Rendhagyó könyvismertetés
Erdélyi Erzsébet
(Éltető anyanyelvünk. Írások Grétsy László 70. születésnapjára)
Tinta Könyvkiadó
Remélem, nem sértődik meg Grétsy Tanár Úr a címben előforduló szójáték miatt, hiszen ő mindig is kedvelte a nyelvi tréfákat. (Tudjuk, hogy jelenleg a még nagyobb játékoskönyvén dolgozik.) Rendkívüli események történnek mostanság: azt is mondhatnánk, hogy hihetetlen dolgok. Például az, hogy elgurult öt kerek esztendő azóta, hogy lázas készülődés után és nagy-nagy szeretettel a „Grétsy-tanszék” átadta Tanár Úrnak a 65. születésnapjára összeállított tiszteletkötetet. És lám, már megszületett a következő is! Az meg még kevésbé hihető, hogy olyan ember kapta, akin az idő nem fog, aki valóban hetvenkedhetne a korával, ha nem állna tőle oly távol mindenfajta hetvenkedés. A Károlyi Palotában tiszteletére összesereglett ünneplő közönség 2002. február 8-án is ugyanazt a Tanár urat láthatta, akit megszokott: kedves, figyelmes, végtelenül udvarias és szerény EMBERT, akit talán kicsit zavart is a sok szép köszöntés, még ha szívből jött is. Ezen a bensőséges ünnepségen nem volt helye a protokollnak, pedig miniszter, rektor, társaság titkára, szövetség elnöke, intézet osztályvezetője - és még sorolhatnánk a méltóságokat – adta egymásnak a szó-stafétát. Hiába álltak lesben a kamerák, csattogtak a fényképezőgépek, száguldoztak a papíron az újságírótollak, a Tanár Úr lefegyverezte valamennyit. A mosolyával, a szelídségével. Rájött, igaz, kicsit későn, hogy itt összeesküvés készül, ám arra is, hogy ez „jó összeesküvés”, nincs szükség hát hadakozásra.
A sajtó – ha szűkszavúan is - beszámolt az eseményről. Én most inkább arról a könyvről szeretnék néhány szót szólni, amellyel megleptük az ünnepeltet. Azt a Biblia-formájú, díszes kiállítású példányt, amely egyedül Grétsy László tulajdona, könyvészeti mestermű, minden bizonnyal kincsei (majdnem azt írtam, szókincsei) között fogja őrizni a megajándékozott. De a „mezei” példány is elegáns, esztétikus kivitelezésű, magán viseli a Tinta Könyvkiadó gondoskodását. Amikor először megláttam a borítót Egry József Aranykapujával, eszembe jutott Dosztojevszkij után szabadon, hogy mi (mármint a Grétsy-tanszék apraja-nagyja) valamennyien a Tanár úr köpönyegéből bújtunk elő. Izgatottan olvastam hát kollégáim tanulmányait, egy kicsit az ünnepelt szemével: vajon észreveszi-e azokat a vonásokat az írásainkon, amelyeket az ő „szellemujja vont”.
Lehet, hogy nem szokás, talán nem is illik saját magunkról szólni az ünnep ürügyén. Én sem ezt teszem. Az ünnepeltről szólok, a Neki szóló írások bemutatásával. Természetesen lehetetlen a mintegy 100 tanulmányt maradéktalanul méltatni, valamilyen szempontú válogatásra mindig szükség van. Én most vállalom a szubjektivitás vádját is, amikor kiválasztom a „Grétsy-tanszék”-ről származó írások ismertetését, mert úgy érzem, hogy az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának Magyar Nyelvtudományi Tanszéke a Grétsy-művek egyike.
Koltói Ádám kollégánk a Tanár Úr által „szabadalmazott” új munkahelyi írásbeli műfajt követve „Üzenőlapok”-kal köszöntötte Grétsy Lászlót. Egyiken ez a tanszéki üzenet olvasható: „Grétsy-tanszék. Tan-szék? Más is volt. Több volt. Embertanszék. Fejlődéstanszék. Erkölcstanszék. Más is volt: Tanbölcső, Tanpad. Tanpáholy.” Én megtoldanám ezzel: Tanműhely, ahol 10-12 ember nemcsak egymást segítő jó kollégaként, hanem barátként élt és él azóta is. Nyugodtan lehetett dolgozni, hiszen volt mester, aki biztatott bennünket, örült a sikereinknek. Karácsony közeledtével valamennyiünket meghitt kis házi ünnepre hívott meg, ahonnan mindnyájan ajándékkal távoztunk: egy-egy új Grétsy-kötettel. Az egykori tanítvány, Endrődy Orsolya szép vallomásából kiderül, hogy a diákok is ugyanígy sütkéreztek ebben a palántát nevelő-növelő éltető melegben, mint mi. Innen vitte mosolyát a népszerű tv-műsorvezető Bényi Ildikó is; azt a mosolyt, amellyel ezreket képes jobb kedvre deríteni, biztatni, gondjaitól megszabadítani. De nemcsak a mosolyával babonáz, hanem kiejtésével is, melyet évekig oktatott a főiskolán a Tanár úr ihlető szavai hatására.
A tanári mesterségre nevelés csak mostanában jött divatba, pedig Grétsy László ezt már évekkel ezelőtt gyakorolta; amíg napi gondjaink részese volt, az intézményben fölértékelődött a tanárképzés. Természetes tehát, hogy több szakmetodikai alapozású tanulmány is olvasható a kötetben. Az egykori diák, majd kollégánk, Antalné Szabó Ágnes az iskolai nyelvművelés fontosságáról szólva kiemeli, hogy ez a tevékenység személyiségformálást, – Grétsy László szóhasználatával -, embernevelést is jelent. (Nyelvművelés – emberművelés). N. Császi Ildikó A helynevek problematikája című írásában az iskolai helyesírás szemszögéből szemléli a tulajdonnév körüli bizonytalanságokat, megoldási javaslatai megszívlelendők. A kérdezés Suhajda Edit írásának tárgya. Ez a fontos szakdidaktikai terület most új megvilágításba kerül egy nemzetközi projektnek a tanítási-tanulási folyamatba beépülése, a kritikai gondolkodás fontosságának hangsúlyozása révén.
A tanszék névtanosainak eredményei is jól hasznosíthatók a tanítási órákon, de természetesen azok körén túl is mutatnak. Fercsik Erzsébet A keresztnévkincs változásai egy névcsalád tükrében című írásában a névhasadás jelenségével és az ennek folyamányaként kialakult névcsaládokkal foglalkozik. (A szóhasadás Grétsy László munkásságának egyik fontos területe). Raátz Judit A számítógépes csevegőcsatornán használt nevek eredetéről ad szellemes mustrát. (A számítógépet nyugdíjba vonulása óta magához szelídítő Tanár Úr minden bizonnyal élvezettel fogja keresni ezeket a különleges csemegéket.) A szerző az azonosítónév terminus használatának bevezetését is szükségesen látja, és az internetes névadási szokások pozitív hozadékát szókincsünk gazdagodásaként értékeli. „Az internet a felnövekvő nemzedéké.” – mondja ki Bódi Zoltán Az internetes nyelvhasználattal összefüggő nyelvpolitikai kérdések című tanulmányában. Meggyőzően bizonyítja, hogy új nyelvstratégiára van szükség, a felhasználó fiatalokat meg kell tanítni mind az írott, mind az íratlan szabályok betartására.
Egyfajta anyanyelvi őrjárat keretében meg-megállunk egy szóra, vagy inkább szónál, különösen akkor, ha valami helytelen formára bukkanunk. Erdélyi Erzsébet a rendeletekben előforduló helyesírási és nyelvhelyességi bizonytalanságokra hívja fel a figyelmet: Rend vagy rendetlenség a rendeletekben, avagy díjazható-e a díjak helyesírása? A válasz az, hogy nem, hiszen rengeteg a helytelen formájú név, különösen a latin eredetű nevek esetében. Erdei Iván sem „díjazza” az sms-, e-mail üzenetek kerékbe tört, a nyelvi rendszer egyezményes szabályait megcsúfoló helyesírását Újabb nyelvi hatások, avagy a mobiltelfónia térhódítása című cikkében. Az az alaptétel, amit egyes telefontársaságok hirdetnek, hogy ti. a „netnyelv” használói akarva-akaratlanul nyelvújítókká válnak, nem fogadható el kritika nélkül. Gyakran inkább gépesített nyelvrontásnak minősíthető ez a nyelvi tevékenység. Sem a kreativitásra, sem a humorra hivatkozás nem lehet mentség a „neoprimitív írásmód”-ra (Erdei Iván kifejezése). Az idegen szavak, elnevezések és szakkifejezések parttalan beözönlését „...a harmadik évezred információs társadalmának készülődőben lévő nyelvi diktatúrája”-ként ítéli meg a tanulmány szerzője. „Amivel szemben fel kell venni a harcot”.
Tóth Etelka látszólag a leíró grammatika egy sajátos jelenségének bemutatására vállalkozott. Már a cím - Alakváltozataink egy csoportjáról – is világosan jelzi, a Grétsy László-i úton halad a szerző, a szóhasadásos alakpárok terminus alapján, a gyakorlati helyesírás felől közelíti meg A magyar helyesírási szótár szóanyagának 2 %-át kitevő, de a felhasználás során százezresre felduzzadó korpusz vizsgálatát. Tanulmányának summázata további kutatás, sőt meglepő eredmények ígéretét rejti. Diadalról számol be T. Somogyi Magda is, A –da/de- képző diadala című írásában. A cím után álló, Arany János tollából származó mottó: „az igazi nyelvész nem törvény h o z ó j a, hanem törvény f e j t ő j e az élő nyelvnek.” is jelzi: a nyelvi diadalok is csak harcok árán vívhatók ki. A nyelvújítási küzdelem valóban ádáz formát ölthetett időnként, a szerző egy-egy szóképe elárulja: „...a magyar szókincsben polgárjogot nyert bőröndén kívül egyedül a tanoda élte túl a Mondolat sortüzét.” Vagy: „Túlélte az új ortológia éveken át tartó -da/-de ellenes hadjáratát is...”, ma meg egyenesen újraéledni látszik ez a képzőnk. S hogy életrevaló, a divatszók jelentős száma bizonyítja. Kettős haszna is van ennek a tendenciának: a humoros hatáson kívül a magyarítás szándéka miatt is üdvözölhető az ilyen megoldásokban: tornászda ’fitneszszalon’, napozda ’szolárium’.
Két tanszékvezető, az előd, Bencédy József és az utód, Adamikné Jászó Anna külső és belső szorongattatásokkal dacolva tesz hitet a nyelvművelés fontossága, létjogosultsága mellett. A nyelvművelés esélyei ma Bencédy tanár úr szerint sem kétségesek. Van tennivaló bőven; a változó világgal együtt változó nyelv gondozásra szorul. A kérdésre, hogy miért van szükség erre a tevékenységre, választ Kazinczytól kapunk: hogy az egyes emberek nyelve „az legyen, aminek lennie illik: hív, kész és tetsző magyarázója mindannak, amit a lélek gondol és érez.” A nyelvművelés és szociolingvisztika kapcsolatát vizsgálja írásában A. Jászó Anna. Már a bevezető sorokból megtudjuk, hogy Grétsy László milyen sokat tett ennek az új tudományterületnek a meghonosításáért: a felsőoktatásba elsőként ő vezette be, körültekintően meghatározva a kurzus témáit, gondosan ügyelve a súlypontokra, a magyar nyelv sajátosságaira, hagyományaira. A tanulmány záró gondolata: „A nyelvművelés a köznyelvet beszélők belső igényét elégíti ki – sikerrel, a Grétsy László által képviselt erkölcsi tartással, hatalmas tudással, türelemmel és szelídséggel, humorral és bölcsességgel.” A szép szavak mellett tettekkel is tisztelgett a tanszékvezető-előd előtt: a kötet egyik szerkesztőjeként, az ünnepség megszervezőjeként fáradhatatlanul dolgozott Adamikné Jászó Anna azon, hogy az értékek helyükre kerüljenek, a szívek háborgása lecsendesedhessen. Technikai munkatársként - mint általában a tanszék minden ügyében - Hegedűs Hajnalka bábáskodott e kötet megszületése körül is.
Kívánhatunk-e magunknak többet, jobbat, mint azt, hogy még sok ilyen kötet megszülethessen. S ez egyúttal az ünnepeltnek szóló jókívánság is. Kisinasok, segédek, mesterek, a Grétsy-műhely valamennyi tagjának óhaját tolmácsolom:
Isten és az Éltető anyanyelvünk (is) éltesse sokáig Grétsy Lászlót!