|
Azt hittük, a rendszer csinálja a gonoszt.
Mert van
ebben igazság.
Mert
akadnak ugyan korok, amikor az ember úgy elaljasul – de ezek különlegesen
gonosz idők. Világháborúk, effélék.
És valóban
vannak rendszerek – rezsimek –, amikor az ember szintén úgy elaljasul. De
ezek igazán gonosz rendszerek. Az elnyomás, a hazugság, a félelem, a
hallgatás, a szolgaság rendszerei.
Ám mi nem
efféle gonosz rendszer építésének fogtunk neki, hanem a demokráciának.
Nagyon sokan nagyon szívesen gondoltunk arra, hogy a békés átmenet fejében
most mindenki kap egy lehetőséget a megjavulásra. Nagyon sokan nagyon
szívesen gondoltunk arra, hogy a volt pártállami ilyen-olyan hatalmasságok
biztosan kapva kapnak az alkalmon, hogy életük hátra lévő részét
tisztességben tölthessék el: tisztességes versenyben, tiszta lélekkel,
tiszta kézzel.
Ehelyett?
Lopnak?
Csalnak?
Hazudnak?
A
szocialista nomenklatúra bűnszövetkezetbe tömörült: egy emberként zárt
össze egy notórius közpénzlenyúló és multinacionalista hazugsággyáros
mögött. A köztörvényes bűn nekik kisebb bűn, mint a másik törzshöz – a
nemzeti oldalhoz – való tartozás.
A szabad
demokraták azonnal csatlakoztak a bűnszövetkezethez. A köztörvényes bűn
nekik is kisebb bűn, mint a másik törzshöz – a nemzeti oldalhoz – való
tartozás.
Közös
titkosszolgálati szövedék segíti ezt a összetartást.
Meg rohamrendőrök.
Meg
feljelentők.
Ma
égen-földön keresik az utcán randalírozókat. A kutya nem keresi a
politikában randalírozókat. A médiában randalírozókat. A rend nevében
randalírozókat.
Demokráciában
a Gyurcsány-félék a politika vandáljai. Az általuk mozgatott
sajtómunkatársak a média vandáljai. Az általuk mozgatott rendfenntartók és
igazságszolgáltatók az igazságszolgáltatás vandáljai.
Ők azok,
akik mindent tönkretesznek, mindent-mindent darabjaira törnek, ami a
demokráciának egyáltalán értelmet ad.
Az ő
megállításuk, megfékezésük ezért mindennél fontosabb.
Ha ők nem
lesznek, nem lesz utcai zavargás sem.
Ha ők
maradnak, utolsó – hangsúlyozom: utolsó – esélyként utcai zavargások is
lesznek. Ha ez kell, majd tetszik nekünk forradalmat csinálni. Igazi rendszerváltozást.
Igazi
demokráciát.
Esküszöm.
Esküszöl?
No,
álljunk meg gyorsan egy szóra!
Nemrég
megtisztelte lakomat egy civil baloldali mozgalom vezetője. Kölcsönös
megbecsüléssel, tisztelettel váltunk el egymástól.
Nem olyan
rég levelet váltottunk az egyik balliberális internetes újság
főszerkesztőjével. Én szókimondó jegyzetéért gratuláltam neki: az összes
eddigi kormány közül messze a Gyurcsány-kormány nyújtotta a legrosszabb
teljesítményt – állapította meg. Az országos választások második fordulója
előtt. „Most is fontos, de miért nem előbb?” – kérdeztem tőle.
Tisztességesen válaszolt.
A minap a
Bálint Zsidó Művelődési Házban jártam. Két fiatal lánnyal beszélgettem.
Kedvesek, értelmesek, őszinték voltak. Egyetlen hazug szó sem hagyta el
ajkukat. Készen állnak arra, hogy csináljunk egy közös, klassz országot,
amelyben mindenki megtalálhatja a maga helyét, ám senki nem a másik kárára.
Legyen
világos: ha másképp nem megy, jöjjön a forradalom. De csak azokat vigye,
sodorja el magával, akik tetten érhetően a Gyurcsány-féle bűnszövetkezetbe
tömörültek.
Tűnjön el
tehát mindenki, akit csodálattal tölt el, hogy másfél évig milyen
zseniálisan hazudtak.
Tűnjön el
tehát mindenki, aki négy évig nem csinált semmit, ám mégsem volt rest
féktelen hazudozással, száz trükkel újra magához csalni a hatalmat.
Tűnjön el
mindenki – minden elkövető és minden tettestárs –, aki előbb össze-vissza
szurkálta áldozatát, aztán most foggal-körömmel, médiával-rohamrendőrrel
ragaszkodik ahhoz, hogy ő kezelhesse, ő ápolhassa a halálra sebzett,
halálra rémült beteget. Szegény országunkat. Szegény nemzetünket.
|