editor

(szövegszerkesztő program) Néhány évvel ezelőtt, ha nem kézírással, akkor még csak írógéppel írták a leveleket, valamint a könyvek kéziratait. Sokat mesélhetnék arról, hogy egy-egy könyvem megírásakor hányszor kellett egy-egy fejezetet átírnom. Amikor pl. rájöttem arra, hogy egy mondat, vagy egy egész bekezdés jobban illik egy másik gondolati sorrendbe, előbbre vagy későbbre való - jött az olló és a ragasztó: kivágva, átragasztva készültek el az új oldalak. És a titkárnők is regélhetnének arról: hányszor kellett átgépelni egy-egy anyagot, mert a főnök mindig újabb és újabb (néha csak egy szó) változtatáshoz ragaszkodott.

És amikor tucatnyi embernek kellett majdnem azonos levelet írni, csak éppen egy-egy mondat különbözött, bizony sokszor az unalomig “verték” majdnem egyformán a billentyűket. Az ördög nem alszik - az “utolsó” változatban biztos volt legalább egy olyan betűhiba, ami miatt - gyakran már sírva - kellett újragépelni a szöveget.

A számítógép - ezen a téren (is) - szinte áldás az irodai munkában. Amikor szövegszerkesztővel dolgozom, úgy érzem, mintha agyagszobrász lennék: innen elveszek egy részt, “átrakom” egy másik helyre, formálom kedvem szerint. A képernyőn készülő szöveg számtalanszor módosítható, s elegendő csak egyszer, a végleges változatot kinyomtatni. (E képeskönyv szövegét is így írtam!) Mindez az editor segítségével történik. Ez olyan számítógép-program, amely lehetővé teszi programok vagy szövegek írását, ezek “tetszés szerinti” változtatását: tetszőleges jelek (a komputervilág nyelvén: karakterek) törölhetők, ill. beszúrhatók; szavak, sorok, akár több bekezdés is másolható, áthelyezhető egyik helyről a másikra, az elkészített szöveg formája (felső, alsó, jobb és bal margó; a betű típusa és nagysága) tetszés szerint változtatható, közéje ábrák tördelhetők. Az elkészített szöveg helyesírása ellenőrizhető: a hibásan írt szavaknál megáll a gép és tanácsot ad a javításukra. Pl. amikor azt írtam - most készakarva -, hogy “ijen”, akkor az ellenőrző ennél a szónál megállt, és javasolta: “igen, ilyen, jen, ijed”. Ebből választhatok, vagy más - tetszés szerinti - szót írhatok be helyette. Sokat segít ez a magyar szövegeknél is, de különösen sokat az idegen nyelvű (pl. angol vagy német) cikkek, levelek írásakor. És a levelezés is egyszerűbb. A nagyjából megegyező szövegeket nem kell végig újragépelni; elegendő csak azt a részt átjavítani, amiben az új levél különbözik az előzőtől. És a főnök javításaitól sem kell már félni! Ne féljetek Ti sem, no nem a főnöktől, hanem a szövegszerkesztőktől. Érdemes megtanulni a kezelésüket. Melyiket? Erre nehéz tanácsot adni. Nagyon sokféle van, s majd mindegyiknek van olyan szolgáltatása, amiben “jobb” a másiknál. Én az elmúlt évtizedekben többtucatnyit ismertem meg, jelenleg a Word97 a “kedvenceim”. De lehet, hogy Nektek másik tetszik. Nyugodtak lehettek, ha egyet megismertetek, az újabbak megtanulása már szinte gyerekjáték. Egy fontos tanácsomat azért érdemes megfogadni: bármilyen szövegszerkesztővel is dolgozol, 10-15 percenként “mentsd el” a szövegedet (vagyis tárold a mágneslemezen vagy - inkább - a Winchesteren). Sok bosszúságot okozott már egy váratlan áramkimaradás, ami után az egész munkát elölről lehet kezdeni. (A memóriában lévő szöveg ilyenkor elvész - ha csak nincs a gép előtt szünetmentes áramforrás.)

egér

(angolul: mouse, ejtsd: mauz) A jól ismert kis szürke vagy fehér négylábúról nevezték el azt az eszközt, amellyel a személyi számítógépeket egyszerűen lehet irányítani. Egy sík lapon mozgatva az egeret - melynek “farkincája” a számítógéphez csatlakozik -, a mozgatásnak megfelelően mozog a képernyőn egy kis jel (leggyakrabban egy nyíl vagy téglalap), az ún. kurzor. Ezzel lehet pl. kiválasztani a képernyőn lévő menüből, hogy melyik programot akarjuk a számítógéppel végrehajtatni. Az egéren lévő nyomógombokkal adhatunk igen-nem utasításokat. Előszeretettel használják programok irányításához, rajzolásra, játékprogramok futtatásánál, de még szövegszerkesztőknél (editornál) is.
 
 


Átlátszó burkolatú egér
Vezetéknélküli egér a vevővel

file

(ejtsd: fájl) Az ang. szó eredeti jelentése: akta, iratcsomag. Egy irodában a különféle iratokat iratrendezőkben, szekrényekben tartják. Egy-egy iratcsomagnak valamilyen azonosító nevet adnak, hogy ennek alapján képesek legyenek kikeresni az éppen szükséges iratokat. De nem kell ilyen messze menni: a Te iskolai füzeteid is “iratcsomagok”, s mindegyikre ráírod, hogy melyik tantárgyhoz tartozik a benne lévő anyag. Egy-egy füzettel tulajdonképpen egy-egy file-t hoztál létre. A számítógépes file is ilyen: neve van (amivel “azonosítani” tudod) és tartalma, amit “előhívhatsz”. A file nevét - általában legfeljebb 8 jel¨ (karakter) hosszúságban - Te adhatod meg szabadon (a gyári programokat kivéve, amelyeknek nevét nem ajánlom átírni). A tartalom lehet szöveg (pl. egy levél, egy cikk), adatbázis, program, ábra stb. Érdemes megjegyezni, hogy a tartalom típusát úgy jelöljük, hogy a név után egy pontot teszünk és utána (legfeljebb) 3 betűt írunk (ezt hívják “kiterjesztésnek”). Ez is tetszés szerinti lehet az általad készített file-oknál, de kötöttség is van. A program kiterjesztése csak .com, .exe vagy .bat lehet. Ezekből ismeri fel a számítógép, hogy command (ejtsd: kommand = utasítás), executive (ejtsd: egzekjútiv = végrehajtható) vagy batch (ejtsd: becs = tétel) file-ról van szó. Az ábrák kiterjesztése is kötött. A grafika címszónál olvashatsz arról, hogy különböző formában tárolhatja a rajzokat a számítógép, s ezeket fel kell ismernie. Ezért az ábra-file-ok kiterjesztése a rajzoló program típusától függ (pl. .pcx, .tif, .bmp, .ico, .wpg)
 
 


Az egér – számítógéphez kapcsolva

FMS

(ang. Flexible Manufacturing System, ejtsd: flekszibl menjufekcsöring szisztem = rugalmas gyártórendszer) Évszázadokkal ezelőtt a legtöbb csizma, köntös, ruha és sok más termék egyéni megrendelőknek, méretre szabva készült, ahogy még ma is a - sajnos már kevés - “úri szabó”, varrónő vagy cipész készíti az öltönyt, vagy a cipőt. Aztán jött a tömegtermelés. A gyárak ontották a termékeket, de nem az egyén méretei vagy ízlése, hanem az átlagos méretek, a tömegízlés (divat) szerint. Igaz, így sokkal olcsóbbak lettek az árucikkek
A sorozatgyártás azonban sokszor egyhangúvá teszi életünket. Ezen változtat (az egyes gyárakban már működő) számítógéppel vezérelt gyártórendszer, amely minden szempontból rugalmas. Egyesíti magában a sorozatgyártás előnyeit és az egyedi termelés változatosságát: elvileg a sorozatban gyártott minden termék különbözhet egymástól, az egyéni igények szerint.
 


FMS a Suzuki üzemben

Ezt úgy valósít(hat)ja meg, hogy a rendelésnél felvett egyéni adatokat, különleges igényeket a számítógép rögzíti, és ezekhez hozzárendel egy azonosító jelet (biztosan láttatok már “vonalkódot” egyes termékek oldalán, ilyen jelet kapnak a rendelő kívánságai, adatai is). Ezután a gyártósor minden állomásán (az ún. gyártó sejteken) az ott dolgozó robotok “elolvassák” az odaérkező félkész termék vonalkódját és olyan módon egészítik ki, változtatják meg, vagy alakítják tovább, hogy az a már rögzített igényeknek megfeleljen.

A gyártott darab jellemzőit, sőt típusát is egyszerűen lehet változtatni. Pl. az egyes autógyárakban már működő FMS szalagon az egymás után kikerülő gépkocsik színe, berendezése, felszereltsége egyenként is változtatható. A minőséget számítógépes, robot-kiszolgálású mérő- és anyagvizsgáló berendezések ellenőrzik.

Az egyes pontok között ún. szellemkocsik (vezető nélküli, számítógépes automaták) szállítják az anyagot. Az anyagok rakodására anyagmozgató számítógéppel irányított robotok szolgálnak.

A raktárkészlet nyilvántartásához szükséges adatokat minden részrendszer folyamatosan szolgáltatja a központi adatbanknak. Így a gyár irányításának “percre pontos” áttekintése van nemcsak a termelés helyzetéről, hanem arról is, hogy milyen intézkedések szükségesek annak folyamatos fenntartásához és az egyéni igények kielégítéséhez.

földrajz

Még ezt is könnyebben tanulhatod a számítógéppel. A világ országairól - és benne hazádról is - könnyebben szerezhetsz ismereteket, ha felhasználod az erre szolgáló számítógép-programokat.
 
 


Egy világtérkép program Európa része,
megjelölve rajta Magyarország

Kijelölheted a világ bármely országát, s kérésedre a gép megmutatja annak térképét, nagyobb városainak adatait, tájékoztat az ország politikai, gazdasági és kulturális adatairól, eljátssza az ország himnuszát. Az országot keresheted név szerint, de úgy is, hogy a világ térképén ráhúzod a szálkeresztet az egérrel egy pontra.

Ha valamilyen adatra vagy térképrészletre szükséged van, azt ki is nyomtathatod. (A statisztika címszónál látható éghajlati adatok ábrája is egy ilyen programmal készült.) Mód van arra is, hogy a gép összehasonlítsa az országokat, pl. megadja: melyik az a 10 ország, ahol a legtöbb televíziót gyártják, vagy ahol a legtöbb az egy orvosra jutó betegek száma - vagy bármi más, amit az adatokból a program be tud mutatni. Persze, ha esetleg hibás vagy hamis adatot tápláltak be, hibás lesz a válasz is. Videoklippeket is behívhatsz egyes országok mindennapi életéből.

generáció

latin eredetű szó, nemzedéket jelent) Az emberiség egy nemzedékének kb. 30 évet számítanak. A komputervilágban egy generáció nem él eddig. Az első elektronikus számítógépet 1944-ben építették, azóta 50 esztendő telt el, és már az 5. generációról beszélnek.
 


IC, tranzisztor és elektroncső
Az IC ma már több millió
elektroncsövet helyettesít

A számítógépek fejlesztési üteme (szó szerint) szédítő. Egy sokat emlegetett hasonlat szerint, ha a gépkocsikat is ilyen ütemben lehetett volna fejleszteni, ma egy személyautó 1000 km távolságot 1 másodperc alatt tenne meg és az úton csak 1 liter benzint fogyasztana, az ára 1 dollár lenne és 20 ezer ember férne el benne, ugyanakkor nem lenne nagyobb, mint egy közepes aktatáska.

Valóban, az 1. generációs (elektroncsöves) számítógépek tömege még több tonna volt, a 2. generációs (tranzisztoros) gépeké már csak néhány mázsa, a 3. generációs (integrált áramkörös) gépeké pedig csak néhány kilogramm. A ma gyártott (4. generációs) számítógépek közül egyes típusok (LAPTOP, NOTEBOOK) elférnek egy aktatáskában, aPALMTOP pedig a kabátzsebben.

Az 1. generációs gépek tároló képessége alig volt több egy-két gépelt oldalnál, a mai gépek között nem ritka az olyan, amelyben 100 ezer oldalnál is többet lehet tárolni. . Kutatók és fejlesztők már foglalkoznak az 5. generációs számítógéppel, mely valószínűleg szerkezetében alapvetően különbözni fog a ma ismert gépektől (ún. párhuzamos feldolgozással egyszerre többféle műveletet is képes lesz elvégezni).
 


Integrált áramkörös számítógép

A jövőben számítani lehet a fényt hasznosító (fotonikai), ill. biológiai elveken működő számítógép-elemek létrehozására (a biochip-pel ma már előrehaladott kísérleteket folytatnak). De akárhányadik generációt is teremti meg az alkotó ember, az alapelv változatlan marad: a gép csak az ember által bevitt algoritmusok szerint működik, nem helyettesítve, de mind teljesebb mértékben kiegészítve és segítve az ember munkáját.
 
 


Neumann János a modern számítógépek egyik ősével

grafika

(gör. eredetű szó, jelentése rajzolás) A koraiszámítógépek csak számokat és betűket tudtak ábrázolni. A mai gépek többségének képernyője “grafikus”, sőt színes. Így képes megjeleníteni rajzokat, képeket is. Ezt a lehetőséget sokoldalúan ki lehet használni. Egyik módja: a számítógép irányítása rajzok (ún. ikonok) segítségével. (Erről a WINDOWS címszónál olvashatsz.) Felhasználhatjuk a számítógépet rajzolásra, sőt rajzfilmek készítésére is. Erre szolgálnak a különféle rajzoló, ill. ún. animációs programok. Amikor behívunk egy rajzoló programot, a képernyőn egy “rajztábla” jelenik meg, különféle jelekkel.

Ábránkon a PSPLUS nevű rajzoló program képernyője látható. A baloldali ikonokra “rákattintva” tudsz különféle rajzokat és szövegeket összeállítani, színesben vagy fekete-fehérben. A fantáziádra van bízva, hogy ezekből az elemi lehetőségekből milyen rajzot hozol létre. (Én az ikonok magyarázó szövegét is ezzel a rajzoló programmal készítettem.)
 
 


Egy rajzoló program képernyője

A rajzolt ábra egyes részleteit törölheted, másolhatod, forgathatod, kedved szerint.
 


Az ábra azt mutatja, hogy egy egyszerű alakzat (1) egy részletét a “törtvonalas körülhatároló”-val kijelölve (2), azt lemásolhatod (3), előállíthatod a tükörképét a vízszintes (4) vagy a függőleges (5) szerint, sőt kisebbítheted (6) vagy nagyobbíthatod is. Egy-egy körülhatárolt részt tetszés szerint kiszínezhetsz. Amikor kész vagy, a rajzodat “elmented” egy általad megadott névvel és a program által kötött “kiterjesztéssel”. Legyen a név KOCKA. Ezután egy pont következik és a 3 betűs kiterjesztés, ami ennél a rajzoló programnál vagy .PCX (picture, ejtsd: pikcsör = rajz) vagy .BMP (bit-mapped, ejtsd: bit mepd = bit térképes) vagy .JPG (teljes formája JPEG, Joint Photographic Experts Group = fénykép-szakértők egyesülete, nevét a kidolgozó csoportról kapta) vagy .GIF (Graphic Interchange Format = grafikus adatcsere formátum) lehet. Más rajzoló programok más kiterjesztést használnak (pl. a WPDRAW rajzoló program által használt kiterjesztés .WPG, Word Perfect Grafika). Vannak ikonrajzoló programok is, ezek rajzainak kiterjesztése .ICO. A kész rajzokat a szövegszerkesztő programokba be lehet hívni, beillesztve a szöveg közé (jobbra, balra, középre), ahol szerinted a legjobb helyen lesz. És kész a könyv, már csak egy jó nyomtató kell, hogy sokszorosításra is megfeleljen a terméked. A feleségem, aki régebben a könyveimhez az ábrákat összeállította, mindig szomorkodik: mennyit kínlódott avval, amit ma számítógéppel néhány óra alatt össze tudok állítani. (Ennek a könyvnek sok ábrája számítógépes rajzoló programmal készült.) És ezzel még nincs vége a lehetőségeknek. Szó volt már a rajzfilmről. Ma már ezek is (túlnyomó többségükben) számítógéppel készülnek. A művész megtervezi a figurákat, de a mozgást már a gép “adja hozzá”. Persze az igazi rajzfilm-készítő gépek a Te általad elérhetőknél sokkal többet tudnak és sokkal drágábbak, de azért kisebb filmeket Te is készíthetsz. Egy ilyen programmal megrajzolod az alapképet, aztán azokat a részeket, amelyek a film egy későbbi időpontjában ettől eltérnek, majd a program gondoskodik arról, hogy a különböző “állóképek” (úgy mondják: fázisok) között a képváltozás folyamatos legyen. Ez aztán az igazi “erőpróba” annak a gyereknek, akinek ilyenfajta művészi hajlama van. Számtalan más területe is van a számítógépes grafikának. A tv-hirdetések, zenei klippek nagy részét ma már ilyennel készítik. Van ún. “zászló-készítő” program, amellyel hosszú feliratokat lehet kinyomtatni.

A számítógép nemcsak rajzolásra alkalmas, hanem arra is, hogy kész rajzokat, fényképeket tároljon. Ehhez különféle rajzbeolvasó készülékek (pl. scanner, digitalizáló, digitális fényképezőgép) szükségesek. A számítógépekben tárolt fényképekről, rajzokról olyan információkat is nyerhetünk, amelyeket szabad szemmel észre se vennénk. A digitális képfeldolgozás a képek digitális jeleit hasonlítja össze, ill. végez velük műveleteket. A más rendszerű képfeldolgozási eljárásokkal szemben előnye, hogy a legkisebb eltéréseket is észreveszi, képes az egymáshoz (valamilyen szempont szerint) hasonló részleteket csoportosítani. A csillagászok pl. ezzel a módszerrel újabb égitesteket fedeznek fel. Egyik legfontosabb területe az alakfelismerés. Így pl. ujjlenyomatokat képes összehasonlítani az adattárban tárolt mintákkal.

hálózat

A telefonhálózatról biztosan hallottál, s azt is érted, hogy ezen keresztül tudsz kapcsolatot teremteni a világ bármely országában lévő készülékkel. Hálózat nélkül egy telefonkészülékkel nem sokra mész. De azt is tudod, hogy mire szolgálnak a számítógép-hálózatok? Hiszen a Te géped (valószínűleg) nincs hálózatban, s mégis egész jól tudod használni. De könnyű elképzelni, mennyivel többre lesz képes a géped, ha össze van kötve más gépekkel. (Ugye, azt nem kell mondanom, hogy ez az “összekötés” olyan vezetéket jelent, amelyen keresztül két - vagy több - gép egymással adatokat, ill. programokat tud cserélni.)

Kezdetben csak helyi hálózatokat építettek, irodák, üzemek, iskolák kisebb számítógépeit kötve össze egy központi nagyobb teljesítményű géppel. Ezzel lehetővé vált nemcsak az, hogy az egyes gépek előtt ülők egymással levelezzenek, hanem az is, hogy egymástól programokat, adatokat kapjanak, s - mindenekelőtt - az, hogy közösen használhassák a központi gép szolgáltatásait (nagy adattárolóját, nyomtatóját, plotterét). Pl. a tervező irodákban az egyes tervező csoportok rendszeresen tájékozódhatnak egymás munkájáról, így egyeztetve a közös terv egyes részleteit

Az üzemekben hálózaton keresztül kapnak információt a termelő egységektől az irányító és könyvelő részlegek, ill. adnak közvetlen információt a szerszámgépeknek a tervezők. Később az egyes kisebb hálózatokat egy-egy nagyobb területen összekapcsolták. Így jött létre a LAN (ami az ang. Local Area Network, ejtsd: lokál ériö netvörk = helyi számítógép-hálózat rövidítése), amelyben az egyes számítógépek közötti távolság legfeljebb 5 km. És “evés közben jön meg az étvágy!” Egyre több LAN összekötése eredményezte az országrészeket, földrészeket összekötő nagy kiterjedésű hálózatok (WAN, az ang. Wide Area Network, ejtsd: vájd área netvörk) kialakítását.

Ma már munkahelyemről a nemzetközi hálózaton keresztül úgy levelezhetek bármely külföldi partneremmel, mintha a mellette lévő szobában ülnék. (A postai levelezésnél lényegesen gyorsabb és olcsóbb ez a kapcsolat.) Az összeköttetésre külön erre a célra kiépített vezetékek, postai vonalak, műholdak szolgálnak. Az utóbbi években kezdik kiépíteni az ún. optikai kábel összeköttetéseket. Ezek olyan üvegszálak, amelyen a fémvezetékekhez képest összehasonlíthatatlanul több információt lehet átvinni, és - ami ugyancsak nem elhanyagolható szempont - ha beáznak, akkor is működőképesek.

A könyv megjelenése óta rohamosan fejlődött  az Internet, az egész világot átszövő hálózat.

 

A légi forgalom nemzetközi információs hálózatának (SITA)
szemléltető ábrája

hardver

Az angol hardware szó szerint “keményáru”, egy rendszer alkotórészeinek összessége, szerkezete. Korábbi értelmezése: vas- és fémáru (a “hardware” felirat az angolszász területeken ma is a “Vas- és edénybolt” megjelölése). Általánosabban: egy bizonyos termék “berendezés” részét jelentette, megkülönböztetve azt a szoftver, vagyis szellemi termék jellegű résztől. Pl. a konyhában hardvernek tekinthetők az edények, az evőeszközök, szoftvernek a receptek, ami szerint elkészítjük az ételt.

Ebben a körben a nyersanyag az input, az elkészült étel az output.) A számítógépeknél hasonló értelemben használták, de ma már a hardver és a szoftver határvonalai elmosódnak. Egyrészt vannak programok, amelyeket “beírnak” a chipekbe, másrészt a hardver szerkezeti kapcsolatait módosítani lehet a szoftverrel.

ikon

(gör. eredetű szó, eredeti jelentése szentkép; szűkebb értelemben: egyes vallások - pl. a görögkeleti, görög katolikus vallás - szentjeit ábrázoló, különlegesen díszített táblakép)
 
 


Egyes ikonok és jelentésük

A számítástechnikában: a programok felhasználói számára a képernyőn megjelenő grafikus információ, amely a számítógép használatát jelentősen megkönnyíti. Pl. a WINDOWS bejelentkezésekor a képernyőn ikonokat látunk, amelyek egy-egy programot jelölnek. Valamelyik ikonra mozgatva a kurzort, kettőt kattintva az egérrel, a program elindul. Nincs már szükség arra, hogy a program nevét pontosan ismerjük, s azt begépeljük a billentyűzeten, elegendő, ha felismerjük az ikont, s máris használatba vehetjük a szükséges programot vagy végrehajtatjuk a kiválasztott utasítást.

információ

(a lat. eredetű szó eredeti jelentése tájékoztatás, felvilágosítás) Ha akarod, ha nem, ezzel a szóval naponta találkozol. Sokan úgy tartják, hogy az információ magyarul hír. Igaz, minden információ egyben hír is, de nem minden hír információ, csak az, amelynek újdonság jellege van, új ismeretet ad. Egyetlen élőlény sem maradhat fenn információk nélkül: az állandóan változó környezeti hatásokhoz az élő szervezet csak úgy tud alkalmazkodni, ha azokról tudomást (információt) szerez, azokat feldolgozza, és úgy módosítja viselkedését, hogy az megfeleljen a megváltozott körülményeknek. Még az egyszerű sejtek is csak úgy tudnak létezni, ha a környezetük változásaihoz alkalmazkodnak. Az állatok érzékszerveikkel szereznek hírt a környezetről, és ennek megfelelően alakítják viselkedésüket. Pl. a “felderítő” méh a kaptárban táncot lejt, s ezzel közöl információt társaival: merre található a legízletesebb nektárt szolgáltató virágmező. Az emberi társadalom története szorosan összefonódik az információk szerzésére, tárolására, feldolgozására és továbbítására kialakított technikai eszközök fejlesztésével. Az információfeldolgozás legfontosabb eszközei ma a számítógépek. A géphez kapcsolt eszközökkel lehetővé válik az információk gyors feldolgozása, a számítógépes termelésirányítás, az egész világot átfogó információs rendszerek kialakítása. Talán helyesebb lett volna a számítógépeket információs-gépnek nevezni!

Az információk kezelésének egyik nélkülözhetetlen lépése az információkeresés: általában valamilyen nagy adattárban a számunkra éppen szükséges adatok megtalálása. Egyszerűbb információkeresés pl. egy telefonkönyvben megtalálni egy telefonszámot. Bonyolultabb információkeresés egy nagy könyvtárban kiválasztani az érdeklődésünknek megfelelő könyveket vagy folyóiratok sok-sok évfolyamából adott témakörrel foglalkozó cikkeket. Ilyen célra régebben csak a könyvtári kartonok szolgáltak, amelyeken feltüntették a könyvek vagy cikkek legfontosabb adatait, s ezeket kellett átlapozni. Ez meglehetősen hosszantartó munka volt. Lényeges változást csak a számítógépes információkeresés tett lehetővé. A számítógépes adattárban a keresés már jóval egyszerűbb és gyorsabb. Elegendő megadni egy szót (v. annak részét) és a gép közli, hogy az mely helyeken található. Pl. a “telefonkönyv”-adattárból kiválaszthatjuk mindazokat, akiknek keresztnevében szerepel “ál”. Így megkapjuk az összes Bálint, Pál, Kálmán stb. nevű előfizető adatait. Mód van több “kereső szó” megadására, hozzátéve e szavak “kapcsolatát” is. A kapcsolat lehet pl. VAGY, ill. ÉS. Előbbi bővíti, utóbbi szűkíti a kiválasztást. Ha - az előbbi példa szerint - azt is írjuk, hogy ÉS “n”, akkor a Pál már kiesik, csak Bálint és Kálmán marad. (Az ÉS azt jelenti, hogy csak azokra az adatokra van szükség, amelyek mindkét “kereső szót” tartalmazzák.) A számítógépes információkeresés többnyire “párbeszédes” (interaktiv) üzemmódú, a gép és az ember közötti távolság bármekkora lehet: a kapcsolat távközlési hálózatokon keresztül is kialakítható.

informatika

Igencsak divatos szó, kár hogy sokan helytelenül értelmezik, és úgy magyarázzák, mintha az csak számítástechnikát jelentene. Pedig “informatikája” már a legegyszerűbb élőlénynek is volt. Hiszen az informatika nem más, mint az információk szerzésének, tárolásának, továbbításának és feldolgozásának rendszere (eszközei, módszerei). Semmilyen élet sem maradhat fenn e nélkül. Mennél bonyolultabb az élő rendszer, annál több információt kell kezelnie. Az emberi társadalom mai ismereteink szerint a legbonyolultabb élő rendszer, érthető hát, hogy egyre több és több információra van szüksége. Rohamosan növekszik az egyes ember és a társadalom számára nélkülözhetetlen információ mennyisége és ezért előtérbe került az informatika fontossága. Sokan már az informatika korának is nevezik korunkat.

A modern technika megteremtette a megnövekedett információmennyiség kezelésének eszköztárát, rendszereit is. Ennek igen fontos (de csak egyik) eszköze a számítógép, amely segíti az információk gyors feldolgozását. De informatikai rendszerek az egyre pontosabb mérő (érzékelő) eszközök, amelyekkel információt szerzünk; a vezetékes és a műholdas hálózatok, amelyekkel az információkat továbbítjuk; a folyóiratok, könyvek, mágnesszalagok, mágneslemezek, hologramok és a többi (hagyományos és újabb) információtárolók; a televízió, a rádió, a sajtó és más rendszerek, amelyek az információt közlik. Mindezeken kívül az informatika körébe tartoznak azok a módszerek is, amelyekkel az információk özönében okosan válogatni tudunk, amelyekkel a számunkra szükséges információkat művelt ember módjára felhasználni tudjuk. Ezek egy részét még törvényben is rögzíteni kell: védeni kell az embereket az információk jogtalan felhasználásával szemben.

A modern informatika ismerete és használata nélkül már egyetlen szakma, a jövőben pedig mégegy háztartás sem lehet eredményes.
 
 


Az informatikai eszközök csoportosítása

A technikai, informatikai műveltség ma már nemcsak az egyes ember valódi műveltségének szerves része, de a társadalom, az ország fejlődésének is előfeltétele. Ezért ajánlom - bármilyen is az érdeklődési köröd -, ismerkedj meg a modern technika, informatika világával. Nemcsak azért mert érdekes, hanem azért is, mert károd lenne nélküle.

input

Ang. szó, jelentése: bemenet. A számítógépnél utasítások, programok, adatok, információk bevitelét jelenti a számítógépbe. Erre szolgálnak az ún. input eszközök. Ilyenek pl.: a billentyűzet, a mágneslemez, a digitalizáló, a scanner, az egér, ajoystick, de a különféle mérőeszközök is, amelyek interfésszel kapcsolódnak a géphez.

interaktív

(lat. eredetű szó, “kölcsönös tevékenység”-ként fordítható) Az algoritmus címszó alatt olvashattatok arról, hogy a feladatok megoldását egymás utáni lépések sorozataként lehet megadni. Igen ám, de mi van akkor, ha a megoldás útja előre nem ismert, ha egyes lépések után nektek kell eldöntenetek, hogy hogyan tovább? Pl. gépkocsival akartok utazni Budapestről Párizsba. Vannak programok, amelyek kiszámítják a különböző lehetséges útvonalak távolságát és időigényét, s megadják egy táblázatban a lehetséges útvonalakat.

Az ábrán egy ilyen program által készített térkép látható, s mellette a kiszámított 6 változat útvonalhossza és időigénye. Melyiket választod? A rövidebbet? A gyorsabbat? Vagy azt, amelyik szebb vidékeken halad keresztül?

És mi van, ha valamelyik útszakaszon - baleset vagy útjavítás miatt - nem tudsz áthaladni?

És mennyire zsúfoltak éppen aznap a határátkelőhelyek? Mindezekre előre nem készíthette el a programozó az algoritmust.
 
 


Ezért az ilyenfajta programokba ún. interaktív pontokat építenek be, amelyeknél a gép kérdez, és a Te válaszod alapján halad tovább a számítás. Pl. az ábrán látható autóút-számításnál kiválaszthatod a 6 változat közül a legjobban tetszőt, és akkor azt fogja a gép kirajzolni. De megadhatod az “Útvonal” segítségével, hogy milyen város(ok)on akarsz keresztülhaladni, esetleg hol akarsz rövidebb-hosszabb pihenőt tartani, s ezután a program újra számítja az utat. Minden olyan program, amely nem automatikusan fut a kezdettől a végeredményig, hanem legalább egy olyan pontja van, ahol megáll és kérdez, interaktív. Biztos játszottál már számítógéppel, nos, a játékprogramok mind interaktívak. (A legfejlettebb interaktív programrendszer a szakértői rendszer.)

interfész

(ang. interface = illesztő egység) A számítógép azzal válik igazán számítógéppé, hogy különféle eszközöket csatlakoztatunk hozzá.
 
 


Összerakható univerzális interfész-rendszer
(az ún. technoMIR) fényképe

A nyomtató, az egér vagy a joystick csatlakozó zsinórja közvetlenül bedugható a számítógépbe. De egy fényérzékelő vagy egy elektromos hőmérő hozzákapcsolásához már szükség van egy olyan eszközre, amely a számítógép számára “érthető” formájúvá alakítja az érzékelő által adott jeleket. Hasonlóan egy motor vagy egy robot csak akkor irányítható a számítógép által, ha a kiadott jeleket egy megfelelő eszköz a robot számára “érthető” formájúra alakítja. Az ilyen - a számítógép és a hozzá kapcsolt elektromos eszközök közötti - átalakítót nevezzük interfésznek. Pl.analóg jelet adó mérőberendezés hozzákapcsolásához egy A/D (analóg-digitális) jelátalakítóra, analóg jellel működtetett eszköz - ilyen egy motor fordulatszabályozója - esetében egy D/A (digitális-analóg) jelátalakítóra van szükség.

irányítás

A számítógépek alkalmazásának egyik legfontosabb területe. A technikai folyamatokat nem a természet törvényei irányítják, hanem (az azokat felhasználó) ember. Irányításnak nevezzük azokat a műveleteket, amelyekkel valamely folyamatot elindítunk, fenntartunk, megváltoztatunk vagy megállítunk. Talán a legismertebb: a gépkocsi irányítása.

Már az ókori görögök is felismerték a kormányzás, az irányítás “művészetének” fontosságát. Külön szavuk volt erre: kübernetiké. 1948-ban az amerikai N. Wiener alapozta meg a kibernetika tudományát, amely a gépekben, automatákban és az élőlényekben végbemenő információs folyamatokat egységes nézőpontból vizsgálja, törvényszerűségeit, matematikai összefüggéseit feltárja.

A modern irányítástechnika elképzelhetetlen számítógépek nélkül. A számítógépes folyamatirányítás az irányítás legkorszerűbb változata. A számítógép érzékelők segítségével információt gyűjt a folyamatról, azokat a megadott algoritmus szerint értékeli, megadja a rendelkező jelet és azt a végrehajtó szervhez továbbítja. A szabályozott folyamat, a számítógép és az ember kapcsolatát tekintve megkülönböztetünk közvetett (ún. off-line, ejtsd: of-lájn) és közvetlen (on-line) számítógépes folyamatirányítást. Közvetett számítógépes folyamatirányításnál a mérési eredményt a kezelőszemélyzet táplálja a számítógépbe, és a kezelőszemélyzet hajtja végre a folyamaton a számítógép által közölt beavatkozást.

Az on-line folyamatirányításnál a mérőeszközök és a beavatkozó szervek közvetlenül össze vannak kötve a számítógéppel, így nemcsak az adatok gyűjtése, az adatbevitel automatikus, hanem - a számítógép döntése alapján - a folyamat módosítása is. A számítógépes folyamatirányítás alkalmazásának néhány területe: űrhajózás, metró, kőolaj-feldolgozás, kohászat, cementgyártás, laboratóriumi és egészségügyi vizsgálatok, rugalmas gyártórendszerek (FMS), atomerőművek, robotpilóta.

A robotpilóta jól szemlélteti a számítógépes irányítás legfontosabb elemeit. Nyilván szükséges valami (itt repülőgép), amit irányítani kell; beavatkozó eszközök (itt a kormánylapátok) amivel irányítanak (módosítják a repülőgép irányát); az előírt cél (itt az útvonal), ami szerint irányítanak és - végül - olyan mérő-, ill. jelzőeszközök, amelyek a cél szerinti iránytól való eltérésről és a külső zavaró hatásokról (pl. széllökések) információt adnak.

Az eszközök interfészen keresztül kapcsolódnak a fedélzeti számítógéphez, amely feldolgozza az információkat és kiadja az utasításokat a beavatkozó eszközöknek.
 
 


Repülőgép pilótafülkéje fedélzeti komputerrel

írás

Az ember egyik legősibb információrögzítő módszere. Izgalmas története van annak, ahogy a kezdeti barlangrajzokból, rajzjelekből kifejlődött a modern betűírás. Ezzel - szinte - párhuzamosan fejlesztették az írás technikai eszközeit (az agyagtábláktól a papírig, a karcoló tűtől a golyóstollig, a kódexmásolástól a modern nyomdákig). De egy valami hosszú ideig nem változott: a leírt szöveg javításának módja. Ha valamit elrontottak, vagy megváltoztattak, a régit vagy ki kellett kaparni (később radírozni) vagy az egész oldalt újra kellett leírni. A számítógép segítségével ma már ez is másként van. Tetszés szerint módosíthatod a szöveget, törölhetsz, beírhatsz, átmásolhatsz részeket, anélkül, hogy a szöveg többi részéhez hozzá kellene nyúlni. A szövegszerkesztő programok (editor) segítségével már az írás is gyerekjáték. (Persze ne feledd: a számítógép nem gondolkodik, ha nincsenek okos gondolataid, nem fog helyetted jó dolgozatot írni!)

ISDN

(ang. Integrated Services Digital Network, ejtsd: integrétid szörvisziz didzsitel netvörk = integrált szolgáltatású digitális hálózat rövidítése) A lakásokban, irodákban több olyan készülék van, amely hálózaton keresztül hozza-viszi az információkat. A legismertebb a telefon, de már sok lakásban van kábeltelevízió is. Biztosan tudjátok, hogy a távíró- és a képtávíró-készülékek is hálózattal kapcsolódnak egymáshoz. És egyre több a számítógépes hálózat is.

Nem lehetne ezt a sokféle hálózatot egységesíteni, s mindezekhez csak egy vezetéket használni? Így nem lenne szükség külön-külön hálózatokra és központokra, egységes hálózatban valósulna meg a rádió- és a televízió-műsorok szétosztása, a távíró, a képtávíró, a telefon, az elektronikus postaláda (levelezés) összeköttetés, az adatbank-központok adatainak lekérdezése, a képújság. Ezt a célt tűzték ki a jövőben kifejlesztendő egységes távközlő hálózat, az ISDN tervezői. Az alapelveket az 1980-as évek elején dolgozták ki. Teljes kifejlesztése még hosszú időt vesz igénybe, de részrendszere (pl. az Internet, a kábeltv és a telefonhálózat összekapcsolása) már hazánkban is elérhető.

iskola

Az iskolában a legfontosabb annak megértése, hogy nem a gépet, hanem a géppel kell tanítani-tanulni. (Nem kell mindenkinek számítógép-szakemberré válnia, de elengedhetetlen, hogy ezt a nagyszerű eszközt az iskola minden tantárgyában célszerűen felhasználják, diákok és pedagógusok egyaránt.)

Az iskolai tanítást, tanulást vagy az egyéni tanulást segíti az oktatóprogram (oktatási szoftver). Legelterjedtebb felhasználási területei: az ismeretközlés, a gyakoroltatás, a modellezés, a feladatmegoldás. Az iskolai számítógépek fontos feladata (pl. kémiai, fizikai, technikai) kísérleti eszközökkel (interfészen keresztül) összekötve a mérés, a mérések értékelése. A jó számítógépes oktatóprogramok legfőbb ismérvei: a megjelenített képek szépek, a tartalom pontos; egyszerűen kezelhető, jó a fölépítése; gyors; a tanuló maga választhatja meg a feldolgozás ütemét; egyértelmű a leírás és bármikor behívható segítség a futtatáshoz; menet közben értékeli a válaszokat; megfelelő rajzokkal szemléltet. A számítógépes oktatóprogramok segítségével az ismeretszerzés új lehetőségei nyílnak meg: eredményesebb önálló tanulás, a tanuló egyéniségéhez igazodó tanulási “sebesség”, az eddig nehezen bemutatható összefüggések (pl. a történelemoktatásban a különböző helyeken és szakterületeken bekövetkezett események kapcsolatának) felismerése. A számítógépes nyelvtanító programokkal gyorsan lehet szótárazni, a helyesírást ellenőrizni (vannak – hangszóróval összekötött - “beszélő” programok is). A földrajz programok segítik a térképen a tájékozódást; a változásokat egy újabb térkép kinyomtatásánál gyorsabban lehet keresztülvezetni. A számítógépes oktatóprogramok nem teszik feleslegessé a pedagógust, sőt megnövelik szerepét: feladata elsősorban nem az ismeretek közlése, hanem a szemlélet, a magatartás alakítása, az ismeretszerzés szépségének és fontosságának megértetése a diákokkal. Várhatóan átalakul az iskola sok évszázados merev szerkezete és megváltoznak az oktatás módszerei is. Az iskolai alkalmazás körébe tartozik a nyilvántartás számítógépesítése is, bár ez a diákot kevésbé érdekli. Mégis fontos tudnod, hogy ez felszabadítja a tanárokat a sok “papírmunka” nyűge alól és többet tudnak foglalkozni a tanítással, neveléssel.


Következő