V a r g a D o m o k o s G y ö r g y h o n l a p j a
Ki vagy, Vukics?
EGY KÉP, EGY GONDOLAT
A KÖNYV- ÉS FILMBEMUTATÓRÓL
Bösztörpuszta–Kunszentmiklós,
2009. augusztus 22.
Jókuti Tamás felvéte
Kedves Barátaim!
Megtörtént a nagy esemény – a Magyarok Országos Gyűlése Bösztörpusztán. Szerencsére a mintegy negyedmilliónyi látogató száma és súlya elérte azt a nagyságrendet, amelyet már az amúgy szemérmetlenül vastag bőrű és rezzenéstelen képű MTI sem bírt semmibe venni. Néhány héttel ezelőtt szem- és fültanúja voltam annak, ahogy az országos gyűlést beharangozandó sajtótájékoztató után az MTI tudósítója fülét-farkát behúzva mutatta a táskaszámítógépét (nem magyarul: laptopját) a Magyarok Szövetsége elnökének, olvassa el a képernyőről, mit szándékoznak világgá kürtölni. Ő rábólintott, észrevétlen legyintve hozzá: a szöveg ugyanis keveset adott vissza a terveikből, nagyszabású programjaikból, de legalább nem a fordítottja volt az igazságnak, amint ez a márciusi zászlóbontásnál fordult elő: ekkor ugyanis az MTI nem kevesebbet állított, minthogy a Magyarok Szövetsége a budapesti Hősök terén lezajlott nagyszabású ünnepélyével a ’19-es proletárdiktatúráról emlékezett meg. Át is vette rögtön a hamiskodó tudósítást az egész médiahadtest.
Ám a beharangozóról szóló, az igazságra legalább fél szemmel kacsingató MTI-hírt azonban, ha akarta volna, sem vehette volna át, mert abból bizony egyetlen egy betű sem látott napvilágot. Mondom, szerencsére, ezen a mostani, negyedmilliós eseményen azonban már nem lehetett egy Magyar Távirati Irodának csak úgy keresztül néznie. S nem lehetett akármit sem írnia, mert negyedmillió résztvevő azért már hírét tudja vinni a nyilvánvaló hazugságnak, torzításnak a nagyvilágba. Meg is jelent tehát egy „mértéktartó” MTI-hír – s azt mondom, örüljünk ezeknek a csodálatos tisztázó napoknak, időknek! Figyeljünk oda az olyasféle jelekre, jelzésekre – s jobb időkre jegyezzük meg, mutassuk fel őket –, hogy ki, mit kezdett a szóban forgó MTI-tudósítással. Ki az, aki egy ilyen negyedmilliós hazai esemény után sem képes a magyarság sorsfordító megnyilvánulásáról egy árva szót sem közölni, holott nap mint nap tekintélyes cikkeket szentel a megbukott törpének, hátha ettől majd újra megnő. E sorok írásakor kíváncsiságból beütöttem a valaha „legkedveltebb napilap” világhálós változatának keresőjébe a „Magyarok Országos Gyűlése” kifejezést; mielőtt megmondanám, mire leltem, elárulom, hogy ez az újság volt a fő ihletője kétkötetes médiakönyvem alcímének is: „Elsőkből lesznek az elsők. A magyar média metamorfózisa”. Tehát a keresés valóban – még engem is – meghökkentő eredménye: „Nincs találat”.
Nincs?
Hát épp ez az, hogy van! Az újság önmaga.
Ezek a magyar-, ország- és nemzetellenségek nem fognak megélni még egy fordulót. Nekünk most nincs már hova hátrálni, de nekik sem lesz majd hova hátrálni. A mi sorsunk most, hogy életben maradjunk, az ő sorsuk viszont, hogy a mi életünkbe ők végre bele fognak pusztulni.
Kettős médiakönyvem MédiaArcok című kötetében ketten is szerepelnek interjúalanyként a szóban forgó balliberális napilap akkori vezetői közül (a főszerkesztő és legfőbb helyettese). Akkoriban – bő évtizede – még magam is hittem a párbeszéd értelmében, a demokrácia tisztázó erejében. Ma már látom, hogy ilyen-olyan hatalmi szempontok és kiirthatatlan, beteges rögeszmék rendre felülírják az igazi demokráciához szükséges józan értelmet és tisztességet.
Ezen a többszörösen tönkretett országon önmagában semmilyen politikai formáció nem segíthet már. Segíthet viszont egy olyasféle ember, akinek egyszerre van helyén az esze és a szíve. Aki tudja, hogy az üres beszéd ideje lejárt. Aki elemi erejével, derűjével, kisugárzásával képes maga köré gyűjteni a hozzá hasonlókat. Aki irányt mutat nekik, tennivalót ad nekik. De nem csak mutatja, el is indul arra. Nem csak mondja, meg is cselekszi. Katonaként a szeretet hatalmát hirdeti.
Ő látható a képen.
Vukics Ferenc.
A Ki vagy, Vukics? című könyv és film bemutatóján, Bösztörpusztán, 2009. augusztus 22-én ( Jókuti Tamás felvéte).
Kedves Barátom, majd elfelejtettem: azért írok Neked, mert segítségednek – megrendelésednek – hála, napvilágot láthatott a könyv s a film. Ám többen közületek elfelejtettétek megírni címeteket, de még olyan is akadt, aki az átutaláson még a nevét sem tüntette fel. Így aztán elég nehéz postáznom a járandóságotokat. Arra kérlek tehát benneteket, kedves Barátaim, hogy akit illet e kérés, írja meg válaszképpen a postacímét.
Akit pedig nem illet ez a levél, attól őszintén elnézést kérek a zavarásért. És ismét leszögezem:
Ezt a levelet az évek során a címlistámra kerültek kapják. Ha Önt zavarja kéretlen küldeményem, most rögtön jelezze nekem, nevét, e-címét azonmód kitörlöm.
Mély tisztelettel –
Varga Domokos György
- 06 20 481 44 89, 200 56 83
- http://web.t-online.hu/dombi52/
*
Urbán Magdolna képei a könyv- és filmbemutatóról
 |
 |