|
Ha te
lerombolod az én Turulomat, én lehugyozom a te Holokauszt-faladat.
Tiszta
helyzet.
Tiszta
helyzet?
De hogyan
keveredtünk bele?
S hogyan
lehetne kimászni belőle?
*
Kezdetben
vala az ige. Pontosabban a nem: a szoborügyekben illetékes fővárosi
bizottság nemje. „Nem” Teleki Pálra, „nem” Wass Albertre, „nem” a Turulra.
Azaz „nem” és „nem” Teleki Pál becsületes tisztelőire, Wass Albert nemes
lelkű rajongóira, a magyar ősmúlt turulos álmodóira.
Miért is?
*
Még
kezdetek előtt – vala a holokauszt. S ott röpködött, keringett fölötte a
Turul. Kétségkívül. Mert néhány eszement felengette magának. Nem kérdezte
meg a többi magyart, hogy szabad-e.
Nem,
rosszul fogalmaztam: nem a többi magyart nem kérdezték meg, hanem a
magyarokat. Mert ha Rákosi Mátyás, ha Péter Gábor, ha a zsidókat
lincseltető eszementek tettük elkövetésekor már rég nem voltak zsidók –
mert kivetkőztek zsidóságukból –, csupán csak alávalók, akkor mitől
volnának (lettek volna) az eszement nyilasok magyarok? Mitől lennének a
Turul igaz leszármazottai? Semmitől.
*
A Turul
ottléte, Budapest XII. kerületében, sérti a zsidók érzékenységét. Meg a
politikailag korrektek érzékenységét.
Teleki
Pál, Wass Albert, a Turul kitagadása-megtagadása sérti a nem-zsidók s a
politikailag kevéssé „korrektek” érzékenységét. Ám az nem lehet, hogy
mindig csak az egyik érzékenység számítson. Mert ez megint érzékenységeket
sért. Sokszorozódót. Gyülemlőt.
*
Ne
hadováljon itt senki jogról meg törvényről, engedély nélküli
szoborállításról. A legeslegújabbkori eredendő bűn: a sorozatos „nem” a
magyar nemzeti jelképekre és jelképes figurákra. Kár lenne a Politikailag
Korrekt Hatalomnak azt hinnie, hogy bármeddig feszíthető a húr. Hogy
keménykedő rendőreivel akármikor, könnyedén megzabolázza a jobboldali,
nacionalista hőbörgőket. Mitnyán György nem sötétben bujkáló kisnyilas, nem
egy fasisztoid bal- vagy jobboldali kis pártnak a vezére, hanem a „nemzeti”
oldal mérsékeltjeit lefedő, csaknem félországos pártnak, a Fidesznek a
polgármestere. Mitnyán mögött, ó, nagy tévedés lenne ezt hinni, nem
valamiféle nyilas horda áll, hanem hétköznapi józan polgárok, akiknek csak
egy mániájuk van: fontos nekik a magyarságuk, fontosak számukra a magyarság
jelképei; no nem annyira, hogy ezzel keljenek és feküdjenek, de annyira
igen, hogy elboruljon az agyuk, ha meg akarják tagadni, el akarják orozni
tőlük.
Ezek az
emberek ezért most oda fognak állni Mitnyán mögé, és oda fognak állni a
szükségszerűen előbukkanó és rohamozó jobboldali radikálisok mellé. Mert
ebben a dologban most a radikálisoknak van igazuk a hatalmával szorgalmasan
visszaélő Hatalommal szemben. Mert a nem radikálisok már csak a
radikálisoktól remélhetik, hogy megvédik a közös igazat.
*
A Hatalom
nem követheti örökké a „politikailag helyes” élettől elrugaszkodott, hamis
megfontolását. Nem figyelhet örökké csak az egyik alattvaló érzékenységére,
mert a másikban végzetesen hamis képzeteket kelt. És végzetes gyűlöleteket.
Nem festheti az ördögöt a falra, nem ügyködhet azon, hogy beteljesítse a
sötét jóslatot. Mert kellő ostobasággal minden sötét jóslat beteljesíthető.
Ha békén
hagyja a szent madarat, egészen bizonyosra vehető, hogy nem gyülekezik majd
köré semmiféle nyilas horda. Minden gondosan táplált látszat ellenére a
magyarok nem szerették és nem szeretik az eszement gyilkosokat. Ahogy a
zsidók sem szeretnének újra Kun Bélákat vagy Rákosi Mátyásokat a közös
nyakunkba.
Ha viszont
a Hatalom madárirtásba, jelképpusztításba fog – akármilyen jogi
csűrcsavarásokkal körítve –, elszabadulhat a pokol. Soha nem állítottam még
effélét, mert nem is gondoltam effélét. A mostani jelekből, jelenségekből
azonban, sajnos, merek ilyen veszedelmes következtetésre jutni
A média
fősodrában, a kihangosított közbeszédben kevésbé, a háttérben annál
zajosabb témává vált a Turul létének vagy nemlétének kérdése. Keményen
nacionalista körökben – a második-harmadik nyilvánosságban teret kapó
reakcióikból erősen így tűnik – mintha egyfajta útelágazáshoz érkeztek
volna: ha most a Hatalom megint bekeményít, ha megint semmibe veszi őket –
mindazt, ami számukra fontos –, harcolni fognak. Ezentúl ténylegesen,
tettlegesen. A világháló, az sms korszakában ez már nem is olyan nagy ügy.
Meg fogják védeni a Turult. Ha nem sikerülne: szemet szemért. Piszoárt
csinálnak az Igazak Falából. A „Holokauszt-emlékműből”.
*
Kár
sülthülyének gondolni ezeket a fiatalembereket. Pontosan tudják, hogy az
Igazak Falán leginkább azoknak a nem-zsidó magyaroknak a neve sorakozik,
akik zsidókat mentettek a vészkorszak idején. Azt is tudják, hogy az Igazak
Falára sem volt építési engedély. Mindez rendben volna. Ám azzal is
tisztában vannak, hogy az Igazak Fala ugyanannak a Holokauszt-kultusznak a
része, amellyel átellenben a Turult viszont el akarják takarítani.
Ezek a
nemzeti érzésektől túlfűtött emberek a rendszerváltozás szabadságát valójában
soha nem használták ki erőszakos rendbontásra. Ezeknek a többsége jól elvan
és jól ellenne mindenféle Holokauszt-emlékművekkel, s az Igazak Falára sem
jutna soha eszébe kezet vagy mást emelni, ha békén hagynák az ő Turulját.
Élni és
élni hagyni. Ezt szeretnék.
És a
Hatalom?
|
