|
Fittyfirity
Igaz
történet egy hajléktalanról és a csodálatos kutyájáról
SAJTÓBEMUTATÓ
Megtekinthető
itt!
ÉS
SAJTÓVISSZHANG
T a r t a l o m
1) Torontói Magyar
Rádió
(Műsorvezető: Bede Fazekas Zsolt)
2) Kossuth Rádió,
Könyvkínáló
(Beszélgetés „Anyjával”.
Riporter: Marton Éva)
3) Fedél nélkül
(Részlet az 1. fejezetből)
4) Éjjeli menedék
Echo Tv, 2007. 05. 25., 22:30, Siklósi Beatrix
és Matúz Gábor műsora.
(„Az Olvasó Nép ezen a
héten Varga Domokos György
meseregényét olvassa...”)
5) Helyi T(h)éma
(Korompay Csilla írása)
6) Magyar Demokrata
(Fehérváry Krisztina írása)
7) Új Ember
(Rosdy Pál írása)
8) Magyar Nemzet
(Csontos János írása)
9) Budai Polgár
(Tóth Ildikó írása)
10) Kossuth Rádió,
Református Félóra
(Riporter: Fekete Ágnes. Az interjú írott változata.)
1.
Torontói Magyar
Rádió
Archívum
itt!
Június 2.-i
adás, 1:37:00
2.
Kossuth Rádió,
Könyvkínáló
Édesanyám
„sok szép szava” meghallgatható itt!
3.
Fedél nélkül
Megtekinthető
itt!
5.
Helyi T(h)éma
KÖNYVAJÁNLÓ
Hárs-hegyi mese
„Hol volt,
hol nem volt, volt egyszer egy hajléktalan ember, nem volt neki az égvilágon
senkije és semmije. Egyelőre még kutyája sem. A szabad ég alatt hált, egy
szál magában. Méghozzá épp az erdő közepén, nem messze a Budakeszi úttól, s
elég közel Dini Dani óvodájához…” Így kezdődik a történet, amelyben
szétválaszthatatlanul keveredik a mese és valóság, a gyermeki naivitás meg a
felnőttek előítéletekkel és aggodalmakkal teli gondolkodása.
A Kis-Hárs-hegy, a Gyermekvasút, a Szép
Juhászné, vagy a 22-es busz a mindennapokhoz kötnek, mint ahogy az ápolatlan,
torzonborz, részeges csavargó és koszos, szedett-vedett holmikkal teli vacka
sem ismeretlen előttünk. Előttünk, akik itt élünk mellettük, s érzünk
szánalmat, vagy undort, esetleg dühöt, de leginkább tehetetlenséget. Mert a
helyzet nem javul, hanem egyre romlik és tudjuk, hogy néhány odadobott forinttal
nem segítünk. S hogy mi a megoldás? Talán hinnünk kellene a mesékben…
„Fittyfirity egy csapzott kiskutya,
kukából mentette ki egy hajléktalan, a Remete, aki aztán társat és
vigasztalót lelt benne. Kettejük mesés szövetségét egy kisfiú fedezi fel, az
ő tekervényes útjait viszont egy minden csodák befogadására hajlandó édesapa
követi: a szerző, hogy aztán mesék és valóság határán vezesse derűs és bátor
tapintattal az olvasót. Nagyszerű könyvet tartunk kezünkben: a hétköznapok
álságos és sivár meglepetései közül az élet valóságos szépségeihez kalauzol”
– írja ajánlójában Jelenits István piarista tanár Varga Domokos György
közelmúltban megjelent, Fittyfirity című könyvéről. (2007. június 20., K. Cs.)
6.
Magyar Demokrata
Könyv
Mese egymásnak
Nem először írt mesekönyvet az elsősorban feltáró riportköteteiről
ismertté vált Varga Domokos György. Új meséje is a tőle megszokott, egyedi
módon dolgozza fel témáját, beszélgetős történet, azaz igényli, hogy
megtárgyalja a mesélő és a hallgató. Nem minthat magyarázatra szorulna, csak
olyan sokat elmond a szülők és a gyermekük kapcsolatáról, hogy az egymás
megértéséhez vezet. Váltakozik ugyanis az elbeszélői nézőpont, az apa és a
négyéves kisfia szemével látjuk a másikat és a történéseket, míg végül a
különböző szempontok egyesülnek a „hajléktalan bácsi”-ról alkotott
véleményben. Az illető ábrázolása
egyébként mentes az illúzióktól, nagyon is valósághoz közeli, ugyanakkor
megértéssel közelít tárgyához. Tehát a mese szól az emberi természetről,
szeretetről, megértésről, és a felnőttek számára egy kis finom humorral a
nevelés nehézségeiről is, azokról a leckékről, amiket a gyerekek adnak fel egy szülőnek, és
arról is, hogy valójában ők nevelnek minket, nem mi őket. S ez nem tűnik
banálisnak ebben a kötetben. Csak szinte rémisztően igaznak.
(fehérváry)
7.
Új Ember
Könyvespolcra
Igaz történet egy hajléktalanról
és csodálatos kutyájáról
Apja megszaporázta lépteit és húzta maga után Dini Danit, mert meg
akarta kímélni kisfiát a Vadember látványától. Dini Dani azonban nem ijedt
meg, nem Vadembernek látta, inkább Remetének (ha ismerte volna ezt a nevet),
és segíteni akart rajta. Hiszen „se kutyája, se macskája”! Aztán kalandos
módon megismeri Fittyfirityet, a csodálatos kiskutyát és gazdáját.
Mindezt Dini Dani és kortársai saját nyelvükön, észjárásuk szerint
élvezhetik, szüleik, nagyszüleik tolmácsolásában.
Legalább akkora értéke a könyvnek, hogy rengeteg hasznos, szellemes
szempontot ad Dini Dani ls kortársai okos, szerető neveléséhez. Nem elméleti
okossággal, hanem szíves gyerekszeretettel. Olyan könyv ez, amit „nem lehet
letenni”. Óvodai nehézségek, felfedező séták, hangyák „etetése”, születésnapi
meghívás a Remetének, távlatokat
nyitogató kórházi beszélgetés során jutunk el a Remete szép ajándékához, egy
rózsaszálhoz és Dini Daninak írt könyvéhez. A rózsaszál és a könyv utószava
Árpád-házi Szent Erzsébetre utal, aki – akárcsak a tiszta gondolkodású Dini
Dani – „befogadta a szegényeket a szobájába”. Erzsébet, a szegények
istápolója nyolcszáz évvel ezelőtt született... A könyv őt idézi ízig-vérig
mai történetével.
(Rosdy Pál)
8.
Magyar Nemzet
Ha izgat bennünket a
kérdés, melyek a magyar meseírás lehetséges útjai a XXI. században, botorság
elmenni a Fittyfirity című friss és újszerű kísérlet mellett. Szerzője, Varga
Domokos György, miután elbúcsúzott a politikai újságírástól, az idei
könyvhétre jelentette meg „igaz történetét a hajléktalanról, a kisfiúról és
egy kutyáról”, s a műnek lelkes hívei is támadtak Marék Veronikától
Ranschburg Jenőn át Jelenits Istvánig. A széles érdeklődés a témaválasztásnak
is szól, hiszen egy óvodájából elszökő négyéves kisfiú, Dini Dani és a budai
erdőkben élő hajléktalan férfi furcsa barátságáról van szó. Fityfirity pedig
nem más, mint a hajléktalan csodakutyája.
A szerző valószerű meséjében érzelmesség és érzelgősség
határán egyensúlyoz, de mindig megmarad a jó ízlés határain belül.
Mondandója, hogy a szociális gondok elsősorban lelkiismereti kérdések, ha
gyermeki optikán keresztül, őszinte rácsodálkozással közelítünk hozzájuk.
Erénye ez a mértéktartás annak a félórás, rendhagyó műfajú, fikciós
riportfilmnek is, amely a könyv alapján készült, s amelyet – adventi
hangulatban – holnap 15 órakor mutatnak be a publikumnak a Magyar Kultúra
Alapítvány székházának Corvin Termében (Budapest I., Szentháromság tér 6.). A
lírai hangulatú filmet Kiss Gábor fényképezte, és Janovitz Attila rendezte
Hajduk Márta forgatókönyve alapján, a hajléktalant alakító Orosz István
mellett pedig tüneményes Varga Vázsony, az író kisfia. A film felkiáltójel a
lélek felé: ki-ki maga döntsön arról, tudomást vesz-e a nála szerencsétlenebbek
mindennapjairól. Megtekintése politikusok számára is melegen ajánlott.
Csontos János
9.
Budai Polgár
VARGA DOMOKOS GYÖRGY: FITTYFIRITY
Nem tipikus és nem szájba rágós mese Varga Domokos György
könyve. Dini Dani, Apa, Anya, az anyai nagyszülők, néhány óvónő, egy megértő
orvos fordul elő ebben a felkavaró történetben. No és persze a Vadember és az
ő csodakutyája, Fittyfirity.
A Vadember, akihez hasonlókkal gyakran találkozhatunk
forgalmas útkereszteződésekben, buszmegállóba vackolódva, kirándulóhelyeken.
Elfordulunk tőlük, mint ahogy Apa is sietősebbre fogja lépteit a Vademberrel
az első találkozásukkor. Hogy aztán gyermeke, a rendkívüli és egyáltalán nem
egyszerű eset, az alig négyéves Dini Dani akaratának és vágyainak
engedelmeskedve megenyhüljön a hajléktalan lét szemet, orrot bántó
külsőségeivel szemben. A könyvet letéve mi magunk is elgondolkodunk majd egy
s máson a szolidaritás, a kiszolgáltatottság és szeretet kérdéskörében. A
mese külön érdekessége, hogy helyszínei felismerhetően II. kerületiek, a
Budakeszi út és környéke, a Gyermekvasút, a közeli erdők.
Marék Veronika így írt a Fittyfirityről: „Meseregény? Gyerekregény? Ne
töprengj ezen, olvasd el azonnal!” Mi sem tanácsolhatunk mást, és bizton
állíthatjuk, lesz miről beszélgetnünk gyermekünkkel az iskolába menet vagy a
vacsoraasztalnál. És ne haragudjunk rá, ha elkezdi etetni a hangyákat!
Th
Varga Domokos György: Fittyfirity. Igaz
történet egy hajléktalanról és a csodálatos kutyájáról. Kiadó: az LKD Bt., 2400 Ft.
.
10.
Kossuth Rádió,
A Református Egyház Félórája
2007. május 30.
Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat,
Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Pünkösd ünnepét egy kedves kis baranyai faluban töltöttük, Fekeden. Az
én igen mozgékony gyerekeim is ott voltak, amikor a helyi játszótér hintája
leszakadt. Arra járt a polgármester. Röstelkedtünk egyfolytában, mire ő azt
mondta, semmi baj, egy nyolcas csavar kell. Hazament, hozott egyet és
együtt megszereltük a hintát. Nagyon megörültem, mert
mindenütt bábeli zűrzavarokat, már-már lét alatti, kard ki kard szemléletet
és nemtörődöm-
séget látunk. Vagyis példám szerint mégsem mindenütt, csak sok
helyen.
Pünkösd ünnepe éppen annak a jele, hogy lehetséges ezen a
földön a
nagyon különböző embereket és népeket egy ügyben megszólítani. Isten
Lelkének a csodája volt, hogy akkor a pártusok, a médek, az elámiták és
a sok kisázsiai nép egy akaratra jutott.
Ezt a történetet szeretnénk ma sokféleképpen körbejárni.
Először a
nyelvek, embercsoportok elszigetelődéséről hallunk szomorú tapasztalatot. Varga
Domokos György mondja el, hogyan határozta el, hogy abbahagyja a
politikai újságírást. Azt értette meg, hogy ezen a nyelven nem lehet ma
Magyarországon embereket megszólítani. Mert mindent félre lehet érteni.
Legutóbbi adásunk után az egyik telefonálónk sérelmezte, hogy az áhítatban az
egyik pártot szidtam. Hogy miből hallotta ezt ki, nem tudom. Talán van olyan
helyzet, amikor nincs lehetőség a nagy megegyezésre, egy másik beszélgetési
szinten kell egymásra találnunk. A Fityfiritty mese szerzője ezt az utat
keresi.
Varga Domokos: Akik egy táborhoz
tartoznak, azok jól elvannak
egymással. De ezzel messzire nem lehet jutni. Arra lenne szükség, hogy
a táborokon túl, azok felett, legyen egy közös akarat, eltökéltség.
Egyelőre ezek kioltják egymást. Egymás ellenében használják a szót, az
Igét.
A túloldalt, a másik tábort én a legpontosabban az
antinacionalista
kifejezéssel tudom meghatározni. Találkoztam néhány nagyon becsületes,
tisztességes emberrel ebből a táborból, és ez döbbentett rá arra, hogy
nekem a politika hadszínterén jelenleg nincs teendőm. Nagyon sokan
vannak, akik a túloldalról megvilágosodtak, gyönyörű példái ők annak,
hogy az igazságot szerető ember számára, akármilyen kötődéssel is
rendelkezik, az igazság a legfontosabb. Ők eljutottak odáig, hogy ma
sokkal nagyobb veszedelem a demokráciára és a közös életre nézve az,
ami az országban folyik, mint a szélsőjobboldali, nyilas mozgalom
megerősödésének veszélye. Azért is bántó az ilyen okoskodás, mert ha
azt néznék meg, hogy ki milyen mértékben tette tönkre ezt az országot,
kótyavetyélte el a nemzet közös vagyonát, akkor körvonalazódna az igazi
veszélyforrás. Ezt hiába mondom el, akár nyugodt hangon, akár
ingerülten a másik tábor becsületeseinek, nem hisznek el belőle egy szót sem.
Ők egy démonnal kelnek, és démonnal fekszenek. Ez azt jelenti, hogy a
demokrácia ellenségeinek mindent megbocsátanak.
Fekete Ágnes: Ez óhatatlanul
indulatokat gerjeszt, az indulatok pedig
még jobban gerjesztik azt, hogy mindenki a maga igazát hajtogassa.
Varga Domokos: Így van. Viszont
indulat bennem már nincs, csak az a
felismerés, hogy teljesen felesleges ezeket a dolgokat ilyen sokszor
elismételni.
Azok, akikre áldozatokként hivatkoznak, ma már igazából
balekok, és
felhasználják őket arra, hogy mint az őrző-védő kft. munkatársai,
körbevetessék magukat velük. Ezek az emberek nem szívesen teszik ki
magukat annak, hogy politikai vita középpontjába kerüljenek, mert
valóban széplelkűek. Ha nem értek velük szót a politika nyelvén, akkor
valamilyen más nyelven, más szférában, más dimenzióban kell megkeresni
őket. Úgy látom, mintha a meseíráshoz valamennyire értenék. Nem akarok
álszerény lenni, pont azokból a dicséretekből következtettem erre,
amelyeket a túlsó oldalról kaptam.
Ez is azt mutatja, hogy megvan bennük
is a tisztesség. Elküldtem sokaknak a mese első fejezetét azzal, hogy ha
tetszik, elküldöm a többit is. Mindenki azt mondta, hogy nagyon tetszik neki,
küldhetem a többit is.
Mihelyst a mese világával, szépségével, gyengédségével
közelítek hozzájuk, ahol nincsenek olyan szavak, amelyek dühöt, indulatot, keserűséget,
félelmet váltanak ki, le tudunk ülni úgymond a "közös tűz köré":
tudunk találkozni, szót értünk egymással, dicsérjük egymást. A megkereséssel
nyitottam feléjük, ők pedig ugyanígy reagáltak.
Az is elképzelhető, hogy ez a mostani
kurzus eltart 1-1,5 évig még, de
elképzelhető egy gyors, forradalmi változás vagy lassú változás, de az
mindenesetre igaz, hogy amikor elkezdődik a megnyugvás és
visszarendeződés, akkor - ha belül ugyanazok maradunk -, egy idő után
minden ugyanoda jut vissza. Ezért nem mindegy, hogy sikerül-e ezeket az
embereket megnyerni vagy sem. Ők - még egyszer mondom – tisztes-ségesek, és
védik a mostani kurzust egy démonnal, egy képzelettel szemben.
Nem is éreznék esélyt arra, hogy ebben a pici mesevilágban
bármit tenni
tudnék a politika világához képest. Az egyik világ harsány, a másik pedig egy
szűkebb, kevesebb érdeklődésre számot tartó világ. Ha az embernek sikerül
valami olyat csinálnia, letennie az asztalra, amely előtt a túloldal
tisztességesei meghajolnak, akkor ennek a hatása elkezd sokszorozódni.
Az a tapasztalatom, hogy sokkal
többen vannak a rendes, tisztességes,
jólelkű emberek, mint az alávaló, álnok, eleve pusztítani akaró embertípus.
Ezért van esélye a jó szándékú politikusoknak is, mert végül mégiscsak
jobbítani tudják a társadalmat, ha valami hasonlónak fognak neki. Ha van
türelmük, szívósságuk, eltökéltségük, akkor fel fogják ismerni, hogy ezek az
emberek nem rosszindulatból mondanak és akarnak rosszat, hanem vagy
tévedésből, vagy mert nehéz belátniuk azt, hogy rosszul gondolkodtak az
elmúlt évtizedekben, vagy valami más miatt, de a lényeg mégis csak az, hogy
van esély jobbítani. Az embert örömmel tölti el, ha próbálkozhat.
Fekete Ágnes: Meggyőzhetőek, csak
egy másik nyelven, ha jól értem.
Varga Domokos: Egy másik nyelven
és abban az esetben, ha igazolni tudja ez az illető, hogy érdemes figyelni
rá, hogy hitelesen beszéli ezt a
nyelvet. Nem elég az, hogy bennem jóhiszeműség van. A másik
meggyőzésére csak akkor van esélyem, ha el tudom vele hitetni, hogy
érdemes figyelni rám. Mondjuk úgy, hogy az egyik tábor meg akarja
győzni a másik tábort, akkor ehhez nem elég, hogy neki nagyon igaza
legyen. Ehhez neki felkészültnek, jónak kell lennie, mert ez által tud
annyira hitelessé válni, hogy a másiknak a bezárkózása megszűnjék. Azt
hiszem, hogy ez a Fityfiritty ilyesmi lehet.
Fekete Ágnes: Ha jól értem, a
címből az következik, hogy ez nem egy
távoli mese, hanem egy nagyon is mai.
Varga Domokos: A budakeszi út ad
ennek színteret. A
gyermekfőszereplőnek, egy 4 éves kisfiúnak, szüksége van arra, amire a
világunknak is szüksége van, hogy örömmel töltse el a jócselekedet. A
kisfiú nem szeret óvodába járni, a történet azonban úgy alakul, hogy
mégis elmenne az óvodába csak azért, hogy onnan megszökhessen és egy kutyát
vihessen egy hajléktalannak. Azért akar kutyát vinni neki, mert
az édesapjától hallotta, hogy olyan egy hajléktalan, hogy se kutyája,
se macskája. A történetnek az ad aktualitást, hogy az Árpád-házi hercegnő,
Szent Erzsébet, aki éppen 800 évvel ezelőtt született, hasonlóan
viszonyult a társadalom akkori hajléktalanjaihoz
Fekete Ágnes: A mese a régi
rendszerben is egy érdekes menekülési
útvonalnak számított. Számos író nem jelentethetett meg felnőtt
irodalmat, csak ifjúsági könyveket.
Varga Domokos: Igen. Úgy is fel lehet
fogni, hogy az ember egy új utat,
egy jó utat választ, a rossz helyről menekül a jó irányba. A mesének
pont az a lényege, hogy nem akar senki ellen szólni. Éppen a napi
hadakozásból emel ki bennünket. Ez a könyv arról szól, hogy egyáltalán
nem jelenti ez a felgyorsult világ, hogy nekünk el kell veszítenünk a
fonalat.
Nagyon sokan tettek azért, hogy a sokszor elátkozott nemzeti érzelműek,
a magyar közösségi érzésűek úgy érezzék, hogy maradiak és rosszat
akarnak a világnak. Most eljutottunk oda, hogy a különböző táborokban
lévők elkezdhetnek másról beszélni. Érdemes ezzel kísérletezni. A
mindennapi dolgokban jelöljék ki a közös célt, a közös törekvések
irányát, és akkor gyerünk.
Fekete Ágnes: Az, hogy az édesapja
is a gyermekek világában élt, és ön
is, ez egy családi tradíciónak köszönhető?
Varga Domokos: Édesapám, Varga
Domokos írta a Kutyafülűeket, amelyet az jellemzett, hogy a család dolgairól
a lehető legtermészete-sebben szólt. Természetessége folytán vált számomra is
járható úttá, lehetőséggé. Úgy igaz, hogy mégiscsak egy kitalált történetből
alakult. Valahol ebben benne van az egész élet lényege, hogy képesek
vagyunk egy igaz kitalált történetet írni.. Éppen itt mutatkozik meg igazán
az ember
képessége: az anyagi világ biztosan a szellemi világ teremtménye. Az
anyagi létnek viszont éppen nem az a lényege, hogy a lelkünk nemesedjék
tőle.
Fekete Ágnes: A hit is egy olyan
"nyelv", ami összeköt egészen
különböző embereket.
Varga Domokos: Én 1952-ben
születtem, ez a dátum elég beszédes. Ma
rendszeresen járok templomba. Ott is leginkább a csöndet, a zenét, Iván atya nagylelkű
prédikációit szeretem. Számomra ez a fajta hit az igazán
fontos. Az a hit, amelyik azt mondja, hogy ha a jóságban, a tiszteletben, a
becsületben hiszel, akkor tudsz emelkedni, ha mások is veled emelkednek. Az
életnek több értelme van annál, mint magunknak kapargatni a gesztenyét.
Bizonyos, hogy mögöttünk vagy felettünk olyan rendező erőnek kell lennie,
amely azzal bizonyítja létét, hogy amikor valaki alkot, akkor nem lehet
tudni, hogy honnan, de jön a gondolat. Ha kellően türelmes az ember, mindig
elér arra az útra, amire szüksége van ahhoz, hogy élhessen, gondolkodhasson,
akár az embertársai javára is. Nem büntet, hanem segít.
Nem vagyok vallásos, mégis az az
állandó érzésem, hogy Isten tenyerén
ülök. Egyre inkább érzem, hogy azok az igazán értékes dolgok,
amelyekért tenni kell, amelyekért meg kell küzdeni.
Fekete Ágnes: Mit jelent az, hogy
nem vallásos? Engem nagyon
foglalkoztat az, hogy az emberekben van egy ösztönös védekezés: hiszek,
de nem vagyok vallásos.
Varga Domokos: Ez nem védekezés,
csak nem akarok úgy csinálni, mintha egy jó gyerek lennék, még Istent is úgy
hiszem, ahogy a templomban hiszik. Azt szoktam mondani, hogy érzem Istent.
Szükségem van arra, hogy azt érezzem, hogy soha nem lépek többet, mint amire
a
tapasztalataim megtanítottak. Ez a magam hitelessége szempontjából
fontos: nem azért érzem, mert valaki sugallja. Amikor leírok valamit,
néha úgy érzem, mintha nem is belőlem jött volna.
Fekete Ágnes: Tehát, amikor azt
mondjuk, hogy vallásosak vagyunk, akkor megragadhatóvá tettünk valamit, ami
nem az?
Varga Domokos: Ez kétségtelen,
hiszen semmi sem teljesen megismerhető. Ugyanis abban a pillanatban, amikor
teljesen megismerhető lehetne, tehát ha valaki eljutna arra a felismerésre,
hogy tulajdonképpen hogyan működik ez az egész, azzal véget is érne az élet.
Az az élet, amit itt mi élünk, szükségképpen csak úgy működhet, hogy rengeteg
minden rejtve marad. Ezért nem mondok biztos szavakat ebben, mert nem tudok.
|