Előszó

Erre a honlapra - a korlátozott 75 MB terjedelem miatt - csak néhány anyag fért el.
Akit a teljes CD érdekel, írjon e-mailt a címemre: eszucs7@t-online.hu

Túllépve 70. évemet, a nyugdíjas kor nyugalmában az a játékos gondolat kerített hatalmába, hogy - miután megbízásra már készítettem néhány oktató CD-t - magam mulatságára is összeállítok egy lemezt, egy válogatást a saját könyveimből. Ezeket "Adalékok a technikai műveltséghez" cím alatt foglaltam össze, mert úgy vélem olyan témákkal foglalkozik, amelyek az általános technikai műveltséghez szorosan hozzátartoznak.

Életem során, különösen az utóbbi két évtizedben, minden erőmmel azon munkálkodtam, hogy meggyőzzem az arra illetékeseket (pedagógusokat, oktatásirányítókat, kultúrpolitikusokat, de mindenekelőtt a felnövekvő új nemzedéket) arról, hogy korszerű általános műveltség nem létezhet technikai műveltség nélkül. A kultúra köre nem korlátozható az ún. humán területekre. Már maga a humán-reál szétválasztás is értelmetlen. Úgy tűnhet, mintha a humán kultúra nem lenne reális, a reál kultúra pedig nem lenne emberi, humánus.

A mi véleményünk szerint az általános műveltség nemcsak ismereteket, hanem - mindenekelőtt - a környezethez való aktív viszonyt is jelenti. Az általános műveltség (amely a szakmai műveltség alapja is) minden ember számára szükséges ismereteket és - ebből eredeztethető - magatartást jelent; mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy az egyes ember a környezetével harmonikus összhangban éljen: értse a környezeti folyamatok legfontosabb összefüggéseit, képes legyen ezekhez alkalmazkodni, szükség esetén azokat befolyásolni. A művelt ember ismeri környezetét, olyan tudással, erkölccsel és készségekkel rendelkezik, amelyek alapján képes a maga és a társadalom javára hasznos, környezetalakító és -megóvó tevékenységet folytatni. A kérdés csak az, hogy az egységes emberi környezet milyen főbb területekre osztható fel. A műveltség alapvető összetevőit is csak akkor érthetjük világosan, ha tudjuk: milyen felépítésű az emberi környezet, melyek a környezet legfontosabb részrendszerei.

Az világos, hogy a legfontosabb környezetünk a természet, amelynek egyensúlya minden élet feltétele. Történelmileg is az ember első környezete a természet. Az ember azonban nem egyszerűen természeti lény, hanem társadalmi is. A fejlődés során alakult ki a társadalom, amely az ember második környezete. Társadalom nélkül, társadalmon kívül nincs (nem is lehet) ember. Az embert az emelte ki az állatvilágból, hogy képes volt - a biológiai asszimiláció mellett - a természeti környezetben fellelhető anyagok és energiák segítségével, azok átalakításával a környezetet asszimilálni önmagához. Ez a képesség, ügyesség egyedül az ember sajátja, s ezt jelölték az ókori görögök a techné (τεχνή) szóval (ami mai szóhasználatunkban egyaránt jelent művészetet és technikát). Ennek az átalakító folyamatnak lett az eredménye egy olyan - napjainkra - összefüggő rendszer, amely nélkül az emberi élet elképzelhetetlen; egy új, harmadik, mesterséges környezet: a technikai környezet. Nemcsak az egyes ember, de a társadalom sem képes élni, fejlődni e környezet művelt felhasználása nélkül.

Ebből következik, hogy az általános műveltségnek mindhárom környezettel kapcsolatos ismereteket és magatartásformákat tartalmaznia kell. Nincs általános műveltség természeti, társadalmi és technikai ismeretek nélkül! Annak felismeréséről van szó, hogy technikai műveltség nélkül az ember tönkreteheti a természeti és a társadalmi környezetét is, tönkreteheti saját életének, az emberiség fennmaradásának feltételeit.

Technikai jártasság nélkül a legnagyszerűbb eszközök is kihasználatlanok lesznek. A technikai kultúra hiánya a forrása nemcsak a fokozódó környezetszennyezésnek, hanem az önpusztító baleseteknek is. Ezek a veszélyek fokozódnak a szédületesen fejlődő technika által létrehozott új eszközök használata során. (Még az olyan “csodálatos” eszköz, mint a számítógép is káros hatású lehet, ha kulturálatlanul használják; a “computer illness” olyan tüneteket jelöl, mint fejfájás, gerincbántalmak, elidegenedés.)

Nemzetközi konferenciákon tapasztaltam: általános egyetértés volt abban, hogy semmilyen társadalmi fejlődés sem képzelhető el általános technikai műveltség nélkül, s ebből következően az ezredforduló európai oktatása sem lehet meg a technika oktatása nélkül. Egy mondatban a tanulság: Egységes Európa nincs egységes és általános technikai műveltség nélkül. Erről kell meggyőznünk a magyar oktatásügy irányítóit, az iskolák vezetőitől a minisztériumig. És ez nem egyszerűen csak oktatási kérdés. E nélkül az oly divatos “felzárkózás Európához” jelszó is csak üres szólam marad. Különösen megtisztelő számunkra az az elismerés, amellyel a világ szakemberei a magyarországi technikaoktatás rendszerét, tartalmi és módszertani felépítését fogadták. Büszkén mondhatjuk, hogy olyan eredményeket értünk el az elmúlt 20 év alatt, amelyet pl. az USA, az NSZK vagy Finnország körei is felhasználnak. És itthon? Úgy látszik: “senki sem próféta a saját hazájában”.

Hazánkban a technika tantárgy csak néhány évtizedes múltra tekinthet vissza. E rövid idő alatt is inkább a tantárgy ellenzőinek hangját lehetett hallani (sok helyütt a még be sem indított tantárgyat meg is szüntették), semmint azt, hogy szükséges-e vagy sem, s ha igen, mi legyen a célja és tartalma. Ellenzői - anélkül, hogy érveket és ellenérveket hallgatnának meg - sommásan elintézik a technikát: felesleges, szükségtelen, semmi köze az általános műveltséghez, időt vesz el az általános műveltség tantárgyaitól. Sőt, olyan hangokat is hallottam, hogy az egész technika tantárgy az “átkos negyven év” öröksége, valamilyen “kommunista képződmény”. Sokszor emeltem már szót ezen nézetek ellen, és bevallom, belefáradtam ebbe a harcba. Fárasztó, hogy - a társadalmi rendszertől függetlenül - a döntésre hivatottak (“fönt” és “lent”) nem veszik a fáradtságot ahhoz, hogy a technikaoktatás nemzetközi trendjét felmérjék, hogy a hazai oktatásával kapcsolatos érveket átgondolják. Lehet, hogy újabb halom borsót hányok a falra, de azért bizakodó vagyok. Talán ez a kis összeállítás segít abban, hogy többeket meggyőzzön: a technikai ismeretek érdekesek, izgalmasak és hasznosak mindenki - nemcsak a technikai pályán lévők vagy arra készülők - számára.

Végül egy személyes megjegyzés: 73 éves elmúltam. Nem “a saját lovam dicsérete” miatt emelek szót, hanem azért, mert féltem a magyar közoktatást: kellően át nem gondolt intézkedésekkel most egy olyan tantárgy oktatását teszik lehetetlenné, amely nélkül nem lehet korszerű műveltséget adni. S ha majd ezt - néhány év múlva - felismerik, kezdhetik elölről a képzés megszervezését. Ne feledjék: könnyebb egy fát kivágni, mint felnevelni.

A 2001. szeptemberében elkészített CD-t 2002. és 2006. között néhány helyen bővítettem, aktualizáltam.

Százhalombatta, 2006. augusztus


Vissza a tartalomjegyzékhez



Pontosabban a CD-n lévők között 2 olyan van, amely nem teljesen a saját munkám. A Diáklexikon Technika kötete, amelynél a szerkesztőbizottság elnöke voltam (persze jó néhány szócikket én írtam), valamint a "Hogyan készítsünk WEB lapokat", amely elsősorban Tasnádi Ildikó műve, én csak néhány kiegészítést írtam hozzá.



 


Ez itt nem „királyi többes”. Nem (csak) a saját véleményemet fejtem ki, hanem részben munkatársaim, részben - a nemzetközi konferenciák tapasztalatai alapján - külföldi kollegáim felfogását is igyekszem tükrözni.