Erdélyi Erzsébet
Az új anyanyelv-tanítási módszerek és a hagyományos névtani ismeretek a tantárgyköziség szolgálatában
(Megjelent A nevekről. A névtan oktatása és kutatása az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Magyar Nyelvtudományi Tanszékén 1984 – 2003. (Szerk.: Fercsik Erzsébet). Krónika Nova Kiadó Kft. Budapest, 2003. 204 – 226.)
1. Új módszerek – hagyományos tananyagtartalmak – időtálló értékek
1.1 Szemléletváltást segítő módszerek, technikák
Az ezredforduló a pedagógiai, azon belül a szakmódszertani kultúra nagymérvű megújulását is magával hozta. A változás iránti igény már a ’90-es évek elejétől megnyilvánult: az oktatási dokumentumok (NAT, kerettantervek, helyi tantervek) létrejötte és a körülöttük zajló szakmai csatározások jelezték, hogy az oktatás szerkezeti, tartalmi, módszertani átalakítása elodázhatatlan. Ám az is nyilvánvalóvá vált, hogy mindez bonyolult, nem egyszer ellentmondásos folyamatok eredményeképpen születhet csak meg. Ennek a folyamatnak ma is tanúi vagyunk; a módosítások több ponton elbizonytalanítják a pedagógusokat, tankönyvírókat, -kiadókat egyaránt. Néhány új fogalom, alapelv azonban visszavonhatatlanul meggyökeresedett, így az integráció is, s ennek szellemében a tantárgyközi kapcsolatok erősítése elkerülhetetlenné vált.(Adamikné Jászó 1998; 2000). A NAT-ban, de még inkább a kerettantervekben nagyon határozottan megnyilvánul ez a törekvés, egész tankönyvcsaládok születnek az integráció jegyében (Integrált magyar nyelvi és irodalmi program. Tankönyvek és segédletek 1-8. osztály. Dinasztia Kiadó, 1996-2000). Nyilvánvaló, hogy a hagyományos értékeket továbbra is őriznünk kell, de az újakat is be kell fogadni, ehhez pedig megújult szemléletre, módszertani eljárásokra, pedagógiai eszközökre van szükség. Az értelmi intelligencia mellett az érzelminek is ott a helye, a tudás megszerzése nem elég, a kulcskompetenciák fejlesztése legalább olyan fontos. A lexikális, verbális tudást fel kell váltania a cselekvő, élményszerű ismeretszerzésnek, az egyéni tanulás pedig egészüljön ki a kooperatív, együttműködésen alapuló tanulással. Az ismeretszerzés színhelye is kitágul: az osztályterem már nem egyedüli színtere, sőt, az iskola sem; történhet akár az utcán, az erdőben, a múzeumban, bármilyen külső terepen, akár a levegőben is (példa erre a „Tanösvény a levegőben”, a Libegőre tervezett oktatóprogram a British Council támogatásával.)
A modern technika az informatikai eszközök garmadával számtalan lehetőséget kínál fel (számítógépes programok, multimédiás anyagok, CD-ROM-ok, a világháló) a pedagógiai gondolkodás megújulására. A Németh László-i univerzumélményt tapasztalhatjuk meg, a tantárgyak kikerülhetnek börtönükből, a rekeszekkel elválasztott zárt ismeretek között megteremthető az átjárhatóság, a jelenségek mögött megvilágosodhatnak a lényegi összefüggések (Erdélyi 2002).
A szemléletváltást segítik azok a sokéves tapasztalatot egybegyűjtő külföldi – pl. amerikai, angol, holland - metodikai eljárások is, amelyeket mostanában kezdünk megismerni, és a hazai szakmódszertani hagyományokra építve adaptálni a magyar oktatási viszonyokra. Teljes bemutatásukra itt nem vállalkozhatunk (a szakirodalom alapján tájékozódhatnak az érdeklődők), csupán felsorolunk néhányat, kiemelve mindegyikből a leglényegesebb jegyeket.
A Field Studies Council (FSC) már a mottójával is jelzi célkitűzését: „Környezeti tudatosságot mindenkinek!” Nem új keletű szervezet: 1943-ban alakult Nagy-Britanniában azzal a céllal, hogy az ökológiai gondolkodást széles körben terjessze. Magyarországon – FSC Magyarországi Tereptanulmányi Központ néven - 1992-től működik. Két programfüzetük: „Uccu az uccára!!!” és „Barangolás a tantárgyak között” (H-FSC, BC, 2000) a tantermen kívüli, a terepen történő közvetlen érzéki tapasztalatszerzéshez ad kitűnő ötleteket. Apró, hétköznapi problémákra hívja fel a figyelmet és javasol megoldásokat, mégis nagyon hatékony: a környezeti tudatosságot, az állampolgári felelősséget alakítja ki, fejleszti tovább.
Az RWCT program (Reading and Writing for Critical Thinking - magyar fordítása: A kritikai gondolkodás fejlesztése olvasással és írással) az Egyesült Államokból érkezett Kelet- és Közép-Európa 20 országába, közöttük Magyarországra is. Az első kurzus 1998-ban indult Lépésről Lépésre a Kritikai Gondolkodásért Egyesület szervezésében, azóta több felsőoktatási intézmény oktatója, számos gyakorlóiskola tanára ismerte meg. A program az interaktív és reflektív tanulás módszereinek elsajátítását, a kritikai gondolkodás fejlesztését, a tudás és kérdezés szintjeinek megismerését állítja középpontba. A tanulási folyamat keretének az RJR- modellt tekinti (ez olyan tanulássegítési modell, amely a ráhangolódás, a jelentésteremtés és a reflektálás fázisain alapszik). A gondolkodás és tanulás összefüggéseit feltáró különféle technikák kipróbálására ösztönöz, ilyen például az olvasás és írás folyamatalapú megközelítése. Fontosnak tartja a projektmunkát és az együttműködésen alapuló (kooperatív) tanulást is. (Bárdossy és mások 2002; Suhajda 2001; 2002a; 2002b)
A Tanításművészetet (Lehrkunst) a goudai Driestar Tanítóképző Főiskola közvetítette hozzánk. „Feltalálója” Martin Wagenschein svájci kultúrtörténész, aki 1917-ben saját területén (matematika - fizika) kidolgozta az elmélet alapjait, s ezt későbbi követői – egy pszichológus, egy nyelvész és egy drámapedagógus – fejlesztette metodikává. Holisztikus szemlélet, szókratészi módszer jellemzi leginkább ezt az irányzatot. Sok hasonlóságot mutat a projekttanulással, de jelentősen el is tér ettől, pl. abban, hogy itt kulcsfontosságú szereplő a tanár, aki a projektben a tanulási folyamat moderátora, a tanítás művészetében induktora; ő választja ki a témát, ezzel energiát ad a tanulási folyamathoz, és végig kézben tartja az irányítást (Mikonya 2003).
Mindhárom módszer nagyfokú tanulói aktivitást igényel, komplex szemléletet kíván, a holt ismeretet élő cselekvéssé alakítja, az élményszerű, tapasztaláson alapuló ismeretszerzést bátorítja. A kognitív tudás mellett a metakognitív folyamatokat támogatja, tudatosítja. A tantárgyi integráció és a hétköznapi kapcsolódási pontok megkeresése is jellemzi valamennyit. Nem kívánják felborítani az alapvető tanulási rendet, hiszen tanulási technikáik jelentős része hagyományos óraszerkezetben is eredményesen használható. Időnként (pl. év végi nagy összefoglalások idején) azonban egy-egy tanulmányi hét vagy néhány nap megszervezésével egész projektek is megvalósíthatók.
1.2. Névtani ismeretek különböző iskolafokozatokon
Ezek a programok meggyőzőek voltak számomra, és arra késztettek, hogy három különböző iskolafokozaton (a 3., 6. és 10. évfolyamokon) egy-egy konkrét tantervi egység, téma végiggondolásával kipróbáljam, hogyan lehet ezeket a technikákat a magyar iskolai gyakorlatban hasznosítani, méghozzá oly módon, hogy valóban élményszerű, tapasztaláson alapuló ismeretszerzésre adjunk lehetőséget diákjainknak.
A kiválasztott vizsgálódási terület mindhárom évfolyam tananyagában névtani motivációjú, hiszen ennek a stúdiumnak az interdiszciplináris kapcsolatai nyilvánvalóak, de a művészetekben is megkerülhetetlen ez a terület: történelem, földrajz, néprajz, irodalom, zene, képzőművészet fonódik össze egy-egy névmagyarázat során. Gyakran találkoznak a tanulók hely-, csillagnevekkel, irodalmi hősök nevével, írói álnevekkel, művek címével. (Széplaki 2000). Természetes tehát, hogy a névtan jelentős helyet foglal el az anyanyelvi ismeretek sorában, akár egy-egy témakör részeként ismerkednek vele (ez az általános tankönyvszerzői gyakorlat), akár egy-egy tankönyvi fejezetbe foglalva (Adamikné – Fercsik 1995-99.) vagy a Szende Aladár-féle négyosztályos középiskolai tankönyv szatellitjeként (Hajdú 1994). A hétköznapi életben is lépten-nyomon találkozunk nevekkel (áru- és márkanevek, intézménynevek, állatnevek), arról már nem is szólva, hogy mindenkit hívnak valahogy (Fercsik – Raátz 1997), sőt többféleképpen is (család-, kereszt-, ragadvány-, becenevek), és mindenki kíváncsi nevének eredetére, sőt, a középiskolás korosztály már készül későbbi szülőszerepéből adódó névadási kötelezettségeire is (Raátz 2002; 2003). Az onomasztika – a nyelvtudomány részeként –, alaktani, jelentéstani, stilisztikai vizsgálatra éppúgy alkalmas, mint pl. a helyesírási képesség fejlesztésére (Antalné, N. Császi ) vagy esztétikai érzékünk, a névkultúra iránti fogékonyságunk alakítására, a nyelvi illem szabályainak érzékeltetésére. A tanulók látens névtani ismereteinek tudatosítása bőségesen kamatozik a grammatikai ismeretek tanítása során is (Raátz 1994). Ezt a szinte kifogyhatatlanul gazdag és izgalmas stúdiumot „Nem lehet elég korán kezdeni” (Fercsik 1999), és végigkíséri a tanulókat az érettségiig. Vitázhatunk azon, hogy hol legyen a helye a nyelvtan oktatása során (Hajdú 1999), önálló témakörként szerepeljen-e a tantervben (Liszka 1996) vagy sem, de az biztos, hogy bármikor, bárhol is tanítjuk, a diákok érdeklődésére, aktivitására mindig számíthatunk. Ennél motiválóbb tananyag kevés van, ha akad egyáltalán. Gondoljunk csak arra, hogy a számítógépek előtt tetemes időt eltöltő fiatalok milyen élvezettel és mennyi nyelvi leleménnyel választanak maguknak a csevegőcsatornán nicknevet, vagy Raátz Judit magyar terminusával: azonosítónevet (Raátz 2002a).
A 3. és a 6. évfolyamokon helytörténeti mondák megismerésével, a helyhez kapcsolódó elnevezések megfejtésével kelthetjük fel a diákok érdeklődését, majd kihasználva a tanulók motiváltságát, számos, kevésbé népszerű tevékenységet is gyakoroltathatunk. A 10. évfolyamon egy néprege tanulmányozása nyújt lehetőséget stílusjegyek megfigyelésére (romantika, népies) és retorikai alapismeretek megszilárdítására, gyakorlására. Év végi összefoglalások idején különösen jól jön az ilyen komplex szemléletet megkívánó tanegység, és összehangolt tanári együttműködéssel a hatékonyság is megsokszorozódik.
Mindezek figyelembe vételével két nagykőrösi mondát választottam feldolgozásra: a 3. évfolyamon a Sajtos (Basafa) mondáját, a 6. és 10. évfolyamon pedig a Tompa Mihály által megénekelt Sirató c. népregét. A nyelvi-esztétikai értékek megfigyelésével párhuzamosan egy sor fontos etikai nevelési lehetőségre is alkalom adódik: a hűség, szolidaritás, testvérszeretet, próbatételek kiállása, vértanúság, idősek, megbecsülése, betegek, rokkantak segítése. Közvetlen tapasztalatok révén szorosabb kötődés alakul ki a természethez, a szűkebb és tágabb hazához, a gyökerekhez. A pozitív példák alapján a viselkedéskultúra is modellálódik. Sokrétű a képzési cél is: elsősorban verbális, de ezen túl a vizuális, zenei, kinetikus (mozgási) intelligencia is fejleszthető ily módon. Az individuális mellett a társas készségek megerősödésében is bízhatunk.
Hangsúlyozom, hogy ezek csupán módszertani javaslatok, nem pedig kidolgozott programok. A munkaformákat, az egyes feladatok megtervezését, lebonyolítását az iskolák maguk szervezik meg (a tanulók, szülők, pedagógusok összehangolt tevékenységével), a szaktanárok önállóan tervezik meg. A 6. és 10. évfolyamokon ugyanazt a mondát járjuk körül annak bizonyítására, hogy a megértés szintjei milyen különbözőek lehetnek, bár az alkalmazott módszerek között sok a hasonlóság. Néhány nehezebb, vagy helytörténeti jellegű feladat megoldásánál zárójelbe tett kulcsszavak segítik a tanári elvárások megfogalmazását.
2. Az integráció lehetőségei a különböző évfolyamokon
2.1. A Sajtos mondája a 3. évfolyamon
(A monda szövege a Mellékletben található)
2.1.1. A feldolgozás kerete
A történet két nagykőrösi földrajzi névhez: a Sajtos dűlőnévhez és a Basafa jelfanévhez kapcsolódik. Feldolgozásuk igen alkalmasnak mutatkozik a kisiskolás korosztály, pontosabban a harmadikosok számára, mivel szinte minden tantárgyban megtalálhatók az ide illeszthető tevékenységek, ismeretek, s az év végi ismétlések idején ezek könnyen összekapcsolhatók. A tanórai keretet az oktatási miniszter által elfogadott kerettantervi rendelet 3. §-ának 2. pontja is biztosítja, amely kimondja: „A tanulók aktivizálása és motiválása érdekében a tanórai foglalkozások megszervezhetők a hagyományos szervezési formáktól eltérő módon is, amennyiben ez biztosítja az előírt tananyag átadását és a követelmények teljesítését. Ilyen megoldásnak tekinthető különösképpen a projektmódszer, az erdei iskola, a múzeumi foglalkozás, a könyvtári foglalkozás, a művészeti előadásokhoz vagy kiállításokhoz kapcsolódó foglalkozás.” (A kerettantervek alkalmazása 2000: 58-9). A kora nyári időszak igen alkalmas arra, hogy a színhelyen, amely a várostól kb. 10 km-re, az erdőben van, egy egész tanítási napot eltöltsünk.
A téma feldolgozása során a különböző tantárgyak - különböző hangsúlyokkal ugyan, mégis egységes egésszé kerekednek. A vezérszólam a magyar nyelv és irodalomé és a környezetismereté, de az ének, a rajz, a technika is fontos szerephez jut. A matematika és a testnevelés szintén bevonható a tevékenykedtetésbe. Az általam felhasznált valamennyi tananyagegység és tevékenykedtetési forma benne van a kerettantervben.
Három tanítási nap alkot ez esetben egy tematikus egységet.
- Az első foglalkozások színhelye az iskola – tantárgyi keretben előkészítjük az erdei tanulást.
- A második nap: a program lebonyolítása. Kirándulás az erdőbe, komplex foglalkozások.
- A harmadik nap a program befejezése: levéltár-, múzeum- és könyvtárlátogatás, a fafaragó szakkör munkájának megtekintése a művelődési házban. Kerékpártúra Csemőbe (fakultatív program).
2.1.2.1. Magyar nyelv és irodalom
- Meghallgatjuk, hogy otthon ki mit hallott A Sajtos és a Basafa történetéről. Ezután elolvassuk a mondát, ekkor alkalom nyílik a hangos és néma olvasás gyakorlására, majd a párbeszédek dramatizált megszólaltatására. A szövegértést többféleképpen elősegíthetjük (javasolt a csoportos munkaforma)
- A Sajtos név magyarázata, alaktani és szófaji szempontú megfigyelése (azonos alakúság, melléknév ® főnév - tulajdonnév).
- A monda műfaji jegyeinek átismétlése, az ismeretek alkalmazása az adott szemelvény segítségével.
- A szerkezeti részek megkeresése.
- A kihagyások szerepének megfigyelése.
- A török kori Magyarország képekben – kiselőadás könyvtári munka alapján (különösen a vallási különbségek kiemelése, a török katonai hierarchia bemutatása - társadalmi ismeretek)
az ismeretlen szavak, pontos szójelentések tisztázása: zsendice, számadójuhász, nyeregkápa, aga, basa, mohamedán, muzulmán, bucka, ördöngös, tódított.
- Szólások magyarázata: mosolygott a bajusza alá, elhúzza a nótáját.
- Szinonimák, antonimák keresésével: juh - birka, monda - rege, igazhívő-ebhitű az egynyelvű szótárak, gyermeklexikonok, a Magyar szókincstár {Kiss Gábor (főszerk.) 1998} használatában való jártasság megszerzését segíthetjük, a szókincset fejleszthetjük.
- A helyesejtés feladatai között szerepelhet a juh és származékszavainak ejtése, valamint a nehezen leírható szavak pontos megfigyeltetése lehetőleg szópárokban: épen – éppen, sarkalta – sarkallta, kardal – karddal. A tulajdonnevek helyesírásának gyakorlása az itt előforduló nevekkel (Nagyerdő, Sajtos, Basafa). A mondatzáró írásjelek megfigyeltetése.
2.1.2.2. Környezetismeret
- A juh és a tölgy kikerestetése állat- és növényhatározóból.
- Tapasztalaton alapuló élménybeszámoló a juhok viselkedéséről (Nagykőrösön jelenleg is foglalkoznak birkatartással).
- Az élőhelyek változásainak tudatosítása.
- Térképek beszerzése a határról, esetleg térképvázlat készítése a Sajtosról és környékéről.
- Mit hallottál a jelfákról? Fotók az ún. Basa-fáról.
- Bucka készítése terepasztalon.
- Beszélgetés a kullancs és a villámcsapás veszélyeiről, az elsősegélynyújtás módjairól.
2.1.2.3. Ének-zene
- A juhásznak jól megy dolga című dal megtanulása.
2.1.2.4. Rajz és vizuális kultúra
- A monda egy tetszőlegesen kiválasztott jelenetéhez illusztráció készítése.
- Egy korabeli török öltözék bemutatása illusztrációs anyag segítségével.
2.1.2.5. Technika és életvitel
- Számháborúhoz alkalmas feliratok elkészítése (turbánszerű, illetve a juhászviselet fejfedőjéhez rögzítve – a funkció és az esztétikum együttes figyelembevételével).
2.1.2.6 Matematika
A monda felhasználható motivációra kerettörténetként.
2.1.3. A program lebonyolítása a Nagyerdő Sajtos nevű részén.
Mivel a Sajtos 10 km-re van a várostól, autóbusz vinné oda a gyerekeket. Közben lehetőség adódik pl. a szemétlerakó szokások megfigyeltetésére, a helyes és helytelen utazási szokások, a baleset-megelőzés kérdéseinek tisztázására.
Az autóbusszal helyszínre érkező gyerekek letelepednek egy tisztáson, uzsonna.
2.1.3.1. Ének
- A juhásznak jól megy dolga című dal egyszólamú eléneklése, majd kánonban is megtanulják.
Csoportok kialakítása az alábbi feladatokhoz:
2.1.3.2. Magyar nyelv és irodalom
- Két-három csoport különböző jeleneteket dramatizál a mondából (pl. a törökök eltévedése a viharban, menedékkeresés; a váratlan vendégek megérkezése; a juhász csele).
- Két csoport csak testbeszéddel mutatja be - pl. azt, hogyan leste az aga megérkezését a vetélytárs-juhász, hogyan Rózsika és hogyan a számadójuhász.
- Egy csoport értelmezi az alábbi szövegrészletet: „Felugrott a nyeregbe, és kivont karddal várta a visszatérő agát… Az csak természetes, hogy az aga többet nem járt a Sajtos körül.” A feladat: 2-3 mondattal ki kell egészíteni a szöveget többféleképpen (megölte a juhász az agát, vagy az aga elfutott az átjárhatatlan bozótosban, ahová nem tudott a lóval utána menni a juhász, azóta se látta senki, esetleg egyéb megoldás).
2.1.3.3. Környezetismeret, matematika
- Egy csoport a kapott térképvázlaton berajzolja az útvonalakat, tereptárgyakat.
- Néhányan becsléseket végeznek, pl. a fák magassága, szélessége, kora tekintetében.
- Útbaigazítást adnak néhányan egy eltévedt turistának, hogyan juthat a városba.
- Mások megfigyelik az élőhely megváltozását, és ennek oksági következményeiről beszámolnak.
- Két-három diák megpróbálja bebizonyítani, hogy a juhász csak mímelte a betegséget (a beteg és egészséges állapot közötti különbség megfigyeltetése, a második osztályos anyagból ismétlés: a fogyatékosság megítélése).
2.1.3.4. Technika - rajz
- Bábkészítés a környezetben található anyagokból (toboz, gubacs, makk, gally, szalma, fű, levél, virág), rögtönzött kiállítás készítése.
- Kunyhó készítése vesszőből, agyagból.
- Rajzkészítés a látható növényekről, állatokról. Kéregminta-készítés (Egy tiszta papírlapot simíts rá a fa törzsére, rögzítsd celluxszal, és zsírkrétával satírozd át!).
- Valamilyen fatárgy faragása.
- Vidám számháború a juhászok és a törökök között. (A szabálytudat kialakítása, a mozgás öröme, ügyességi próba, a számok gyors felismerése.)
Visszautazás az iskolába.
2.1.4. A program befejezése
A program a következő napon levéltár-, múzeum- és könyvtárlátogatással, valamint a művelődési központban működő fafaragó szakkör munkáinak megtekintésével zárul (csoportmunka). Délután fakultatív program: kerékpártúra Csemőbe.
- Az Arany János Múzeum anyagában a következő tárgyi emlékek tekinthetők meg: juhnyíró olló (az Árpád-kortól a XVII. sz. végéig több korszakból, oltalomlevelek török méltóságoktól, török korabeli pénzek, edények, öltözékek, pásztorviselet.
- A Nagykőrösi Levéltár anyagából: török nyelvű (arab írású) levelek (tezkerék és femánok), bennük különböző utasításokkal az adófizetést illetően. Városi jegyzőkönyvek, benne közigazgatási ügyek és bírósági ítéletek (pl. 1654-ben két „ördöngös” asszony megégetése). A lakosok vagyonösszeírása adófizetés céljából. Számadáskönyv: bevételek és kiadások (pl. a kétfelé adózás adatai). A város vezetéséhez küldött latin és magyar nyelvű levelek. Végrendeletek. Céhszabályzatok, céhlevelek. Térképek, a törökkor nevezetes helyeivel.
- A Szabó Károly Városi Könyvtár anyagából: a török korral foglalkozó képes könyvek megtekintése, gyűjtőmunkával, a monda változatainak megkeresése a helytörténeti anyagban, helyi újságokban (pl. Nagy Lajos, Galantai Fekete Béla, Galgóczy Károly, Tóth Barna) ezek összehasonlítása.
- Az Arany János Művelési Központban működő fafaragó szakkör kiállítása megtekintése ismerkedés a fával (a népi díszítőművészet egyik alapanyaga; a belőle készült használati tárgyak, dekorációs anyagok és művészi szándékkal készített munkák összehasonlítása).
- Kerékpártúra Csemőbe, az igazi (?) Basafa megtekintése. (Ez egy több évszázados kivágott tölgyfatörzs, amely az ország legvirágosabb településén – Csemőben - a falu központjában áll, művészi fafaragások díszítik, népi iparművészek munkái.)
2.2.1. A feldolgozandó szöveg: Tompa Mihály: Sirató című népregéje (Tompa 1996, szövege a Mellékletben)
2.2.2. A szövegfeldolgozás javasolt módja:
- folyamatolvasás jóslásokkal (az 5 részre bontott szövegből mindig csak a megbeszélendő szövegrészt kapják meg a tanulók)
- RJR-modell (Ráhangolódás, Jelentésteremtés, Reflektálás fázisai) alkalmazása
2.2.3. A szövegfeldolgozás menete, kérdés-, gyakorlat- és feladatjavaslatok
2.2.3.1. Ráhangolódás
- Zenehallgatás (Ferencz Éva előadásában: Kimenyek a temetőbe c. dal meghallgatása a Testi-lelki kenyerünk című kazettáról), ráhangolódás a témára. A vers címéből kiindulva: jóslások. Milyen történet lehet a monda magja?
- Pókhálóábra: asszociatív reagálások a verscímre és a zenei élményre, előzetes ismeretek kollektív összegyűjtése a tanár irányításával
2.2.3.2. Jelentésteremtés: – néma olvasás, szövegvizsgálat. (Az 5 részre osztott szöveget folyamatosan ismerik meg a diákok. Mindig csak azt a részt kapják meg, amelyre a kérdések vonatkoznak.)
Bevezető feladat:
Mit tudtok a mondáról, a népregéről? Készítsetek listát a műfaj legfontosabb jellemzőiről!
Az 1. rész megismerése – néma olvasással
- Mennyiben felel meg a kezdő 8 sor a népregéről összeállított elvárásaitoknak? (közös megbeszélés)
Csoportos feladatok:
- Szókeresés: Keressétek ki a megfelelő szótárból az alábbi szavakat, majd helyettesítsétek mai megfelelőjével: megélemült, holott, hóka, kollokán, lidérc, ápolgatá (Villám 1987, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1967-84)
- Szóalakok magyarázata: Magyarázzátok meg az alábbi szóalakokat, írjátok le mai formájukban őket: búván, lőn, tőn, magzatit, egyben.
- Magyarázzátok meg az alábbi szólások jelentését:
- Nem hajt a tatár
- Szalad, mintha a tatár kergetné
- Tatár étel, török tánc, magyar adta, ördöglánc
- Nem váltott a tatártól.
(Használható O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások című munkája)
- Szinonimák: Helyettesítsétek szinonimával: ó temető, tatárfutás, mátka, jegyben jár véle, szózat! (Használható a Magyar szinonimaszótár. O. Nagy Gábor – Ruzsiczky 1980)
- Szituációs játék: Helyezzétek különböző szituációkba ezt a kérdést: Mit gondolsz? Hangoztassátok a helyzeteknek megfelelően!
- Érvek – ellenérvek: szólaltassátok meg a fiú érveit, majd az ellenérveket is! A hangoztatásból derüljön ki, hogy ki a megszólaló!
- Készítsetek élő szoborcsoportot az elválás pillanatában ábrázolva a várban maradókat és a távozókat!
- Készítsetek dialógust a szereplők között (pl. anya-fiú, fiú-egyik testvér, fiú-egyik mátka, fiú-egy bujdosó társ közül választhattok)!
- Jellemezzétek a testvéreket különböző nézőpontból (az anya, a mátkák, az ott maradó társak szemszögéből)!
- Figyeljétek meg a prózai és verses elbeszélés, a költői és az ismeretterjesztő szöveg nyelvi különbségeit! Galantai Fekete Béla Nagykőrös c. könyvében (Galantai 1927: 7) ugyanezt a történetet ismeretterjesztő formában beszéli el (l. a Mellékletben!)
- Miután a teljes történetet megismertétek, játsszatok el egy jelenetet pantomimjátékkal! Társaitok találják ki, melyik részt elevenítettétek meg!
- Próbáljátok T-táblázat segítségével rendszerezni, hogy mi a különbség a monda (rege) és a ballada között! (Használható a Kőmíves Kelemenné c. ballada szövege vagy Arany János valamelyik nagykőrösi balladájáé. A T-táblázat olyan grafikai szervező, amelynek segítségével szembeállítunk, összehasonlítunk valamit. Alakjáról kapta a nevét.)
- Mennyiben felelt meg a néprege az előzetesen összeállított elvárásaitoknak? - Közös megbeszélés.
- Kérdezzük a régészt!
Egy tatárkori temető sírmentési munkálatait végző képzeletbeli régésznek – egyik, a téma iránt különösen érdeklődő diáktársuknak - kérdéseket tehetnek fel a gyerekek a sírlelettel kapcsolatban (viseletre, temetkezési szokásokra, fegyverekre kérdezhetnek). A válaszok a következő órán hangzanak el. (Ha sok a kérdés, „segédrégészek” is kinevezhetők, és így a szorgalmi feladat megoszlik. A könyvtárhasználati szokások kialakítását is segítjük ily módon.)
- A sírlelet milyen temetkezési szokásokról árulkodik?
- Milyen használati és/vagy dísztárgyak kerültek elő belőle?
- Milyen társadalmi rangú lehetett a halott?
- Melyik kor emlékeit őrzi a feltárt sír?
- Írjatok ötsorost a Sirató témára! (Szabályai: 1. sor: a téma egyszavas leírása, 2. sor: két melléknév, 3. sor: három ige/igenév, 4. sor: négy szó a személyes érzések megfogalmazására, 5. sor: az első, egyszavas szinonimája, amely a téma lényegét fejezi ki). Ez a technika az információk összegzésének képességét, a komplex gondolatok, érzések tömör megformálását gyakoroltatja, a szófajok stiláris jellemzőit is érzékelteti.
2.2.3.4. Gyakorlati feladatok
Helyszíne: a gyermekkönyvtár vagy az iskolai könyvtár. Munkaforma: csoportmunka.
Célja: a kreativitás, valamint a könyv- és könyvtárhasználati jártasságok fejlesztése.
- Vár állott – most földhalom?
A Földvár dűlőben egykor valóban volt egy ilyen építmény, de ma már nyoma sincs. A múlt század krónikása azonban még látta azokat a mély és széles földhányásokat, a vár maradványait, amely tömlyékektől és erdőktől körülvéve, a vidéki lakosságnak biztos menedékül szolgálhatott (Deák 1860: 48). Próbáljátok lerajzolni egy földvárat, majd készítsétek el a makettjét!
Illusztrátorok
Olvassátok el Brasnyó István: Földvár című versét (a Mellékletben), majd készítsetek hozzá illusztrációt!
Balla Károly a Tudományos Gyűjteményben közzé tett értekezésében azt állítja, hogy ez volt az a kőrösszegi vár, ahol Kun Lászlót a kunok meggyilkolták. (Deák 1860: 48) Hol tudsz utánanézni, hogy hitelt érdemlő-e a feltevés?
Iránytű és térkép nélkül próbálj kijutni a „mocsár”ból! Hogyan tájékozódnál nappal - napos időben?
- Szúrj le egy botot! Húzz köré egy kört, jelöld délelőtt és délután azt a pontot, amikor a bot árnyéka a körívet érinti! Kösd össze a két pontot, majd húzz rá egy szakaszfelező merőlegest! Ez az egyenes megadja az észak-déli irányt. (Rajzold át óránként az árnyékát! A legrövidebb vonal mutatja az észak-déli irányt.)
- Mutatós karórádat iránytűként is használhatod. Az órád kismutatóját állítsd a nap irányába! Ekkor a kismutató és a 12-es közti felezővonal hozzávetőlegesen megmutatja a déli irányt.
És éjszaka - tiszta időben?
A Göncölszekér segítségével. A két „hátsó” csillagot összekötő vonalat hosszabbítsd meg ötször, ez elevezet a Sarkcsillaghoz, ami északra mutat.
Mocsárjárás (ügyességi játék az egyensúlyérzék fejlesztésére)
- Keljetek át a mocsáron! A lerakott A/4-es lapokon úgy kell végigmenni, hogy azok a helyükön maradjanak. Az nyer, aki a legrövidebb idő alatt kiér a mocsárból.
Képkirakó játék (a feldarabolt térkép összerakása után keressétek meg a Sirató és a Földvár nevű határrészt)
- Keressétek meg a várostérképen a Sirató utcát és a Földvári utcát. Mit gondoltok, honnan kapták a nevüket? (Erdélyi 1985)
- Rendezzetek meg egy „kísértetfejezetet” (a szövegből hiányzó, vagy kifejtetlen jelenet megalkotása verbálisan és/vagy pantomimjátékkal, pl. a fiúk elhatározásának bejelentése.)!
A borítékban meghatározásokat találtok. Válogassátok ki azokat, amelyek jellemezhették a rege színhelyét:
hegység homokos part aszály
sík táj homokbuckák kubikgödrök
elhagyott folyómedrek fűz-nyár ligeterdők száraz rét
kavicsos folyópart sok csapadék nedves rét
lankás dombvidék nádas agyagos talaj
felszínét a folyók, a szél alkotta vulkáni eredetű kiemelkedések kísérik
2.3.2. Ráhangolódás
2.3.2.1.Motiváció
- A sirató szó fogalomtérképe – kulcsszó, az asszociációk összerendezése többféle szempontból: logikailag, jelentés szempontjából, műfaji szempontból, stb.
- A vers címéből kiindulva: jóslások. Milyen történet lehet a monda magja? Hogyan találkozhatott a témával Tompa Mihály, a költő? (Elterjedt vélemény: Tompa két ízben is meglátogatta az akkor Nagykőrösön élő Arany Jánost, tőle hallhatta a történetet. Valójában a vers már előbb megszületett, 1846-ban. Törös László véleményét l. Törös 1978: 273-4.)
- Keressetek példát sírva vigadás gesztusaira a magyar irodalomban.
(Nagykőrösi kapcsolatok – Vörösmarty: A vén cigány (Az 1-3. versszak, az egykor Nagykőröshöz tartozó Szentkirálypusztán készült 1854 nyarán, Egressy Sámuel a Nagykőrösi Református Főgimnáziumnak adományozta a kéziratot); Sírva jön a magyar nóta világra - A hegedű száraz fája Arany János mint Egressy Sámuel „szövegírója”. Forrásfeldolgozás: Kerényi 2002: 307-9)
- A siratás, a halott melletti virrasztás mint irodalmi motívum (pl. Ómagyar Mária-siralom, archaikus népi imádságok, Vajda János: Virrasztók, József Attila: Kései sirató).
- A néprege műfajának jellegzetes jegyeiből listakészítés. (Javasoljuk az Irodalmi fogalmak kisszótára 1996, Szerdahelyi 1997 használatát)
- Mit jelent a sirató zenei műszóként? Milyen szinonimái vannak a zenei szakszók között? (sirató, keserves, planctus, lamentáció, Te Deum, passio requiem műfaji jellegzetességei).
- A képzőművészetben hol találkoztunk a témával? (Javasolt Munkácsy Mihály festménye: Az elítélt >Siralomházban<, Madarász Viktor: Hunyadi László siratása című alkotások elemzése a realizmus és romantika stílusjegyeinek szempontjából.
- Mit jelent a sirató(dal) néprajzi szakszóként? (Használható forrás: Magyar néprajzi lexikon 1981: siratóének szócikke.)
- Sirató – siralom – siratás - a szavak jelentésének pontosítása – közös munka
- Egy siratódal (vagy a Jánosi Együttes Mezőségi keservesének, vagy Kodály: Székely keserves c. művének, esetleg más zeneműnek a meghallgatása).
2.3.3. Jelentésteremtés: Folyamatolvasás - feladatokkal
Az 5 szakaszra osztott szöveget folyamatosan ismerik meg a diákok. Mindig csak azt a részt kapják meg, amelyre a kérdések, feladatok vonatkoznak.
Az 1. részlet elolvasása néma olvasással
Csoportmunkában:
- Keressetek archaikus és tájnyelvi szavakat, kifejezéseket a szövegrészben! Helyettesítsétek mai köznyelvi alakjukkal!
- Milyen alakzatokra találtok példát az első részben (ellentétek, hasonlatok, megszemélyesítés)? Milyen stílushatásuk van ezeknek az alakzatoknak?
- Vizsgáljátok meg a ritmikát, a rímeket! Szabályos vagy szabálytalan képleteket találtok? Mi lehet rá a magyarázat? (Szimultán elvű: ütemhangsúlyos + jambusvers, lazított forma. Tompa verses „népregéinek” általános szerkezeti sajátossága, hogy az élőbeszédhez közel álló, szabványos jambusokban írt bevezetőről - mintha népi énekmondó lenne - régies formára vált át - a szókészlet, metrum jelzi leginkább -, mintha ősi regét adna elő, melyet maga is eltanult valakitől. Felhasználható: Szerdahelyi 1995. 247)
- Össztűzben: amikor kiderül, hogy az egyik fiú menyasszonya a városban maradt, és a fiú
úgy dönt, hogy érte megy, a többiek tegyenek fel neki 1-1 kérdést, végül ő is kérdezzen egyet önmagától!
A 2. részlet elolvasása néma olvasással
-Pár-beszéd: Egy-egy szereplő (anya, testvér, mátka, bujdosó társ) mondja el gondolatait, érveit - a mesélő, vagy a mai olvasó reflektálhat közben –, végül a fiú döntése hangozzék el.
- „Isten kezében életünk…” – ezt már a testvérek mondják. Mi követheti ezt a hívórímet? Egészítsétek ki a befejezetlen sort!
- Próbáljátok rekonstruálni a testvéreknek a döntést megelőző tanácskozását!
A 3. részlet elolvasása néma olvasással
- Önkéntesség – szándékosság – kényszer. Értelmezzük a három szót az adott szituációban!
- Készítsetek élő szoborcsoportot az elválás pillanatában ábrázolva a várban maradókat és a távozókat!
A 4. részlet elolvasása néma olvasással
- Írjatok részvétnyilvánító levelet egy általatok kiválasztott szereplőnek (a fiúk édesanyja, a mátkák, a halott mátka édesanyja) egy másik szereplő nevében!
- Párokat alkotva írjatok egymásnak „irodalmi levelet” (tömör, személyes reagálás az olvasottakra)!
Az 5. részlet elolvasása néma olvasással
- Az utolsó szó jogán: Minden szereplő mondja el gondolatait, utolsóként a fiú szóljon!
- Állapítsátok meg a hasonlóságokat Tompa Siratója és a zenei sirató műfaj között! (Ősi jelleg: obi-ugor gyökerek, archaizálás, közösségi jelleg, kötetlenebb, lazább szerkezet, forma, epikusság. Tematikusan: temetőhöz, halálhoz kapcsolódás, ismétlődések, formulák, zenei kádenciák, jelzők, megszólítások; sajnálat, önsiratás, menyasszonysiratás, mátkákból özvegyek. Felhasználható források: Paksa 1999, Kodály 1976 - Sirató fejezet, Dobszay 1984, Zenei lexikon).
- A legszebb sorok a műben: mindenki megtanul néhány, általa legszebbnek tartott sort kívülről, minden csoportból egy valaki elmondja hangosan, és megkérdezi, hogy ki találta még ugyanezt a részletet a legszebbnek. Ha van társa, az mondja el, hogy miért, ha nincs, ő, majd a következő csoport memoritere következik.
- Énekeljétek el közösen a Szivárvány havasán c. népdalt (átvezetés a reflektáláshoz)!
2.3.4. Reflektálás
(csoportmunka)
- Írjatok helyszíni tudósítást a mondához kapcsolódó eseményekről, majd ugyanezt formáljátok kommentárrá, végül készítsetek belőle hírt! Az esemény lehet pl. a történet egy-egy mozzanata vagy régészeti leletmentés, az újság pedig egy korabeli UFÓ-lap vagy akár mai iskolaújság. Az időutazók hírlapjába is küldhettek tudósítást! (A tömörítés gyakorlása, a sajtóműfajok közötti különbség felismerése.)
- Készítsetek képverset a Siratóból!
- Nézzetek utána, hogy más vidékeken megtalálható-e Sirató földrajzi név!
- Vizsgáljátok meg, hogy mai költők versében hogyan tükröződik az alapélmény? (A Mellékletben Raffai Sarolta és Csanya Zsolt Sirató című verse található.)
- Készítsetek musical-részletet a történetből ismert dalok felhasználásával!
- Hogyan jelenítenétek meg a történetet filmen? Készítsetek filmforgatókönyvet egy jelentből! (Segédeszköz a korfelidéző jelmezek kiválasztásához: Domanowszky 1979, Művészeti kislexikon 1980.)
2.3.5. Szorgalmi feladat: Oknyomozás:
- Egy másik nagykőrösi helynevünk is tatárokkal kapcsolatos: Tatártemetés/Töröktemetés a neve. Milyen esemény fűződik ehhez a földrajzi névhez? Mi magyarázhatja a kétféle névhasználatot? (Alapjául egy későbbi, a török korból való történet szolgál, amikor tatár segédcsapatok is részt vettek az oszmán birodalom terjeszkedő hadműveleteiben. Egy összecsapás emlékét őrzi.)
- A rác betörés is nyomot hagyott a nagykőrösi névanyagban: a Varjas/Varjú lapos nevű határrész neve árulkodik erről. Keresd meg Balla Gergely Nagykőrösi Krónika (Balla 1970) című munkájában az esemény leírását! (könyvtári munka)
3. Összegzés
Mindhárom témafeldolgozás a tantárgyi koncentrációra és integrációra épül. Nevelési szempontú hozadéka is jelentős lehet. A megvalósítás során a tanulókban a lakóhely ismerete elmélyül és kiszélesedik, a hozzá való kötődés megerősödik. Az ismeretek tapasztalati megalapozását követi a tapasztalatok általánosítása, az önálló ismeretszerzési és könyvtárhasználati szokások kialakítása, illetve fejlesztése. A középiskolás korosztályt olyan kérdésekkel szembesíti, amelyek már a felnőtt élet felé mutatnak: pl. a társas kapcsolatokra, az alkalmazkodás és önérvényesítés helyes arányainak kialakítására. Érték- és viselkedésmintát ad, az egyén felelősségéről gondolkodtat el, a konfliktustűrő képességet edzi. Mindezt – elsősorban az új módszertani eljárások és technikák eredményeképpen - élményszerűen és élvezetesen. Kívánhatunk-e ennél többet? Igen, azt, hogy a megvalósításnak se legyen akadálya.
A szövegek lelőhelye
A Sajtos mondája: Galantai Fekete Béla 1927. Nagykőrös. Magyar Városok
Monografiája Kiadóhivatala. Budapest. 32-33.
A Sirató: Tompa Mihály Népregék. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest. 1996. 43-49.
A Sirató prózai változata: Galantai i.m.: 7.
Brasnyó István: Földvár. Erdélyi Erzsébet – Nobel Iván 1999. Örökké itthon már e tájban.
Tárogató Kiadó. Budapest. 33-4.
Csanya Zsolt: Sirató. Lyukasóra. 1999. március.
Raffai Sarolta: Sirató. Más ég, más föld. 2001. A Hetek költőinek antológiája.
Felsőmagyarországi Kiadó. Miskolc. 275.
Irodalom:
Adamikné Jászó Anna 2000. Minden mindennel összefügg. Az integrációról avagy az
integrált tanításról. Módszertani Lapok – Magyar. 2: 12-17.)
Adamikné Jászó Anna 1998. Az integrált magyar nyelvi és irodalmi program. Magyar Nyelvőr 3. 284-91.
Adamikné Jászó Anna – Fercsik Erzsébet 1995-999. Édes anyanyelvünk. Nyelvtan és
kommunikáció 5-8. osztályosoknak, feladatfüzetekkel együtt. Dinasztia Kiadó.
A kerettantervek alkalmazása 2000. Budapest. Oktatási Minisztérium. Budapest.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1-4. kötet. 1967-1984. Akadémiai Kiadó.
Budapest.
Antalné Szabó Ágnes 1992. A földrajzi nevek helyesírásáról. Magyartanítás 4-5.
Balla Gergely 1970. Nagykőrösi Krónikája a honfoglalástól 1758-ig. Nagykőrös város
megbízásából közrebocsátja Dr. Törös László. Nagykőrös.
Barangolás a tantárgyak között 2000. Módszertani segédlet komplex témák feldolgozásához.
Készült a British Council támogatásával. H-FSC, BC. (a rövidítések magyarázata: Field Studies Caunsil magyar szervezete, a British Council támogatásával.)
Bárdossy Ildikó – Dudás Margit – Pethőné Nagy Csilla – Priskinné Rizner Erika 2002. A
kritikai gondolkodás fejlesztése. Az interaktív és reflektív tanulás lehetőségei. Pécsi Tudományegyetem. Pécs – Budapest.
Bertényi Iván – Gyapay Gábor 1993. Magyarország rövid története. Mecenas Kiadó.
Budapest.
N. Császi Ildikó 2002. A helynevek helyesírásának problematikája. Módszertani Lapok –
Magyar. 3-4: 36-41.
N. Császi Ildikó 1996. Alak- és jelentéstani szempontok a többelemű földrajzi neveknél. In:
Nagy L. János (szerk.): Anyanyelvi nevelés és helyesírás. Erkel Ferenc
Gimnázium. Gyula. 30-6.
Deák József 1860. Nagy-kőrös helyirata. Pest. In: Ballagi Károly. Nagykőrösi naptár 1861.
közönséges évre. 37-54.
Deme László 1989. Névterjedelem és névtartozékok. In: Balogh Lajos – Ördög Ferenc
(szerk.): Névtudomány és művelődéstörténet. Zalaegerszeg. 282-6.
Dobszay László 1984. Magyar zenetörténet. Gondolat. Budapest.
Domanowszky Endre 1979. Korok ruhái. Corvina Kiadó.
Nagykőrös történetéből és néprajzából. Acta I. Nagykőrös. 499-529.
Erdélyi Erzsébet 1985. Nagykőrös utcaneveinek története 1850 és 1982 között. Budapest.
Magyar Névtani Dolgozatok. 56.
Erdélyi Erzsébet 1994. Névfaggató. Nagykőrösi Hírek júl. 19-től nov. 8-ig.
Erdélyi Erzsébet 1999. Népetimológiás magyarázatok a nagykőrösi földrajzi nevekben. In:
Névtani Értesítő 21. Budapest. 155-9.
Erdélyi Erzsébet 2002. CD-ROM-mal a falak lebontásáért. „Üzenet az emberiséghez”.
Németh László univerzuma. Pedagógusképzés 52-9.
Erdélyi Erzsébet 2003: Térképek költészete. Névtani Értesítő 25: 86-89.
Fercsik Erzsébet 1996. Milyen tan a névtan? A névtan oktatásának elméleti alapjairól. In: V.
Raisz Rózsa (szerk.): Anyanyelv és iskola az ezredfordulón. Magyar Nyelvtudományi
Társaság.
Fercsik Erzsébet – Raátz Judit 1997. Hogy hívnak? Könyv a keresztnevekről. Korona Kiadó.
Budapest.
Fercsik Erzsébet 1999. Nem lehet elég korán kezdeni – névtani ismeretek egy anyanyelvi
tankönyvcsaládban- . Névtani Értesítő 21. 310-3.
Fercsik Erzsébet 2000. A márkanevekről – a helyesírás szempontjából. Magyartanítás 5: 24-
27.
Galantai Fekete Béla 1927. Nagykőrös. Magyar Városok Monografiája Kiadóhivatala
Budapest.
Galgóczy Károly 1896. Nagy-Kőrös város monographiája. Régi és újkori ismertetés. Kiadta
Nagykőrös város közönsége. Budapest. „Pátia” Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság.
Hoffmann Ottó 1994. Kalandozások a nevek birodalmában. Magyartanítás. 4: 27-30.
Hoffmann Ottó 1998. Kultúrtörténeti séta a földrajzi nevek révén. Magyartanítás. 4: 13-18.
Hajdú Mihály 1994. Magyar tulajdonnevek. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest.
Hajdú Mihály 1997a. A tulajdonnév mint szófaji kategória. MNYTK. 209: 471-7. In: B.
Gergely Piroska - Hajdú Mihály (szerk.). Az V. Magyar Névtudományi Konferencia
előadásai. II. kötet Budapest - Miskolc.
Hajdú Mihály 1997b. A magyar helységnevek jelentésszerkezete. In: Kiss Gábor – Zaicz
Gábor (szerk.) Szavak – nevek – szótárak. Írások Kiss Lajos 75. születésnapjára: 125-132. MTA Magyar Nyelvtudományi Intézete.
Hajdú Mihály 1999. A tulajdonnevek helye a nyelvtan oktatásában. Módszertani Lapok –
Magyar. 3: 7-13.
Integrált magyar nyelvi és irodalmi program. 1996-2000. Tankönyvek és segédletek 1-8.
Osztály. Dinasztia Kiadó. Budapest.
Irodalmi fogalmak kisszótára 1996. Tanlexikon. Korona Kiadó. Budapest.
J. Soltész Katalin 1979. A tulajdonnév funkciója és jelentése. Budapest.
Katona András – Sallai József 2002. A történelem tanítása. Tantárgy-pedagógai összefoglaló.
Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest.
Kerényi Ferenc 2002. Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867). Pest Megye Monográfia
Közalapítvány. Budapest.
Kerettanterv 2000. Magyar nyelv és irodalom. Oktatási Minisztérium. Budapest.
Kiefer Ferenc 1989. Mit jelent a tulajdonnév? In: Balogh Lajos – Ördög Ferenc (szerk.):
Névtudomány és művelődéstörténet. Zalaegerszeg. 286-90.
Kiss Gábor (főszerk.) 1998. Magyar szókincstár. Rokon értelmű szavak, szólások és
ellentétek szótára. Tinta Könyvkiadó. Budapest.
Kiss Lajos 1988. Földrajzi nevek etimológiai szótára. I-II. Akadémiai Kiadó. Budapest.
Kodály Zoltán 1976. A magyar népzene. Zeneműkiadó. Budapest.
Liszka Gábor 1996. A névtan a 8 osztályos gimnáziumokban. Módszertani Lapok – Magyar.
3: 32-7.
Magyar néprajzi lexikon 4. 1981. Ortutay Gyula (főszk.). Akadémiai Kiadó. Budapest.
Magyar értelmező kéziszótár 1-2. kötet. 1980. Juhász József – Szőke István – O. Nagy Gábor
– Kovalovszky Miklós (szerk.). Akadémiai Kiadó, Budapest.
Művészeti kislexikon 1-2. kötet. 1980. Gondolat Kiadó. Budapest.
Mikonya György 2003. A tanításművészet mint módszer. Kézirat.
Nagy Lajos 1933. Amit a kőrösi határ mesél. Duna-Tiszaközi Nagykőrösi Hírlap Kiadása.
O. Nagy Gábor – Ruzsiczky Éva 1980. Magyar szinonimaszótár 2. kiadás. Budapest.
O. Nagy Gábor 1995. Magyar szólások és közmondások. Gondolat Kiadó. Budapest.
Paksa Katalin 1999. Magyar népzenetörténet. Balassi Kiadó. Budapest.
Raátz Judit 1994. Az általános iskolai tanulók névtani ismeretei egy felmérés tükrében.
Magyartanítás 5.
Raátz Judit 2002a. A számítógépes csevegőcsatornán használt nevek eredetéről. In: Balázs
Géza – A. Jászó Anna - Koltói Ádám (szerk.): Éltető anyanyelvünk. Írások Grétsy László 70. születésnapjára). Tinta Kiadó.
Raátz Judit 2002b. Női neveink az Új magyar utónévkönyvben. In: Köszöntő kötet B. Gergely
Piroska tiszteletére. Szerk. Gréczi-Zsoldos Enikő – Kovács Mária. A Miskolci Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszéke. Miskolc. 151-5.
Raátz Judit 2001. Különleges keresztnevek az ezredfordulón. Módszertani Lapok – Magyar.
1: 9-14.
Raátz Judit 2003. Acél vagy Zserald. Az újonnan anyakönyvezhető férfineveinkről. Névtani
Értesítő. 25: 181-4.
Simon László1991. Régészet és múzeumügy Nagykőrösön 1897 – 1981. In: Maróti Éva
(szerk.): Régészeti tanulmányok Pest megyéből. Szentendre. 27-65.
T. Somogyi Magda 2003. Névtan és alaktan. Névtani Értesítő. 25: 251-7.
Suhajda Edit 2001. A kritikai gondolkodás fejlesztése olvasással és írással. In: Tanári
kézikönyv. RAABE Kiadó. Budapest. Kiegészítő kötet. H 3.1: 37.
Suhajda Edit 2002a. A kérdezés. In: Balázs Géza – A. Jászó Anna – Koltói Ádám (szerk.):
Éltető anyanyelvünk. Írások Grétsy László 70. születésnapjára. Tinta Könyvkiadó. Budapest. 439-442.
Suhajda Edit 2002b. Tanárképzés és tanár-továbbképzés másként. A kritikai gondolkodás
fejlesztése olvasással és írással. Reading and Writing for Critical Thinking (RWCT) In: Pedagógusképzés. 43-51.
Szabó G. Ferenc 2002. Tanulóink keresztnevei a rendszerváltás után. Magyartanítás. 5:
27-32.
Széplaki György 2000. Ki? Mi? Hol? (Magyar elbeszélő és drámai művek lexikona a
középiskolások számára. Corvina.
Szerdahelyi István 1995. Irodalomelméleti enciklopédia. Eötvös József Könyvkiadó.
Budapest.
Szerdahelyi István 1997. Műfajelmélet mindenkinek. Akadémiai Kiadó. Budapest.
Törös László 1978. Arany János Nagykőrösön. Nagykőrös Város Kiadása.
Uccu az utcára!!!. 2000. FSC Magyarországi Tereptanulmányi Központ Alapítvány
kiadványa. Fodorné Gyalog Éva és Urbán Ágnes (szerk.).
Villám Judit 1987. Nagykőrösi tájszótár. Budapest.
Javasolt hangkazetták és CD-ROM-ok
Hangkazetták:
- Könyörgés, Országunknak megáldoztak (Maczkó Mária és Szabó János)
- Testi-lelki kenyerünk (Ferencz Éva)
CD-ROM-ok:
- Enciklopédia Humana Egyesület sorozata 2001 Budapest
- Németh László univerzuma. 2002. Erdélyi Erzsébet, Hajas Magdolna, Nobel Iván (szerk.). Helio-Biblosz
Tartalom
1. Új módszerek – hagyományos tananyagtartalmak – időtálló értékek
1.1 Szemléletváltást segítő módszerek
1.2. Névtani ismeretek különböző iskolafokozatokon
2. Az integráció lehetőségei a különböző évfolyamokon
2.1. A Sajtos mondája a 3. évfolyamon
2.1.2.1. Magyar nyelv és irodalom
2.1.2.2. Környezetismeret
2.1.2.3. Ének-zene
2.1.2.4. Rajz és vizuális kultúra
2.1.2.5. Technika és életvitel
2.1.2.6 Matematika
2.1.3. A program lebonyolítása
2.1.3.1. Ének
2.1.3.2. Magyar nyelv és irodalom
2.1.3.3. Környezetismeret, matematika
2.1.3.4. Technika - rajz
2.1.4. A program befejezése
2.2.1. A feldolgozandó szöveg: Tompa Mihály: Sirató című népregéje (szövege a Mellékletben)
2.2.2. A szövegfeldolgozás javasolt módja:
2.2.3. A szövegfeldolgozás menete, kérdés-, gyakorlat- és feladatjavaslatok
2.2.3.1. Ráhangolódás
2.2.3.3. Reflektálás
2.3.2. Ráhangolódás
2.3.3. Jelentésteremtés: Folyamatolvasás - feladatokkal
1. A Sajtos (Basafa) mondája
„Hajdanta járhatatlan bozót fedte az egész vidéket. Az országút felől behatolhatatlan rengetegnek látszott. Itt, e védett helyen tanyáztak a juhászok. Egy alkalommal az országúton Kőrös felé haladtában a budai basát nagy zivatar érte utol. Az eső elől menedéket keresve, a Sajtosba jutott el kíséretével együtt. Így azután ráakadtak a juhásztanyára is. A számadójuhász illő vendégszeretettel fogadta a házába vetődőket, sőt zsendicével is megkínálta őket. A friss zsendicét fatányéron a basa részére a számadó szépséges leánya, a Rózsi szolgálta fel. A basa kíséretéhez tartozó egyik aga szemet vetett a leányra, és mikor eltávoztak a törökök a Sajtosból, visszatért oda. Eleinte ügyet sem vetettek erre a juhászok, de később a sűrű látogatás felnyitotta a szemüket. Megpróbálták elűzni a törököt. A buckák között lestek rá. Azonban az aga gyönyörű sárga paripája oly gyorsfutású volt, hogy mindig kisiklott a kezük közül.
Az egyik juhász mégis vállalkozott rá, hogy a törökkel végez. Leste a napot, mikor az aga lejön Kőrösre. Nem kellett soká várakozni. Az aga újra a Sajtos körül ólálkodott. A juhászlegény előresietett a Kőrös felé vezető úton, és ott várt a kellemetlen vetélytársára. Tudta, hogy a Sajtosból egyenesen Kőrösre veszi útját. Mindig így tett. A legény tehát megállt az úton egy nagy tölgyfa alatt. Hamarosan két mankót faragott az ágakból és várta az agát. Előre mosolygott a bajusza alá, mert biztos volt a sikerében. Nemsokára jött az aga. Mikor az útkanyarodónál feltűnt, a legény elkezdett ordítani, segítségért kiabálni.
- Jaj! Jaj! Emberséges muzulmán segíts rajtam!
Az aga nem tudta mire vélni a nagy jajgatást. Senkit nem látott a közelben, aki bántotta a földön vonagló embert. Továbbment volna szívesen, de Mohamed szigorúan megparancsolta az igazhívőknek, hogy a bajbajutott emberen segítsenek. Így hát ő is megállította a lovát, az ördöngös sárga paripát. Bár ne tette volna! Gyanakodva fordult a jajgató ember felé.
- Miért üvöltesz ebhitű?
- Már hogyne jajgatnék emberséges aga, mikor mind a két lábamban az inak meghaltak, a mankóimat meg a rossz emberek az előbb arra a tölgyfára dobták fel.
Az aga gyanakodása kezdett oszlani, sőt ő is gondolt valamit. Hátha ezt a gonoszságot a juhászok követték el, és akkor rajtuk is üthet. Meg is büntetheti őket és talán a leányt is könnyebben szerezheti meg. Így is kérdezősködött.
- Csak nem a juhászok voltak?
- Azok uram, azok. – És még tódított is a dolgon a juhász, elmondva, hogy milyen kegyetlenül elverték.
Az aga nem habozott tovább. Ez az ember jó lesz tanúnak, gondolta, mikor a nótáját elhúzza az ebhitűeknek. De az is eszébe jutott, hogy Mohamed szigorúan megparancsolja a tehetetlenek megsegítését. A bosszú is, a kegyetlenség is sarkallta a jótettre. Leszállt a lováról, még a kardját is a nyeregkápára akasztotta, és felmászott a fára a mankókért. A legénynek sem kellett több. Éppen erre várt. Felugrott a nyeregbe, és kivont karddal várta a visszatérő agát. … Az csak természetes, hogy aga többet nem járt a Sajtos körül. A tölgyfát, amelyen a mankók voltak, ma is a Basa fájának hívják. A Sajtosból már régen kiköltöztek a juhászok, semmi sem mutatja, hogy egykor itt juhászok is laktak. Csak az éberszemű monda lát vissza a múltba.
Kőrösnél az ó temető
Sirató nevét honnan vette?
A legvénebb síremlék mondja meg,
Mely századoktól áll felette;
A legvénebb emlékszobor pedig
Az ősrege, s barnult irása
Gyász idők hosszu sóhajtása,
Mely halkan, de fájón emelkedik.
*
Tatárfutás volt; csendes tűzhelyét
Elhagyta a föld árva népe,
Rémülten búván erdők, nádasok
Kétesen védő rejtekébe.
Míg a szülő sikoltó magzatit
Karjára és ölébe szedte:
A roskadásig megterhelt fiú
Megélemült apját vezette.
Vagy éhhalálnak martaléki;
Mig földig égtek a gazdag tanyák
S az alföldnek boldog vidéki.
Közel Kőröshez, rég beomlott
Földvárnak halma látható;
Vízbástya, mely köríti védve,
Posványos, káka-fedte tó.
Holott a hóka szárcsa költ,
S fűrészfogával nő a kollokán;
Hol jár a Délibáb tünő vizével,
És a lidérc bolyong muló tüzével,
Az nappal és ez éjszakán.
A zaklatott nép, a futáskor,
Magát a vízi várba vonta,
Holott remény és rettegés közt
Vala ébren, éjjel s naponta,
S mély hallgatásban a rideg vár
Élő halottak sírja lőn,
A kínos életről jelentést
Csak a szivek gyors dobbanása tőn.
Vagy néha hangzott élesen
Egy ébredő kisded sirása,
S reá, szorongó édesanyja
Elcsillapító suttogása.
Volt a várban egy özvegy asszony,
Három legény fiával egyben;
Mátkája volt már mind a három
Legénynek, járván véle jegyben.
S kettő, szelid vigasztalás közt,
Ölelvén derekát,
Ápolgató a bús üregben,
Lankadt menyasszonyát.
Szólítá most a harmadik
Mátkáját, halkan, csendesen...
A szózat szájról szájra ment,
De a leány nem volt jelen.
„Isten kezében életünk!
Szólt a legény most hangosan –
…………………………………………
Legyen meg ő szent akaratja,
S mi rólunk elvégezve van;
De én a várat elhagyom,
Veszélybe’ van menyasszonyom!"
„Mi kába gondolat...!
Halálba döntenéd magad...?"
„Az Úr nevére esküszöm:
Hogy mátkámmal halok, vagy élek!"
„Megállj, fiú, az Istenért...!
Gondold meg: egy és ennyi lélek...!
Árulónkká teend az ut,
És a pogány nyomunkba jut!”
„Menyasszonyom veszélybe’ van...!"
Szólott az ifjú és szemének
Fénnyel sugárzó tükörén
Elszánás és hűség ülének.
„Isten kezében életünk…
Testvér! Megállj,……………
……………………………………
…………………. veled megyünk,
Bár jussunk a halál révére!”
Szólt a legény két jó testvére.
S könnyhullatási a kezét
Fejére kulcsoló szülőnek,
Rimánykodási a szegény
Lányoknak mind hiába lőnek.
Bucsúra nyultak a kezek…
A forró ajkak összeforrtak,
A forró könnyek összefolytak;
És a fiúk – eltüntenek.
-----------------------------------------------
*
Miként a nyári zivatar,
Dörgésiben tovább-tovább vonúl:
Mind távolabb járt a pogány,
Az elpusztított föld határitúl.
S a mátka, szíve kedvesére,
Az agg szülő édes fiára,
A földnek népes rejtekében
Mindegyre és hiába vára.
S midőn a hirrel visszajöttek,
Kik voltanak kiküldve kéműl
-- A pusztulást búsan beszélve meg --,
Az éhező s eltikkadott sereg
Kibútt a földvár rejtekébűl;
De háza táját meg nem ösmeré,
Megváltozott a föld alakja;
Nem tudna rajta mit pusztítani
A fejgerjedt Isten haragja.
Fehér csordák, nyerítő ménesek
A tágas pusztán nem legeltenek;
De az százszorta kínosabb,
Hogy ömlött annyi honfi vére,
Vagy jutván a pogány kezére
Rabszíj s inség sanyarta rab
S a halvány mátkalány,
És a kisírt szemű anyának
Az esdekelve várt
Fiúk elébe nem futának.
Véres homokban, a várhoz közel,
Merev holtak feküdtenek;
Szegény szülő s özvegy menyasszonyok!
Maradt-e rájok könnyetek?
A mátkahűség, a testvéri
Elolthatatlan szeretet;
Itt nyujta véres áldozatra
Három virágzó életet.
Mert amidőn a jó testvérek
S a feltalált szép mátkalány
A mentő vár felé menének:
Rájok tört lesbül a pogány;
S hogy nem vezették a dühös hadat
Az elbútt társak rejtekére:
A gyilkoló fegyvernek élitül
Omlott a hívek drága vére.
És esküjéhez az
Ifjú hiven hala;
Hideg keblén feküdt
Hideg menyasszonya.
……………………………………………
Pusztán maradtam, mint a megszedett
Szőlő az ősznek idejére!
Szólt a szülő, s a két leánnyal
Borult a hívek tetemére!
Majd sírt ásának a gyászos helyen,
A tiszta hűség vértanúinak,
Hogy akik egymásért vérzettek el,
Egymás porában megnyugodjanak.
És még sokáig a gyászló szüle,
-- Karon vezetvén a két bús leány –
Kijárt a kedves sirhalomhoz
A nap nyugalmas alkonyán.
Meg-megsiratván a zöld hant felett
A három nő a mátkát s gyermeket.
Hol a nép elhunyt kedvesit
Nyugodni -- később -- földbe tette:
Sirató nevét innen vette.
(Tompa 1996. 43-9)
3. A Sirató története: „A tatárjárást Kőrös igen megszenvedte. A rabló hordák rettenetes pusztításának emlékét nemcsak a monda tartotta fent, de az ásatási emlékek is, így … a tatárjáráskori temető, az úgynevezett Sirató-domb is, a város nyugati szélén. A monda szerint itt hajdan ó-temető volt. Az erről szóló mondát Tompa Mihály a >Sirató< című regéjében dolgozta fel.
Tatárfutás volt. A rabló hordák itt pusztítottak a környéken. A lakosság rémülten menekült. Kőrös alatt már akkor romlófélben állt az egykori jazyg vár a mocsár közepén. Sokan, nők, gyermekek, aggok ide menekültek a romboló horda elől. A fegyverforgatásra alkalmas férfiak túl az ingoványon csatasorban vártak a tatárokra. A harc rövid volt és véres. A tengernyi pogány ellen a maroknyi védősereg csak rövid ideig bírta a harcot. Ott estek el egymás után, ahol a mai Sirató-domb van, de a tatárok nem tudtak a Földvárba menekült lakosságra rátalálni. Azok megmenekedtek vérszomjas dühük elől. A város elpusztult. Elpusztult az egész környék is. Mikor hetek múlva előjött rejtekéből a megmenekedett lakosság, mindenfelé üszkös romok meredtek feléjük. A nagy tatárdúlásnak ez a körösi emléke.” (Galantai 1927: 7)
4. Brasnyó István: Földvár
Libbenő őszi pára
égnyelő viadalára
madárseregből s –rajokból
emeltek téged bajokból,
emeltek téged földből,
holdfényből és ködökből,
nőni csak öröktől
elszakadva a rögtől –
s ha engednél vissza engem,
míg a felhőn szunnyad az őrszem,
magasan, mint a csillag
- dérlepte sisakja csillan –
és összemarkolva csontjait
dúdolja énekek csonkjait,
amíg le nem hullik a zsarát
füstölve földjeink sarát,
s lábra nem kél a határ:
a lángoló kukoricaszár.
Engednél vissza engem,
míg a felhőn szunnyad az őrszem,
s Gorgót döf kelevéze
- az égi a földinek része! –
és éjfélt kiált a földre
a világra mennydörögve.
Forgatva idődnek malmát
cipelem csontjaid halmát,
rezes vértedet fogja a fagy:
magad is csontjaid foglya vagy.
Égig felnyúló temető,
földönfutók fölé tető,
utak porában délibáb:
álmodik tengert – s nekivág.
(Erdélyi – Nobel 1999: 33-4)
5. Raffai Sarolta: Sirató
Kis tearózsám, halottsárga,
hósipkád le nem hagyhatod.
Legszebbik rózsa, haloványka,
megdúltak májusi fagyok -
riasztott nap, ringatott árnyék,
hold ezüstfénye megcsapott.
Kis tearózsám teaszíne
már barázdákkal szaggatott.
Nem világol, nem ragyog vissza,
dérütötten ha megremeg,
a földbe fogózó gyökérig
verik ki sanda tövisek.
Kis tearózsám, haloványka,
arcod nyithat-e fényre még?
Királynő-voltod hogy vigyázza
nincs fölöttünk kegyelmes isten,
nincs fölöttünk irgalmas ég.
(Más ég, más föld. 2001: 275)
6. Csanya Zsolt: Sirató
Sínek sikoltásain merengő
jósnőt vallatok
virágok széttárt karjain
megfeszült mezőt
hová tűntek az íratlan idők
üveg-csendjében berepedt arcok
letakart tükrök homályán
felsejlő történetem
hol van?
Távoli egek verítékeibe
ágyazott végtelen remeg.
A nyártól ellopott
szivárvány hamvait szórja
évszakok körhintáján szédül
dadog a tébolyult idő
nyomában repülők vontatta
vonalak úsznak.
(Lyukasóra. 1999. március.)
Summary
Erdélyi Erzsébet: Az új anyanyelv-tanítási módszerek és a hagyományos névtani ismeretek a tantárgyköziség szolgálatában
A dolgozat két helytörténeti monda (Sajtos, Sirató) névanyagából kiindulva elsősorban arra a kérdésre keres választ, hogy az ezredforduló óta a magyar metodikusok körében egyre markánsabban jelentkező innovációs igények és a hagyományos tananyagtartalmak összekapcsolására milyen lehetőségek adódnak az iskolai oktatás három különböző fokozatán. Néhány kulcsfogalom - az integráció, a tantárgyköziség, a kooperatív tanulás, a cselekvő, élményszerű ismeretszerzés, holisztikus szemlélet – mentén haladva megpróbáltuk bizonyítani, hogy a sokéves tapasztalatot egybegyűjtő külföldi, pl. angol, amerikai, holland metodikai eljárások: Field Studies Council (FSC), Reading and Writing for Critical Thinking (RWCT), a Lehrkunst (Tanításművészet) új tanulási technikái az alapvető tanulási rend felborítása nélkül, hagyományos iskolakeretben, óraszerkezetben is eredményesen használhatók. Nem kidolgozott projektek ezek, csupán módszertani javaslatok. A sikeres megvalósítás kondíciói ott rejlenek az onomasztika interdiszciplináris jellegében.
Az ilyen témák, tanegységek, modulok sokrétű képzési cél megvalósítására nyújtanak lehetőséget (fejleszthető általuk verbális, a vizuális, zenei, kinetikus intelligencia, az individuális mellett a társas készségek megerősödésében is bízhatunk). A nyelvi-esztétikai értékek megfigyelésével párhuzamosan egy sor fontos etikai kérdés is előkerül, a pozitív példák alapján a viselkedéskultúra is modellálódik. A középiskolás korosztály olyan kérdésekkel - pl. a társas kapcsolatok, az alkalmazkodás és önérvényesítés helyes arányainak kialakítása - szembesül, amelyek már a felnőtt élet felé mutatnak. Érték- és viselkedésmintát kap, az egyén felelősségéről gondolkodhat el, konfliktustűrő képessége is edződik. A közvetlen tapasztalatok révén mindhárom korosztály esetében szorosabb kötődés alakulhat ki a természethez, a szűkebb és tágabb hazához, a gyökerekhez.