|
Amikor csaknem egy éve, Kereszttűz-beli mérkőzésünkre
várakozván, megkérdeztem Kuncze Gábort, nem gondolja-e, hogy sem a Malév,
sem pedig a Budapest Airport eladása nem lenne szerencsés nemzetstratégiai
szempontból – a másoknak való kiszolgáltatottságunk, sebezhetőségünk
egyértelmű növekedése miatt –, a szabad demokraták elnöke így felelt: az
előbbiről nem gondolja, ám az utóbbi esetében a felvetés valóban
megfontolandó.
Azóta, úgy
látszik, már ezen a megfontoláson is túl vagyunk.
Kormányaink,
pártjaink és különféle rendű és rangú dögevőink ezerszer lakmároztak már a
Malévból. A köz pénzéből újra és újra felhizlalták: legyen mit megint –
saját zsebre, pártzsebre – lemarcangolni róla, kiszivattyúzni belőle.
Nincs az a
kötekedő ember ugyanis, aki egyetlen szót is merne szólni, amikor
valamelyik pártos vagy kormányos ember így kiállt: Azonnal meg kell
akadályozni a Malév csődbe jutását! Meg kell menteni a nemzeti
légitársaságot! Meg kell támogatni ennyi is ennyi milliárddal!
Hát, ha
meg kell, akkor meg kell.
Ezért
aztán így menne ez a konszolidáció – felhizlalás – az idők végezetéig, amíg
a világ világ, a birka a birka, az elit meg elit. Szigorúan véve tehát,
lehet, hogy valóban ez lenne a legjobb: eladni mielőbb, egyszer és
mindenkorra. Többe kerül nekünk, birkáknak – adófizetőknek – minden egyes
óra, amelyet elitünk felügyelete alatt tölt.
Szigorúan
ugyanilyen megfontolásból talán a Budapest Airporton is jobb lenne mielőbb
túladni. Igaz, hogy a világ legjobb és legbiztosabb üzlete egy olyan
infrastruktúrát birtokolni, amely egyszerűen megkerülhetetlen a repülős
világcégek és nem világcégek számára, ezért aztán jobban tejel a
legnagyszerűbb magyar tarkánál is. Ám nincs az a bővizű forrás (tejelő
tőgy), amelyet el ne lehetne apasztani. A Budapest Airportnál is történtek
ezirányú, bíztató kísérletek, gondoljunk csak a fél éve kirobbant,
spekulációs – nem kevésbé korrupciós – ingatlanüzelmekre.
Mondhatni,
még szerencse, hogy a Gyurcsány-kormány szénája ilyen rosszul áll. A szóban
forgó üzelmekből – a jelek szerint – elsősorban pártos emberek jutottak
volna bő milliárdokhoz, ha nem maga a – nagyobbik – kormányzó párt.
Csakhogy miniszterelnökünk nem az a fajta, aki szeret bukni. Aligha
tévedek, amikor arra a következtetésre jutok, hogy az ingatlanok ügyében
már megkötött – Budapest Airportos – szerződéseket a feleknek azért kellett
felbontaniuk, mert Gyurcsány Ferenc hamar átlátta – no és a szocialistákkal
is hamar beláttatta: akármennyi pénzt spájzol is be választásokra az MSZP,
ha bukik a kormány, bukik a párt is. Márpedig a kormány – akár még a
választások előtt – biztosan bukni fog, ha a mérhetetlen államháztartási
hiányt nem enyhíti valamiképpen.
Például a
Budapest Airport eladásával.
A mi közös
tulajdonunk eladásával.
A többszáz
milliárdra rugó vagyonunk eladásával.
No,
birkák!
Akkor most
jelentkezzenek közületek azok, akik 2002-ben azért voksoltak a
szocialistákra és a szabad demokratákra, mert ők azt ígérték, hogy az
ország működőképességét a közös tulajdonunk, közös vagyonunk eladásából
fogják biztosítani.
No,
birkák!
Ha ilyenek
nincsenek köztetek, akkor most jelentkezzenek azok, akik legalább így,
utólag, jó szívvel lemondanak a közös vagyonról, áttestálva a maguk részét
a magyar kormányra és kormányzó pártokra, tegyenek vele, amit jónak látnak.
Legalább így, utólag megbízzák őket, tartsák fenn magukat – s hatalmukat –
belőle, ameddig csak bírják.
No,
birkák!
Ha ilyenek
sincsenek köztetek, akkor most mi lesz?
Tátott
szájjal nézzük hogy – szigorúan véve: megbízás, felhatalmazás híján – simán
meglopnak minket?
Nem
akarnánk véletlenül felírni egy táblára: „A Budapest Airport nem a tiétek!”
Meg: „Ne add el, ami nem a tiéd!” Vagy röviden és tömören: „Ne lopj!”.
Nem
akarnánk esetleg sok táblára, nagyon sokra felírni?
Ha nagyon
sokan lennénk, elegendők lennének egészen pici, otthon barkácsolta táblák,
kartonlapok is. Egy közös, magasztos pillanatban ki-ki kimenne a közeli
térre, és a tábláját magasra tartva, némán kimondaná: elég volt a
színjátékból! Elég volt a megvezetésünből, az átverésünkből!
Elég volt
a birkalétből!
Ha elég
volt.
Szigorúan
véve.
|