|
Az újságíró szerint Bush elnök először nem értette, hogy jön a
képbe Orbán Viktor. Előzőleg ugyanis George W. Bush arról beszélt, hogy
előbb volt szeptember 11-e, és csak azután az Iraki megszállás, és jó
lenne, ha ezt senki nem felejtené el. És nagy szerencséje a világnak, az
egész emberiségnek, hogy azért akadnak még ilyen derék emberek is, mint
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr, aki szintén nem feledkezik meg az
igazságról, és ezért az Amerikai Egyesült Államok ezúton fejezi ki háláját
és nagyrabecsülését Magyarországnak és nagyszerű kormányfőjének. Azt
gondolhatnánk – tette hozzá a tudósító szerint –, hogy egy ilyen kis ország
viselkedése semmit nem számít. Pedig éppen az ilyen kicsik mutatják meg
ellenségeinknek, hogy Amerika nem a saját szabadságáért harcol, nem a saját
javára cselekszik és hozza hatalmas anyagi és emberi áldozatait, hanem a
világért és a világszabadságáért.
- Hát nem
volt mindig így! – mondta ekkor Gyurcsány Ferenc, és komoran megcsóválta
fejét.
- Pardon?
– meredt rá az amerikai elnök, mint aki nem hall jól.
- Orbán
Viktor…
- Mi van
vele?
- Nem
azért mondom, de ő sumákolt. Szerintem ő úgy gondolkodott, mint Csurka.
Összekacsinott vele.
- Csurkát
mondott? Az ki?
- Csurka
István. Súlyos antiszemita.
- Ja!
- Azt
mondta, hogy szeptember 11-ért az USA is felelős. És szerintem még azt is
gondolta, hogy a Pentagonnak nem ment neki semmiféle repülőgép, mert senki
nem látta, és a roncsot sem találta meg senki. És nyilván Orbán is ugyanezt
gondolta.
- Az baj!
– mondta ekkor Bush kissé idegesen, s odaintette egyik tanácsadóját. Fülébe
súgott valamit, az meg vissza. - De hiszen Orbán Viktor küldött nekünk egy
táviratot, amelyben együttérzéséről biztosította az amerikai népet, s
kiállt a világterrorizmus megfékezéséért. Sőt, a magyar országgyűlésben a
pártok közös kiállását szorgalmazta, és ez ugyebár meg is történt.
- Ez meg.
De amikor Irak felszabadítása ügyében az elődöm, Medgyessy Péter titkon
szervezkedni kezdett, hogy Európa álljon ki ön mellett, akkor ezért már nem
lelkesedett! Sőt, nyilvánosan elítélte! Nem szólva arról, hogy nem szavazta
meg a magyar katonák további iraki szolgálatát!
- Hát ez
nem is volt szép tőle!
- Bizony
nem! De nagyon szeretném, ha nem neheztelne rá ezért a botlásáért! Nyilván
ezerszer megbánta. Már csak azért is, mert ön, nagyon helyesen, megmutatta,
Amerika tud hűvös is lenni, ha éppen akar.
A Buw Yok
Times helyszíni tudósítása szerint itt Bush sokatmondóan bólintott.
Gyurcsány Ferenc arcán elégedett mosoly ömlött szét, mintha csak arra
gondolt volna, hogy no, ezért már érdemes volt eljönni. Aztán körbenézett,
nincs-e ott az újságok és újságírók között valaki, aki, ne adj Isten,
rosszhiszeműen tálalná az ő őszinte törekvését: megnyerni Amerikát,
megnyerni Bush elnököt a magyar népnek, a magyar fejlődésnek, a magyar
jövőnek. Biztos, ami biztos, ujjbegyeit gondosan összeillesztette, kissé
ájtatosra igazította tekintetét, s odafordult George W. Bushhoz.
Fennhangon, hogy mindenki pontosan értse, a nézők és hallgatók is, kijelentette:
„Orbán Viktor ma, az azóta összegyűjtött tapasztalatok birtokában már
biztosan másképp formálná külpolitikáját, mint tette azt annak idején!”
Itt némi
kétségünket kell kifejeznünk a lap tudósítójának hitelességét illetően. Az
újságíró aligha láthatott a magyar miniszterelnök fejébe, tehát némely
megállapításait merő spekulációnak kell tekintenünk. Azt a vélekedését
viszont a későbbi nyilatkozatok teljes mértékben alátámasztották, hogy
abban a pillanatban, midőn az elnök felállt, s széles mosoly kíséretében
meglapogatta vendége hátát, Gyurcsány Ferencben megfogalmazódott az új
helyzetet leginkább jellemző kulcsszó: történelmi. „Történelmi fordulat a
magyar- amerikai viszonyban!” Ez az! Ezt fogom mondani!
Ezt is
mondta – mint azóta már meggyőződhettünk róla. Csak még hozzátette: -
Odakinn egységet kell mutatnunk! Még akkor is, ha erről itthon nem mindenki
gondolkodik így…
„Szent
ember!” – néztek rá áhítattal az újságírók.
„Megy ez”
– bólintott a kormányfő.
|