V a r g a   D o m o k o s  G y ö r g y     h o n l a p j a

 

 

Válogatott írásaim

 

 

 

Varga Domokos György

2005. június 12. 13:45

 

 

 

Szigorúan véve - Intelem a magyar birkához

 

 

 

Amikor csaknem egy éve, Kereszttűz-beli mérkőzésünkre várakozván, megkérdeztem Kuncze Gábort, nem gondolja-e, hogy sem a Malév, sem pedig a Budapest Airport eladása nem lenne szerencsés nemzetstratégiai szempontból – a másoknak való kiszolgáltatottságunk, sebezhetőségünk egyértelmű növekedése miatt –, a szabad demokraták elnöke így felelt: az előbbiről nem gondolja, ám az utóbbi esetében a felvetés valóban megfontolandó.

Azóta, úgy látszik, már ezen a megfontoláson is túl vagyunk.

Kormányaink, pártjaink és különféle rendű és rangú dögevőink ezerszer lakmároztak már a Malévból. A köz pénzéből újra és újra felhizlalták: legyen mit megint – saját zsebre, pártzsebre – lemarcangolni róla, kiszivattyúzni belőle.

Nincs az a kötekedő ember ugyanis, aki egyetlen szót is merne szólni, amikor valamelyik pártos vagy kormányos ember így kiállt: Azonnal meg kell akadályozni a Malév csődbe jutását! Meg kell menteni a nemzeti légitársaságot! Meg kell támogatni ennyi is ennyi milliárddal!

Hát, ha meg kell, akkor meg kell.

Ezért aztán így menne ez a konszolidáció – felhizlalás – az idők végezetéig, amíg a világ világ, a birka a birka, az elit meg elit. Szigorúan véve tehát, lehet, hogy valóban ez lenne a legjobb: eladni mielőbb, egyszer és mindenkorra. Többe kerül nekünk, birkáknak – adófizetőknek – minden egyes óra, amelyet elitünk felügyelete alatt tölt.

Szigorúan ugyanilyen megfontolásból talán a Budapest Airporton is jobb lenne mielőbb túladni. Igaz, hogy a világ legjobb és legbiztosabb üzlete egy olyan infrastruktúrát birtokolni, amely egyszerűen megkerülhetetlen a repülős világcégek és nem világcégek számára, ezért aztán jobban tejel a legnagyszerűbb magyar tarkánál is. Ám nincs az a bővizű forrás (tejelő tőgy), amelyet el ne lehetne apasztani. A Budapest Airportnál is történtek ezirányú, bíztató kísérletek, gondoljunk csak a fél éve kirobbant, spekulációs – nem kevésbé korrupciós – ingatlanüzelmekre.

Mondhatni, még szerencse, hogy a Gyurcsány-kormány szénája ilyen rosszul áll. A szóban forgó üzelmekből – a jelek szerint – elsősorban pártos emberek jutottak volna bő milliárdokhoz, ha nem maga a – nagyobbik – kormányzó párt. Csakhogy miniszterelnökünk nem az a fajta, aki szeret bukni. Aligha tévedek, amikor arra a következtetésre jutok, hogy az ingatlanok ügyében már megkötött – Budapest Airportos – szerződéseket a feleknek azért kellett felbontaniuk, mert Gyurcsány Ferenc hamar átlátta – no és a szocialistákkal is hamar beláttatta: akármennyi pénzt spájzol is be választásokra az MSZP, ha bukik a kormány, bukik a párt is. Márpedig a kormány – akár még a választások előtt – biztosan bukni fog, ha a mérhetetlen államháztartási hiányt nem enyhíti valamiképpen.

Például a Budapest Airport eladásával.

A mi közös tulajdonunk eladásával.

A többszáz milliárdra rugó vagyonunk eladásával.

No, birkák!

Akkor most jelentkezzenek közületek azok, akik 2002-ben azért voksoltak a szocialistákra és a szabad demokratákra, mert ők azt ígérték, hogy az ország működőképességét a közös tulajdonunk, közös vagyonunk eladásából fogják biztosítani.

No, birkák!

Ha ilyenek nincsenek köztetek, akkor most jelentkezzenek azok, akik legalább így, utólag, jó szívvel lemondanak a közös vagyonról, áttestálva a maguk részét a magyar kormányra és kormányzó pártokra, tegyenek vele, amit jónak látnak. Legalább így, utólag megbízzák őket, tartsák fenn magukat – s hatalmukat – belőle, ameddig csak bírják.

No, birkák!

Ha ilyenek sincsenek köztetek, akkor most mi lesz?

Tátott szájjal nézzük hogy – szigorúan véve: megbízás, felhatalmazás híján – simán meglopnak minket?

Nem akarnánk véletlenül felírni egy táblára: „A Budapest Airport nem a tiétek!” Meg: „Ne add el, ami nem a tiéd!” Vagy röviden és tömören: „Ne lopj!”.

Nem akarnánk esetleg sok táblára, nagyon sokra felírni?

Ha nagyon sokan lennénk, elegendők lennének egészen pici, otthon barkácsolta táblák, kartonlapok is. Egy közös, magasztos pillanatban ki-ki kimenne a közeli térre, és a tábláját magasra tartva, némán kimondaná: elég volt a színjátékból! Elég volt a megvezetésünből, az átverésünkből!

Elég volt a birkalétből!

Ha elég volt.

Szigorúan véve.

 

 

http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=42483