|
Kedves
Olvasóm, töredelmesen bevallom, valójában nem tudom, mit gondoljak a
JETI-ről. Amikor úgy két évvel ezelőtt az első JETI-elemzést találtam
postafiókomban, arra gondoltam, bizonyára a bolondját járatja velem valaki.
Minden áldott nap legalább egy fél tucat kéretlen levél érkezik hozzám, a
legtöbbje idegen nevű feladótól, angol nyelvű tárgymegjelöléssel, ebbe
így-úgy beékelődve a „Viagra” vagy valamely társa, ezért nincs is
különösebb gondom a kiirtásukkal. Ezúttal azonban a levél feladója JETI
névre hallgatott, pontosabban: nem hallgatott, mert aztán soha egyetlen
válaszlevelemre sem reagált.
De
miért is éreztem szükségét, hogy írjak nekik,
hogy megkeressem őket?
Merthogy a JETI név – ennyi azért később kiderült –, nem egy, hanem több
embert takar. Bizonyos értelemben egy egész iskolát – erre még visszatérek
–, de hogy pontosan mennyit, nem tudni.
Nos,
legelső levelükre – elemzésükre – nagyon sokáig nem válaszoltam. Méghozzá
azért nem, mert szerzője bár nem látszott buta fickónak (fickónak sem
feltétlenül), viszont annál idegesítőbb okostojásnak. Noha már akkor is
imponált nekem a szöveg stílusa, az errefelé (mármint a hazai közéletben)
teljesen szokatlan hűvös tárgyilagosság, szigorú logika, lényegre törő
szűkszavúság (no és: meghökkentő talányosság), ám sehogy sem tudtam
lenyelni azt a nagyképűséget, ahogy két évre előre magabiztos,
megfellebbezhetetlen jóslásokba bocsátkozott. Isten látja lelkem, nem a
jóslás tárgyával, a beígért jövővel volt bajom, mert erre szoktam azt
mondani barátaimnak, az életet úgysem lehet megúszni. Hanem a
pökhendiséggel! Azzal, hogy egészen pontosan 2004. október 2-án, amikor még
alig száradt meg a tinta Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké való
kinevezésén, JETI – mindenféle esélylatolgatás, mindenféle „ha” nélkül –
megállapította, hogy 2006-ban a Gyurcsány vezette MSZP nyeri a
választásokat az Orbán vezette Fidesz előtt, méghozzá az első fordulóban
„orrhosszal”, a második fordulóban „nagyobb arányban”, s a szocialisták
újra a szabad demokratákkal fognak kormányozni.
JETI-nek
mindenesetre fontos lehetett az önigazolás, ugyanis pár nappal a mostani
országos választások első fordulója előtt újra elküldte korábbi
elemzését. Hacsak nem a jóslat „beteljesíttetése” volt a célja; ám
ehhez tömegesen, az egész országban szét kellett volna szórnia
jövendölését, erről azonban nincs tudomásom. Sőt, egyelőre nem találkoztam
emberrel, aki – rajtam kívül – megkapta volna a különös küldeményt.
*
Természetesen
most már izgatott, ki vagy mi lehet az a JETI. Az is felvetődött bennem,
hogy „megszerzem” őt a gondolának, azaz rábírom, hogy ezen a hírportálon
fedje fel inkognitóját. S ha lehet, árulja el olvasóinknak, hogyan
csinálja. Miben rejlik nála a jövőbe látás képessége? Mennyi benne a
logika, és mennyi a megérzés, a ráérzés? Arra gondoltam, ha jóslata
valóban beteljesedne, kapkodni fognak utána; ezért még az első forduló
előtt elküldtem érdeklődő levelem, azzal a megjegyzéssel, hogy az interjú
felvétele és megjelentetése csak a választás második fordulója után lenne
esedékes, nehogy túlságosan befolyásoljuk vele a jónépet. Igyekeztem azért számára
is elfogadható, korrekt ajánlatot tenni, ezért hozzáfűztem: „Az
interjú persze akkor is elkészülne és akkor is megjelenne, ha az Ön
jóslata nem válna be – legfeljebb kicsit máshová tennénk a hangsúlyokat”.
A
levelemre azonban – mint említém – nem érkezett válasz. Megpróbáltam más
utakon információhoz jutni. A Google meg a többi internetes kereső okozott
már néhányszor kellemes meglepetést. Most azonban – legalábbis úgy tűnt –
kevésre jutottam. Számos változatára bukkantam a titokzatos himalájai majomembernek,
de egyetlen egy olyan JETI-re sem akadtam, amelyik elemzésekbe és
jóslatokba bocsátkozott volna. Csakhogy az elemzés szerzője határozottan
éles eszűnek tűnt, olyannak, aki rejtőzködése ellenére minden szavát
megfontolja, minden szavának súlya és jelentése van, tehát a névválasztása
sem lehet nyomós ok nélkül való. Magyarán a JETI-jelenség közismert
motívumai között vagy mögött mégiscsak ott kell lapulnia valamiféle
üzenetnek – vált megingathatatlan meggyőződésemmé.
Megpróbáltam
„dupla” szemüveggel olvasni az idevágó szövegrészeket, s még azt sem lehet
mondani, hogy semmire se jutottam volna. A jeti – olvashattam valahol –
„alkalmazkodott az éghajlathoz, amikor az megváltozott egy póluseltolódás
után.” Másutt meg erre bukkantam: „Természetesen az a lehetőség is fenn
áll, hogy a jeti az első értelmes humanoid típusú életforma, mely a Földön
kialakult”. Mindezekből azt a következtetést vontam le, hogy a JETI
valószínűleg egy új kor első értelmes emberének tekinti magát, s mint
ilyen, bár őrült és rögeszmés – ámde zseniális.
Látomásos
– szokták mondani az efféle alakokra.
*
Nos, a
minap – egészen pontosan 2006. június 3-án, Pünkösd szombatján – JETI végre
életjelt adott magáról. Ám nem a felkérésemre válaszolt, hanem kéretlenül
elküldte az újabb elemzését. Mégis azt gyanítom, levelem elolvashatta –
helyesebben: elolvashatták –, ugyanis a küldemény feladójaként bár továbbra
is JETI szerepelt, a kurta-furcsa elemzés végén ez díszelgett: Jövő Elemzők
Titkos Iskolája.
*
De
mindennek a jelentősége most már eltörpül amellett, amit a sajátos
stílusban megfogalmazott elemzés tartalmaz.
A
„Mától számítva másfél év” cím után egy kurta-furcsa – ám hamar értelmet
nyerő – megállapítás áll: „Ahol minden rész beteg, ott az egész is beteg”.
Ezután
a dokumentum sorra veszi az új Gyurcsány-kormány minisztereit, a
JETI-elemzésekre annyira jellemző tömörséggel, ugyanakkor lényeglátással s
némi talányossággal. Nem tudom megállni, hogy a politikában kevésbé
járatos olvasóim kedvéért néhány megjegyzést ne fűzzek hozzájuk. Aki úgy
vélné, nem szorul rá, bátran ugorja át őket.
A Gyurcsány-kormány
Szilvássy György
kancelláriaminiszter: puzzle
A közkedvelt játék neve itt nyilván arra utal, hogy a
kancelláriaminiszternek kell összeillesztenie a teljesen különálló
darabokból a működőképes Gyurcsány-hatalmat. A puzzle nagy türelmet és erős
motiváltságot kíván; kirakójának kell tudnia lemondani a vakító
rivaldafényről, ugyanakkor nem kell lemondania sem az anyagi, sem a
címzetes hasznokról, elismerésekről. Azt már csak sejteni vélem, hogy a
puzzledarabok jellegzetes amőba alakja is utalhat olyasvalamire, ami nem
idegen sem a baloldaltól, sem a kinevezett kancelláriaminisztertől: talán a
képlékenységre, a gyakori és könnyed alakváltozásra. Fontos
különbségtételnek vélhetjük, hogy a puzzle-nál nem kell előre látni, sőt,
zavaró túlságosan előretekinteni, szemben, mondjuk, a sakk-kal. A sakknál
játék van, nemes küzdelem, győzelem, a puzzle-nál feladat és végrehajtás.
Ugyanakkor itt is elengedhetetlenül szükség van az elvonatkoztatás képességre:
egyetlen puzzle-darabka mögött sem szabad emberi sorsokat látni, nehogy
izegni-mozogni kezdjenek az amőbák.
Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter:
nehezék
Elég
egyértelműnek tűnik: mint ahogy egyetlen igazi mese sem nélkülözheti a
valóságelemeket, a virtuális kormányzást olyannyira kedvelő Gyurcsány
Ferenc kormánya sem nélkülözheti a nyers valóságot. Kiss Péter
földhözragadt merevsége, áradó bürokratizmusa, „a dolgozó népet szolgálom”
súlyos, ám hiteles kisugárzása nélkül az új kormány sok hívet veszíthetne.
„Nehezék” híján a várható politikai forgószelek – külső-belső örvénylések –
könnyebben felkaphatnák a Gyurcsány-kormányt. A JETI-elemzés nem tér ki rá,
de nyilván számol a szociális ellátások drasztikus romlásával és a
munkanélküliség ugyanilyen drasztikus növekedésével. Mivel a helyzet előre
láthatóan nem oldható meg, a hárításhoz jobb a lomha nehezék, mint
valamiféle virgonc alkotó elme. E tekintetben, úgy tűnik, JETI igencsak
rátapintott a lényegre.
Göncz Kinga külügyminiszter:
hernyó
Hernyó?! Nos, kedves Olvasó, bevallom, az összes közül
ez a jellemzés – pontosabban ennek megfejtése – okozta számomra a
legnagyobb fejtörést (nem szólva arról az egyről, amelyet – ld. később –
valójában nem tudtam megnyugtatóan megoldani). A JETI-elemzésektől
egyszerűen távol áll mindenféle indulat, tehát nem tartom valószínűnek,
hogy a „hernyó” elnevezés bármiféle undorkeltésre szolgálna. A JETI-féle
gondolkodásmódból, higgadt logikából sokkal inkább arra a következtetésre
kell jutnunk, hogy a hernyó itt az élet egy egészen rendkívüli
jelenségének, a metamorfózisnak – átváltozásnak – a jelképe. Ebben az
esetben a hernyó utalás arra az élőlényre, amely hol lárva, hol báb alakját
ölti, kifejlett állapotában pedig tetszetős pillangó lesz. Tehát a hernyó
jóval több, mint aminek látszik. Alighanem összefüggésben áll a
megfejtéssel, hogy a baloldal iránymutató lapjában, a Népszabadságban, a
napokban ismét leszögeztetett, hogy Göncz Árpád volt köztársasági elnökünk
(a mai napig) milyen óriási népszerűségnek örvend; ám véletlenül sem
említtetett meg, hogy ez a végtelen csodálattal adózás az ország jobbik
felére egyáltalán nem áll. Magyarán: amott kitartó következetességgel
folyik a pillangósítás, annak a ténynek a
zajos feledtetése, hogy emitt nem kevesen és talán nem alaptalanul
gondolják: egy bizonyos rágcsáló imázsa sokkal jobban ráillene egykori
elnökünkre. Nem tisztem eldönteni, melyik félnek van igaza, de nem
állhatunk messze az igazságtól, ha úgy véljük, hogy a hernyóval Gyurcsány
Ferenc valójában a pillangót hozta helyzetbe, a pillangóval pedig újra a
„szabaddemokratás” – egyetemes – páholyokat. Nem csak az átváltozás köztes
állapota, a magatehetetlen „báblét” utalhat erre, de a hazai hernyófajták
talán legjellegzetesebb színe is, az élénk zöld: szabad jelzés, szabad
rablás. Magyarország feladta az önálló, önérdekű külpolitikát. Készen
állunk a „globális” világba való teljes és feltétlen becsatlakozásra.
Hiller István oktatási és
kulturális miniszter: tömjénke
JETI fejével gondolkodva, tömjénke mi más lehetne, mint
egy alapjában véve nem rossz szándékú, kissé kenetteljes, kissé papos
ember, akinek azonban tömjénfüst lengi be a szívét is, az eszét is. Hívő,
de nem Istenben, szolga, de nem az országé. A pártnál messzebb és
Gyurcsánynál följebb eleddig nem látott. Szemlátomást örült, hogy a
miniszterelnök ezüstláncon lógó füstölőt csinált belőle: ide-oda
lengetette, hadd borítson mindent a kellemes, illatos köd, a jótékony
homály. Ám tömjénke a lelke legmélyén mégis érezheti, hogy valami nincs
rendjén. Alighanem erre utal a JETI-meghatározás kicsinyítő képzője: a
gyermek már sejt valamit, de még nem tudja vagy épp nem meri nyakon
ragadni. Biztos, ami biztos, a nappaliból visszamegy a gyerekszobába.
Ártani különösebben nem fog, de hogy maradandót sem fog alkotni, az bizonyos
– sugallja a maga szófukarságában a JETI-elemzés.
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési
miniszter: buldog
A
buldog nem túl okos kutya, viszont eltökélt. Megbízható, nem ugat vissza,
sugárzó erejével, erőfitogtatásaival viszont magára vonja a figyelmet –
elvonva ezzel a gazdiról, a lényeges bajokról, a valóban fenyegető
veszedelmekről. Elég egyértelmű JETI-jelző, különösebben nincs mit ragozni
rajta. A buldog ölebnek nem öleb, de nem is képes komondor vagy kuvasz
módjára megvédeni a kifosztástól a magyar gazdákat.
Szekeres Imre honvédelmi
miniszter: kocsonya
Ehhez
sincs nagyon mit hozzátenni. Nyilvánvaló, hogy a kocsonyát akárhogy
zselézzük, soha nem lesz igazi tartása. Antikatona. Amely országban
kocsonya üli meg a honvédelmet, az az ország teljesen lemondott a nemzeti
önvédelemről, önállóságról, függetlenségről. Egyetlen dologra ügyel: az
eminens igazodásra. Ettől várja a dicséretet, a kitüntetést is. Ahogy
mindig is.
Lamperth Mónika önkormányzati és
területfejlesztési miniszter: bamba
Első
pillantásra itt egy komolyabb fejtörőbe botlottunk, ám az alany eddigi
pályafutásának és személyiségjegyeinek akár felszínes ismeretében is hamar
megvilágosodhatunk. A bamba legfőbb jellemzője, hogy az üdítő értelemnek
még a szikrája sem mutatkozik nála soha. Nem mondható simán butának, hiszen
megvan a magához való esze, nyilván JETI is ezért kerülte ezt a kifejezést.
A bamba ugyanakkor kiválóan alkalmas báb arra, hogy mozgatói oda rakják,
ahová akarják, s azt tegyenek a háta mögött, amit csak akarnak. A politika
férfisoviniszta világában nagy szolgálatot tesznek az efféle nők
azzal, hogy a másik nem agresszívabb példányai nyugodtabban kiélhetik
szadizmusukat (ld. a megszaporodott rendőri atrocitásokat), a haszonlesők
pedig zavartalanabbul terelhetik a közpénzeket a maguk zsebe felé (ld.
Kulcsár bróker és ld. majd most).
Petrétei József igazságügyi és
rendészeti miniszter: kendő
A
kendő, akárhogy is, nem kötél (de nem is selyemzsinór), vagyis JETI szerint
a szóban forgó alany leendő irányítása alatt Magyarországon nem lesz
bekeményítés sem a rendőrség, sem az igazságszolgáltatás területén.
Bevallom, a magam fajta (némileg ellenzékiségre hajló) firkásznak az egész
elemzésből ez az egyik legfontosabb – s talán az egyetlen megnyugatató –
jövendölés. Ugyanakkor a kendő leginkább elfedésre, azaz elkendőzésre
hivatott, ezért aligha várható, hogy a „Gyurcsányi”-ügyek tisztázása az
elkövetkező kormányzati ciklusban erőre kapna, vagy hogy Medgyessy Péternek
valami hivatalosság végre nekiszegezné a kérdést, „Mondja csak, uram,
milyen korrupciós ügyekkel van teli az SZDSZ?”.
Veres János pénzügyminiszter:
rókarege
Magyar
kultúrkörbe tartozónak pillanatnyi gondot sem okozhat a „megfejtés”, vagyis
az azonnali értelmezés. Önkéntelenül megszólal fejünkben a közkedvelt rigmus
(a gyengébbek kedvéért: Weöres Sándor verséé): „Három görbe legényke, róka
rege róka, / Tojást lopott ebédre, / róka rege róka”… Magyarán: rókarege
egy görbe legény, aki tettestársaival szemrebbenés nélkül lop, ráadásul
ugyanilyen gondtalanul (gátlástalanul) mesél, hadovál hozzá. JETI itt
vélhetőleg nem egyszerűen arra gondol, hogy a közpénzt egyenest a saját
zsebükbe, vagy pártjuk és barátaik kasszájába csúsztatnák. Mondhatnánk, a
rókaregélés minősített esetét meríti ki, hogy aranytojást tojó tyúkokat
ígérnek a jónépnek; ezekből aztán párat meg is vesznek – ámde nem a saját
maguk, hanem a jónép kontójára, majdani többszörös visszafizetési
kötelezettséggel! S miután pedig hamis kincseikkel és görbe regéléseikkel
fél ország hasába újra sikeresen lyukat beszéltek, szépen levágják ezt a
pár tyúkot is.
Kóka János gazdasági és a közlekedési
miniszter: bankó
Vajon
miért nem simán pénz, miért bankó? Azt hiszem, itt érhető tetten leginkább
JETI káprázatos képzettársító és jelképsűrítő ereje. A bankóban sereg minden
benne rejlik, ami a pénzben nem, alanyunkra viszont jellemző. Bank –
bankárkormány – bankkölcsönökből működtetett és fejlesztett gazdaság –
virágzó bankvilág (ellenoldalán: virágzó szegénység, kivérző ország). Tank:
átgázol mindenen. Bunkó: nem a „buta” értelemben, inkább lesújt, lebunkóz:
ha nyerni akar – remélem, JETI-től sem idegen a példa – horogkereszttel
jelöli meg riválisa homlokát. De a bankóban-bunkóban benne van az is: nem
egy lumen, inkább csak egy jól kézre álló eszköz, amelyet azonban nagy és
kölcsönös haszonnal lehet forgatni, a kölcsönösbe beleértve a két pártot, a
piros pártot, és nem utolsó sorban alanyunkat.
Molnár Lajos
egészségügyi miniszter: torzulencia
Mi
tagadás, ebbe a JETI-jellemzésbe – de csak ebbe az egyetlen egybe! - beletört
a bicskám. Érezni vélem, hogy a „torz”-nak, a devienciának és esetleg a
turbulenciának (mint örvénylés, kavarás) lehet szerepe, de teljes
meggyőződéssel semmit nem tudok állítani.
Persányi Miklós környezetvédelmi és
vízügyi miniszter: puhány
Itt viszont elég világos a képlet. Talán egy apró véletlen
miatt is: a napokban akadt kezembe Verne Gyula nevezetes könyve, a Nemo
kapitány. S hol nyílott ki? „Hét óra felé végre a gyöngytelepre értünk,
ahol milliószámra tenyésznek a gyöngykagylók. Ezek az értékes puhányok oly
erősen tapadnak a sziklához, hogy helyükről el sem tudnak mozdulni.”
Alanyunk éppen ilyen: habár értékes, habár sokat tud, a politikai
hullámverésben semmi vizet nem zavar, nem harcol az elemekkel, a
környezetet fenyegető világveszedelmekkel, csendben megkapaszkodik,
maradhat. Ennyi minden van benne JETI egyetlen szavában!
*
Az
elemzés következő „fejezete” hasonlóan szűkszavú. Mindössze ennyiből áll:
Államreform
Bizottság, Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, Kormányzati Szolgáltató Központ:
széfi
A szó
első, magától értetődő része, úgy vélem, nem kíván semmi megjegyzést. Az
„i” annál rejtélyesebb. Nyilván nem lehet a rövidítés és jópofizás – amúgy
roppant divatos – „i”-je, mint az „édi”, az „ubi”, a „pari” és társaik
esetén: a három új képződmény felállításának terve ennél azért
monumentálisabb. Kizárásos alapon úgy vélem, az „i”-nek arra a személyre
kell utalnia, akinél a széf kulcsa lesz. S az is világos, hogy ennek az
„i”-nek némi médiakarriert már be kellett futnia, ellenkező esetben a
JETI-elemzés készítői nem számíthatnának arra, hogy bárki is megfejti.
Márpedig aligha lehet kérdéses, hogy az egész elemzéssel valamilyen
határozott céljuk csak van.
*
A
következő „fejezet” magával a miniszterelnökkel foglalkozik. Talán már nem
okoz meglepetést, hogy egy, azaz egyetlen szóval csupán.
Gyurcsány
Ferenc: Blogaras
Szerencsére,
ha az ember megérti a JETI-jellemzések logikáját, régi-új
miniszterelnökünkről viszonylag gyorsan összeáll a kép. Mindenekelőtt
jelentőséget kell tulajdonítanunk annak, hogy az ő jellemzésére szolgáló
kifejezés az egyetlen, amelyet a JETI nagy kezdőbetűvel írt. Más – bizonyos
értelemben magasabb – kategóriába tartozik, mint a többiek. Semmiképp nem
egy hétköznapi ember. Éppen ezért „blogarassága” sem intézhető el olyan
könnyedén, mint akárki másé. A helyes értelmezéshez a JETI-elemzés ad
biztos támpontot bevezető (nyilván kulcsfontosságúnak tekintendő)
megállapításával: „Ahol minden rész beteg, ott az egész is beteg”. Aligha
gondolhatunk itt másra, mint egy olyan szellemre, amely valamilyen
értelemben beteg. Nyughatatlan, hajszolt – ha nem őrült! S ahogy egy rendes
őrülthöz illik, ennek egyáltalán nincs tudatában. Az őrültségnek ugyanis
éppen az a lényege, hogy a kiválasztott nézőpontból – rögeszméből – minden
lépés nagyon is logikusnak, ésszerűnek látszik, s minden „hétköznapi”
ellentmondás teljesen érdektelenné és lényegtelenné válik. A nem simán
bogarasnak, hanem „blogarasnak” van azonban egy további sajátossága: nem a
csendes, visszahúzódó fajtából való, hanem a kényszeresen magamutogatóból.
Muszáj szerepelnie; újabb és újabb mutatványokon töri a fejét, újabb és
újabb szerepeken; bármit el tud játszani, és annak az ellenkezőjét is. Nem
is akárhogyan. Egy magas kategóriás mániás zsenialitásával.
*
Már
csak az a nagy kérdés, vajon mi lehet Blogaras rögeszméje?
Maga a
magamutogatás? Vagy ez is csupán egy szerep, egy mutatvány, egyetlen lépés
a maratoni játszmában?
Kár,
hogy ennek megállapításával a JETI-elemzés nem „fárasztja” magát. Ám talán
jól gondolom, hogy a következő – utolsó előtti – „fejezet” kissé furcsa
mondata mégiscsak a megfejtés felé igyekszik terelni bennünket. Más
magyarázatot nemigen lelni ottlétére.
A
kalóznak más fújja a szelet. A csalóz magának fújja.
Megjegyzem,
nem vagyok benne biztos, hogy a JETI készítője vagy készítő gárdája itt nem
vetette-e el a sulykot. Ha jól értelmezem a különös mondatokat,
miniszterelnökünket kalóznak, illetve csaló kalóznak (?), csalózónak (?)
titulálják. Márpedig ha nem is mindenki ilyen magas szinten, de mégiscsak
sokan voltak olyanok, aki a rendszerváltás zűrzavarát „eredeti
tőkefelhalmozásra” – a közvagyon fosztogatására – használták ki, ennek
fényében kissé túlzásnak tűnik a szigorú megítélés. Fel is vetettem ezt
egyik – nálam lényegesen okosabb – barátomnak, aki erre ezt felelte:
„Emlékszel, mit válaszolt Gyurcsány Ferenc a sajtónak, amikor a
megtollasodását firtatták?” Mit? „Azt, hogy jókor volt jó helyen.” S mi a
baj ezzel? – kérdeztem barátomtól. „Képzeld el, ha egy sikeres bankrablót
faggatnának ugyanerről, s ő válaszolná ugyanezt.”
Ez igaz
– feleltem neki.
*
Akármilyen
hihetetlen, itt vagyunk a JETI-elemzés utolsó „fejezeténél”. Ha az
eddigieket a magyarázataim és megjegyzéseim nélkül összerakjuk, alig tesz
ki egy fél oldalt. De ennek a fél oldalnak is csak az ad igazán jelentőséget,
hogy a Jövő Elemzők Titkos Iskolája ő utána biggyesztette jövendölését.
Íme:
Tony
Blair le, Bush le.
Elszaladt
a ló.
Elszalad a ló.
Lehet sokat hazudni.
Lehet sokáig.
De soha nem lehet sokat sokáig.
Mától
számítva másfél év.
*
Ennyi,
egy betűvel sem több. Eltekintve az említett aláírástól. Nincs okunk azt
feltétezni, hogy a másfél év ne csupán a mi miniszterelnökünkre vonatkozna,
bár a mi szempontunkból ennek talán nincs nagyobb jelentősége. Annak már
nagyobb van, hogy másfél év múlva semmilyen választások nem esedékesek,
miniszterelnökünket tehát vagy a népharag, vagy a pártharag – sajátjainak
dühe – sodorja el. Hacsak nem – átvitt értelemben – célzott lövéssel
terítik le. Jó lenne erről legalább halvány felvilágosítást kapni JETI-től,
ám legutóbbi levele óta megint, ahogy mondani szokták, se kép, se hang,
lehetetlenség róluk bármit is megtudni.
*
Időnként
el-elmélázok: egyáltalán létezik-e JETI. Főleg, amikor egyre lankadó
próbálkozásaim, keresgéléseim során egyszeriben ilyen hírre bukkanok a
világhálón:
„Leleplezte családja az amerikai jeti, alias Bigfoot, azaz
Nagyláb legendájának – és lábnyomainak – megteremtőjét. A 84 éves korában
elhunyt Ray L. Wallace halálhírének bejelentésekor fia közölte a sajtóval,
hogy édesapja volt az, aki egy 40 centi hosszú, lábat mintázó faragvány
»nyomatékosításával« elhitette az emberekkel, létezik egy havasi óriás.”
De hát végül is mindegy, hogy létezik-e, vagy nem. Az igazi
kérdés az, hogy igaza van-e.
|