|
Újságunk birtokába került szigorúan bizalmas információk
szerint az MSZP-n belül ún. kampánykommandó alakult. A titkos kommandót
közvetlenül Gyurcsány Ferenc miniszterelnök irányítja. A csapat vezetőjét
és tagjait szigorú átvilágításnak s ugyancsak szigorú – egyszersmind
rendkívül bonyolult – kiválasztási eljárásnak vetették alá. A titkos
kommandóba csak olyanok kerülhettek be, akik erre eddigi életük, továbbá
különleges személyiségjegyeik alapján egyaránt megfelelőnek bizonyultak.
Több forrásból is megerősített információink szerint a legfontosabb
kritérium az volt, hogy a jelölt feleljen meg egy látszólagos paradoxonnak:
minden felsőbb utasítást maximális lelkiismeretességgel hajtson végre,
különben pedig soha, semmilyen körülmények között ne hallgasson a
lelkiismeretére. Egybehangzó állítások szerint meglepően sok jelölt felelt
meg ennek a szempontnak. Szakértőink ezt azzal magyarázzák, hogy az MSZP
két – pszichológiai szempontból ellentétesnek tekinthető –
személyiségtípusból is bőségesen tudott meríteni: az egyik az ún. pártfüggő,
a másik az úgynevezett feladatfüggő személyiség. Az elsőnek a párt a
mindene: ha a párt veszítene a választásokon, ezt élete legsúlyosabb
kudarcaként fogná fel. Még az sem kizárt, hogy illegalitásba vonulna,
esetleg – végső elkeseredésében – saját maga, de inkább ellenségei ellen
fordulna – állítja szakértőnk. Szerinte a feladatfüggő személyiséget
egy esetleges vereség után ilyesféle gondolatok nem gyötörnék. A feladatfüggő
egyik jellegzetes szavajárása, hogy „szarik” a pártra (elnézést – a
szerk.) . Ezzel szemben – valóságos, tehát orvosi értelemben – megőrül
már a gondolattól is, hogy egy feladványt ne tudna megoldani. Számára
minden feladat kihívás: minél lehetetlenebb, minél kilátástalanabb, annál
nagyobb. Nem a szívére (lojalitására) büszke, ellenkezőleg: hűvös
kombinálókészségére. Arra, hogy egy egész országot képes teljes
elvonatkoztatásában látni. Meg is kéri vastagon az árát – vagy dollárban,
vagy euróban –, szemben a pártfüggővel, akitől nem idegen még az
ingyenes (önkéntes) munka sem, ha „a pártérdek úgy kívánja”.
Szigorúan
titkos információforrásunk bizonyítható összefüggést lát Gyurcsány Ferenc
miniszterelnök legújabb megnyilatkozásai és a kampánykommandó működése
között. Első kézből szerzett tudomása van arról, hogy most is a jól bevált
technikát alkalmazták. Az egyik feladatfüggő kommandós – ún.
gyorsbevetésű akcióvezető – feltette a kérdést, hogy kik a
legnyomorultabbak az országban, akik kiábrándultságukban már el sem
mennének szavazni, vagy ha elmennének, akkor is biztosan a szocialistákat
büntetnék. A titkos hangfelvétel és az informátor vele egybecsengő
beszámolója szerint az ülés ezek után a következőképpen zajlott:
- A
kisnyugdíjasok nagyobbik része – jött kapásból a felelet. – Különösen az
özvegyi nyugdíjasok.
Néhányan
a kimutatásokat böngészték, aztán bólintottak.
- Így
van.
-
Helyes. Hány ilyen kisnyugdíjas van? – kérdezte az iménti ember.
-
Temérdek.
-
Özvegyi?
- Az is
jócskán.
-
Helyes. Mit kap egy ilyen?
- Úgy
húszegynéhány ezer forintot.
-
Naponta?
E
kérdésnél a pártfüggők minden erejükkel megpróbálták visszafogni kínálkozó
megjegyzésüket és somolygásukat. Gyurcsány Ferencre néztek, aki kurtán
válaszolt.
-
Havonta.
-
Viccel?
- Nem
szokásom.
-
Helyes. Akkor itt nem elegendő sem az ideológiai malaszt, sem az ellenzék
ócsárolása, itt kézzelfoghatóan kell ígérni. Mégpedig sokat és sokaknak.
Gyurcsány úr, vállalja-e?
-
Hogyne.
- Ki
kell menni a nép közé.
-
Rendben.
- Hogy
állunk anyagilag?
- Elég
rosszul. A Budapest Airportot nem sikerült első lendületből eladni, és már
túl sokaknak túl sokkal tartozunk. Ráadásul túl nagy a lyuk a
költségvetésen. Nem jött be az autópálya-trükk sem…
-
Kormányzati vésztartalékok? Önkormányzati, alapítványi pénzek? Dugi pénzek?
-
Akadnak. A lényeg, hogy inkább ígérjünk, mint fizessünk.
- Nem,
Gyurcsány úr! A lényeg az, hogy egy keveset mindig fizessünk, hogy aztán
nagyot ígérhessünk. A lényeg az, hogy ha már egyszer ilyen hamar
belevágtunk a totális kampányszakaszba, hogy egyáltalán győzhessünk, akkor
ezt végig kell csinálni, különben minden eddigi ráfordítás, minden eddig erőfeszítés
merő veszteség! Remélem, egyetért.
-
Tökéletesen. És remélem önök is – fordult most Gyurcsány Ferenc a
hallgatósághoz, mindkét öklével a levegőbe csapva.
-
Egyet.
-
Helyes – bólintott az akcióvezető, és futólag elmosolyodott. – Akkor
szedjük elő megint az összes fontos építőelemet s rakjuk ki belőle a lehető
legjobb projectet. Ne feledjük, mindenki csak egyetlen szót mondhat, és azt
se, hogy mindig az alapoknál kezdjük.
-
Szegénység.
-
Rászorultság.
-
Nélkülözés.
-
Éhezés.
- Pénz.
- Ingyen.
-
Ajándék.
- Kaja.
-
Megélhetés.
-
Biztonság.
- Föld.
-
Kajaosztás.
-
Sörosztás.
-
Földosztás.
-
Brávó! – kiáltotta ekkor az akcióvezető, és tapsolt is hozzá. – Akkor most
jöhetnek a konkrétabb ötletek, megoldások, érvek és erősítések, immár tőmondatokkal.
-
Rendezzünk népünnepélyt!
-
Gulyáspartit!
-
Tálaljunk hamisgulyást igazi marhahússal!
-
Brávó! – csattant rögtön a feladatfüggő tenyere! – Ezt már szeretetem! A
látszat a valóság! Ezek az emberek állítólag még mindig a békés, nyugodt
kádári időket sírják vissza! Jól tudom?
- Jól.
- A
gulyáskommunizmust.
- Azt.
-
Helyes. Kapnak egy jó adag ingyen gulyáslevest, feledhetetlenül finomat,
lágy kenyeret, ingyen söröcskét, és mindjárt a régi szép időkben érzik
magukat! Ez azonban még kevés! Menjünk tovább!
-
Ígérjünk földosztást nekik. Ezeknek szintén jól hangzik és szintén
nosztalgia.
-
Vannak pártföldek? – csodálkozott egyet a feladatfüggő.
-
Nincsenek. Állami földek vannak. Gyurcsány fogja ígérni.
-
Helyes. Nagyon helyes. És oda szabad adni?
- Nem
szoktuk megkérdezni. Meg egyébként sincs szándékunkban, legfeljebb
néhányaknak majd a sajtó nyilvánossága előtt. Arra a földre egyébként is
van bőven jelölt – jegyezte meg a miniszterelnök.
- Ez
kevésbé érdekes. Tudja vállalni, vagy nem tudja?
- A
földosztást nem. De a beígérést igen.
- Ez a
beszéd! Ám sose felejtsük, hogy jön majd újabb és újabb négy év.
- Ha
megengedi, ez érdekel most a legkevésbé. Mindig csak a soron következőt
kell megnyerni!
- Úgy
van – kiáltottak szinte egyszerre a pártfüggők.
A
feladatfüggők örültek, hogy végre eszetlenségen kapták a pártfüggőket.
Egyikük csendesen megjegyezte:
- Ne
felejtsük az aranyszabályt: a spirálnak mindig van egy magasabb szintje.
-
Vagyis? – kérdezte a miniszterelnök.
-
Vagyis nem azt kell megígérni, hogy földet osztunk, hanem azt, hogy
meghirdetjük a földosztás programját.
-
Zseniális – csettintett elismerően Gyurcsány Ferenc, s hozzátette: - Így
lesz.
- Mivel
elsősorban a kisnyugdíjasokról, a nélkülözőkről van szó, meg kell említeni
a konyhakert lehetőségét: a burgonyát, a zöldséget, no meg a kukoricát az
állatoknak.
-
Háztáji! A látszat a valóság! – lelkendezett az egyik pártfüggő.
-
Brávó! – fordult egy pillanatra feléje az akcióvezető. – Mivel azonban igen
nagy a tét, a földosztás kapcsán ugyancsak említést kell tennünk a
gazdálkodókról, vállalkozókról.
- Így
lesz!
-
Helyes. De ez még mindig nem elég. Mint tudjuk, semmi nem hat jobban, mint
a hitelesség látszata. És semmi nem igazolja jobban a hitelességet, mint az
érintettség. Van-e önnek édesanyja? – kérdezte a miniszterelnöktől.
- Van.
-
Helyes. Hol lakik? Remélem, nem palotában.
- Nem.
Lakótelepen.
-
Bravó! És miért? Nem futja többre?
- Neki
nem.
- És
önnek?
- Nekem
éppen futná, csak nagyon makacs. Azt mondja, hogy nem kell a pénzem. Tudja,
ilyen régi vágású… Nem is nagyon beszélünk egymással. Mondtam neki, hogy az
életben kell tudni elfogadni másokét, sehol nincs megírva, hogy úgy kelljen
spórolnod a gázfűtéssel, hogy a konyhát csak addig melegíted, amíg
megfőzöl. Meg hogy mindig azt nézd, mennyi gáz fogyott. Azt mondta rá, hogy
inkább ez, minthogy a máséból gazdagodjon. Nem kell törődni vele!
-
Nagyon jó!
-
Mármint mi nagyon jó?
- Hogy
ilyen édesanyja van. Az ilyenekkel lehet megnyerni a választásokat!
Próbálja utánam mondani, miniszterelnök úr! „Tudom és ismerem, milyen
nyugdíjasnak lenni ebben az országban. Látom édesanyámon, aki kétszobás
lakótelepi lakásban lakik, aki csak akkor kapcsolja be a konvektort, ha
nagyon muszáj, a konyhában pedig azért nem, mert a gáztűzhely úgyis ad elég
meleget. Tudom, hogyan számolja és hogyan olvassa a gázórát, hogy hány
köbméter fogyott ebben a hónapban.”
Gyurcsány
Ferenc szó szerint megismételte.
-
Zseniális! Mondták már önnek, hogy nagyon jó agya van?
-
Őszintén szólva, nem volt nehéz dolgom. Mintha csak magamat ismételtem
volna.
-
Helyes! Akkor minden tiszta és világos?
-
Minden tiszta és világos.
-
Mindenkinek minden tiszta és világos?
-
Tiszta és világos.
-
Akcióra!
*
Itt
megszakadt a felvétel, alighanem azért, mert befejeződött a megbeszélés.
Midőn szerkesztőségünk erős kétségét nyilvánította ki a dokumentum
hitelességét illetően, informátorunk olyannyira meggyőző bizonyítékkal állt
elő, amellyel minden egyes szavát igazolta. Miként olvasóink most saját
szemükkel is meggyőződhetnek róla, helyszíni tudósítások a miniszterelnök
battonyai szereplésének olyan elemeit rögzítették, amelyek tökéletesen
egybevágnak az akcióterv fent hangoztatott, súlyponti elemeivel. Íme:
Ingyenebéd
és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök várta szombaton Battonyán azt a több
mint tízezer nyugdíjast, akiket ötven busszal szállítottak a nagygyűlésre.
Az esemény szervezője az a Karsai József szocialista országgyűlési
képviselő volt, aki az előző ciklusban búzaégetéséről híresült el, és
ígéretet tett Gyurcsánynak a tízezres hallgatóságra. Karsai önkormányzati,
pályázati és részben saját pénzének szétosztásával hálálta meg a
nyugdíjasoknak, hogy eljöttek meghallgatni Gyurcsányt. A rendezvény több
millió forintba került, 41 mázsa húsból 130 bográcsban főztek pörköltet a
nyugdíjas- és civil szervezetek mai országos találkozóján a résztvevőknek.
– Új
földosztás kell Magyarországon, új földosztás- és földértékesítő-programot
kell hirdetni, hogy a gazda azt lássa, van perspektíva, van jövő, és meg
fogjuk hirdetni ezt a programot – jelentette be Gyurcsány Ferenc. A
miniszterelnök szerint a Nemzeti Földalapban több százezer hektár föld van
állami tulajdonban, s eljött az ideje annak, hogy kis parcellákon
gazdálkodó gazdák és vállalkozók „ilyen-olyan módon, hosszú-hosszú
hitelekkel is támogatva több földhöz juthassanak”.
Szociális
földprogramról is beszélt a nyugdíjasoknak, hogy akiknek nincsen pénzük,
kellő anyagi tehetségük, kis darabka föld birtokában legalább azt
megtermelnék, ami ahhoz kell, hogy a családjuk éljen, hogy „ne kelljen
burgonyát, zöldséget venni, hogy legyen egy kis kukorica az állatoknak”. A
miniszterelnök beszélt az 1989 előtt vagy 1991–96 között nyugdíjba mentek
problémájáról, valamint a már bejelentett özvegyi nyugdíj-emelésről. Utóbbi
esetben az ötven százalékot szeretnék két lépésben hatvanra emelni.”
Megjegyezte: „Lehet, hogy a pár ezer forintnál még többet kellene adni, de
ez is sokat jelent.” Majd hozzátette: „Tudom és ismerem, milyen
nyugdíjasnak lenni ebben az országban. Látom édesanyámon, aki kétszobás
lakótelepi lakásban lakik, aki csak akkor kapcsolja be a konvektort, ha
nagyon muszáj, a konyhában pedig azért nem, mert a gáztűzhely úgyis ad elég
meleget. Tudom, hogyan számolja és hogyan olvassa a gázórát, hogy hány
köbméter fogyott ebben a hónapban.”
A
dokumentum megkérdőjelezhetetlen hitelessége, akcióterv és akció egymással
való tökéletes fedése a gondola szerkesztősége számára igazolni látszik a
szocialista kampánykommandó kétségtelen létezését. De ennél többet is:
Magyarország miniszterelnöke a feladatfüggő típusba tartozik –
méghozzá a legjavából.
Jaj
nekünk!
|