|
- A Magyar Televízió elleni ostromnál ön főszerepet játszott:
Takács Andrással, a Kossuth téri tüntetés egyik irányítójával együtt ön
vitte a Szabadság térre a követeléseket tartalmazó petíciót, mondhatni, önt
követte a tömeg. Hogyan jutott ehhez a szerephez?
-
Magánemberként én is megjelentem az Országház előtt, hogy tüntessek
Gyurcsány Ferenc ellen, s lemondását követeljem. Nagyon sokan felismertek
és azt kérték, hogy én is szólaljak fel. Elmondtam, amit fontosnak
gondoltam, s miután lejöttem a színpadról, valaki odajött hozzám a
tömegből, odaadta a szóban forgó petíciót, s kérte, hogy a Magyar
Televízióban olvastassuk fel, illetve kérjük meg a televízió illetékeseit,
hogy az MTV ne hazudozzon, ne mondja azt, hogy pár százan vagyunk a téren,
amikor már sok ezren voltunk. Azt feleltem, hogy én erre csak akkor
vállalkozom, ha felhatalmazást kapok rá a tömegtől. De már akkor többen
felvetették, hogy ne csak néhányan vigyük át, hanem menjen át az egész tömeg.
Én e helyett azt javasoltam, hogy előbb próbáljuk meg a petíciót
felolvastatni, hátha sikerrel járunk, s akkor nem kell a tüntetést oda
áthelyezni a Kossuth térről. Nos, ezután a szónok felhatalmazást kért a
tömegtől, hogy a követeléseinket Takács András és jómagam vihessük át.
Megkaptuk a felhatalmazást, s mi Takács Andrással akkor átballagtunk.
- De
hogy lett ebből összecsapás tüntetők és rendőrök között? Mire a hír TV
átjutott oda az Országház elől, addigra már dúlt a háború. A kemény mag
rögtön nekiesett a rendőröknek, vagy fordítva?
- Szó
sincs erről! Az MTV székházában szépen megkértük a biztonsági embereket,
hogy a tévé vezetője vagy egy őt helyettesítő személy jöjjön le hozzánk és
tárgyaljon velünk a petícióról. Telefonálgattak egy darabig, azt mondták,
lejön valaki, de aztán mégsem jött le senki. Jó, mondtuk, adunk még egy
negyed órát. Megtelefonálták, de utána se jött le senkit.
- Ha
ott szóba álltak volna önökkel, bekövetkezett volna, ami?
- Akkor
biztos, hogy semmi nem lett volna! Óriási hibának tartom, hogy egy
közszolgálati televízió megengedte magának, hogy több, mint tízezer tüntető
követelését semmibe vegye. Baló György éppen ott ment el. Odakiáltottam
neki, hogy Baló úr, legyen szíves, álljon velünk szóba! Ő ránk se
hederített, az operatőr pedig, aki vette ott az eseményeket, kiszólt a
kamera mögül, hogyan képzeljük, hogy Baló úr szóba áll velünk, amikor neki
most kezdődik a műsora. Én meg erre azt feleltem, hogy majd szóba áll
velünk, ha itt lesz a tüntető tömeg!
- Önök
a petícióban egyebek között Gyurcsány Ferenc leváltását és elszámoltatását
követelik. Demokrácia van, megválasztották, törvényes miniszterelnök,
nemde?
-
Hazugsággal nyerni egy választást épp olyan csalás, mint magát a választást
meghamisítani. Semmi különbséget nem látok.
-
Azonban már a köztársasági elnök is többet beszél az erőszakos
tüntetésekről, mint Gyurcsány felelősségéről. Nem lehet, hogy most az a
kisebb veszedelem, ha a miniszterelnök a helyén marad, mintsem erőszakkal
megpróbálni lemondatni?
- Nem
szeretném kommentálni a köztársasági elnök megnyilatkozásait, ám abban
biztos vagyok, az erőszakos tüntetéseknek nagyon könnyen elejét lehetne
venni: le kell mondania Gyurcsány Ferencnek. Még csak nem is kellene más
pártból miniszterelnököt választani, ha megint szocialista lesz, akkor is
már lenyugodnak a kedélyek.
-
Említette, hogy magánemberként keveredett a tüntetők közé, nem mint a
Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetője. Tehát a magánembertől
kérdezem: ön szerint mi a helyes tüntetési stratégia? Tartani a radikális
irányt, vagy csendesen tüntetgetni, amíg – ahogy Gyurcsány Ferenc
fogalmazott – meg nem unják, s haza nem térnek?
- Nyilván
lehet felelősöket kreálni a hétfői tüntetés, illetve ostrom résztvevőiből.
Én azonban továbbra is azt mondom, hogy a kialakult helyzetnek Gyurcsány
Ferenc az egyszemélyi felelőse. S ezzel csak újra olajat öntött a tűzre,
hogy ezt a cinikus megjegyzést tette. Az emberek ettől vadultak meg igazán.
Akik ott ostromoltak, akiket most randalírozó huligánnak és köztörvényes
bűnözőknek mondanak, azok nem a rombolás öröméért romboltak. Hanem mert meg
akarták mutatni, hogy egyáltalán nem olyanok, mint amilyennek Gyurcsány
Ferenc szeretné látni és láttatni őket.
-
Amikor kijöttél az MTV székházából, s később megjelentek a tüntetők, akkor
éppen ez dolgozott bennük? A sértett düh?
- Ez nem
akkor dolgozott bennük, hanem már jóval előtte. Ha nem a tévét támadták
volna meg, akkor a parlamentet. S akkor még nagyobb baj lehetett volna,
mert itt eleinte még többen voltak. És lehetett érezni, hogy pattanásig
feszültek az indulatok. Amikor én ideértem, azok, akik később
megostromolták a televízió épületét, itt már rángatták a rácsokat.
- Akkor
viszont az is lehet, hogy őket már a petíció beolvasása se csillapította
volna le.
-
Dehogynem! Éppen egy ilyesféle gesztusra vártak! Hogy hallathassák ők is a
hangjukat! S az a tény, hogy a kutya se törődött velük, ez mindenképpen
szította a hangulatot.
- Önt
hogyan kezeli a rendőrség: mint aki szította, vagy inkább csillapította a
hangulatot?
- Nem tudom.
Napok óta nem megyek haza, az utcán vagyok. Különböző hírek kaptak
szárnyra: többeket bevittek, s állítólag engem is kerestek. A családom
viszont ezt nem erősítette meg. Ha kerestek is, remélem, tanúnak. Azt
tudom, hogy Takács Andrást már bevitték és kihallgatták… Egyébként amikor a
sikertelen próbálkozás után kijöttünk a tévé székházából, feldobtunk egy
pénzérmet, hogy eldöntsük, melyikünk jelentse be a Kossuth téren a
tüntetőknek, hogyan jártunk. Rám esett a „választás”, s én mondtam el, hogy
mi történt, s hogy menjünk akkor az MTV elé tüntetni. Egész odáig még
mindig békés volt a tömeg. Csakhogy mire odaértünk, már lehúzott rácsok
fogadtak minket, s ez biztos, hogy felpaprikázta a tömeget. De még akkor is
lett volna esély arra, mivel a tömeg elején haladtam, hogy kiszóljanak a
kapun, Torockai úr jöjjön be. Valószínűnek tartom, hogy még akkor is meg
tudtam volna nyugtatni a tömeget. Mindenesetre tény, hogy később én mentem
oda a helyszínt biztosító rendőrök parancsnokához – ő is meg volt
sebesülve, vérzett a feje -, hogy nézze, uram, egyetlen egy lehetőséget
látok arra, hogy a kedélyek lecsillapodjanak: ha ön mint parancsnok
szimbolikusan bevonul velem, s valakinek át tudjuk adni a petíciót. Jó-jó,
rendben van, mondta. Csak kérjem meg a tüntetőket, hogy vonuljanak a kordon
mögé, és békésen demonstráljanak. Akkor már a tévét elfoglalták és
megszállták a tüntetők, a rendőrök pedig sokkos állapotban voltak. Én
megpróbáltam a tüntetőkkel megértetni, hogy menjenek vissza, de a
hangzavarban semmit nem hallottak. Akkor a parancsnok kérésére odaálltak
egy rendőrautóval, én pedig annak a hangosbeszélőjén, egy rendőr mellett
ülve, elmondtam a tömegnek, hogy át fogják venni a petíciót, nyugodjanak
meg.
- Abból
a helyzetből, amelyben éppen Ön volt, lehetett-e valamit észlelni,
érzékelni annak a felvetésnek az igazságtartalmából, hogy a televíziót védő
rendőröket magukra hagyták, legyen csak egy olyasféle balhé, mint 1956-ban
a Köztársaság téren volt, s akkor a megriadt jónép mégis inkább a hatalmon
lévőkre szavaz? Még egy velejéig hazug miniszterelnök is jobb, mint ha vér
folyik…
- Azt
tudom csak megerősíteni, hogy a rendőrök sokkos állapotban voltak a
félelemtől, rettegéstől. Ült az egyik rendőr a lépcsőn és zokogott. És a
parancsnok is, aki nem csak a fején, de – ahogy mondta – a lábán is
megsérült, ő is iszonyatosan meg volt rémülve. Azt, hogy e mögött mi minden
volt, azt nem tudhatom, de Gyurcsány Ferenc jellemének ismeretében azt
nagyon is el tudom képzelni, hogy valóban ő szivárogtatta ki az ominózus
felvételt. Milyen jól el lehetett vele terelni a figyelmet például a
megszorító intézkedésekről! S amin teljesen meg vagyok döbbenve: egyre
többször hallom az utcán, hogy Gyurcsány – végre egy őszinte politikus! S
eszükbe sem jut, hogy szó sincs itt semmiféle őszinteségről, hiszen nem
állt ki az ország, a nép elé, hogy hazudtam nektek, hanem csak azoknak
mondta, akik vele hazudtak.
- Horn
Gyula azt mondta, nem érti, mi baja van a tüntetőknek, amikor ez a nép
olyan sokat kapott a szocialista – szabad demokrata kormánytól.
- 1956-os
szerepe miatt Horn Gyula számomra egy erkölcsi hulla, abszolút nem érdekel,
mit mond.
- Jó,
akkor a köztársasági elnököt idézem. Ő szerinte a rongáló, garázdaságot
elkövető tüntetők köztörvényes bűnözők, s kikérte magának, hogy a
televíziós székházban történteket bárki is 1956-hoz hasonlítsa. Vagyis az
akkori pesti srácok forradalmárok, a mostaniak vandálok. Ha azt tekintjük,
hogy akkor diktatúra volt, ma meg demokrácia, logikus különbségtétel, nem?
- Nem
egészen. Hiszen az akkori rendszert is demokráciának, népi demokráciának
nevezte az akkori hatalom. És az a hatalom is ugyanazt mondta akkor, mint
amit most a mostani: köztörvényes bűnözők támadták meg a demokráciát. Ilyen
köztörvényes bűnöző volt például Wittner Mária…
- Aki
ma a Fidesz országgyűlési képviselője… Adódik egyébként rögtön a kérdés: ha
a most körvonalazódó szocialista-liberális forgatókönyv fog érvényesülni,
magyarán hazugsággal választást nyerni normális dolognak számit, becsapni,
csalni normális dolognak számít, ám ezen semmiféle békés eszközzel
változtatni nem lehet, radikálissal meg nem szabad, mivel ez ugyebár
köztörvényes bűn lenne; szóval ilyen helyzetben ön mit remél a tüntetések
folytatásától? El lehet-e kerülni, hogy hamarosan ne Gyurcsány Ferenc
legyen a legnagyobb magyar forradalmár, s Wittner Mária pedig megint egy
alávaló ellenforradalmár?
- Nem
hiszem, hogy úgy kellene radikálisnak lennünk, hogy bárkinek vagy bárminek
nekimegyünk. Nagyon szép példa van előttünk: amikor Ukrajnában megdöntötték
a posztkommunista kormányt, az ellenzéki erők azzal tudtak nyerni, hogy
hetekig nem mozdultak a parlament előtti térről. Az emberek ételt, italt
hordtak nekik, s ők kitartottak. Én ezt a modellt tudom támogatni. Tehát
folytatódjanak a demonstrációk, békésen, de kitartóan. S amíg nem érünk el
eredményt, az országban mindenütt ilyen demonstrációk legyenek. Tegnap,
amikor jöttek hozzám fiatalok, hogy menjünk megostromolni az MSZP
székházát, mondtam nekik, hogy ez egyáltalán nem jó ötlet.
- Mert
hogy ez a mostani kormánypártok malmára hajtaná a vizet?
-
Egyrészt. Másrészt pedig – s ezt eddig is hangoztattam -, hogy nekünk
egyáltalán nem a Magyar Köztársaság rendőrei az ellenségeink, és megmondom
őszintén, ugyanúgy nem volt jó a rengeteg sérült rendőrt látnom, mint a
rengeteg sérült tüntetőt látnom. Tehát nem gondolom, hogy nekünk az
ártatlan rendőrök az ellenségeink, hanem nekünk Gyurcsány Ferenc és
kormánya, és szűkebb köre a célpontunk.
- A
legújabb hírek szerint a regnáló hatalom arra készül, hogy csak olyan
tüntetést lehessen tartani, amilyen neki tetszik; a többiről majd mindig
előre megmondja, hogy nem tudná garantálni az erőszakmentességet, ezért nem
engedélyezi. Ilyen helyzetben mire lehetne menni a demonstrációkkal?
-
Mindenkinek tudomásul kell venni: a Magyar Televíziónak, ennek a jelképnek
az elfoglalása egy olyan esemény volt, amely mindenképp beírja magát a
történelembe. Hiszen ilyen dolog 1956 óta nem volt. Ha mostantól minden
békésen folyik tovább, amit én nagyon remélek, ennek az egyetlen eseménynek
az árnya vagy fénye – ki honnan nézi – már mindenképp rávetül az
eseményekre. Emlékeztet például arra, hogy más országokban ennek az
egytizede után lemond a miniszterelnök és vele a kormánya, ezzel szemben
nálunk tíz körömmel kapaszkodik a bársonyszékébe. Gyurcsányék ugyanis
rettegnek egy új választás gondolatától, mert nagyon jól tudják, hogy akik
eddig rájuk szavaztak, most nagyon sokan közülük nem fognak rájuk szavazni,
mert becsapták őket. De a Magyar Televízió munkatársai sem fognak tudni már
ugyanúgy beszélni, ugyanúgy hazudni, manipulálni, mint az ostrom előtt. Az
egyik boltban, ahol a tévéműsort nézték, éppen elkaptam, amint Baló György
beszélt Gyurcsány Ferenccel. Hát nagyon kemény és nagyon határozott volt
vele szemben, olyan, amilyen korábban csak Orbán Viktorral.
- Talán
csak mert személyesen is nagyon érintette. Vagy más tévéknél is érzékeli a
változást?
-
Kétségtelen, hogy amikor megláttam, hogyan tálalja másnap az RTL Klub
híradója az eseményt, arra gondoltam, hogy legközelebb az RTL székházát
kell megostromolni a tüntetőknek, hogy ott se torzítsanak már ekkorákat.
Félelmetes, hogy mennyire manipuláltak! A Magyar Televízió is, és az RTL is
rendszeresen csak a csata végét mutatta, amikor olyan emberek voltak bent a
tévé épületében, akikkel én nem tudok közösséget vállalni. Például mert a
büfét fosztogatták. Szóval egyetlen egy képet nem mutattak abból, mi
vezetett el az egészhez, csak azt, mi volt erőszakos vagy mi volt
felháborító benne.
- Nekem
is feltűnt, hogy bár az MTV belülről megörökítette a történéseket, egyetlen
képet sem mutattak arról, hogy önök először csak páran, s egy szál papírral
érkeztek.
- Rengeteg
fotós és több kamera is megörökítette, amint a rendőrparancsnokkal kart
karba öltve megyünk be a televízióba s ott átadom neki a petíciót, kezet
fogunk, én aztán nyugtatgatom az embereket – nos, ezeket a felvételeket
senki nem mutatta. Mint ahogy nagyon sok televízió csinált velem interjút,
de aztán nem adták le. Meggyőződésem, hogy azért nem, mert nem azt mondtam,
mint amit vártak. Hogy újabb ostromokra és fosztogatásokra szólítok fel.
Ehelyett azonban azt hangoztattam, hogy Gyurcsány Ferenc a felelős mindazért,
ami történt, s békés demonstrációra buzdítom az embereket.
- Ön a
tüntetők által alakított Nemzeti Kerekasztal egyik tagja. Mit terveznek?
- Itt is
voltaképp csak sodortak magukkal az események, hiszen a sajtóból tudtam
meg, hogy beválasztottak a bizottságba. Természetesen megtisztelő dolog és
nem is utasítottam vissza. Kedd este a Kossuth téren megkérdeztem, hogy ha
engem elvinnének, ki állna a helyembe? Tizenöt-, húszezer ember egyöntetűen
emelte magasba a kezét. Vagyis megbíztak bennem és megválasztottak, a
megbeszélésen azonban nem voltam ott. Takács Andrástól annyit tudtam meg,
hogy a bizottság elsődleges feladata, hogy törvényes és békés keretek közé
fogja össze ezt a forradalmi helyzetet.
- Ha
tényleg elvinnének, kire számíthatsz?
-
Mindenekelőtt a nyilvánosságra, hogy elmondhassam és mások meghallhassák az
igazságot. De hívott már engem Eva Maria Barki, Bécsben élő, nemzetköz
jogász asszony, hogy vállalja a védelmemet, akár a szlovákiai, akár egy
itteni meghurcolásom esetén. És apám is ügyvéd: ő lesz az első, aki lépne
szükség esetén.
- S a
többi letartóztatott sorsa?
- Az lenne
a legjobb, ha Gyurcsány Ferenc, mielőtt lemondana, amnesztiát
kezdeményezne. De ha nem ő, akkor más. Volt már ilyenre példa a
rendszerváltozás óta: ha Antall József miniszterelnöksége idején meg
lehetett tenni, miért ne lehetne most is megtenni, a szocialisták és a
szabad demokraták kormányzása idején?
|
