V a r g a   D o m o k o s  G y ö r g y     h o n l a p j a

 

 

Válogatott írásaim

Varga Domokos György

2006. szeptember 21. 10:42

 

 

„Akkor biztos, hogy semmi nem lett volna!” – interjú Toroczkai Lászlóval

Beszélgetés a budapesti tüntetés egyik vezetőjével

 

 

- A Magyar Televízió elleni ostromnál ön főszerepet játszott: Takács Andrással, a Kossuth téri tüntetés egyik irányítójával együtt ön vitte a Szabadság térre a követeléseket tartalmazó petíciót, mondhatni, önt követte a tömeg. Hogyan jutott ehhez a szerephez?

- Magánemberként én is megjelentem az Országház előtt, hogy tüntessek Gyurcsány Ferenc ellen, s lemondását követeljem. Nagyon sokan felismertek és azt kérték, hogy én is szólaljak fel. Elmondtam, amit fontosnak gondoltam, s miután lejöttem a színpadról, valaki odajött hozzám a tömegből, odaadta a szóban forgó petíciót, s kérte, hogy a Magyar Televízióban olvastassuk fel, illetve kérjük meg a televízió illetékeseit, hogy az MTV ne hazudozzon, ne mondja azt, hogy pár százan vagyunk a téren, amikor már sok ezren voltunk. Azt feleltem, hogy én erre csak akkor vállalkozom, ha felhatalmazást kapok rá a tömegtől. De már akkor többen felvetették, hogy ne csak néhányan vigyük át, hanem menjen át az egész tömeg. Én e helyett azt javasoltam, hogy előbb próbáljuk meg a petíciót felolvastatni, hátha sikerrel járunk, s akkor nem kell a tüntetést oda áthelyezni a Kossuth térről. Nos, ezután a szónok felhatalmazást kért a tömegtől, hogy a követeléseinket Takács András és jómagam vihessük át. Megkaptuk a felhatalmazást, s mi Takács Andrással akkor átballagtunk.

- De hogy lett ebből összecsapás tüntetők és rendőrök között? Mire a hír TV átjutott oda az Országház elől, addigra már dúlt a háború. A kemény mag rögtön nekiesett a rendőröknek, vagy fordítva?

- Szó sincs erről! Az MTV székházában szépen megkértük a biztonsági embereket, hogy a tévé vezetője vagy egy őt helyettesítő személy jöjjön le hozzánk és tárgyaljon velünk a petícióról. Telefonálgattak egy darabig, azt mondták, lejön valaki, de aztán mégsem jött le senki. Jó, mondtuk, adunk még egy negyed órát. Megtelefonálták, de utána se jött le senkit.

- Ha ott szóba álltak volna önökkel, bekövetkezett volna, ami?

- Akkor biztos, hogy semmi nem lett volna! Óriási hibának tartom, hogy egy közszolgálati televízió megengedte magának, hogy több, mint tízezer tüntető követelését semmibe vegye. Baló György éppen ott ment el. Odakiáltottam neki, hogy Baló úr, legyen szíves, álljon velünk szóba! Ő ránk se hederített, az operatőr pedig, aki vette ott az eseményeket, kiszólt a kamera mögül, hogyan képzeljük, hogy Baló úr szóba áll velünk, amikor neki most kezdődik a műsora. Én meg erre azt feleltem, hogy majd szóba áll velünk, ha itt lesz a tüntető tömeg!

- Önök a petícióban egyebek között Gyurcsány Ferenc leváltását és elszámoltatását követelik. Demokrácia van, megválasztották, törvényes miniszterelnök, nemde?

- Hazugsággal nyerni egy választást épp olyan csalás, mint magát a választást meghamisítani. Semmi különbséget nem látok.

- Azonban már a köztársasági elnök is többet beszél az erőszakos tüntetésekről, mint Gyurcsány felelősségéről. Nem lehet, hogy most az a kisebb veszedelem, ha a miniszterelnök a helyén marad, mintsem erőszakkal megpróbálni lemondatni?

- Nem szeretném kommentálni a köztársasági elnök megnyilatkozásait, ám abban biztos vagyok, az erőszakos tüntetéseknek nagyon könnyen elejét lehetne venni: le kell mondania Gyurcsány Ferencnek. Még csak nem is kellene más pártból miniszterelnököt választani, ha megint szocialista lesz, akkor is már lenyugodnak a kedélyek.

- Említette, hogy magánemberként keveredett a tüntetők közé, nem mint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetője. Tehát a magánembertől kérdezem: ön szerint mi a helyes tüntetési stratégia? Tartani a radikális irányt, vagy csendesen tüntetgetni, amíg – ahogy Gyurcsány Ferenc fogalmazott – meg nem unják, s haza nem térnek?

- Nyilván lehet felelősöket kreálni a hétfői tüntetés, illetve ostrom résztvevőiből. Én azonban továbbra is azt mondom, hogy a kialakult helyzetnek Gyurcsány Ferenc az egyszemélyi felelőse. S ezzel csak újra olajat öntött a tűzre, hogy ezt a cinikus megjegyzést tette. Az emberek ettől vadultak meg igazán. Akik ott ostromoltak, akiket most randalírozó huligánnak és köztörvényes bűnözőknek mondanak, azok nem a rombolás öröméért romboltak. Hanem mert meg akarták mutatni, hogy egyáltalán nem olyanok, mint amilyennek Gyurcsány Ferenc szeretné látni és láttatni őket.

- Amikor kijöttél az MTV székházából, s később megjelentek a tüntetők, akkor éppen ez dolgozott bennük? A sértett düh?

- Ez nem akkor dolgozott bennük, hanem már jóval előtte. Ha nem a tévét támadták volna meg, akkor a parlamentet. S akkor még nagyobb baj lehetett volna, mert itt eleinte még többen voltak. És lehetett érezni, hogy pattanásig feszültek az indulatok. Amikor én ideértem, azok, akik később megostromolták a televízió épületét, itt már rángatták a rácsokat.

- Akkor viszont az is lehet, hogy őket már a petíció beolvasása se csillapította volna le.

- Dehogynem! Éppen egy ilyesféle gesztusra vártak! Hogy hallathassák ők is a hangjukat! S az a tény, hogy a kutya se törődött velük, ez mindenképpen szította a hangulatot.

- Önt hogyan kezeli a rendőrség: mint aki szította, vagy inkább csillapította a hangulatot?

- Nem tudom. Napok óta nem megyek haza, az utcán vagyok. Különböző hírek kaptak szárnyra: többeket bevittek, s állítólag engem is kerestek. A családom viszont ezt nem erősítette meg. Ha kerestek is, remélem, tanúnak. Azt tudom, hogy Takács Andrást már bevitték és kihallgatták… Egyébként amikor a sikertelen próbálkozás után kijöttünk a tévé székházából, feldobtunk egy pénzérmet, hogy eldöntsük, melyikünk jelentse be a Kossuth téren a tüntetőknek, hogyan jártunk. Rám esett a „választás”, s én mondtam el, hogy mi történt, s hogy menjünk akkor az MTV elé tüntetni. Egész odáig még mindig békés volt a tömeg. Csakhogy mire odaértünk, már lehúzott rácsok fogadtak minket, s ez biztos, hogy felpaprikázta a tömeget. De még akkor is lett volna esély arra, mivel a tömeg elején haladtam, hogy kiszóljanak a kapun, Torockai úr jöjjön be. Valószínűnek tartom, hogy még akkor is meg tudtam volna nyugtatni a tömeget. Mindenesetre tény, hogy később én mentem oda a helyszínt biztosító rendőrök parancsnokához – ő is meg volt sebesülve, vérzett a feje -, hogy nézze, uram, egyetlen egy lehetőséget látok arra, hogy a kedélyek lecsillapodjanak: ha ön mint parancsnok szimbolikusan bevonul velem, s valakinek át tudjuk adni a petíciót. Jó-jó, rendben van, mondta. Csak kérjem meg a tüntetőket, hogy vonuljanak a kordon mögé, és békésen demonstráljanak. Akkor már a tévét elfoglalták és megszállták a tüntetők, a rendőrök pedig sokkos állapotban voltak. Én megpróbáltam a tüntetőkkel megértetni, hogy menjenek vissza, de a hangzavarban semmit nem hallottak. Akkor a parancsnok kérésére odaálltak egy rendőrautóval, én pedig annak a hangosbeszélőjén, egy rendőr mellett ülve, elmondtam a tömegnek, hogy át fogják venni a petíciót, nyugodjanak meg.

- Abból a helyzetből, amelyben éppen Ön volt, lehetett-e valamit észlelni, érzékelni annak a felvetésnek az igazságtartalmából, hogy a televíziót védő rendőröket magukra hagyták, legyen csak egy olyasféle balhé, mint 1956-ban a Köztársaság téren volt, s akkor a megriadt jónép mégis inkább a hatalmon lévőkre szavaz? Még egy velejéig hazug miniszterelnök is jobb, mint ha vér folyik…

- Azt tudom csak megerősíteni, hogy a rendőrök sokkos állapotban voltak a félelemtől, rettegéstől. Ült az egyik rendőr a lépcsőn és zokogott. És a parancsnok is, aki nem csak a fején, de – ahogy mondta – a lábán is megsérült, ő is iszonyatosan meg volt rémülve. Azt, hogy e mögött mi minden volt, azt nem tudhatom, de Gyurcsány Ferenc jellemének ismeretében azt nagyon is el tudom képzelni, hogy valóban ő szivárogtatta ki az ominózus felvételt. Milyen jól el lehetett vele terelni a figyelmet például a megszorító intézkedésekről! S amin teljesen meg vagyok döbbenve: egyre többször hallom az utcán, hogy Gyurcsány – végre egy őszinte politikus! S eszükbe sem jut, hogy szó sincs itt semmiféle őszinteségről, hiszen nem állt ki az ország, a nép elé, hogy hazudtam nektek, hanem csak azoknak mondta, akik vele hazudtak.

- Horn Gyula azt mondta, nem érti, mi baja van a tüntetőknek, amikor ez a nép olyan sokat kapott a szocialista – szabad demokrata kormánytól.

- 1956-os szerepe miatt Horn Gyula számomra egy erkölcsi hulla, abszolút nem érdekel, mit mond.

- Jó, akkor a köztársasági elnököt idézem. Ő szerinte a rongáló, garázdaságot elkövető tüntetők köztörvényes bűnözők, s kikérte magának, hogy a televíziós székházban történteket bárki is 1956-hoz hasonlítsa. Vagyis az akkori pesti srácok forradalmárok, a mostaniak vandálok. Ha azt tekintjük, hogy akkor diktatúra volt, ma meg demokrácia, logikus különbségtétel, nem?

- Nem egészen. Hiszen az akkori rendszert is demokráciának, népi demokráciának nevezte az akkori hatalom. És az a hatalom is ugyanazt mondta akkor, mint amit most a mostani: köztörvényes bűnözők támadták meg a demokráciát. Ilyen köztörvényes bűnöző volt például Wittner Mária…

- Aki ma a Fidesz országgyűlési képviselője… Adódik egyébként rögtön a kérdés: ha a most körvonalazódó szocialista-liberális forgatókönyv fog érvényesülni, magyarán hazugsággal választást nyerni normális dolognak számit, becsapni, csalni normális dolognak számít, ám ezen semmiféle békés eszközzel változtatni nem lehet, radikálissal meg nem szabad, mivel ez ugyebár köztörvényes bűn lenne; szóval ilyen helyzetben ön mit remél a tüntetések folytatásától? El lehet-e kerülni, hogy hamarosan ne Gyurcsány Ferenc legyen a legnagyobb magyar forradalmár, s Wittner Mária pedig megint egy alávaló ellenforradalmár?

- Nem hiszem, hogy úgy kellene radikálisnak lennünk, hogy bárkinek vagy bárminek nekimegyünk. Nagyon szép példa van előttünk: amikor Ukrajnában megdöntötték a posztkommunista kormányt, az ellenzéki erők azzal tudtak nyerni, hogy hetekig nem mozdultak a parlament előtti térről. Az emberek ételt, italt hordtak nekik, s ők kitartottak. Én ezt a modellt tudom támogatni. Tehát folytatódjanak a demonstrációk, békésen, de kitartóan. S amíg nem érünk el eredményt, az országban mindenütt ilyen demonstrációk legyenek. Tegnap, amikor jöttek hozzám fiatalok, hogy menjünk megostromolni az MSZP székházát, mondtam nekik, hogy ez egyáltalán nem jó ötlet.

- Mert hogy ez a mostani kormánypártok malmára hajtaná a vizet?

- Egyrészt. Másrészt pedig – s ezt eddig is hangoztattam -, hogy nekünk egyáltalán nem a Magyar Köztársaság rendőrei az ellenségeink, és megmondom őszintén, ugyanúgy nem volt jó a rengeteg sérült rendőrt látnom, mint a rengeteg sérült tüntetőt látnom. Tehát nem gondolom, hogy nekünk az ártatlan rendőrök az ellenségeink, hanem nekünk Gyurcsány Ferenc és kormánya, és szűkebb köre a célpontunk.

- A legújabb hírek szerint a regnáló hatalom arra készül, hogy csak olyan tüntetést lehessen tartani, amilyen neki tetszik; a többiről majd mindig előre megmondja, hogy nem tudná garantálni az erőszakmentességet, ezért nem engedélyezi. Ilyen helyzetben mire lehetne menni a demonstrációkkal?

- Mindenkinek tudomásul kell venni: a Magyar Televíziónak, ennek a jelképnek az elfoglalása egy olyan esemény volt, amely mindenképp beírja magát a történelembe. Hiszen ilyen dolog 1956 óta nem volt. Ha mostantól minden békésen folyik tovább, amit én nagyon remélek, ennek az egyetlen eseménynek az árnya vagy fénye – ki honnan nézi – már mindenképp rávetül az eseményekre. Emlékeztet például arra, hogy más országokban ennek az egytizede után lemond a miniszterelnök és vele a kormánya, ezzel szemben nálunk tíz körömmel kapaszkodik a bársonyszékébe. Gyurcsányék ugyanis rettegnek egy új választás gondolatától, mert nagyon jól tudják, hogy akik eddig rájuk szavaztak, most nagyon sokan közülük nem fognak rájuk szavazni, mert becsapták őket. De a Magyar Televízió munkatársai sem fognak tudni már ugyanúgy beszélni, ugyanúgy hazudni, manipulálni, mint az ostrom előtt. Az egyik boltban, ahol a tévéműsort nézték, éppen elkaptam, amint Baló György beszélt Gyurcsány Ferenccel. Hát nagyon kemény és nagyon határozott volt vele szemben, olyan, amilyen korábban csak Orbán Viktorral.

- Talán csak mert személyesen is nagyon érintette. Vagy más tévéknél is érzékeli a változást?

- Kétségtelen, hogy amikor megláttam, hogyan tálalja másnap az RTL Klub híradója az eseményt, arra gondoltam, hogy legközelebb az RTL székházát kell megostromolni a tüntetőknek, hogy ott se torzítsanak már ekkorákat. Félelmetes, hogy mennyire manipuláltak! A Magyar Televízió is, és az RTL is rendszeresen csak a csata végét mutatta, amikor olyan emberek voltak bent a tévé épületében, akikkel én nem tudok közösséget vállalni. Például mert a büfét fosztogatták. Szóval egyetlen egy képet nem mutattak abból, mi vezetett el az egészhez, csak azt, mi volt erőszakos vagy mi volt felháborító benne.

- Nekem is feltűnt, hogy bár az MTV belülről megörökítette a történéseket, egyetlen képet sem mutattak arról, hogy önök először csak páran, s egy szál papírral érkeztek.

- Rengeteg fotós és több kamera is megörökítette, amint a rendőrparancsnokkal kart karba öltve megyünk be a televízióba s ott átadom neki a petíciót, kezet fogunk, én aztán nyugtatgatom az embereket – nos, ezeket a felvételeket senki nem mutatta. Mint ahogy nagyon sok televízió csinált velem interjút, de aztán nem adták le. Meggyőződésem, hogy azért nem, mert nem azt mondtam, mint amit vártak. Hogy újabb ostromokra és fosztogatásokra szólítok fel. Ehelyett azonban azt hangoztattam, hogy Gyurcsány Ferenc a felelős mindazért, ami történt, s békés demonstrációra buzdítom az embereket.

- Ön a tüntetők által alakított Nemzeti Kerekasztal egyik tagja. Mit terveznek?

- Itt is voltaképp csak sodortak magukkal az események, hiszen a sajtóból tudtam meg, hogy beválasztottak a bizottságba. Természetesen megtisztelő dolog és nem is utasítottam vissza. Kedd este a Kossuth téren megkérdeztem, hogy ha engem elvinnének, ki állna a helyembe? Tizenöt-, húszezer ember egyöntetűen emelte magasba a kezét. Vagyis megbíztak bennem és megválasztottak, a megbeszélésen azonban nem voltam ott. Takács Andrástól annyit tudtam meg, hogy a bizottság elsődleges feladata, hogy törvényes és békés keretek közé fogja össze ezt a forradalmi helyzetet.

- Ha tényleg elvinnének, kire számíthatsz?

- Mindenekelőtt a nyilvánosságra, hogy elmondhassam és mások meghallhassák az igazságot. De hívott már engem Eva Maria Barki, Bécsben élő, nemzetköz jogász asszony, hogy vállalja a védelmemet, akár a szlovákiai, akár egy itteni meghurcolásom esetén. És apám is ügyvéd: ő lesz az első, aki lépne szükség esetén.

- S a többi letartóztatott sorsa?

- Az lenne a legjobb, ha Gyurcsány Ferenc, mielőtt lemondana, amnesztiát kezdeményezne. De ha nem ő, akkor más. Volt már ilyenre példa a rendszerváltozás óta: ha Antall József miniszterelnöksége idején meg lehetett tenni, miért ne lehetne most is megtenni, a szocialisták és a szabad demokraták kormányzása idején?

 

http://www.gondola.hu/cikkek/50294