|
Kézzel írt családi feljegyzések a Bibliában. Régi eseményekről vallanak, olyanokról, amelyek nyilvánosság elé ritkán kerülnek. Ha azonban odakerülnek, akkor a meglevő ismeretek gazdagodnak, netán más megvilágításba kerülnek.
Előkerült Slezák Ferencné Édes Irén jóvoltából egy gépelt szöveg, és az ennek nyomát hordozó bibliai feljegyzés. Az irat visszamegy időben az Édes család elindulására, a nemesi rang elnyerésére, érdekes és értékes történelmi tényekre. A szöveg Édes Albert nevével aláírva, azután az eredetiségre vonatkozó megjegyzés már kézzel rögzítve, dátummal, más név aláírásával. E második aláíró Edes Pál az iratot rendelkezésemre bocsátó Slezák Ferencné Édes Irén édesapja. Az ő nagybátyja volt Édes Endre. Édes Béla pedig vélhetően Édes Ábrahám egyik fiával azonos. E gépelt másolat eredetije az ő tulajdonában volt. Hogy megvan-e még, nem sikerült kiderítenem.
Mivel az eredeti szöveg Édes István 17. századi feljegyzése egy Bonfini-história példányában (Pro memoria), ezt másolta le és egészítette ki Edes Albert, s ennek (esetleg e példány egyik másolatának) több helyen gépelési hibákkal terhes másolatáról van szó (pl. az utolsó bekezdésben hangzik helyett hngzik áll, ugyanitt szóduplikáció: Erdély Erdélyt), a szöveget a mai helyesíráshoz közelítve (pl. egybe- és különírás, illetve a nagy- és kisbetűk használata terén), de az eredeti minden kiejtésbeli sajátosságát megtartva közlöm: így például a címet átírom Inconábulumról Inconabulumra, de a „szótárilag” helyes incunabulum (inkunábulum)1 alakra már nem igazítom; a gépiratban aláhúzott részeket dőlt betűkkel adom vissza, a rövidítéseket külön jelzés nélkül feloldom, és az érthetőség kedvéért igazítottam a központozáson is.
∗∗∗
Inconabulum
Az alább olvasható irat Édes Istvánról ránk maradt Bonfinius-história foliáns alaku kiadása fatáblájához lapulva, írott oldalával befordítva, s a kutyabőr behajtott szöglései és szélei által lefoglalt helyzetben találtatott ezelőtt néhány évvel; midőn az unokám alá az ebédhez üléspótlékul tevém, s a gyermek a kutyabőr széleit körmeivel babrálva feltépte.
Pro memoria Az Édesek Erdélyországnak kis Székelyországából jöttek vala el a nagyságos Bethlen Gábor fejedelemmel fegyverben, aki őnekik ad vala egy nagy darabba földet, mely mivel az volt, ami hegyről szakadott, apáink Simának nevezték. A név végin pedig nem vala S, hanem vala Éde. Hanem hogy az Édék mindvégiglen a nagyságos nagyurnak, Bethlennek, esmeg az ifjabnak, Istvánnak nagy híven és vitézséggel szolgálnak vala, a hatalmas Rákóczy Györgynél egy ellenséges rossz ember, ki a jó Bethlentől oda szegődék vala, őket igen nagyon eladta vala. A neve volt Giurány, de mondának: Zsurány. Nevezték pedig mindenek Bajnak, merthogy sok kemény és jó vitézeket megbajosít vala. Az Edéktől elvette Sima földet, és azont ő magának fogta. Ez a gonosz lélek olasz vala. Edék alighogy életben elfuthatnának, jöttek Érsekujvárba. Ahol meg nem állhatnak vala, hanemhogy hitből kivetkőzvén pápistákká lettek. Ott érsek Losy Imre, mert látná, hogy ők, kiket mostanság Edes néven írnak, nem hitvány emberkék, hanem ugyan helyre fegyveresek, őnekik Újvárban 3 idest három sessió földet donált vala. És mert tagadást tőnek, hogy ők Bethlennél nemes fegyveresek lettek légyen, az érsek instantiával nemességet kért vala az Édes–hadnak anno 1637. Az instálló Éde Gerő (Gergely) vala de már Ujvárott Édes. Nemeslevelet nyertek vala pedig: Gerő, Vince, Ferenc, Mátyás és György, Gerőnek a felesége, merthogy nagy, erős, fegyveres asszonyi állat lévén hadakozott, és mindenkor férje és ura jogja2 vala. Ez hajdu anyától születék Hadházott, Kerekes Kató. Nem sok mulva jószágot is nyernek vala Kisbérett és Peszekett. Hanem hogy Rákóczy mind hatalmasabban feltámada vala, vele jöttek a hajdu atyafiuk, akik az Édéket hogy megtalálnák, nem maradónak ezentul németeknél, hanem az atyafiuk mellett, ezek ellenben fordultanak, esmeg az eléb való hitre visszamentenek. De majd a nagyságos fejedelem békességet fegyver által szerezvén, a hadak elhuzták magokat, lőn ujra haddelhadd. Kik hozzá fogodzkodtak, azokra jött nagy inquisitio, elvették jószágokat, elfogák vala a vitézeket, és halálra keresték, ha elbujdoklottak. Meleg lett az Édeseknek is, kikre azt híresztelték, hogy ők nem a német királyt, de az igaz Istent is megcsalták, eretnekek lettenek, elkárhozkodott gonosztevők, pokolra, halálra valók, és nem marad bennök egy életben, ha az ólálkodó hóhérok megtalálnák. De az Isten parancsolt. Egy hollandiai gróf, ki akkoron Magyarországon jószágokat bir vala, majd gróf Gyulay vevé az Édes–hadat oltalmába. Irtam, mint apámtól hallottam, Edes István, capitaneus seu centurio secundus turmae insurrectionalis Pálfyanae.
Ez irat feletti elmélkedés után következő megjegyzéseket teszem:
1. Sima nevű hely van Szatmárban, Szabolcsban. Mindeniket nemes családok bírják. Melyik helyen ajándékozott Bethlen Gábor az Edéknek? nincs tudva. Egyiken bir a Surányi Bay család. Talán e' lehetett az a hely.
2. Bethlen fegyveresei voltak. Hogy ezt titkolni kívánták, oka lehetett az, hogy nem akarták tudatni, hogy ők a németek ellen már töbször harcban voltak, mert ezzel nemigen nyertek volna kedvességet. Nevöket változtatták egy s el. Meglehet, Rákóczytoli féltökben, kinek ők erős ellenesei lehettek, s épen azért mentek minél messzebre, mivel akkoriban Rákóczy magának Bethlen Istvánnak is jószágait karhatalommal elfoglalta s a pártján levőket is üldözte 1630-1635.
3. 1637-ben folyamodott nemességért mellettök Losy Imre érsek. S a nagypecsétü levelet megkapták 1638. 20. márc. Melyben ez a kifejezés: „e statu et conditione ignobili, qua hactenus perstitisse dicuntur” oda mutat, hogy ők eddig is nemes fegyveresek voltak, s csak mondják, hogy nem voltak. Gerőnek a felesége, Kerekes Kató is benne van a nemeslevélben, de több női név nincs, csupán e' van: „et successores eorum utriusque sexus”.3
4. A Hajdu atyafiuk. Ezek Kerekes Kató vérei lehettek, kiknek könnyű volt az Edeseket magokhoz visszatoborozni akkor, midőn Rákóczy győzelmes hadai Posonyig nyomultak.
5. Egy Hollandiai Gróf. Abban az időben, ugy beszélte Édes Gergely atyám is, hogy Madart és Marcelházát, mi jogon? nem tudni, egy hollandus gróf birta. Majd gróf Gyulay. Mikor ment herceg Pálfy birtokába, arról a hercegi levéltár adhatna felvilágítást. Tudva van, hogy a madari református egyház egy a legrégibbek közül, hova a vallási villongás idején több faluból, melyeknek temploma elvétetett, jártak a reformátusok. Melynek templomát hogy el nem vehették, oka az volt, hogy a nemes fegyveres seregből sokan vonultak oda lakni, kik azt megvédeni tudták.
Édes István, ki ez emlékiratot hagyta, nem történelmi hitelességgel és pontossággal, hanem csak apjátoli hallomás után írta, amit irt. Hogy nem volt tökkelütött ember, mutatja az, hogy Bonfinius Historiáját birta.
Hol telepedtek meg az Edesek Érsekujváron kívül? annak nyomát lehet találni az egyházak régi anyakönyveiben. Mint bizonyos tudva van, hogy laktak Kürtön közel Újvárhoz, Perbetén, Szentpéteren, Gyallán, Madaron, Marcelházán, Komáromban, Kömtödön [Kömlődön], Tatában, Monoron, Vasadon, Kiskunszent-miklóson, hol jelenleg is él három család. Székesfejérváron is van egy.
Nemesi diplomájuk hirdettetett először Esztergom megyében 1638, Komárom megyében 1699. Ezen szavakkal: „Franciscus, Paulus, Jacobus, Klemens, Stephanus, Gregorius, Georgius et reliqui Édes nunc in possessione Madar degentes et commorantes” – ez a kifejezés: időznek és tartózkodnak, oda mutat, hogy Madar nem állandó lakhelyök volt.
1766-ban az 1755-iki nemességi nyomozó munkálat után a Posonyban székelő consilium által kiadott extractus operis investigationalis nobilium igy hangzik: „pro indubitatis nobilibus agnoscuntur Andreas, Georgius et reliqui Édes omnes omnio Madarienses”. Ekkor hát már ezen ágnak Madar volt állandó lakhelye. Külömben kétségtelen, hogy a hazában széljelszort Édesek mind egyazon törzsnek kiágazásai, azon öt férfin után, kik 1635 körül hagyták el Erdélyt.
Följegyeztem utódaim számára 1865. május 20.
Édes Albert
[Ezután kézzel írva:]
Ennek eredetije Édes Endre bátyámnál van, ki azt Édes Bélátol kapta kölcsön.
1939. szept. 31-én
Édes Pál
∗∗∗
Térjünk vissza a kiindulóponthoz, a Bibliához, amely a családi feljegyzéseket tartalmazza. Az Inconabulummal való egyezéseken túl ezeket a mondatokat olvashatjuk benne: „A nemesi levelet 1638 évben Komárom vármegyében hirdették ki. De ki lett hirdetve Borsod vármegyében, ahol nagyapám Edes Albert foganasíttatta a kihirdetést. Nekem nagyapám azt mondta, hogy az ő nagyapja Ferencz, atyja Gergely volt.”4
Ha vázlatosan és fenntartásokkal is, de az Inconabulum és a családi Biblia lapjain olvasható feljegyzések alapján rekonstruálhatjuk az Édes család eredetét.
A székely (vagy székelyföldi) eredetű Éde família tehát Bethlen Gábor idejében kerülhetett Szabolcsba vagy Szatmárba, s bizonyára Kerekes Kató révén került rokonságba a hajdúkkal. A hajdúk 1629–30-ban Rákóczi György mellett álltak, ám a fejedelem uralkodása (1630–1648) kezdetén elpártolt tőlük, s több hajdúcsapat is részt vett a Rákóczi elleni harcokban. A vereségek miatt menekülve települhetett át az Éde család a királyi Magyarországra („1635 körül” – írja Édes Albert), s Érsekújvárott kapott földet és nemességet 1638-ban, és nyerte el új, nemesi nevét, az Édest. A kérelmező az Inconabulum szerint Édes Gerő (azaz Gergely) volt, s vele együtt nemességet nyert Vince, Ferenc, Mátyás és György, sőt Edes Gergely felesége is, Kerekes Katalin (Kató), „merthogy nagy, erős, fegyveres asszonyi állat lévén, hadakozott”. Miután az Inconabulumot Edes Albert, a költő Édes Gergely fia „jegyezte föl”, feltételezhetjük, hogy Édes „Gerő” és Kerekes Katalin volt a később jelentős prédikátori és költői egyéniségeket fölmutató ág őse. A pápistává lett Edesek mentora, Lósy Imre maga is rekatolizált pap, 1611-től esztergomi kanonok és nyitrai főesperes, Pázmány halála után esztergomi érsek volt (1638–1642). Mivel a Pro memoriában Édes István arra hivatkozik, hogy az atyjától hallottakat jegyezte fől, s magán, illetve az 1638-ban nemességet nyerteken kívül más Édest nem említ, ő alighanem e nemességet elnyerők egyikének, gyaníthatóan Édes Gerőnek (Gergelynek) fia volt, hiszen őt és feleségét emeli ki, a többieket (Gerő négy bátyját vagy fiát?) csak megemlíti. A „nagyságos fejedelem békességet fegyver által szerezvén, a hadak elhuzták magokat” alighanem Rákóczi és Kemény János 1644. évi felső–magyarországi hadjáratára utal. A Pro memoria által érintett többi adatot nem tudjuk rekonstruálni.5 Nem ismerjük a „hollandiai gróf”-ot, nem tudjuk, melyik Gyulay grófról van szó az emlékiratban, s nem tudjuk, melyik Pálffy alatt szolgált kapitányként Édes István. (Édes Albert herceg Pálffyakat említ, de a 17. században csak Rákócziak és Esterházyak bírtak hercegi méltósággal.)
Mielőtt megkísérelnénk megválaszolni, hogy Édes István azonos lehet-e azzal a Stephanusszal, akinek 1699-ben Édes Ferenccel, Pállal, Jakabbal, Kelemennel, Gergellyel és Györggyel együtt 1699-ben Kassán kihirdették nemességét.
1 Az inkunábulum szó jelentése: 'ősnyomtatvány', 'bölcsőnyomtatvány' (lásd Könyvtári ismeretek kisszótára, szerk Buda Attila, Korona Kiadó, Bp., 2000, 112 és 198-199).
2 Ez alighanem elírás, talán jobja (értsd: jobbja, segítője) helyett.
3 „A nemesi jelvény az Édes névvel őszhangzatos: egy veres paison, annak közepébe helyhezett méhköpű, melynek alján ki méz foly, tetején egy kardot markoló kar.” (Édes Albert jegyzete.)
4 A bibliai feljegyzések írója Édes Emil Imre.
5 A Pro memoria történelmi hátterét a tízkötetes Magyarország története III. kötete (1526-1686, főszerk. PACH Zsigmond Pál, szerk. R. VÁRKONYI Ágnes, Akadémiai Kiadó, Bp., 1987) és a háromkötetes Erdély története II. kötete (1606-1830, főszerk. KÖPECZI Béla, szerk. MAKKAI László, SZÁSZ Zoltán) alapján rekonstruáltam.
|
