Az egészségvédelem mint a nyelvtankönyvszerkesztés mikrostúdiuma
Elhangzott 2000. augusztus 31-én az ELTE TFK által szervezett „Tanárképzés és tudomány” országos tudományos és módszertani konferencián
Megjelent: Módszertani Lapok – Magyar 7. évf. 2.)
„Mens sana in corpore sano” – olvashatjuk Juvenalis X. szatírájában az azóta már közhellyé vált alapigazságot, amelyet annyira magyarnak érzünk, hogy a magyar közmondások között is megtaláljuk: Ép testben ép lélek. Nem szorul különösebb bizonyításra az, hogy a testi-lelki egészség az emberi életnek mennyire központi jelentőségű témája.
Az sem csoda, hogy amióta intézményes nevelésről és oktatásról beszélhetünk, az alapfeladatok között mindig ott szerepelt az egészségvédelem, természetesen más-más hangsúlyokkal. Az egészség helyzete az életminőségről árulkodik, ezért az adott társadalom értékszemléletének függvénye, hogy mi kerül be az oktatásba. Itt és most nem célunk, hogy végigkövessük az egészségmodellek útját az oktatás történetében, csupán néhány jellegzetes példával megvilágítjuk azt a tényt, hogy az alapvető nevelési feladatokban – így az egészségnevelésben is – mennyire meghatározóak a társadalmi elvárások.
Első példánkat vegyük az ókorból! A spártai nevelés szigora közismert. Az állandó harckészültség, a katonai szellem rendkívül szigorú testi nevelést követelt. Az értelem kiművelése csak annyira volt fontos, amennyire egy jó katonának szüksége volt. Az erkölcsi nevelésben pedig a hazaszeretet, a fegyelem, az idősebbek tisztelete és a feltétlen engedelmesség állt követendő példaként az ifjak előtt. Ezzel szemben az athéniak már hittek a „kalokagathia” eszméjében. Azt vallották, hogy testben és lélekben egyaránt erős, harmonikus emberek kinevelésére van szükség, mert az ilyen polgárok tehetik csak naggyá a várost.
De a magyarországi oktatásügyben is megtaláljuk az egyoldalúságot. XX. század eleji 2. osztályos népiskolai tankönyveket vizsgált meg Lipták Orsolya az egészségnevelés szempontjából. Számos olyan szöveget talált, amelyekkel sulykolták a kisiskolások fejébe a tisztaság, egészség, józan és mértékletes életmód követendő példáját. A századfordulós Magyarországon, ahol a szegényparasztoknak több mint a fele analfabéta volt, a szellem kiművelése nem volt fontos, az egészség, a munkabírás viszont morális értéknek számított. Néhány rövid idézet ennek illusztrálására (valamennyit a Lipták-tanulmányból vettük):
„az egészséges ember „egész nap jókedvvel dolgozik, közben dalol, fütyörész, jó étvágya van, illik neki mindenféle étel, örül az életnek.”
A másik példa egy 1924-es olvasókönyvből való katekizáló párbeszéd:
„ A gyerekek a réten játszanak, mikor megjelenik Kerekes Miska bácsi.
– Hát mik akartok lenni, ha megnőttök?
– Katonák! – kiáltották valamennyien.
– Tudjátok-e azt, kiből lehet csak katona?
– Tudjuk. Abból, aki egészséges és erős legény.
– És kiből lesz egészséges és erős legény?
– Abból, aki vigyáz az egészségére és erősíti a testét.
– No, ti ugyan vigyáztok az egészségetekre! Hiszen egész nap az iskolában görnyedtek, - évődött Misi bácsi.
– Ott jó tanítónk tanít meg arra, hogyan vigyázzunk az egészségünkre. […]Mindig egyenesen ülünk. Az egész talpunk a padlón van. Az olvasásnál, írásnál rajzolásnál, kézimunkánál sem görnyedünk meg, hanem felsőtestünket egyenesen tartjuk. Ha valaki görnyedten ül, tanítónk ránéz, s az nyomban kifeszíti mellét. […] Félhomályban nem olvasunk, nem írunk. Irkánkra nem süt a nap, de testünk sem vet rá árnyékot.
– No, így már elhiszem, hogy egészségesek maradtok. De a katonának erő is kell ám!
– Erősítjük is testünk minden tagját akkor, mikor játszunk, tornázunk.
– Akkor egészen bizonyosan egészséges és erős legények lesztek. Ilyen katonákra van szüksége a hazának!”
Az alkohol káros hatásáról szól a következő, 7-8 éveseknek íródott század eleji tankönyvrészlet.
A pálinka
„A pálinka muszka ital. A hideg vidéken lakó muszkák azért isszák, hogy a testük felmelegedjék. Mert a pálinka nagyon melegít. Az egyik faluban megtörtént, hogy a sok erős pálinka egy legénynek a tüdejét megszenesítette. Megégette. A sok pálinka valóságos méreg. Lassan-lassan elégeti az emberek gyomrát és tüdejét. Akkor aztán se rendesen enni, se lélegezni nem tudnak. Aki megszokja a pálinkát, nem tud élni nélküle. […] Részegen heverész árokban, uton, útfélen. Az emberek megutálják. Ő maga csunya, sápadt, duzzadt arcú lesz és igen hamar meghal. […] A sörtől, bortól is épígy jár, aki sokat iszik. A jóisten mértékletességet kiván mindenben, de különösen utálja a részeg embert. […].”
Gyakoriak az olyan „igaz” történetek, amelyekben valamilyen példa értékű jótettet hajtanak végre a gyerekek: például ennivalót visznek éhező társuknak, a koldusnak adják féltve őrzött fényes fillérkéjüket, vagy maga az Úr küldi le angyalkáját, hogy a grófnő kocsiját ravaszul térítse a szegénynegyedbe. A grófnő az élmény hatására rábeszéli az összes gazdagot, hogy a szegény gyerekeknek ezentúl minden nap adjanak reggelit.
(Az idézett szövegek értékelésére később visszatértünk.)
Hogyan jelenik meg ma ez a kérdéskör a pedagógiai dokumentumokban, milyen területeken, milyen hangsúlyokkal alakítja az általános iskolások szemléletét?
A Nemzeti alaptanterv kidolgozói annyira fontosnak érezték ezt a nevelési feladatot, hogy a Testi és lelki egészség című követelményterületet a kereszttantervek sorába iktatták. Természetesnek és magától értetődőnek tűnik e témakör megjelenése olyan műveltségi területeken, mint például az Ember és társadalom (különösen az Emberismeret), az Ember és természet (ezen belül is a Biológia és Egészségtan) vagy a Testnevelés és a sport. Minden olyan területen helye van tehát, ahol az ember biologikuma és szocializációja kerül előtérbe, hiszen a modern ember egyre sürgetőbbnek érzi azt a feladatot, hogy a megbomlott harmóniát visszaállítsa saját maga, ember-ember és ember-természet viszonylatában. Mutatják ezt az igényt az újabb keletű ünnepek is, pl. október első felében öt ilyen van: 1. Az Idősek Világnapja, 3. Az Állatok Világnapja, 10. A Lelki Egészség Világnapja, 15. A Fehér Bot Nemzetközi Napja, 16. Élelmezési Világnap.
Úgy tűnik, hogy a magyar nyelvtannal kissé távolibb ez a kapcsolat, de ha ebből a szempontból megvizsgálunk néhány tankönyvcsaládot, meglepődünk, hogy milyen sok a párhuzam. Igen árnyalt, talán azt is mondhatnánk, rafinált eszközökkel kell becsempészni a testi-lelki egészségre nevelés megoldandó feladatait a nyelvi nevelés feladatai közé ahhoz, hogy az egész ne tűnjön erőltetettnek. Emlékszünk Karácsony Sándor megfogalmazására: az eredményes nevelői ráhatás mindig indirekt. A direkt módszerekre ugyanis természetes válasz a diákok részéről a dacos szembehelyezkedés, az ellenállás. A didaktikus, szentenciózus, oktató ízű szövegek – mint a fenti idézetek voltak - idegenek a mai tizenévesektől, sőt nevetségesek, pedagógiailag haszontalanok.
Ezért sem lehet könnyű dolga a tankönyvíróknak, hiszen a sok-sok szem előtt tartandó szempont szerint összeállított tananyagnak és a hozzá kapcsolódó feladatsoroknak nemcsak szakmailag kell kifogástalannak lenniük, hanem élvezetes olvasmányul is kell szolgálniuk. A gomba módjára szaporodó tankönyvcsaládok mégis azt bizonyítják, hogy sok pedagógus vállalja a kihívást és a megmérettetést. (Magyarországon jelenleg 185 tankönyvkiadó közel 4 és félezer tankönyvet kínál.). A sikerre azok a szerzők számíthatnak, akik igényesen, a diákot partnerként megbecsülve idősebb barátként útbaigazítják, segítik, de sohasem kioktatóan. A gondolkodtató, változatos, kreativitást igénylő feladatok, érzelmekre is ható, de mindenképpen életszerű szövegek kedvet ébresztenek a tanuláshoz, az önműveléshez. A humort, a játékosságot komolyan vevő, ugyanakkor a logikus gondolkodással, az ismeretek hatékony átadásával - tehát a „ludus”-szemlélettel - megírt könyvekben ötvöződnie kell a hagyományos grammatikának a legmodernebb ismeretanyaggal, a megszokott, jól bevált tantárgy-pedagógiai módszereknek a legfrissebb metodikai eljárásokkal.
Az egészség-betegség fogalom, a társas életmód, az önismeret és egyéb kompetenciaterület az egészségtant több helyen megalapozhatja (pl. a légzés szervei, a beszélőszervek működése témakörökben, amely a nyelvtani anyagban a 10 éves korosztály számára tananyag, az egészségtanban pedig jóval később kerül elő). Leggyakrabban inkább keresztezi egymást a két terület, hol direkt, hol indirekt formát öltve. A rendszeres írás- és olvasási gyakorlatok is permanensen kísérik a felső tagozatos vagy kisgimnazista korosztály nyelvi tevékenységét. Ki kell emelnünk a beszédművelés, a szövegértés és -alkotás, valamint a kommunikáció területeit, mert itt érvényesülnek leginkább az egészségre nevelés szempontjai. A legtöbb példát erre a példamondatokban lehet találni. Kevés olyan anyagrész van, ahol direkt formában beiktatható lenne valamilyen egészségnevelési információ. A példamondatokon keresztül viszont mintegy „beszivárog", tudat alá fészkel sok hasznos mentálhigiénés gondolat. Miközben a nyelvtani problémát bogozgatja a diák, észrevétlenül alakul személyisége, életszemlélete. Az indukciós szövegek anyaga is alkalmas arra, hogy különböző kompetenciákat fejlesszen, mint például az önismeret, egymás megismerése, tolerancia egymás és az idősebbek iránt, az önérvényesítés, az együttműködési készség stb. A tankönyvkiadók is felismerték a szükségletet, egyre-másra jelennek meg Az Emberismerethez, de más részterületek – akár a kommunikáció - tanításához is jól felhasználható kiadványok, pl. a Beszélgessünk sorozat eddig megjelent tagjai: A fogyatékosságról, Az alkoholról, Az AIDS-ről, A drogról, A szexről és a párkapcsolatról, A dohányzásról.
A továbbiakban nézzünk néhány konkrét nyelvtankönyvi példát!
Ha már fentebb a századelő népiskolájának 2. osztályos tankönyveiből választottunk szövegeket, vessük ezeket össze egy ugyanezen korosztályának készült mai tankönyv szöveganyagával! A száz évvel ezelőtti olvasókönyveknek alapfeladatukon kívül - ti. hogy megtanuljanak belőle olvasni a gyerekek -, sok más feladatot is meg kellett oldaniuk. Ilyen szempontból hagyományőrzőnek mondható az Adamikné Jászó Anna és munkacsoportja által kidolgozott integrált programhoz készült tankönyvcsalád. Az integráció nemcsak az irodalom és a nyelv vonatkozásában érvényesül, hanem ezeknek az Ember és társadalom, a Művészetek és a Környezetismeret témaköreihez való kapcsolódásában is. Természetesen ma is meg kell tanítani a nyolcéveseket mindarra, amit régen is tudni illett! Nem a mit, hanem a hogyan kérdésében kell tehát korszerűnek, hitelesnek lennünk! Úgy kell tálalni a megtanulandót, hogy az valóban ehető, sőt élvezettel fogyasztható legyen. Lássuk az első példát, a szövegek A világ csodái című olvasókönyvből valók.
Hogyan eszik a jó gyermek?
Az a gyerek, aki rendes,
Az asztalnál mindig csendes.
Míg enni kap, várja csendben,
S nem válogat az ételben.
Nem csörömpöl kanalával,
Ételt nem fog tíz ujjával.
Egyenesen ül a székben,
S ha még éhes, hát kér szépen!
A húst ő kenyérrel eszi,
A csontot tányérba teszi.
Magát torkig meg nem tömi,
S amit evett, megköszöni.
A mértékletes evés-ivás és az étkezéshez kapcsolódó illemtani tudnivalók itt versbe szedve jelennek meg. A költő, Pohárnok Jenő nem oktat ki, nem figyelmeztet, nem fenyeget büntetéssel, csupán közérthetően elmondja, hogy milyen egy rendes gyerek. Az egyes szám harmadik személy távolságtartó, nem kötelező érvényű, mégis motiváló. Segít ebben a rím és a ritmus is.
Az előtte lévő Móra-elbeszélés, A jó orvosság viszont éppen a személyesség, a közvetlenség erejével hat: „Beteg volt a kislányom, pedig semmije se fájt. Csak étvágya nem volt, meg aludni nem tudott.” A doktor bácsi igen érdekes, egyszerre talányos és tréfás orvosságot rendelt neki: reggelire rigófüttyöt, ebédre tücsökhegedülést, vacsorára meg kolompszót.
A sok szép, kedves és valóban nevelő hatású Kányádi-vers, Weöres-vers szívet-lelket gyönyörködtet. A tankönyvcsalád Édes anyanyelvünk című nyelvtankönyvében szerepel Károlyi Amy Aranyablak című verse, amelynek második versszakát emeljük most ki: „Nyugvó nap fényét / őrzi az ablak. / Kisleány olvas / háttal a napnak.” Miközben a gyermek elvégzi a szótagolási feladatot, egészen biztosan emlékezetébe vésődik a kép is (egy kedves illusztráció meg is erősíti) - mármint az, hogy mi a helyes testtartás az olvasáskor, természetes fényviszonyok között -, mindez persze a költészet eszközeivel megszépítve.
A példa értékű történetek olcsó, szentimentális formát öltenek, ha közvetlenül a valóságból kerülnek a tankönyvbe. Ám Móra, Móricz és Gárdonyi írásművészetén átszűrve olyan megható, igaz történet válhat belőlük, mint A kis bicebóca, a Nagyapó, A zsákos néni, A nehéz kétgarasos vagy a Micó. A hozzájuk kapcsolódó feladatok segítségével a szövegértés felerősödik, az élmény elmélyül. Wass Albert remek szövegéhez kommunikációs feladat kapcsolódik, amely segíti a gyerekeket abban, hogy rontó és gyűjtő emberek helyett látó emberekké válhassanak. A sok kedves, játékos, kreativitást igénylő feladat között azért időnként olyanok is szerepelnek, amelyek a gyerekek higiénés szokásaira, életmódjára kérdeznek rá, pl. ki kell egészíteni a kérdőszóra válaszolva a kérdést: „(Mikor?) kelek minden reggel. Naponta (hányszor?) mosok fogat. Esténként (meddig?) vagyok ébren.” Más feladatokban ilyen kérdéseket találhatunk: „Hány órakor szoktál felkelni vasárnap?, Hányszor mondja édesanyád, hogy ágyazz meg?, Meddig szoktad este nézni a tévét?”. De arra is kíváncsiak a tankönyv írói, hogy „Téged hogy szoktak megvigasztalni?”, „Te hogyan vigasztalod meg síró társadat?” Ezek a kérdések a mentális egészségnevelést szolgálják. A légző- és helyesejtési gyakorlatok szintén az egészséges életmódra nevelnek.
"Nyelvünk vigyázása ugyanolyan kötelességünk, mint a napi mosakodás, fogmosás, szájöblítés. Folyóirataink lapozgatása közben állandóan nyúlkálnék a körömkefe felé. "- idézi Déry Tibor szavait egy 11-12 évesek számára írt nyelvtankönyv: a Magyar nyelv (szerzői: Jobbágyné András Katalin – Széplaki György – Törzsök Édua). A hangtani és szótani tudnivalókat tartalmazó feladatgyűjtemény „Helyesírási tornapálya" című feladatsora 12 „akadályt" gördít a tanulók elé, a szófaji tízpróba csak 10-et, a helyesírási totók viszont a játékkedvet ébresztgetik.
A 10-11 éveseknek szánt szövegek között találunk Janikovszky Évától is néhány kedves és hasznos részletet. Az egyikben a kiskamasz magára ismerhet, fölfedezheti a serdülőkori testi-lelki különbségeket a fiúk és lányok között, egy másik részletben pedig nagyon is időszerű gondolatra, a vízzel való takarékosságra hívja fel a figyelmet a gyermekhumorral átszőtt szöveg.
A játékosság és a humor jellemzi gyakorta Antalné Szabó Ágnes és Raátz Judit a Magyar nyelv és kommunikáció című nyelvtankönyv-család 11 éveseknek készült darabjait is (tankönyv, munkafüzet, feladatfüzet). A szerzők átérezve a padba kényszerített kiskamaszok természetes mozgásigényét, többször leírnak szabadtéri mozgásjátékokat. A nyelvtani feladat elvégzése után el is kell játszani őket, mint ahogyan egy-egy kommunikációs feladatot is: pl. Hívd el szüleidet a fiúk kosárlabda mérkőzésére! A játékosság más formában is kedvet ébreszt a tanuláshoz: pl. A beszélőszervek működését bemutató humoros ábra megismétlődik a munkafüzetben, de itt már üres a rajz, a tanulóknak kell kitölteniük. A közös sportolás örömére egy ilyen egyszerű feladat hívja fel a figyelmet: „Közösen könnyebb – Nevezz meg összetett szavakkal olyan tevékenységeket, amelyek szórakoztatóbbak, ha társaiddal közösen végzed őket!” Az ötletet adó példák: kerékpározás, görkorcsolyázás, hóemberépítés. A helyesírási feladatok között találhatunk olyan kedves szövegeket is, mint pl. a Keréken guruló teknős című. Ez azon túl, hogy szórakoztató olvasmány, a rokkantakkal való szolidaritást is sugallja. A tollbamondásra szánt szövegek között akad kifejezetten témába vágó is: Hogyan éljünk egészségesen?. És bár a szerzők merítettek a századelő tankönyvi szövegeiből, érdekességképpen be is szerkesztettek ezekből részleteket, ez a direkt jótanácsosztás mégsem didaktikus. Egy csipet a diáknyelvből „Ne játszd meg magad, légy őszinte másokhoz és önmagadhoz is!”, valamint a közvetlen, baráti hangvétel segít abban, hogy a gyerekek valóban elhiggyék: „a lelki és a testi egészség egyformán fontos.”
A magasabb évfolyamokon egy-egy nyelvtani probléma megoldása kapcsán a baleset-megelőzés, az alkoholfogyasztás és a dohányzás ártalmai, a környezetszennyezés, a betegség-egészség kérdései, a sport szépségei, a szabad idő kulturált eltöltésének módjai is előkerülnek. A kommunikációs feladatok a párkapcsolatra, a szexuális kulturáltságra, az utódvállalás felelősségére, az önismeretre, a szolidaritásra, az empátiakészségre, az ítéletalkotásra és még sok más fontos dologra irányítják a figyelmet, nem egyszer komoly döntési kényszer elé állítva a tanulókat, érvelési technikájukat is próbára téve.
Végezetül vessünk egy pillantást a jövőbe is! A 2001-ben bevezetésre kerülő kerettanterv is megkülönböztetett figyelmet fordít e témára. A Célok és feladatok címszó alatt felsorolja a fejlesztés kiemelt területeit, s ezek élén áll a test és lélek harmonikus fejlesztése. A helyi tantervek elkészítésére vonatkozó paragrafusok egyike (a 10 §) kimondja, hogy „Az iskola helyi tantervébe – az osztályfőnöki nevelő és oktató munkához kapcsolódva be kell építeni az egészséges életre nevelést, illetve az egészségvédelmet szolgáló tananyagot, melynek időkerete az ötödik--tizenkettedik évfolyamon nem lehet kevesebb tanévenként tíz tanórai foglalkozásnál.”. Ha ezekhez hozzávesszük a Természetismeret, Biológia, Földünk és környezetünk, Technika és életvitel, Testnevelés és sport tantárgyak, valamint a Tánc és dráma, Ember és társadalomismeret, etika valamint - és legfőképpen - az Egészségtan modulok nyújtotta lehetőségeket, bizonyítottnak érezhetjük a fentebb említett megkülönböztetett figyelmet. Az egyéb tantárgyak – így a magyar nyelv is – a saját lehetőségeit kihasználva minden bizonnyal hozzájárul majd e fontos cél kiteljesítéséhez: ahhoz, hogy a felnövekvő nemzedék testileg-lelkileg egészségesebb és harmonikusabb legyen.
Felhasznált irodalom:
Adamikné dr. Jászó Anna—Lénárd András: Édes anyanyelvünk. Magyar nyelvtan az általános iskolák 2. osztálya számára. Dinasztia Kiadó 1997.
Antalné Szabó Ágnes—Raátz Judit: Magyar nyelv és kommunikáció. Tankönyv 11-12 éveseknek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997.
Antalné Szabó Ágnes—Raátz Judit: Magyar nyelv és kommunikáció. Munkafüzet 11 éveseknek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997.
Antalné Szabó Ágnes—Raátz Judit: Magyar nyelv és kommunikáció 11-12 éveseknek. Tanári kézikönyv. Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest, 1997.
Antalné Szabó Ágnes—Raátz Judit: Magyar nyelv és kommunikáció. Feladatlap 11 éveseknek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997.
Az alapfokú nevelés-oktatás kerettantervei. Budapest, 2000.
Bocsák Veronika—L. Békési Júlia—Vasvári Zoltán: A világ csodái. Olvasókönyv az általános iskola 2. osztálya számára. Dinasztia Kiadó 1996.
Bocsák Veronika—dr. Raátz Judit: Feladatfüzet I., II. a 2. osztály számára. Dinasztia Kiadó 1997.
Jobbágyné András Katalin—Széplaki György—Törzsök Édua: Magyar nyelv. Tankönyv és feladatgyűjtemény. Calibra Kiadó.
Lipták Orsolya: Egészség és tisztaság. Az ember és teste a század eleji tankönyvekben. Tiszavirág, 1997. október, 28-39.