így sem adatokat, sem programokat nem lehetett cserélni. Ugyanis két gép csak akkor kerülhet közvetlen kapcsolatba egymással, ha adatkezelési rendszerük “összeférhető”, vagyis kompatibilis: az egyikhez készített programokkal és adatokkal a másik gép is működik. (Ezért van az előbbi mondatban az IBM szó idézőjelben: valójában e gépek nagy része nem IBM gyártmány, de az IBM rendszerrel kompatibilis; az egyszerű felhasználó észre sem veszi, hogy nem IBM géppel dolgozik.) Ebből aztán sok probléma keletkezett. Gondoljátok csak meg: voltak irodák, ahol éveken keresztül Commodore gépen készültek a levelek, még a könyvek kéziratai is. És most itt vannak a sokkal többet tudó új gépek! Mi lesz a régi anyaggal? Az emberi találékonyság és értelem megoldja a nehéz problémákat is. Hamar készültek olyan programok, amelyek pl. a Commodore mágneslemezéről beolvassák a szöveget, majd átalakítják (úgy mondjuk: konvertálják) az IBM-gépnek megfelelő formára. Az ilyen program teszi szoftver-kompatíbilissá a két géptípust. Ehhez persze az is kell, hogy a Commodore mágneslemez meghajtóját hozzá lehessen kapcsolni az IBM-géphez. Ehhez egy illesztő egység (interfész) kell - ezzel válik a két gép (legalábbis programcserében) hardver-kompatíbilissá. Ezek nélkül még beolvasni sem tudod a másik géptípuson készült szöveget. A különféle szövegszerkesztő (editor) programokkal készült anyagok sem kompatíbilisak egymással, ezért a legtöbb ilyen programrendszer konvertáló programokat is tartalmaz, amelyekkel egy másik szövegszerkesztővel előállított anyagot a saját formájára átalakítja.

könyvtár

(ang. directory, ejtsd: direktori) Mindenki tudja, hogy a könyvtár nem egyszerűen könyvek tároló helye. Nem sokra megy az a könyveivel, akinek fogalma sincs arról: melyiket, hol találja. A nagyobb könyvtárakhoz mindenképpen hozzátartozik a könyvek nyilvántartása.
 

A “directory” felépítésének vázlata

Így van ez a számítógépeknél is. A tárolón (a mágneslemezen vagy a Winchesteren) sok-sokfile fér el, de azokat el is kell rendezni, meg is kell találni. A könnyebb áttekinthetőséget szolgálja az ún. directory. Ez olyan szerkezetű, mint egy fa. Van törzse, ágai, levelei. A törzs neve: root (ejtsd: rút), magyarul gyökér. Az egyes ágak nevét magad is megadhatod (ezek az alkönyvtárak), ezeknek további ágai lehetnek. Végül a levelek maguk a file-ok. Ezt a szerkezetet szemlélteti az ábra. Így aztán a file-ok nem összevisszaságban vannak, hanem csoportokba rendezve. Pl. az egyik aldirectory-t elnevezzük ADATTAR-nak. Ide helyezzük a KAZETTAK, KONYVEK, TELEFONOK file-jait. (A magyar Windows ugyan megengedi directory-k és a file-ok elnevezésére az ékezetes betűk használatát, de ezt nem ajánlom, mert nem minden program ismeri fel őket, ezért lehetőleg csak az angol ABC betűit használjuk!) Egy másik aldirectory neve: LEVELEK. Ide kerülnek a számítógéppel készített leveleink. A harmadik aldirectory a JATEK, itt vannak a TETRIS és társai. Én külön-külön aldirectory-ban tárolom a DOS programokat, a víruskereső és kiirtó programokat, az egyes rajzoló és szövegszerkesztő programokat.

közlekedés

Ma már a közlekedésben is nélkülözhetetlenek a számítógépek. Felhasználják az útvonal-tervezésben, a szervezésben, az egyes járművek, sőt az egész közlekedési rendszer irányításában. Számodra talán a legérdekesebb a személyautók “számítógépesítése”. Ma már több olyan gépkocsitípus van, amelyet fedélzeti számítógéppel (angolul board computer, ejtsd: bord kampjuter) szereltek fel. Ez a jármű vezetőjét segíti munkájában. Megkímél a műszerek állandó figyelésétől, mivel azonnal jelzi, ha valamely jellemző nagysága eltér az előírt értéktől (pl. túl nagy a hűtővíz hőmérséklete vagy az akkumulátort nem tölti a generátor). Ezen túl azonban arra is alkalmas, hogy (gépkocsiknál) - megfelelő érzékelőkkel összekapcsolva - ellenőrizze az útfelület minőségét, a keréknyomást, a fékezés hatásosságát, és szükség szerint beavatkozzon (pl. meggátolja a kocsi megcsúszását). A célállomást megjelölve megadja (útakadály esetén módosítja) a célszerű útvonal tervét. Jelezheti a pillanatnyi fogyasztást és azt is, hogy adott sebességgel mennyi ideig elegendő még az üzemanyag. Kifejlesztettek már olyan fedélzeti számítógépet, amely “beszél”: hangszórón keresztül szavakkal közli a vezetővel, ha valamelyik ajtó nincs becsukva vagy nincs bekapcsolva a biztonsági öv, ha a rádión vagy telefonon keresztül a vezető számára fontos hír érkezett, ha fogytán az üzemanyag stb. Abban is segít, hogy a városi csúcsforgalomban megtaláljuk a leggyorsabb útvonalat. Ha nincs is ilyen csúcstechnika a kocsiban, azért az asztali számítógép is segíthet, pl. az útvonal tervezésénél. Vannak olyan programok, amelyeknél megadhatod a kezdő- és a végállomás helyét, esetleg azokat a városokat, amelyeknél hosszabb-rövidebb ideig meg akartok állni, s ezután a gép kiszámítja a lehetséges útvonalakat, azok hosszát és az utazás várható időtartamát. (Egy példát láthatsz erre az interaktív címszónál.)
 

Forgalomirányító központ

A közlekedés nagyobb rendszerei sem lehetnek meg számítógép nélkül. A szállítóvállalatok a szállítandó áruk (honnan, hová, mit és mennyit) és a teherautók adatainak ismeretében, számítógépek segítségével határozzák meg, hogy melyik autó mikor és hová fuvarozzon. Korábban valamennyi közlekedési lámpa rögzített programmal működött: a napszaknak megfelelően vezérelte, hogy mennyi ideig jelezzen egy-irányban a piros, a sárga, ill. a zöld. Ma már több olyan útkereszteződés is van, ahol különféle érzékelők (pl. az úttest alatt elhelyezett ún. hurokérzékelők) számolják az oda érkező járműveket, és a számítógép a szerint ad szabad vagy tilos jelzést, hogy melyik irányban nagyobb a kocsisor. (Ez már nem egyszerűen vezérlés, hanem szabályozás.) A nagyobb városokban tv kamerák tájékoztatják az utak forgalmáról a központi forgalomirányítást, ahol számítógép segítségével módosítják a közlekedési lámpák programját. Hasonló a tömegközlekedés irányítása is, de ott egyes járatsűrűségek változtatásával is be tudnak avatkozni, ha szükséges.

kutatás

A kutatás magas szintű szellemi tevékenység, amelynek célja a tudományok különféle ágaiban új ismeretek és törvényszerűségek feltárása. Eredményes kutatómunka nélkül az emberiség előrehaladása lehetetlen lenne. Egyre mélyebbre hatol a tudomány a világ megismerésébe, egyre nehezebb felismerni a jelenségeket, kiválasztani a tények sokaságából az adott tudomány szempontjából lényeges elemeket. A világon hatalmas “hadserege” van a kutatásnak. Tízezrével jelennek meg a cikkek, könyvek, amelyben a kutatók, kutatócsoportok tájékoztatást adnak elért eredményeikről. Egyre nehezebb kiválasztani a közlemények sokaságából a kutató számára lényeges információkat. Mindezekhez ma már segítségül hívhatja a számítógépeket. A technika és a természet kutatói kísérleteiket - előre meghatározott program alapján - számítógéppel irányítják és értékelik. Nem kell az adatok fáradságos gyűjtésével, diagramok rajzolásával bajlódni, ezt a mérő- és vezérlő-eszközökkel - interfészen keresztül - összekapcsolt számítógépre bízhatják. A társadalomtudósok pl. a gyűjtött adatokat statisztikai programokkal dolgozhatják fel. A matematikusok még egyes tételek bizonyítására is felhasználják a gépet. Számítógéppel lehet egyes folyamatokat modellezni (nélküle lehetetlen lett volna az egész világ fejlődését elemző és előrejelző, ún. világmodelleket megalkotni).

LAPTOP

A mikroszámítógép-fejlesztés egyik legújabb eredménye. Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, hogy olyan számítógépet készítsenek, amely aktatáska nagyságú, néhány kg a tömege és teljesítménye egyenrangú az asztali gépekkel. Ehhez nemcsak arra volt szükség, hogy egyre kisebb áramköri lapokat (chipeket) tudjanak előállítani, hanem arra is, hogy a tv-hez hasonló képcsöves képernyő helyett ún. folyadékkristályos kijelzőt (LCD) fejlesszenek ki.

Ahogy a fényképen is látható, a billentyűzetet a vele azonos nagyságú, felhajtható lap takarja. Ezt felhajtva, előtted a képernyő. A LAPTOP-ok akkumulátorról (1-2 óráig) és hálózatról is működtethetők. (Utóbbi esetben a hálózati energia az akkumulátort is tölti.) A kis, lapos gépben Winchester és hajlékony mágneslemez (floppy) meghajtó is van. A gép memóriája legalább 640 KB, de akár 8 MB-ig is növelhető. Ma már színes kijelzőkkel is kaphatók LAPTOP-ok (igaz, kicsit borsos áron).

LCD

(ang. Liquid Crystal Display, ejtsd: likvid krisztál diszplé = folyadékkristályos kijelző) Talán neked (vagy valamelyik barátodnak) is van olyan karórája, amelyen nincsenek a számlap fölött körbemozgó - rövidebb és hosszabb - kis pálcikák, hanem “csak” egy sík lapon - mint egy képernyőn - mozognak a mutatók és/vagy változnak az időt jelző számok. Ez az LCD. Működésének fizikai alapja az, hogy bizonyos folyadékok elektromos jel hatására változtatják fényáteresztő képességüket. Nagyszerű találmány ez, ami lehetővé tette, hogy igen lapos képernyőket készítsenek. Ezek nélkül nem léteznének a zsebszámológépek, a NOTEBOOK, a LAPTOP, a PALMTOP számítógépek sem. Amennyiben az LCD-nek leveszik a hátlapját (ezt azért Neked nem ajánlom!!!), akkor átvilágítva láthatóak a rajta lévő képek, szövegek. Ezt felhasználva hozták létre az elmúlt években a kivetíthető LCD-t. Ezt az írásvetítőre helyezve (és természetesen a számítógéppel összekapcsolva) a falon, a vásznon az egész terem számára láthatóvá válik a számítógép képernyője.
 

LCD kivetítő
Írásvetítőre helyezve és a számítógéphez kapcsolva,
a vásznon az egész terem számára láthatóvá válik
a számítógép képernyője


levelezés

Nem tudom, Te hogy vagy vele, de nekem a levelezés sohasem tartozott a kedvenc időtöltéseim közé.
Kicsit mindig sutának éreztem magam, ha csak levélben tudtam érzéseimet közölni. Hiányzott az élőbeszéd hangulata, hangsúlyai; az azonnali válasz. De hát - ha nem is szerettem - számtalan levelet kellett már életemben megírnom. Az “udvariassági” levelezést már megszoktam, de sehogyan sem tudtam kibékülni azzal, hogy - a posta jóvoltából - egy fontos kérdésemre néha csak hónapok után kaptam (ha kaptam) választ. Különösen nehézkes volt a levélcsere távolban élő ismerőseimmel. Az elmúlt évek itt is változást hoztak, amióta elektronikus levélszekrényem van. Ennek ang. neve: E-mail, electronic mailbox, ejtsd: i-mél, elektronik mélbox. A számítógépem hálózatba kapcsolása lehetővé teszi bármely másik - persze ugyancsak számítógép-hálózatba kapcsolt - munkahely elérését. Az elektronikus levélszekrény hálózatban mindenkinek (csak ő általa ismert) titkos jelszóval ellátott címe (“levélszekrénye”) van, ahonnan (a számára legmegfelelőbb időben) a küldött üzeneteket lehívhatja, üzeneteit a hagyományos “kézbesítés” nélkül elküldheti egy másik címre. Nekem, pl. az egyetemi központi számítógéphez kapcsolt levélszekrényem volt· . Behívom a gépemen az E-mail programot, ezzel kapcsolatba kerülök a központtal. A központi gép megkérdezi a postaládám címét, majd a jelszót. Ha ezt nem tudom, nem enged belépni a hálózatba. Ezután megkérdezhetem: kaptam-e levelet, ha igen: elolvashatom, kinyomtathatom. A gépem billentyűzetével írhatok levelet, küldhetek - már előre elkészített - üzenetet vagy programot olyanoknak, akiknek van elektronikus postaládájuk. Módom van azonos szöveget több címre is továbbítani. Korábban egy-egy amerikai kollegával egy levélváltás hónapokig is elhúzódott, ma néhány óra alatt már a válasz is megérkezik.


LOGO

Ezt a programnyelvet - ha még nem ismered - különös figyelmedbe ajánlom. Az 1970-es években, az USA-ban fejlesztették ki. Az volt a cél, hogy legyen a gyerekek számára is könnyen tanulható, közérthető, látványos eredményt nyújtó, tehát sikerélményt adó. Így jutottak el a teknőcgrafika elvéhez, ill. a LOGO nyelvhez. A teknőc nem más, mint a képernyőn megjelenő és mozgó kis figura, ami nagyon egyszerű utasításokkal vezérelve vonalat húz maga után. Ilyen egyszerű utasítások az EL_RE, HÁTRA, JOBBRA, BALRA, TOLL-LE és TOLL-FEL.
 

Teknőccel rajzolt ábra

Az egyszerű utasításokból utasításcsoportokat és ezek összefűzésével kisebb-nagyobb programokat állíthatsz össze. (Az ilyen - fokozatos - felépítésű programokat hívják strukturált programnak.) Aki ebben gyakorlatot szerez, szinte játszva megismerkedik a “profi” programnyelvek “lelki világával”. Ma már beszerezhető a LOGO magyar nyelvű változata is, amelyekhez még az alaputasítások néhány angol szavát sem kell ismerni.



Következő