|
- Én már többször megemeltem a kalapom Ön előtt:
szinte hihetetlen, hogy a semmiből ilyen rövid idő alatt megcsinálta és
felfuttatta a Nemzeti Hírhálót. Felvázolná ennek az útnak a történetét?
Mikor és hogyan vágott bele, és hogyan jutott el idáig?
- Régebb
óta vezetek Internetes levelezőlistákat vagy alapítóként vagy
moderátorként, de 2002-ben fordulóponthoz érkeztem. A választási eredmény
okozta csalódásomban csatlakoztam már működő levelezőcsoportokhoz,
hogy mások véleményét is megismerhessem a vereség okáról. Ám a
véleményalkotás, a vitatkozás lehetőségén túl valami többre, valami
hasznosabbra is vágytam. Az információk továbbítása a hirtelen megszaporodó
levelezőlisták között kezdett kaotikussá válni: mindenki hozta-vitte, amit
talált, és sokszor ugyanazokat a híreket kaptuk meg egyszerre több helyről.
Ekkor jött a gondolat, hogy rendet kellene vágni a rendetlenségben, s az
információkat jobban hasznosítani, illetve hasznosabbá tenni. Hisz’ a média
fő sodrából rendszerint csak egyoldalú hírekhez, illetve véleményekhez
lehetett hozzájutni, mondhatnám, vagy balliberálisokhoz vagy Fideszesekhez,
de a kettőhöz együtt ritkán, s ami ezeken túl mutatott – például mert túl
radikálisnak ítéltettek – azokhoz még ritkábban. Ezen a helyzeten
szerettünk volna változtatni. 2003 novemberében Pataki László – a Hírháló
névadója - bejelentette, hogy létrehozná a Nemzeti Összefogás
Internetes Hírhálót, s ennek elindításához a budapesti Cukor utcai kávéházban
jöttünk össze. Itt meg is bíztak a Hírháló tervének részletes
kidolgozásával és rendszerbe állításával. 2004 januárjában már működött egy
kis szerkesztőség – persze virtuálisan, mindenki a maga helyén –, s a
levelezőlisták tagságából összeállt egy kezdeti olvasótábor, amely
megkapta tőlünk a válogatott híranyagokat. Azonban gondot okozott,
hogy gyakran nem tudtunk megegyezni arról, hogy mi fontos, mi nem, mit
közöljünk, mit ne. Mivel bebizonyosodott, hogy feltétlen szükség van az
egyszemélyes döntésre, magamra vettem ennek minden előnyét és hátrányát, s
ez megkönnyítette a további fejlesztéseket. Azóta több levelezőlista is
fogadja a Nemzeti Hírháló leveleit, ajánlják egymásnak, továbbítják,
másolják, nyomtatják, terjesztik őket…
- A Nemzeti Hírháló nem csak szemelget, illetve
szemléz a magyar sajtóból, de áttekinthetően, kulturáltan tálalja a
közlendőket, háttérinformációkat, felméréseket, eredményeket közöl, amihez
már komoly webszerkesztés is szükséges. Hány munkatársa van? Vagy teljesen
egyedül csinál mindent?
- Vannak
segítőtársaim, akikkel megbeszéljük a tennivalókat, lehetőségeket, akik
küldik a hírlevélnek valót, kikérem véleményüket, ha valamiben bizonytalan
vagyok. Ők a „pksz” levelezőlista tagjai, akiket meghívtam az általam
alapított csoportba. A technikai, fejlesztői, szerkesztői és
adminisztrációs munkát nekem kell elvégezni, mert magam írta szoftvereket
használok. Így olvasóim igényeit, elvárásait is jobban, rugalmasabban ki
tudom elégíteni. Mindehhez van egy számítógépem, ennek a jócskán
megnövelt kapacitására támaszkodom. És sokat levelezek, hogy ha valamit
változtatni akarok, akkor ezt gyorsan megtehessem, ha kell, kiterjedt
ismerettségi körömből segítséget kérve. Sajnos egy nap csak 24 órából áll,
ezért akadnak még megoldásra váró feladatok…
- Milyen végzettsége van ehhez a szerteágazó
tevékenységhez?
- Finommechanikai
és rádió-televíziós műszerész szakmám van. A Gábor Dénes Informatikai
Főiskolát is elkezdtem 1997-ben, de mivel a hírhálónak szentelem minden
időmet, negyedik éve állok „diploma előtt”. Ha most 45 éves fejjel
mégis leteszem az utolsó vizsgákat, végre informatikus diplomát
szerezhetek.
- Reggeltől estig figyelni a magyar sajtót, a
világháló magyar vonatkozásait, iszonyú rabszolgamunka lehet. Nem tart
attól, hogy rámehet a magánélete? Hogy rámehet az egészsége? Hogy egyszer
csak ki fog dőlni?
- Sajnos
a határon egyensúlyozok, hol ide, hol oda átbillenve a döntési
helyzetekben. Az egészségem szerencsére rendben van, köszönhetően a
spirituális önfejlesztésnek és egyéb technikáknak. Családom – így két
középiskolás lányom is –, mi tagadás, gyakran szóvá teszi, hogy miért
nem a rendes szakmámmal és munkámmal foglalkozom, ebben az egyébként is
romló országos gazdasági helyzetben, ugyanis teljesen kiürültek a
tartalékaink. Régebben többször gondoltam arra, hogy befejezem az egészet,
de a visszajelzések mindig erőt és bátorítást adtak a folytatáshoz.
Sajnálnám, ha egy nagy űr maradna a Nemzeti Hírháló helyén.
- Mennyire lehet üzlet egy ilyen hírháló
működtetése? Milyen anyagi háttérből tartja fenn? Hirdetők? Önzetlen
támogatók?
- Sajnos
most ez a legnagyobb problémám. A teljes anyagi lemerülés miatt kénytelen
voltam hozzájárulást kérni az olvasóktól. Ez sem oldja meg a helyzetet, de
így is hálával tartozom azoknak, akik vállalják a havi 200-Ft „előfizetést”.
Javasolták, hogy csak azoknak szolgáltassak, akik támogatnak, de erről
nagyon nehéz dönteni, hiszen közeleg a választás. Égető szükség van a sok
ezer ember tájékoztatására, sőt, még több csatlakozóra lenne szükség…
Hirdetőkre is gondoltunk, de a hirdetésszerzés, hirdetésszervezés egy
külön szakma, s valószínűleg külön embert is kíván. Én ugyan nem
üzletnek szántam a szolgáltatást, hanem a lehető legszélesebb hiteles
informálásra, de igény szerint bármikor bővíthető a rendszer speciális feladatokra
is, üzleti alapokon. Az efféle források híján a Nemzeti Hírháló
működtetése, fenntartása egyelőre leginkább saját erőmből és időmből
történik, a támogatók lassú gyarapodásával.
- Voltképp mi hajtja még mindig?
- Ugyanaz,
ami kezdetben. Gyakran tettem fel a kérdést köreimben: Vajon miért nem
tudnak az igazságról az emberek? Miért van az, hogy ennyire félre
lehet tájékoztatni egész tömegeket az éppen aktuális politikai
szempontok szerint? Miért félnek információkkal ellátni őket, hogy aztán ők
maguk felelősen dönthessenek? Hozzám is gyakran érkeztek és érkeznek olyan
üzenetek, amelyekben azt követelik – leginkább pártérdekekhez csatlakozva
–, hogy ilyen meg olyan jellegű híreket, véleményeket ne tegyek fel a
Nemzeti Hírhálóra. A visszajelzések azonban egyértelműen azt igazolják,
hogy e hírháló olvasói köre zömében szereti a sokoldalú tájékoztatást, s
nem azt várja el, hogy mindig csak azt kapja, amivel eleve egyetért. A jövő
alakulása szempontjából ennek nagy jelentőségét látom. Kinek-kinek meglehet
a maga világlátása, elkötelezettsége – nekem is megvan, a Nemzeti
Hírhálónak is megvan –, de fontos, hogy ez ne bezárkózással, hanem a
másokra, a világra való nyitottsággal formálódjék.
- Előnyt vagy hátrány jelent – jelentett –
munkája szempontjából, hogy egy vikéki kisvárosban, Tolnán él?
- A
vidéki lét inkább előny, mint hátrány, mert kellően távolról – mondhatnám,
a szükséges távolságtartással, tárgyilagossággal – tudom megítélni egy-egy
hír vagy vélemény fontosságát, igazságtartalmát. Nem a médiavilág hat rám
fizikai valóságként, hanem a környezetem életmódjának, az itt élő
emberek véleményének alakulása alapján érzékelem, követem a változásokat.
Civil munkám folytán – amíg elkészül a hozott eszközök, műszerek javítása –
gyakran adódik lehetőségem a politikai helyzetről, a közös
dolgainkról beszélgetni.
- Mennyire lett nevezetes ember Tolnán? Büszkék
Önre, csudabogárnak tartják, vagy éppen ellenségnek?
- A
szakmámnak köszönhetően sokan ismertek már a hírháló előtt is.
Egyszer a helyi képviselőséggel is megpróbálkoztam, de nem sok energiát
fektettem bele, mert nagyobb dologra vágytam, mint az efféle küldetésre.
Arról nincs tudomásom, mennyire ismerik a városban a Nemzeti Hírhálót,
mindenesetre itt nagyon erős a szocialisták iránti szimpátia, az önkormányzatban
80%-os képviseletük van. Jó lenne, ha ez ősszel majd megfordulna. Különben
felajánlottam a hírhálót a város népszerűsítésére, de nem vették igénybe a
lehetőséget. Tudnak a hivatalban híradásaimról, de ennél többről
nincs információm. Emberileg barátságban vagyok mindenkivel, ellenségeimről
nem tudok.
- Mit jelent Ön számára a függetlenség? Nem
lenne-e könnyebb becsatlakoznia valamelyik politikai párt erőterébe?
- Rendszerváltáskor
MDF-tag voltam a helyi szervezetben, majd némi szünet után a Fideszt erősítettem.
Ma már nem pártokban gondolkodom, hanem egy olyan közösségi formában,
amelyben nem az elszabadult versenyt, a tolakodást részesítik előnyben,
hanem a békés egymás mellett élést, az egymás tisztelését. Sajnos nem erre
látom a haladási irányt. Ezért inkább mint kívülálló próbálok tevékenykedni
a magam módján. Mennyivel könnyebb lenne a nép sorsa, ha nem egymás
legyőzésére fordítódna minden pénzünk és energiánk.
- Mi a legkellemetlenebb, legfárasztóbb,
legkiábrándítóbb része a munkájának?
- A
legrosszabb dolog az a tény, hogy a hírhálózás előtt sokkal könnyebb volt
életem, akár a családit tekintem, akár a társaságit. Nagyon nehéz
növekvő elvárásoknak növekvő anyagi nehézségek mellett emelkedő színvonalon
megfelelni. Ráadásul a környékemen élők nem tartják annyira fontosnak ezt a
foglalatosságot, egyszerűen internetezésnek, szórakozásnak veszik.
- Mi a legkellemesebb, leginkább szívet
melengető? Szövődnek-e barátságok? Egymásra akadnak-e sorstársak?
- Igen
gyakran reagálnak a hírlevelekre, ami későbbi barátsághoz vagy
munkakapcsolathoz vezet. Üzenetek továbbításakor „elvegyülök” a virtuális
társalgók között. Sokan gratulálnak, bátorítanak, köszönik és kitartásra
ösztönöznek. Ezeket a leveleket elteszem, és ha éppen lankad a kedvem, az
erőm vagy a hitem, akkor újraolvasom őket. Különben megfigyeltem, nem
egyszer fordult elő, hogy amikor éppen nagyon kedveszegett voltam, mint egy
isteni sugallatra, váratlanul megkeresett valaki, vagy történt valami olyan
esemény, aminek segítségével túljutottam a holtponton. Az új és régi
barátok is támogatnak, sokszor segítenek jó tanáccsal. Munkám során sokan
csatlakoznak hozzám és rendszeresen küldenek ollózott vagy első kézből
származó híranyagokat. Hálával tartozom ezekért.
- Egy manapság megkerülhetetlen kérdés: mit
tippel? Tolnán kik fognak győzni az országos választáson? Ha nem az
Ön számára rokonszenves pártok, nem fogja-e úgy érezni, hogy erőfeszítése
teljesen hiábavaló volt?
- Remélem,
a nemzeti radikálisok megerősödnek annyira, hogy segítségükre lehetnek a
polgári oldalnak. Nagyon itt van már az ideje egy igazi, felvilágosult
rendszerváltásnak, az előző rendszerből visszamaradt tabuk nélkül, a
felelősök és bűnösök méltó helyre juttatásával. Egyébként pedig a pártok
szereplésétől függetlenül végzem tovább az építkezést, ameddig csak bírom,
s ameddig szükség van rá – mert hiszek Magyarország feltámadásában!
http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=46645
|
