Ahogy hierarchikus az alaprendszer felépítése, ugyan úgy hierarchikus az irányítási rendszer is. Külön szabályozási körök vannak az egyes elemektől, részrendszerektől az “egész” rendszerig. Egy gépgyárban pl. szabályozott rendszer a szerszámgép, a szerszámgépekből álló gyártósor, a gyártósorokból álló műhely és a műhelyekből álló gyár. Egy hőerőműben szabályozott rendszer a szénadagoló, a szénőrlő malom, a kazán, a turbógenerátor; utóbbi kettő együttese az ún. blokk, a blokkok összessége (az erőmű), sőt az erőművek összessége: a villamosenergia-termelő rendszer. Szabályozott rendszer minden közlekedési eszköz, de természetesen azok összességét magába foglaló közlekedési rendszer is.

Az irányítási rendszer lehet kézi vagy automatikus.

Vezérlésnél:

Szabályozásnál: Az automatikus irányításnál a folyamatot az ember által előre meghatározott program vezérli, de az előírt értékektől való eltéréseket a rendszer közvetlen emberi beavatkozás nélkül maga javítja ki. Az automatizáció kiterjedhet a megmunkálás, az ellenőrzés és a szállítás területére. Az automatizáció széles körben terjed: a részleges automatizációt egyre több helyen felváltja a teljes automatizáció.

A részleges automatizáció fokozatai rendeltetés és szerep szerint:

Automatikus ellenőrző- és jelzőberendezés: ellenőrzi valamely objektum állapotát, ill. az objektumban végbemenő folyamatot. A helyi mérőműszerekkel (hőmérő, nyomásmérő stb.) végzett egyszerű ellenőrzéstől eltérően az automatikus ellenőrzés során nem kell leolvasni a műszerek állását, mert az automatikus ellenőrző-berendezés jelzi, ha változás áll be a megszabott munkamenetben vagy a munkafeltételekben, azaz eltérés van az előírt értéktől, de a hiba elhárítása még a gépkezelő feladata.

Automatikus védőberendezés: nemcsak jelzi a hibát, de le is állítja a gépet a gépkezelő beavatkozása nélkül, tehát önműködően védi a gyártási folyamatot. Megakadályozza a meghibásodásokat és baleseteket, mielőtt a rendszer (vagy annak valamely része) a működésképtelen állapotba kerül. Ez különösen ott nélkülözhetetlen, ahol a folyamat sebessége gyorsabb beavatkozást igényel, mint amilyenre az ember képes. Automatikus szabályozó-berendezés: valamely objektum állapotát, ill. annak szabályozott jellemzőjét az előírt értéken tartja, vagy az előírt módon változtatja. Ezek a berendezések nemcsak érzékelésre, be- és kikapcsolásra, hanem az irányításhoz szükséges visszacsatolásra is képesek. Az automatikus ellenőrző, jelző- és védőberendezések itt részrendszerek.

A teljes automatizáció automatikus folyamatirányítást jelent. Lényegében az egyes szakaszok automatikus szabályozó-berendezéseinek és a számítógépnek egy rendszerbe kapcsolását jelenti. A folyamatirányító számítógépbe betáplált program vezérli a folyamatot, gyűjti és értékeli a mérési adatokat, időben parancsot ad a megfelelő beavatkozó szerveknek, mindezt látszólag emberi beavatkozás nélkül. Azért csak “látszólag”, mert a teljes automatizáció is az emberi munka terméke. Sikeres működése az emberi tudástól, többek között a számítógép programozásától függ.

Az automatizálással sem szűnik meg, csak lényegesen átalakul az ember termelésirányító szerepe. Az egyszerű kézi munkánál nemcsak a szerszám mozgását, de a megmunkáláshoz szükséges energiát is az ember adja. A szerszámgép megalkotásával az ember a megmunkálás és saját maga közé erősítőt helyez. Az energiaszolgáltatást átveszi a gép, az ember feladata csak az irányítás. A következő lépés a vezérlés gépesítése. A félautomatikus gép a műveleteket előírt sorrendben hajtja végre, de a szabályozás még az ember feladata; neki kell ellátni a mérés - értékelés - beavatkozás visszacsatolási körét. Amikor ezt is gépesítik, kialakítják az automata gépet, amely már automatikusan szabályozott rendszer. Az ember megadja a szabályozási kör programját, és csak akkor avatkozik be a folyamatba, amikor a programban előre figyelembe nem vett zavaró hatások lépnek fel (pl. valamely gépalkatrész eltörik).

A megmunkáló-gépek közötti szállítást is fokozatosan gépesítik. Ez teszi lehetővé az automata gépek összekapcsolását automata gépsorokká. Az embernek most már nemcsak egyes gépek programjáról kell gondoskodnia, hanem arról is, hogy folyamatos legyen a gyártás, tehát az egyes (megmunkáló- és szállító-) gépek kapacitása összhangban legyen. Az automata gépsorban nem lehetnek szűk keresztmetszetek. Mennél több gépet kapcsolnak össze, mennél bonyolultabb és/vagy gyorsabb a gyártási folyamat, mennél több a párhuzamos szakasz, annál bonyolultabb az irányítás programja, annál magasabb szintű ellenőrzés szükséges.

A tervezéstől az értékesítésig terjedő automatizált rendszer a CIM (Computer Integrated Manufacturing, számítógéppel integrált gyártás, integrált anyag- és adatfeldolgozó rendszer). Főbb részei a CAD (Computer Aided Design, számítógéppel segített tervezés), a CAP (Computer Aided Programming, számítógéppel segített művelettervezés), CAM (Computer Aided Manufacturing, számítógéppel segített gyártás), a CAQ (Computer Aided Quality Control, számítógéppel segített minőségellenőrzés). Ezekkel válik lehetővé a rugalmas gyártórendszer (FMS) kialakítása.

Az automatizáció fokozódásával az emberre egyre több és egyre nehezebb intellektuális feladat hárul: megnő az ember által irányított objektumok száma, az érkező információk mennyisége és sebessége; bonyolultabb és gyorsabb döntésekre van szükség, mint korábban. Ezeket a feladatokat számítógép nélkül lehetetlen lenne megoldani. Egyidejűleg az ember messzebb kerül magától az irányított folyamattól, és így már nincs róla “szemléletes” képe. Nem látja közvetlenül, csak műszerek, jelzések útján észleli a termelési folyamatot. Mindez együtt az emberi munka fokozatos átalakulását vonja maga után. Korunk tudományának egyik alapproblémája az ember és a technika kapcsolata: ezen belül azon feltételek tisztázása, amelyek mellett az automata és az ember hatékonyan és harmonikusan tud együtt élni.

Összefoglalás:

Az irányítási rendszer

Az irányítás szükségessé teszi az irányított rendszerről (az ún. tárgyrendszerről) és annak környezetéről kialakított információs rendszert, amelynek funkciója az irányításhoz szükséges és elegendő információk szerzése, továbbítása, tárolása és értékelése.

Példák

Az informatika irányítástechnikai alkalmazásai

Az irányítástechnika csúcstechnikája a rugalmas gyártórendszer, amelyben az ember szerepe a tervezés előkészítésére és a gépek felügyeletére korlátozódik; a termelés (szó szerint) azonnal átállítható egy új termékre, akár menetközben is változtatva a szalagon futó termékek egyes tulajdonságait. Ennek részei a mechatronikai rendszerek (amelyek szimbiózisban egyesítik a mechanikát és az elektronikát) minden algoritmizálható tevékenységet gépekkel végeznek el. De mechatronikai rendszerekkel szerelik föl ma már a korszerű közlekedési eszközöket is. Ilyen pl. a (talán) közismert blokkolásgátló vagy az ún. fedélzeti számítógép. Mindezek mögött ott van az elektronika, pontosabban a mikroelektronika.

FMS (ang. Flexible Manufacturing System = rugalmas gyártórendszer) Évszázadokkal ezelőtt a legtöbb termék egyéni megrendelőknek, méretre szabva készült. Aztán jött a tömegtermelés. A gyárak ontották a termékeket, de nem az egyén méretei vagy ízlése, hanem az átlagos méretek, a tömegízlés (divat) szerint. Igaz, így sokkal olcsóbbak lettek az árucikkek. A sorozatgyártás azonban egyhangúvá teszi életünket. Ezen változtat (az egyes gyárakban már működő) számítógéppel vezérelt gyártórendszer, amely minden szempontból rugalmas. Egyesíti magában a sorozatgyártás előnyeit és az egyedi termelés változatosságát: elvileg a sorozatban gyártott minden termék különbözhet egymástól, az egyéni igények szerint. Ezt úgy valósít(hat)ja meg, hogy a rendelésnél felvett egyéni adatokat, különleges igényeket a számítógép rögzíti, és ezekhez hozzárendel egy azonosító jelet (vonalkódot). Ezután a gyártósor minden állomásán (az ún. gyártó sejteken) az odaérkező félkész terméket a vonalkód szerint olyan módon egészítik ki, változtatják meg, vagy alakítják tovább, hogy az a rögzített igényeknek megfeleljen.

A gyártott darab jellemzőit, sőt típusát is egyszerűen lehet változtatni. Pl. az egyes autógyárakban már működő FMS szalagon az egymás után kikerülő gépkocsik színe, berendezése, felszereltsége egyenként is változtatható. A minőséget számítógépes, robot-kiszolgálású mérő- és anyagvizsgáló berendezések ellenőrzik.

Az egyes pontok között ún. szellemkocsik (vezető nélküli, számítógépes automaták) szállítják az anyagot. Az anyagok rakodására anyagmozgató számítógéppel irányított robotok szolgálnak.

A raktárkészlet nyilvántartásához szükséges adatokat minden részrendszer folyamatosan szolgáltatja a központi adatbanknak. Így a gyár irányításának “percre pontos” áttekintése van nemcsak a termelés helyzetéről, hanem arról is, hogy milyen intézkedések szükségesek annak folyamatos fenntartásához és az egyéni igények kielégítéséhez.

 
 

A várható jövő

Az informatika jövőbeni fejlődését nehéz megjósolni. A következőkben csak néhány, ma már látható iránnyal foglalkozunk.

Az informatika robbanásszerű fejlesztése talán a tévé, a videó terén van, lesz az emberiség életére legjelentősebb hatással. A képi informálás, a vizuális kultúra a kommunikációban egyre jelentősebb szerephez jut. Az olvasást például egyrészt egyre inkább kiegészíti, sőt helyettesíti a képek, képsorok értelmezése, másrészt magát az olvasást, mint szellemi műveletet, egyre tágabban kell értelmeznünk, hiszen a hagyományosabb betűk, írásjelek feldolgozását egyre bőségesebben egészíti ki a különféle jelek, kódok, piktogramok, műszaki és művészi ábrák, a multimédia információinak feldolgozása. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az olvasás jelentősége csökkenne, ellenkezőleg, az informatika fejlesztése, gépesítése az embertől egyre jobb hatásfokú olvasást - dinamikus olvasást! - kíván. Az Internet használat jellemzően dinamikus olvasást (gyorsolvasást) kíván és fejleszt.

Az informatikai fejlesztések célja az alkalmazások kiszélesítése, az eszközök fejlesztése, a felhasználás széleskörű elterjesztése. Az informatika várhatóan még jobban segíteni fogja az embert

Az eszközök fejlesztése kiterjed az Az eszköz park még közelebb kerül az emberhez. Vannak olyan kutatások is, amelyek a jelenlegi konfigurációk helyett jegyzetlapokhoz hasonló “számítógép lapokkal” látnák el a felhasználókat. Ezek a lapok egymással és a nagy gépekkel tetszés szerinti időben és helyen tudnának kapcsolatot tartani. Az ilyen rendszerek szinte észrevétlen informatikai társként segítenék az ember munkáját.

A méretek csökkentése

A fejlesztés egyik iránya a méretbeli csökkentés - a miniatürizálás - és ezzel párhuzamosan a teljesítmény növelése. Egyre újabb és újabb technológiák, anyagok, szerkezetek teszik lehetővé, hogy a lapkák sűrűsége 20…40-szeresére növekedjen. A Si alapú félvezetők jelenleg elérhető felbontási határát század mikrométer nagyságrendűre becsülik. Ezek a méretek határozzák meg az elemsűrűséget és a működési sebességet. A méretek csökkenésének határt szab a fény hullámhossza. Ezért célszerűnek látszana röntgen- vagy elektronsugár alkalmazása, amely jelenleg még nem gazdaságos. Koncentrált ionsugárral ellenben már elérhető a 0,01-0,02 μ vonalszélesség. A közeljövőben várhatóan ez utóbbi eljárással készülnek majd chipek, a Si helyett GaAs alapon, amely 10…100-szoros fogyasztáscsökkenést és az integrálódás ugyanekkora növekedését hozza magával.

A sebesség növelése

Ennek egyik leghatékonyabb módszere a párhuzamos felépítésre való áttérés. Már ma is vannak olyan számítógépek, amelyekben több központi egység (CPU) van, a jövőben ezek válnak általánossá. A számítógép-technika legújabb termékei, a több ezer (párhuzamosan dolgozó) processzorral fölszerelt gépek (az ún. DAP, Distributed Array Processor rendszerek). Ezzel hatékonyabbá válnak a számítások, a képinformáció-feldolgozás, az adatok gyors visszakeresése. (Ezek miatt - mellesleg - gyökerében át kell alakítani a jelenlegi számítógép-programozási filozófiát is!) A jelenlegi számítógépes szervezés csak “lassú” működést tesz lehetővé, mivel alapvetően soros rendszerű. Összehasonlítva az agy minden bizonnyal párhuzamos szervezésű rendszerével, a különbség nemcsak a működési sebességben, hanem az asszociatív jellegben is megnyilvánul.

A tudományos, gazdasági, államigazgatási feladatok ellátásához egyre több adat kezelésére van és lesz szükség. Ezek a teljesítményükben óriás gépek sok milliárd adat tárolására és egyidejű kezelésére képesek. Ezek az óriások valójában már nem is egy gépet jelentenek, hiszen belsejükben egyidejűleg több központi egység is működik. Sebességükre egy új mértékegységet vezettek be, ez a teraflop. 1 teraflop = 1012 (tera = milliószor millió) lebegőpontos művelet másodpercenként. (A flop a floating-point operations per second [= lebegőpontos művelet másodpercenként] betűszava.)

A sok közül csak egy példa:

Az ASCI Blue Pacific számítógépet 1999-ben helyezték üzembe, sebessége két teraflop. (Az ASCI az angol Accelerated Strategic Computing Initiative rövidítése, amit úgy fordíthatnánk, hogy “számítástechnikai kezdeményezés felgyorsított stratégiája”.) Néhány jellemzője: 9260 processzora van, 574 GB (giga byte) a memóriája, 2250 GB a merev lemezen. 160 m2 területet foglal el. A villamos hálózattól 850 kW teljesítményt igényel (összehasonlításként egy asztali számítógép teljesítményigénye 200 W). Egységeit 3,5 km kábel köti össze. Tömege 44 tonna és a szükséges légkondicionáló berendezések tömege 300 tonna.

Már láthatóak az elektronika korszakát fölváltó jelek. A jövőben az elektromágneses jelenségek hasznosításán kívül más lehetőségek alkalmazására is fokozódó mértékben számítani lehet. A fotonika már ma is képes jelkeltésre ill. továbbításra. Egy fotonikus számítógépnek az információföldolgozási képessége messze meghaladná bármely elektronikus számítógépét. A biochip előállítása lehetőséget teremt egy biológiai elveken működő bioszámítógép létrehozására. Az emlősök agyának mintájára elhelyezett processzorok szintén újszerű kezdeményezést körvonalaznak: a neuroszámítógépét.

A bionika - amelyet sokan a jövő századi csúcstechnika alapjának tartanak - a jelenleginél nagyságrendileg nagyobb tároló képességű és sebességű eszközök előállítását teszi lehetővé. A bioszámítógép alapja a biochip, amelyek a jelenlegi chipeknél milliárdszor kisebbek lehetnek. Ezeknek az alkatelemeknek a nagyságrendje már az óriásmolekulák nagyságrendjével is összemérhetők. (Ezt jelenti a következő szóösszetételben a “nano” szócska.) A nano technika ezen a ponton találkozik a molekuláris biológiával, mely már húsz éve bebizonyította, hogy a biológiai óriásmolekulák - fehérjék, proteinek - félvezető tulajdonságokkal rendelkeznek.

Egy másik sebességnövelési lehetőség: az optikai számítógép. Az amerikai Bell laboratóriumban 1988-ra fejlesztették ki ennek mintapéldányát, mely optikai tranzisztorokat tartalmazó, optikai tápvonalakból összeállított processzort, optoelektronikus áramkörsorozatot, teljesen optikai logikai alaprendszert és optikai csatlakozási megoldást tartalmaz. Az optikai számítógép a fotonoknak az elektronokétől eltérő sajátosságai következtében mentesül a zavaró kölcsönhatásoktól. Ez utóbbi teszi lehetővé az újfajta számítógépek építését, amelyek a jelenlegi legnagyobb sebességű elektronikus számítógépeknél várhatóan 3-szor lesznek gyorsabbak. Az optikai számítógép fő építőköve az optikai tranzisztor, mely gallium-alumínium-arzenidből készül és egyidejűleg több, egymással párhuzamos fénysugarat egymástól független kapcsolhat. Szemben a félvezető tranzisztorral nemcsak két, hanem három vagy négy stabil állapotot is elfoglalhat. Így a “bináris utasításokról” át lehet térni hármas, négyes számrendszerbeli utasításokra. Miután a fotonok egymással nem lépnek kölcsönhatásba, és a szabad térben akadálytalanul terjedhetnek, ezért a bekötések és a csatlakozások megoldására új lehetőségek kínálkoznak. Az optikai tranzisztorok jő tulajdonsága az is, hogy érzéketlenek az elektromágneses sugárzásokkal szemben.

A fejlesztés az óriásgépek kialakítására is törekszik. A tudományos, gazdasági, államigazgatási feladatok, a világot átfogó hálózatok szükségessé teszik egyre több adat központi kezelését. E rengeteg adat tárolására az egyik lehetőség a kriotromos tár (szupravezetős tár) amely azon alapszik, hogy némely fém ellenállása nagyok kis hőmérsékleten nullára csökken.

Ez a fejlesztési tendencia nem azt jelenti, hogy a személyi számítógépek a továbbiakban ne lennének hasznos segítőtársaink. Hálózatok végpontjai lehetnek, s így felhasználási lehetőségeik ki fognak bővülni, tulajdonképpen “ablakként” szolgálnak majd a nagy központok felé. Ember és gép egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a jövő számítógépei az emberi gondolkodáshoz közelálló működésre lesznek képesek.

Mesterséges intelligencia

A gépi intelligencia, ang. Artificial Intelligence, AI, olyan informatikai rendszer sajátossága, amely az emberi intellektuális képességet (pl. tanulás, következtetés, problémamegoldás) modellezi. A mesterséges intelligencia kutatását, művelését számos nemzetközi szervezet és intézet fogja össze. A mesterséges intelligencia kutatások kiterjednek az alak- és hangfelismerésre, az emberi gondolkodás modellezésére is.

Bár már a 70-es évek közepétől indult a mesterséges intelligencia szélesebb körű kutatása, mégis ezt a területet a “jövő” fejezetébe soroltuk, mert széleskörűen használható eredményeket csak az elkövetkező évtizedekben várhatunk. A mesterséges értelem kutatásának főbb motivációi:

A mesterséges intelligencia módszereinek felhasználásával már ma működnek a szakértői rendszerek.

A mesterséges intelligenciának mint kutatási területnek tárgya eredetileg a kizárólag emberinek tekintett gondolkodási magatartásformák elemzése volt, napjainkban azonban a csúcstechnikák egyik elméleti alaptudományává vált. A mesterséges intelligencia főbb kutatási területei:

  1. a természetes nyelvi rendszerek,
  2. a dedukciós rendszerek,
  3. a gépi játékok,
  4. az alakfelismerés ,
  5. az intelligens robotok,
  6. a szakértői rendszerek,
  7. a gépi tanulás (AICL, Artificial Intelligence Computer Learning).
Az egyes területek fejlesztése bonyolult elméleti vizsgálatokat, matematikai, számítástechnikai, technikai eszköztárat igényel.

Az 1) célja: a természetes nyelvi információ megértésének és az ennek eredményeként végrehajtott cselekmények folyamatának számítógépi rendszerekkel való leírása és magyarázata. Másként: a számítógéppel folytatott természetes (élő) nyelvű párbeszéd megteremtése. Néhány alkalmazási lehetőség: program és adat (szöveg) bevitel élőbeszéddel; robotok szóbeli utasítása, ill. az utasítások nyugtázása; memóriában tárolt, vagy leírt (nyomtatott) szövegek felolvasása géppel (karakter-felismerés); nyelvészet (pl. számítógépes fordítás egyik természetes nyelvről egy másikra, ismeretlen nyelvtan felismerése a bevitt szöveg alapján). Az írás- és beszédfelismerő, beszédgeneráló rendszerek kiépítésének célja az, hogy a hétköznapi nyelv kifejezéseivel irányíthassuk a gépet.

A 2) döntően a deduktív tudományok vizsgálatainak gépi segítésére irányul. Ilyen pl. a matematikai tételek önálló gépi bizonyítása: egy állítást vagy tételt közlünk a géppel, amely azt elemzi és kimutatja, hogy a kiindulási axiómáknak, állításoknak v. tételeknek következménye-e, vagy sem. Hasonló alkalmazás a hosszú és bonyolult számítógépes programok helyességének ellenőrzése.

A 3) célja a bonyolult játékok (dáma, sakk, go stb.) gépi megvalósítása. A nagyszámú archív játszma tárolásán és a lépéskombinációk gyors végig futtatásán alapuló programok ma már (pl. a sakkban) elérik az élvonalbeli játékosok szintjét.

A 4) feladata gépi úton felismerni és azonosítani azt, ami látható (vizuális: természetes v. mesterséges alakzatok, tárgyak, jelenségek, folyamatok) ill. hallható (auditív: hangok, szavak, mondatok, kifejezések). A felismerés tárgya lehet látható (kétdimenziós) kontúros kép, ill. háromdimenziós tárgy (képfeldolgozás, kontúrkeresés); karakterek (betű vagy szám, karakter-felismerés); felület (textúravizsgálat); hang- vagy hangsor, beszéd; adatcsoport; tünet-együttes (pl. orvosi diagnosztikában) stb. Folyamatai: érzékelés, gépi kódolás (reprezentáció), lényegkiemelés (a megkülönböztetés szempontjából lényeges jellemzők kiemelése, a lényegtelenek elhagyása), osztályozás. Az alkalmazott leírásmód lehet valószínűségi vagy determinisztikus, ill. nyelvészeti (szintaktikai, szemantikai, fonológiai, fonemikai, logikai stb.). Az osztályozó eljárás megalkotható gépi tanulás utján. A magyar fejlesztések egyik, világszerte elismert terméke a RECOGNITA nevű szövegfelismerő program, amely a scanneren beolvasott oldalakat számítógépes file-okká alakítja.

A mesterséges intelligencia segítségével a számítógép képes arra, hogy a feladatot megértse, felismerje

Képes és alkalmas tehát arra, hogy a feladatokat elemezze, saját rendszerébe illessze, a közvetlen emberi formában (alakzatok, rajzok, természetes nyelvű közlések stb.) érkező bemeneti információkat fogadja, majd a feladatmegoldó eljárásokat optimalizálja, azokat végrehajtsa, végül az eredményeket hasonlóan megjelenítse. (Ezek megvalósításában segítenek a PROLOG és LISP programnyelvek.)

A számítógép fejlesztésével foglalkozó tanulmányok egyetértenek abban, hogy az elkövetkező évek kutatásai egyértelműen az intelligens kibernetikai gépek megteremtésére irányulnak. E berendezések a feladatokat már az emberi agy gondolkodásához közel álló módon fogják kezelni.

A távközlés

Az 1970-es évek közepétől egyre inkább elmosódnak a távközlés és a számítógép-technika határai. A távközlés a számítógép-technikától a digitális jelföldolgozást és továbbítást vette át, míg a számítógép-technika terebélyesedő hálózataiban a hírközlő csatornákat használja adatátvitel céljaira. Érdekes változás: a kezdettől fogva analóg és vezetékes telefonhálózat digitális és részben vezeték nélküli, mobil hálózattá alakul. (A tv-hálózatot pedig fokozatosan vezeték nélküliből vezetékessé fejlesztik.) A távlati cél a különféle információkat (telex, telefax, teletext, videotex, tv, telefon, elektronikus levelezés) hordozó jeleket egységes digitális formában, egyetlen közös hálózaton (integrált szolgáltatású digitális hálózaton, ISDN) keresztül továbbítani.

A jövő egyik, szinte minden embert érintő eredménye lesz a házi információs rendszerek (HIR) kialakítása. A számítógép bekerül a háztartásokba, kezelése a mindennapi élet részévé válik. A Business Week adatai szerint a 2000-ben a 93 millió amerikai háztartásnak több mint 50%-ában, a 125 millió európai háztartásnak csupán 20%-ában volt komputer, de azóta ezek a számok tovább nőttek. A már elterjedt tömegkommunikációs eszközök és a számítógép együttesével házi információs rendszerek az ISDN végállomásai lesznek. Számos más funkciója mellett (helyfoglalás repülőn, vonaton, bankszámla ügyintézés stb.) a HIR otthoni tanulásra is alkalmazható. A számítógépen futtathatunk lemezegységről behívott programokat, de az Internetről (már ma) is behívhatunk oktatóanyagokat. A rendszer előnye, hogy kétirányú információ áramlást tesz lehetővé. Segítségével felvehetjük a kapcsolatot más felhasználóval, annak üzenetet küldhetünk, kérdéseket tehetünk fel neki. Ezúton tehát megoldható lesz, hogy az “otthon tanulónak” ne elszigetelten, magára hagyottan kelljen tovább képeznie magát. Bármikor konzultálhat majd e rendszeren keresztül tanuló társaival ill. a konzulensével. A nyitott oktatás a jövőben alapozhat majd a HIR-re. Sőt követelménnyé válik, hogy azok a tanulók, akiknek a házi információs rendszer birtokában lesz, kamatoztathassák ezt a lehetőségüket a tanulásban is.

A televíziós műsorszórásban forradalmi változást a nagyfelbontású televízió-technológiák (HDTV = High Definition Television) bevezetése jelent majd, melyek kép- és hangminőségben alapvető változásokat hoznak.

Már az 1930-as években, a fekete-fehér rendszerek kifejlesztésekor is a mozi volt a képminőséghez az összehasonlítási alap. Később, amikor egyre több szélesvásznú film került a televízió műsorára, a nézők tiltakoztak a képernyő alsó és felső szélén látható fekete csík ellen. Kompromisszumos megoldásként a filmeket később úgy írtak át videóra, hogy a filmkocka közepéből a széleket lehagyva csak egy 4:3 (5:3) formátumú darabot másoltak át. Ennek következtében fordul elő sokszor, hogy pl. két szereplő fontos párbeszédet folytat, de alig látszik belőlük valami a képernyő szélén, a közöttük lévő érdektelen asztal pedig uralja a képmezőt. A még újabb panoráma filmek vetítésekor ezzel az átírási módszerrel is feltűnik a két fekete csík.

A HDTV esetében a képfelbontás mind függőleges, mind vízszintes irányban kb. kétszerese a hagyományos televíziós rendszerekhez képest, a képernyő oldalainak aránya pedig az eddigi 4:3 helyett 16:9, azaz szélesebb, a mozivászon alakjához hasonló. A HDTV-kép a nagyobb sorszám és a szélesebb formátum következtében a hagyományos tv- (továbbiakban tv) képhez képest (relatívan) közelebbről kb. háromszor nagyobb látószög alatt nézhető. Ez a kép az ember látómezejének lényegesen nagyobb részét tölti ki, és a mozival egyenértékű élményt nyújt a lakásban. Minden HDTV-csatornán 8 db “CD-minőségű” hangcsatorna is átvihető, ami sztereó vagy többnyelvű műsorsugárzást tesz lehetővé.

Az átviteli lánc nagyfelbontású televízió esetében is többféle lehet: magába foglalhat földfelszíni és műholdas csatornákat, kábeles elosztórendszereket. A földfelszíni HDTV-műsorszórás egyelőre csatorna-kiosztási szempontból nehézségekbe ütközik, ugyanis a rendszer alapsávi jelének sávszélessége meghaladja a VHF/UHF sávokban rendelkezésre álló 7-8 MHz-et.

A digitális HDTV olyan lehetőségeket is kínál, melyek analóg rendszerekkel nem elérhetők Pl. lényegesen több tv-program sugárzása, a kábelrendszerek kapacitásának növelése, a zavaró jelek kiszűrése. A digitális HDTV közel 10 éven belül válhat uralkodóvá.

A könyvtárak jövője

Vajon “elektronikus könyvtárrá” válnak-e a jövendőben a bibliotékák? Szabó Ervin már 1911-ben felfigyelt a hagyományos könyvgyűjtemény, a használati igény és a műszaki lehetőségek ellentmondásaira: “A könyvtárak - sajnos - nem is egy, hanem sokszor több nemzedék életére épülnek, a technika ellenben mindennap új meglepetésekkel halmoz el. Előre lehet látni, hogy jön még idő, amikor igen kezdetlegesnek fogják tudni a könyvszállítás mai technikáját, mikor egy távírógomb megnyomása elég lesz, hogy a könyv minden további kézi munka nélkül az olvasóhoz jusson, vagy akár egész, egy kérdés irodalmát tartó könyvállvány.”

Mi hát ma, vagy mi lesz holnap a könyvtár: tudományegyetem vagy mesterséges Éden? Műalkotásként is értékelhető műhely, ahol elmúlt évezredek géniuszaival találkozhatunk, vagy adattár, amely tárgyilagosan és főleg gyorsan kiszolgál?

Hogy hosszabb távon mi lesz a nyomtatott betű sorsa, azt egyelőre nem lehet megállapítani. Kinek-kinek a fantáziájától és beállítottságától függ, milyen szerepet szán a könyvnek a XXI. század társadalmában. Valamennyire biztos támpontként talán az a megfigyelés szolgálhat, hogy a történelem folyamán még egyetlen bevált kommunikációs eszközt sem “pusztított el” egy újabb megjelenése, legfeljebb a jelentőségét csökkentette. Ezt a gondolatot bízvást magunkénak vallhatjuk, talán azzal a kiigazítással, hogy az újabb megjelenése legfeljebb a kizárólagosságot csökkentette. Mert hisszük, hogy az olvasás, sőt az egy könyvre tapadó magános olvasgatás szellemi öröme, esztétikai gyönyörűsége nem fog elfelejtődni, ugyanis jól megindokolható helye van az ember kulturális viselkedés-rendszerében. Tudomásul kell venni azt a tényt, hogy a tudományos és technikai forradalom korában a “funkcionális könyv”: a tudományos és ismeretterjesztő irodalom egyre inkább előretör. Mindez nem jelzi azonban sem a Gutenberg galaxis végét, sem a szép könyvbe nyomtatott szép szó halálát. (De a szép könyvtár épületének, olvasótermének halálát sem.) A könyvtár, mint dokumentumgyűjtemény: adatbank. A bibliotéka, mint az emberi szellem gyűjtőmedencéje: királyi kincsestár. Lehetőségeit gépekkel faggatni, üzeneteit elmélyült olvasással fejtegetni sokáig fogjuk még.

Végül megfontolandó azonban a magyar származású Kemény János (a BASIC nyelv “atyja”) figyelmeztetése:

“A régi gépekkel az volt a baj, hogy sohasem azt csinálták, amire utasították õket. A modern gépekkel az a baj, hogy pontosan azt csinálják, amit mondunk, és nem azt, amit mondani akartunk.” Az informatikai eszközök fejlődési “sebessége” mellett ki tudná megjósolni, hogy hová fejlődik és milyen új meglepetéseket tartogat a számítógép-technika? Egyet azonban bizton állíthatunk, bárhogy is fejlődjék a számítógép, az mindig gép marad, a gép, mely egyre több és egyre bonyolultabb feladat megoldását veszi át az embertől, az ember közreműködésével. De a problémák, a döntések megmaradnak (s igazán ezek maradnak meg) az ember működési területének.

Ajánlott irodalom

Meadows, D. - Richardson, J. - Bruckmann, G.: Sötétben tapogatózva. Közgazdasági és Jogi, Budapest.

Moto-oka, T.: Az ötödik generációs számítógép: a japán kihívás. Műszaki, Budapest.

Shiral Tsuji: Mesterséges intelligencia. Novotrade Rt, Budapest.

Simon, Nóra: A számítógépesített társadalom. Statisztikai, Bpest


Vissza a honalp tartalomjegyzékéhez Tartalomjegyzékhez


Az ikonok értelmezése
Információ
Bejárat
Kijárat
Aluljáró
Felüljáró
Elsősegély
Koffer kuli
Podgyászhordár
Podgyászkiadás
Podgyászmegőrző automata
Podgyászmegőrző
Podgyászfeladás


Megjegyzések


Csak egy példa: ha valaki 30…40 évvel ezelőtt az elektroncsöves számítógépeket tekintette volna az informatika fő eszközeinek, az nem érthetné meg a számítógép mai szerepét, használatának módját. De ma sem tekinthető az informatikai műveltség megalapozásának az olyan tananyag, amely a chipek részletes ismertetését tekinti a tanítás céljának.



Valamennyi informatikai eszköz bemutatására nincs elég helyünk, s ez nem is célunk. Csak azt akarjuk szemléltetni, hogy az informatika mennyire széles, úgyszólván egész életünket érintő terület.



A gyorssolvasási tréning is ilyen “érzékenység növelést” tesz lehetővé.



Az alexandriai könyvtárban, a IV. és III. század fordulóján egyes források szerint 48 000, a mások szerint 700 000 papirusztekercset őriztek.



Az első, nem kézzel írott sokszorosított európai könyvek az ún. donatusok, latin nyelvkönyvek, amelyeket több mint 1000 évig használták.



Ma már a személygépkocsik helyzet-meghatározásához, útvonaltervezéséhez is felhasználhatók.



A célrendszer az, aminek az információit kezeli az információs rendszer.



A ma ismert néhány ezer szakértői rendszernek mintegy a fele orvosi diagnosztikával kapcsolatos.



A csak számolásra szolgáló gép angolszász neve: Calculating vagy Computing Machine.  Számítástechnikai eszköz pl. az abakusz, a logarléc, a számológép (kalkulátor).



Már az ókori görögök is felismerték a kormányzás, az irányítás “művészetének” fontosságát. Külön szavuk volt erre: kübernetiké. 1948-ban az amerikai N. Wiener alapozta meg a kibernetika tudományát, amely a gépekben, automatákban és az élőlényekben végbemenő információs folyamatokat egységes nézőpontból vizsgálja, törvényszerűségeit, matematikai összefüggéseit feltárja.



Arisztotelész írja: “Ha minden eszköz képes lenne utasítások alapján önmagától elvégezni a munkát, ha a mondabeli Daidalosz szövőszékei önmaguktól szőnének, úgy a munkavezetőknek semmi munkájuk sem lenne és a gazdagoknak nem, lenne többé szükségük rabszolgákra.”