V a r g a   D o m o k o s  G y ö r g y     h o n l a p j a

 

 

Válogatott írásaim

 

Varga Domokos György

2006. május 20. 13:18

 

 

Turul és piszoár

 

 

Ha te lerombolod az én Turulomat, én lehugyozom a te Holokauszt-faladat.

Tiszta helyzet.

Tiszta helyzet?

De hogyan keveredtünk bele?

S hogyan lehetne kimászni belőle?

Kezdetben vala az ige. Pontosabban a nem: a szoborügyekben illetékes fővárosi bizottság nemje. „Nem” Teleki Pálra, „nem” Wass Albertre, „nem” a Turulra. Azaz „nem” és „nem” Teleki Pál becsületes tisztelőire, Wass Albert nemes lelkű rajongóira, a magyar ősmúlt turulos álmodóira. 

Miért is?

Még kezdetek előtt – vala a holokauszt. S ott röpködött, keringett fölötte a Turul. Kétségkívül. Mert néhány eszement felengette magának. Nem kérdezte meg a többi magyart, hogy szabad-e.

Nem, rosszul fogalmaztam: nem a többi magyart nem kérdezték meg, hanem a magyarokat. Mert ha Rákosi Mátyás, ha Péter Gábor, ha a zsidókat lincseltető eszementek tettük elkövetésekor már rég nem voltak zsidók – mert kivetkőztek zsidóságukból –, csupán csak alávalók, akkor mitől volnának (lettek volna) az eszement nyilasok magyarok? Mitől lennének a Turul igaz leszármazottai? Semmitől.

A Turul ottléte, Budapest XII. kerületében, sérti a zsidók érzékenységét. Meg a politikailag korrektek érzékenységét.

Teleki Pál, Wass Albert, a Turul kitagadása-megtagadása sérti a nem-zsidók s a politikailag kevéssé „korrektek” érzékenységét. Ám az nem lehet, hogy mindig csak az egyik érzékenység számítson. Mert ez megint érzékenységeket sért. Sokszorozódót. Gyülemlőt.

*

Ne hadováljon itt senki jogról meg törvényről, engedély nélküli szoborállításról. A legeslegújabbkori eredendő bűn: a sorozatos „nem” a magyar nemzeti jelképekre és jelképes figurákra. Kár lenne a Politikailag Korrekt Hatalomnak azt hinnie, hogy bármeddig feszíthető a húr. Hogy keménykedő rendőreivel akármikor, könnyedén megzabolázza a jobboldali, nacionalista hőbörgőket. Mitnyán György nem sötétben bujkáló kisnyilas, nem egy fasisztoid bal- vagy jobboldali kis pártnak a vezére, hanem a „nemzeti” oldal mérsékeltjeit lefedő, csaknem félországos pártnak, a Fidesznek a polgármestere. Mitnyán mögött, ó, nagy tévedés lenne ezt hinni, nem valamiféle nyilas horda áll, hanem hétköznapi józan polgárok, akiknek csak egy mániájuk van: fontos nekik a magyarságuk, fontosak számukra a magyarság jelképei; no nem annyira, hogy ezzel keljenek és feküdjenek, de annyira igen, hogy elboruljon az agyuk, ha meg akarják tagadni, el akarják orozni tőlük.

Ezek az emberek ezért most oda fognak állni Mitnyán mögé, és oda fognak állni a szükségszerűen előbukkanó és rohamozó jobboldali radikálisok mellé. Mert ebben a dologban most a radikálisoknak van igazuk a hatalmával szorgalmasan visszaélő Hatalommal szemben. Mert a nem radikálisok már csak a radikálisoktól remélhetik, hogy megvédik a közös igazat.

*

A Hatalom nem követheti örökké a „politikailag helyes” élettől elrugaszkodott, hamis megfontolását. Nem figyelhet örökké csak az egyik alattvaló érzékenységére, mert a másikban végzetesen hamis képzeteket kelt. És végzetes gyűlöleteket. Nem festheti az ördögöt a falra, nem ügyködhet azon, hogy beteljesítse a sötét jóslatot. Mert kellő ostobasággal minden sötét jóslat beteljesíthető.

Ha békén hagyja a szent madarat, egészen bizonyosra vehető, hogy nem gyülekezik majd köré semmiféle nyilas horda. Minden gondosan táplált látszat ellenére a magyarok nem szerették és nem szeretik az eszement gyilkosokat. Ahogy a zsidók sem szeretnének újra Kun Bélákat vagy Rákosi Mátyásokat a közös nyakunkba.

Ha viszont a Hatalom madárirtásba, jelképpusztításba fog – akármilyen jogi csűrcsavarásokkal körítve –, elszabadulhat a pokol. Soha nem állítottam még effélét, mert nem is gondoltam effélét. A mostani jelekből, jelenségekből azonban, sajnos, merek ilyen veszedelmes következtetésre jutni 

A média fősodrában, a kihangosított közbeszédben  kevésbé, a háttérben annál zajosabb témává vált a Turul létének vagy nemlétének kérdése. Keményen nacionalista körökben – a második-harmadik nyilvánosságban teret kapó reakcióikból erősen így tűnik – mintha egyfajta útelágazáshoz érkeztek volna: ha most a Hatalom megint bekeményít, ha megint semmibe veszi őket – mindazt, ami számukra fontos –, harcolni fognak. Ezentúl ténylegesen, tettlegesen. A világháló, az sms korszakában ez már nem is olyan nagy ügy. Meg fogják védeni a Turult. Ha nem sikerülne: szemet szemért. Piszoárt csinálnak az Igazak Falából. A „Holokauszt-emlékműből”.

Kár sülthülyének gondolni ezeket a fiatalembereket. Pontosan tudják, hogy az Igazak Falán leginkább azoknak a nem-zsidó magyaroknak a neve sorakozik, akik zsidókat mentettek a vészkorszak idején. Azt is tudják, hogy az Igazak Falára sem volt építési engedély. Mindez rendben volna. Ám azzal is tisztában vannak, hogy az Igazak Fala ugyanannak a Holokauszt-kultusznak a része, amellyel átellenben a Turult viszont el akarják takarítani.

Ezek a nemzeti érzésektől túlfűtött emberek a rendszerváltozás szabadságát valójában soha nem használták ki erőszakos rendbontásra. Ezeknek a többsége jól elvan és jól ellenne mindenféle Holokauszt-emlékművekkel, s az Igazak Falára sem jutna soha eszébe kezet vagy mást emelni, ha békén hagynák az ő Turulját.

Élni és élni hagyni. Ezt szeretnék.

És a Hatalom?

 

http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=48366