REND VAGY RENDETLENSÉG A RENDELETEKBEN?
avagy
DÍJAZHATÓ-E A DÍJAK HELYESÍRÁSA?
Sokak által jól ismert és forgatott törvény- és rendeletgyűjtemény a Magyar Közlöny, amelyben rendre megjelennek a különböző minisztériumok által kiadott rendeletek. Rendre, de nem rendben, legalábbis a helyesírás és nyelvhelyesség tekintetében nem. Egy elektronikus adatbázis, a CompLex CD Jogtár (a továbbiakban: a CD) segítségével végignézve azokat a minisztériumi rendeleteket, amelyek az 1990-től 2001. január 31.-éig alapított vagy újjáalapított díjakat és kitüntetéseket adták közre, igen meglepő tarkaságot észlelhetünk ezek írásmódját illetően. Egy másik forrás is szolgált vizsgálódásaink alapjául: a Kitüntetések a Magyar Köztársaságban című kiadvány (a továbbiakban: a könyv), amely 1995-ben jelent meg. Mivel a Magyar Köztársaság Elnöki Hivatala Kitüntetési Főosztályának vezetője lektorálta, szakmai szempontból megbízhatónak tekinthető. A könyv második fejezetében (Díjak, plakettek, emlékérmek, kitüntető címek) közölt 87 nevet vizsgáltam meg és vetettem össze a CD-n lévő rendeletekben előforduló nevekkel. Mindkét anyagban nagyszámú hiba fedezhető fel, elsősorban a névelemek kezdőbetűinek használatában. Ebből a szempontból a könyv kevesebbet vét, vagy legalábbis nem derülnek ki ezek a vétségek a díjak nevének csupa nagybetűs írása miatt. A CD-n lévő rendeletekben viszont se szeri, se száma a helytelenül írt díjneveknek.
Ismert tény, hogy a kitüntetések és díjak nevének írására elsőként 1984-ben tér ki helyesírási szabályzatunk. A tulajdonnevek helyesírására vonatkozó fejezetben a kitüntetések és díjak elnevezését (a csillagnevekhez és a márkanevekhez hasonlóan) külön szabálypont, a 195. szabályozza: ennek három alpontja világosan eligazít mind a tulajdonnévi, mind az abból képzett melléknévi forma helyesírási kérdéseiben. Az 1994-es átdolgozás tartalmi változást nem hozott, csupán példaanyagában újította meg az ide vonatkozó szabálypontot. Ezért meglepő az a következetlenség, amely még ma is jellemzi e terület írásmódját. A leggyakoribb hiba a díj, emlékérem, emlékplakett utótagok kapcsolása során adódik. A személynévi előtaghoz igen gyakran kötőjel nélkül, vagy kötőjellel, de nagy kezdőbetűvel kapcsolódik a díj utótag, sőt olyannal is találkozhatunk, pl. a 12/1991. (VIII. 6.) MKM rendeletben, hogy az utónévvel egybe van írva: Szinnyei Józsefdíj, Pauler Gyuladíj. De a törvény megszövegezői a köznévi eredetű előtagoktól különírt utótagok kisbetűs írásával is gyakran vétenek a helyesírási szabályok ellen. (A közölt névalakok egyéb szempontú vizsgálatakor ezekre a hibákra már nem térünk ki. A csupa nagybetűs adat a könyvből való, a többi a CD-ről.)
Nem pusztán helyesírási hibákat tartalmaznak a latin eredetű névelemekből alakult díjnevek. Ezek száma nem túlságosan jelentős ugyan – (a könyv 87 nevéből 11) -, de ez mégsem mentség azokra a kirívó vétségekre, amelyek hozzájuk kapcsolódnak, és bár rendszerek omolnak össze, pártok kerekednek felül vagy tűnnek el a politika színteréről, ők minden változást túlélnek nyelvileg helytelen formájukban. Igen szembeötlő példa erre a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 11/1999. (I. 29) FVM rendelete, amelyben három latin eredetű díj szerepel, és mindhárom hibás valamilyen tekintetben. A legrosszabb a Pro Regio díj, hiszen a latin névszóragozás egyik alapszabályát sérti: ti. az elöljárószó ablativusi vonzatát figyelmen kívül hagyja, helyette alanyesetet, nominativust használ. A Pro Regione alak lenne nyelvtanilag helyes. A hiba valószínűleg analógiás okokra vezethető vissza. Az első deklinációs szavaknál ugyanis látszólag megegyezik a két eset (a nominativusi és az ablativusi), így például az alábbi díjak és emlékplakettek nevében: Pro Cultura Hungarica, a Pro Natura vagy a „Pro Patria Hungarica”. A regio szó viszont éppúgy a harmadik deklináció szerint ragozódik, mint a virtus vagy a sanitas és a caritas szó. Ezek helyes alakban szerepelnek egy-egy emlékérmen, pl. a Bátorság Érdemjel feliratában: „Pro Virtute” vagy a „Pro Sanitate”, „Pro Caritate” Emlékérem nevében.
A Pro Regio díj egyéb tanulsággal is szolgál. Az eredetileg csak rövid magánhangzókat tartalmazó latin szó – regio - a magyar kiejtésben az első és utolsó magánhangzóját hosszúra változtatva, régió formában került jövevényszavaink közé. Olyannyira meghonosodott, hogy a díj megalkotójának valószínűleg eszébe sem jutott az eredeti latin szóalak, ezért már az 5/1992. (II. 21.) KTM rendelet ilyen „öszvér” alakot szankcionál: Pro Régio díj. Egy évvel később tovább „magyarosodik”, Pro Régió-ként említi a 23/1993 (VII. 23) KTM rendelet. Így aztán nem csodálkozhatunk, ha a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium internetes Hírlevelén ugyanaz a kitüntetés 1999-ben Pro Regio díjként, 2000-ben pedig Pro Régio díjként szerepel.
Ugyanilyen „öszvér” írásmód figyelhető meg ezen minisztérium által kiadott és már fentebb említett 11/1999. (I. 29.) sz. rendelet Pro Architektura díj elnevezésében is. A görög eredetű szó fonetikus átírásának szabályosan hosszú ú-val kellene szerepelnie (a magyar helyesírás szabályainak is ez felelne meg), vagy ha a szó latinos alakját választják az elnevezés alapjául, akkor a k helyett c-t kellett volna írni. Ugyanebben a rendeletben a harmadik kifogásolható latin elnevezés a Pro Silva Hungariae („A Magyar Erdőkért”) díj. Nem csupán azért, mert ha ez a teljes elnevezés, akkor nehézkes és hosszú, hanem azért is, mert nem pontos a fordítása. A szó szerinti fordítás ez lenne: Magyarország Erdejéért / Erdőségéért. „A Magyar Erdőkért” latin megfelelője: Pro Silva Hungarica lenne. Ez utóbbi formában viszont a jelző (Hungarica) – akárcsak a Pro Cultura Hungarica és a „Pro Patria Hungarica” emlékplakett-elnevezések esetében – némi többletjelentést érzékeltethetne. Azt tudniillik, amit a két utóbbi emlékplakett leírásából megtudhatunk: magyar, volt magyar és külföldi állampolgárok kaphatják ezeket a magyar nemzet és más nemzetek kapcsolatainak ápolásáért, külhoni megismertetéséért. Ilyenről viszont nem szól a PRO SILVA HUNGARIAE DÍJ, amelynek hivatalos formájában ma nincs több elem. Az érmen is csak a latin felirat olvasható, de a névalak kétféle írásában megmutatkozó bizonytalanság még ma is megfigyelhető, például a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium honlapjának (www.fvm.hu) több hírlevele. Az egyik Hírlevélben (1999. szeptember 3-4. szám) PRO SILVA HUNGARIAE – MAGYAR ERDŐKÉRT DÍJ, és PRO SILVA HUNGARIAE DÍJ formában is találkozhatunk vele. Tehát: mivel a magyar fordítás amúgy sem pontos, és a többi latin nyelvű kitüntetés sincs lefordítva, ezért „A Magyar Erdőkért” kifejezést véglegesen el kellene hagyni.
Nem könnyű a díjalkotó feladata abban az esetben, ha olyan szakszót kell a latinos formájú elnevezésben szerepeltetnie, amely a klasszikus latin szavak között nem létezett, vagy nem is latin eredetű. Ilyen például a görög eredetű meteorológia és az angol-francia turizmus. Bár ez utóbbi latin formát imitál, mégsem szerencsés az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által 1991-ben elrendelt Pro Turismo díj, amely ráadásul a 24/1991. (VIII. 23.) IKM rendelet szövegében (9. §) duplán helytelenül Pro turismo díj alakot is ölt. A könyv szintén rossz helyesírással közli: PRO TURISMO-DÍJ formában. Fölösleges a latin név erőltetése ebben az esetben, hiszen az érem hátoldalán olvasható kettős felirat: ORSZÁGOS IDEGENFORGALMI TANÁCS illetve HUNGARIAN TOURIST COUNCIL mintegy sugallja, hogy a modern kor „latin” nyelve már az angol. Az viszont megmagyarázhatatlan, hogy a belügyminiszter által a 6/1992. (V. 5.)-ös rendelettel alapított „BÁTORSÁG” ÉRDEMJEL kitüntető címből hová tűnt az –ért, hiszen az éremfeliraton két változatban is szerepel, latinul és magyarul: felül „PRO VIRTUTE”, alul pedig „BÁRORSÁGÉRT”. Nem szerencsés a túlságosan hosszú név sem: „Pro humanitate et libertate in memoriam Solt Ottilia” (34/1997. (XI. 26) MKM rendelet) egy kitüntető cím esetében.
Többféle hibát gyűjt egybe a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium 5/1992. (II. 21.) KTM rendeletében szereplő Pro Meteorológiae Emlékplakett: ragozása helytelen, írása kevert, használata nehézkes. A díjat módosító NKÖM rendelet (2/2000. (I. 31.) csupán annyit szépít a dolgon, hogy a „plakett” szövegrész helyébe az „érem” szövegrészt helyezi. Úgy látszik, hiába szerepel az érmen a helyes felirat: PRO METEOROLOGIA, a díj neve 1992-től napjainkig makacsul őrzi hibáit.
Még egy megjegyzés kívánkozik ebbe a problémakörbe. A rendeletek szövegében a leggyakrabban „posztumusz” szóalakot találunk, de időnként feltűnik a „posthumus” is (pl. 3. 1999 (II. 24.) NKÖM rendelet 23. §-ában: „A díjak posthumus nem adományozhatók.”). Igaz, hogy az utóbbi forma jobban feltünteti az eredeti latin szóelemeket, de A magyar helyesírás szabályai 203. szabálypontjának értelmében, valamint a Magyar helyesírási szótár útmutatása alapján csak az első írásmód fogadható el.
Nyelvhelyességi szempontból feltűnően sok a névelőhasználati vétség, elsősorban a határozott névelő elhagyása. Különösen a jelöletlen birtokos jelzős szókapcsolatok elé kívánkozik oda a határozott névelő: NÉPMŰVÉSZET MESTERE DÍJ, Népművészet Ifjú Mestere díj, Magyarság Hírnevéért Díj, „Külgazdaság Fejlesztéséért” Díj, MŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁÉRT DÍJ. Helyes viszont a névelőtlen forma olyan esetekben, amikor általánosan, tágabb értelemben használt tulajdonságot nevez meg, ilyen például a „Bátorság Érdemjel”-en szereplő „Bátorságért” felirat. Ugyanezért elfogadható a Kisebbségekért Díj nevében, de nem helyeselhető ugyanez az Ügyészségért díj esetében vagy a „Hazáért”, a „Honvédelemért” kitüntető címek és jelvények névformájában. Az újabb keletkezésű nevek esetében több helyes névalak is található: ilyen „A Közlekedésért”, „A Hírközlésért”, A Vízügyért”. Néhány felirat is a jó példákat gyarapítja, ilyen a Móra Ferenc-díjon lévő „A tudományért, a művelődésért”, vagy az 1956-os Emlékérem felirata: „A hazáért és a szabadságért”.
Értelemzavaró az ilyen felirat is: Márai Sándor-díj (1900 – 1989). A Kozma Sándor díj két oldalán valóban helyére kerül minden: A 3/1992. Legf. Ü. Utasítása szerint: <Az érem első oldalán Kozma Sándor domborművű arcmása, körben „Kozma Sándor 1825 – 1897”, hátoldalán „Kozma Sándor díj Alapítva: 1992. A magyar ügyészség megszervezője emlékére” felirattal.> Itt viszont a hiányzik a díj elől a kötőjel.
Jól érzékelhetők a nyelvi változások azokon a kitüntetéseken, amelyeket a nemzet biztonságáért tevékenykedőknek állapítottak meg 1991-ben (később többször módosították): Nemzet Biztonságáért Díj, Nemzet Biztonságáért Érem és Nemzetbiztonsági Szolgálatért Jel. 2000-ben valamennyi határozott névelős formát öltött.
Gyakorta találkozunk olyan éremfeliratokkal is, amelyek az adományozót nevezik meg. Ilyen például a Tauffer Emil-díj hátlapján olvasható szöveg: „A Magyar Köztársaság igazságügyminiszterétől” (14/1993. (IX. 21.) IM rendelet). Kevésbé pontos a toldalék nélküli forma, pl. a JÓSIKA MIKLÓS-DÍJ hátoldalán lévő körfelirat: HONVÉDELMI MINISZTER, bár nem nevezhető hibának.
Az idézőjelek felbukkanása is esetlegesnek tűnik, időnként nehéz logikus magyarázatot találni használatukra. Ha funkciójuk van, nem kifogásolhatók a macskakörmök, ahogyan feltételezhető például a „MINISZTERI” DÍJ esetében. Ha ugyanis összehasonlítjuk a MESTEREDZŐI DÍJ-jal, és a szokásos módon értelmezzük a két elnevezést, akkor az egyiket miniszterek kaphatnák, a másikat mesteredzők. Ez azonban csak a második esetben igaz, mert a „MINISZTERI”DÍJ nem a minisztereket, hanem a közigazgatásban dolgozókat, rendőröket, tűzoltókat, határőröket, a polgárvédelemben kiválóan teljesítőket illeti meg (a plaketten nincs idézőjel). Indokolatlan viszont az idézőjelbe tétel „A TESTÜLETÉRT” ÉREM és a „PRO PATRIA HUNGARICA” EMLÉKPLAKETT esetében (Az érmek felirata nem is tartalmazza az ezeket.). A Közlönyökben viszont hemzsegnek az idézőjeles formák, mind a díjnevek, mind a feliratokat esetében. Lehet, hogy a megszövegezőik így próbálják érzékeltetni azt, ami nem mindig derül ki világosan; ti. hogy mely szavak tartoznak a tulajdonnévi formába, és melyek a magyarázó, kiegészítő elemek.
Egyéb pontatlanságokat is szóvá lehetne tenni, így pl. a MAGYAR KÖZTÁRSASÁG SPORTDÍJ elmaradt –i betűjét, hiszen az éremfelirat meg is mutatja a helyes formát: MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI SPORTDÍJ. Összhangba kellene hozni a kitüntetések, díjak nevét az érmeken lévő feliratokkal, természetesen a nyelvileg helyes formához igazítani a helytelent.
A Magyar Közlöny, amely a Magyar Köztársaság hivatalos lapja, a kormányrendeletek és egyéb jogszabályok közlője, valamint a CD Jogtár, amely önmagát „Naprakész, Teljes, Interaktív, Sokoldalú, Gyakorlatias” jelzőkkel reklámozza, ne engedjen meg magának ennyi pontatlanságot! Vagy talán az illetékes minisztériumoknak kellene címezni a kritikát?
Mindenesetre rendet a rendeletekbe, hiszen a törvény (mármint a helyesírásé) a Törvényre is vonatkozik.
Irodalom:
Zeidler Sándor 1995. Kitüntetések a Magyar Köztársaságban. Kossuth Könyvkiadó.
CD JOGTÁR 2001. JANUÁR 31. CompLex. KJK-KERSZÖV
Bozsik Gabriella 1995. Díjak, kitüntetések neve – 1995-ben. Édes Anyanyelvünk. 3: 12.