Magyar
Testvéreim!
Lelki szemeimmel szinte látom szívetek hevesen dobogni 1956 méltó
megünnepléséért. Ti, "neves közéleti személyiségek", több mint
kétszázan, mily jó, hogy még nem adtátok fel a reményt, október 23-ra még
tisztába lehet tenni ezt az országot, mindenekelőtt a Kossuth teret; meg
lehet győzni az ott tartózkodó tüntetőket, hogy sürgősen távozzanak, ha nem
szép szóra, hát az illetékes hatóságok "mindent elkövető",
"jogszerű" közbenjárására.
Magyar Testvéreim!
Milyen jó, hogy ebben az országban akadnak még, akik, lám, felül tudnak
emelkedni párt- és politikai érdekeken, s egyetlen igaz cél lebeg szemük
előtt: meghitt ünnepléssel, közösen, viszályok, széthúzások nélkül,
méltósággal örülni egykori forradalmunk máig ható kisugárzásának, a nemzet-
és országrontó hatalommal szembeni bátor felkelés oly szép és oly nemes
emlékének.
Drága Magyar Testvéreim!
Azt gondolhatnánk, amíg Ti vagytok, tán nem is kell igazán félnie ebben az
országban senkinek amiatt, hogy ez a jó nép elvetemült, hőzöngő, magukról
megfeledkező emberek uszályába kerülhet. Olyanok volnátok, mint az élő
lelkiismeret, amely végtelen felelősséget érez a közös hazáért, a közös
sorsunkért, a közös boldogulásunkért. Mint ötvenhat igaz szellemi örökösei,
valljátok, hogy "a forradalom sem térfoglalással, sem retorikával nem
zárt ki senkit soraiból". Ma, amikor az országot végzetes ideológia
megosztottság jellemzi, fontos, hogy a közös dolgainkért felszólaló civilek
ne törzsi alapon tegyék ezt. Jellemzően se a "nemzeti"
("nacionalista"), se a "balliberális"
("antinacionalista") tömörüléshez ne tartozzanak; főleg ne ez utóbbihoz,
hiszen Gyurcsány Ferenccel az élen éppen a balliberálisok vannak legfőbb
hatalmon. Ha kiderülne, kedves magyar testvéreim, hogy Ti, kétszázan,
leginkább Orbán- és Semjén-, és nacionalista-, szélsőjobb-, stb.-fóbiában
szenvedtek, s úgy vélitek, hogy "inkább egy hazug miniszterelnököt a
züllött bagázsával, mint ezeket", akkor nekünk, szegény népnek, sajnos
arra a következtetésre kellene jutnunk, hogy az írástudók már megint
cserbenhagytak minket. S már megint az értelmiség - de legalábbis egy része
- árulásának minősített esetével állunk szemben.
Mert akkor Ti, kedves magyar testvéreim, igazából nem 1956 szellemének
méltó megünnepléséért aggódtok és harcoltok, hanem ellenkezőleg; nem
valamiféle igazságvágy, felelősségérzet mozgat bennetek, nem valamiféle
forradalmi, bátor hevület, hanem éppen ellenkezőleg. Ti valójában attól
féltek, hogy a Kossuth téri tüntetők forradalmi jelenléte a nektek kedves
hatalom méltóságát csorbítja, az átelleni erőket pedig segíti.
No de ki tud bele látni ennyi civil fejbe? Több mint kétszázba? Vannak
közöttük, persze, valóban nevesek, régi ismerősök, akik időtlen idők óta
hintik a port. Néhányuk a Heti Hetesben. Mások az MTV-ben, az ATV-ben, a
Népszavában, vagy akár mindháromban. Róluk kiabál. De a többségnél, a valójában
kevésbé vagy egyáltalán nem neveseknél ki a megmondhatója, hogy
határozottan a mostani hatalommal rokonszenveznek-e és az éppen ellenzéki
erőket (ideológiájukat) rettegik, rühellik-e, vagy fordítva?
Nos, van egy.
A Google.
A világháló közkedvelt Google-ja (keresőprogramja) irdatlan mennyiségű
adatot szív fel, és viszonylag ritkán felejt. Számítógépes adattárolói évek
múltán is megőrzik egy-egy aláírási akció csatlakozóinak nevét.
Például azokét, akik amiatt tiltakoztak, mert a Legfelsőbb Bíróság
rehabilitálta "a Ságvári Endrét 1944 nyarán meggyilkoló
csendőrkülönítmény egyik tagját". Különösen felfogásuk szerint
csendőrnek nem lehet igaza. (Karhatalmistának például igen.)
De őrzi a számítógép azoknak a nevét is, akik ezt a nyilatkozatot írtak alá:
"Mi, magyar demokraták hitet teszünk a jogállam alapértékei, az
alkotmányos rend mellett. Tiltakozunk a nyílt törvénytelenség és a
törvényesség látszata mögé bújó, pártköntösbe bújtatott uszítás ellen is.
Árpád-sávos zászlók alatt nem lehet a demokráciát éltetni. Az országgyűlési
választások legitimációjának kétségbe vonása, a parlamenti demokrácia
intézményeinek megkérdőjelezése, az alkotmányos rend erőszakos
megdöntésére, forradalomra hívó szavak és jelképek önmagukban is
kártékonyak. Veszedelmes az a szellemi lánc, amely az utcai ellenállásra
buzdító politikusoktól a Kossuth téri szónokokon át az általuk feltüzelt
szélsőségesekig, Budapest utcáinak feldúlásáig vezet. A nyílt erőszak és a
politikai uszítás egyaránt veszélyezteti a Magyar Köztársaság rendjét és
biztonságát, polgárainak erkölcsi és anyagi érdekeit, Magyarország jó
hírét." Stb.
Eme aláírók, lássunk csudát, eddig nem féltették a demokráciát a
csalárdsággal megszerzett balliberális győzelemtől, nem félteltették
Magyarország jó hírét miniszterelnökünk krónikus hazudozásaitól. Csakis a
jobboldali, azaz ellenzéki veszedelmektől tartanak. A hatalom hatalmával
minden rendben van.
Egy harmadik aláírási kampány alanyai a 2002. évi választások előtti - azaz
orbáni - időket ítélték elviselhetetlennek. "Otthont
Magyarországból!" címen indítottak "összefogást" -
lényegében a nemzeti oldal erőinek megbuktatására. Mint tudjuk, sikerrel
jártak. Nekik is köszönhető a másik hatalmi tömörülés hatalomban töltött
négy szép éve (nem kevésbé a ráadás), amikor legalább tényleg ne csináltak
volna semmit. Csakhogy inkább el.ták.
Magyar Testvéreim!
Egyáltalán nem gondolom, hogy Titeket a gonoszság vezérelne. Amikor például
jó néhányan közületek nyilvánosan - aláírásával - kiállt az ügynöki
múltjával lebukott Szabó István mellett, meg is fogalmazódott, hogy
"szeretitek, tisztelitek és becsülitek Őt". Ráadásul miért ne
lehetne annyi kis emberi hívság bennetek, hogy örüljetek annak: Ti
képviselitek a magyar szellemi életet. Hiszen az iránymutató Népszabadság
is szó szerint ezzel a címmel tudósított az akcióról: "A magyar
szellemi élet képviselői Szabó István mellett". Megint bebizonyodott:
a ti kutyátok könyke pufajkástól kezdve, titkosszolgálati tiszten át, három
per hármas ügynökig bármi lehet, ettől nincs félni valótok. Ti csak nemzeti
ideológiáktól, nemzeti érzelmű állampolgároktól féltetek erkölcsöt, rendet,
demokráciát.
Például Semjén Zsolttól. A Google két olyan aláírási akció alanyainak nevét
is megörökítette, amely a - Fidesszel szövetségre lépett - KDNP elnökének
egyik-másik kijelentése nyomán indult el. Semjén Zsolt szerint Hitler -
elítélendő módon - magánügynek tekintette a vallást, és ennek lett
következménye Auschwitz. Másutt pedig azt mondotta, "Aki azt szeretné,
hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól
szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re", s tegyen így az is, aki
azt szeretné látni, hogy gyermeke "extrém szekták szeánszán veri magát
a földhöz", vagy aki az eutanázia és az abortusz
"halálkultúráját" képviseli. Nos, nem vitatom, hogy kellő
lelki felhevültséggel és zsigeri félelemmel (no meg, persze, jól megfontolt
politikai haszonlesésből) ne lehetne az iménti szavakból ilyesféle
következtetésre jutni: "a Fidesz-KDNP pártszövetség vezetői, valamint
a Magyar Katolikus Egyház szó nélkül hagyta az aljasságnak és a cinizmusnak
fenti tobzódását"; Semjén Zsolt "ferde és alantas ösztönökkel
azonosította az azonos neműek közötti érzelmi kultúrát; az emberiség történetének
legsötétebb fejezetét idéző kódolt üzenettel hozta félre nem érthető
összefüggésbe a homofíleket és a szakállviselést; a lelkiismereti és
vallásszabadság elemi értékeit is megkérdőjelező gúnyos kitételekkel
illette a vallási másságokat; megvető szavakkal szólt azokról, akik
válságos életük kínjainak enyhítése végett az eutanázia vagy az abortusz
eszközét választják", és így tovább.
Csupán azt vitatom, hogy ezek a véledések felülemelkednének a törzsi
háborúzás mindennapi csatározásain, hogy a kölcsönös belátást és
boldogulást segítenék. Egyáltalán nem. Ezek az aláírási akciók mind-mind
ugyannak a tábornak a térnyerését, hatalmának megszerzését vagy megóvását
szolgálták. És éppen ezért és ennyiben: közös országunk, közös életünk
romlását, elsilányítását.
Akárcsak ez a legújabb.
Ha valakinek van kedve hozzá, keressen rá a Google-val, számoljon utána,
hogy a mostani aláírók közül hányan csatlakoztak már valamely korábbi
"hűségnyilatkozathoz". Van, aki nem is egyhez, de háromhoz.
Például Jancsó Miklós filmrendező: igaz, a második Kossuth-díjat miért is
adták volna ingyen?
De ha nem találjuk nyomát korábbi aláírásoknak, rábukkanhatunk a világhálón
egyéb érdekességekre. A mostani lista első helyén Ádám György akadémikus
szerepel: Nevére már köpi is a Google: "dr. Ádám György kontra Ifj.
Hegedűs Lóránt. Az ügyvéd állítja, ha végigjárta a haláltábort, és most
megint kirekesztésre uszítanak, akkor ő személyesen érintett." A
második helyen: Ádám Györgyné tanár, azaz családtag. A harmadik helyen:
Ádám László, g. mérnök. A Google így, mérnökként nem tud róla, tehát vagy
névtelen vagy szintén családtag. Ha a listán kicsit tovább megyünk,
Bálványos Huba, grafikusművész nevével találkozunk. Mire is bukkanunk a
Google-val? "Vendégünk Bálványos Huba. Bálint Ház. A Művészet
Mindenkinek sorozat keretében foglalkozunk az általános művészeti kérdések
tárgyalásán túl zsidó (és nem zsidó) festők életművével."
Magyar Testvéreim! Engedjétek meg, hogy ha már Ti bátorkodtatok
felszólítani a hazugságkormány ellen tüntetőket a Kossuth tér elhagyására,
én is hadd kérjelek meg benneteket a szigorú önvizsgálatra, a saját
magatokkal való szembenézésre. Nem lehetséges-e, hogy mégsem az igazság
vágya, a forradalom emléke, ötvenhat szelleme indított titeket az
aláírásra? Nem lehetséges-e, hogy sokkal inkább fortélyos félelelem avagy
javíthatatlan hiszékenység igazgat benneteket?
Nem lehetséges-e, hogy a Kossuth tér kiürítésének követelésével ugyanúgy a
népellenes hatalmat támogatjátok a nép nevében, mint elődeitek. Mint azok,
akik 1956. október 25-én géppuskával igyekeztek megtisztogatni ezt
híres-nevezetes teret - akkor éppen az "ellenforradalmároktól".