V a r g a   D o m o k o s  G y ö r g y     h o n l a p j a

 

 

Válogatott írásaim

 

 

 

Varga Domokos György, a gondola.hu főmunkatársa

2006. február 20. 10:28

 

 

 

Egy kóbor kutya nyílt levele Gyurcsány Ferenchez

 

Mi lesz – kérdezte a Vasárnapi Újság ügyes riportere –, ha a mentelmi bizottság elnöke nem indít vizsgálatot Gyurcsány Ferenc vagyonnyilatkozata ügyében? Ezt feleltem: nem fogok kekeckedni. Elég nekem az, ha a kormányfő tisztában van azzal, hogy még neki sem lehet büntetlenül bármit megcsinálni.

 

 

Az elhangzott riportból ez a kérdés és ez a választ kimaradt. Talán azért, mert nem fogalmaztam elég pontosan: nem azt akartam kifejezni, hogy számítok rá, jogi értelemben, bíróságilag el fogják marasztalni – akár még sittre is vágnák –, hanem csupán azt, hogy a nyilvánosság őrző szeme rajta (is) ott van (nem csak Orbán Viktoron).

Nem, egyáltalán nem vagyok olyan naiv, hogy azt hinném, a mai nagyágyúk közül az elkövetkező időkben bárkit is el fognak jogilag, törvényileg marasztalni. Nem fognak. Az egész rendszerváltás a tisztázás helyett a régi és az új (vagy akár: régi-új) hatalom osztozkodásának, alkudozásának (akár: paktumának) jegyében folyt, kéz kezet mos alapon. S ahogy Horn Gyula nyugodton mondhatta, hogy „Na és”, ugyanúgy Medgyessy Péter szocialista kormányfő-jelölt is nyugodtan kijelenthette a 2002. évi választások küszöbén, hogy becsületesen megdolgozott a 100.000 dollárjáért, amelyet – családi vállalkozása – a Gresham-palota építtetőjétől, a Gresco Rt.-től kapott. Miért is? Azért, hogy „meggyőzze” Budapest főváros V. kerületének szocialista képviselőit: megbízója számára kedvező döntést hozzanak.

A kedvező döntés ugyan megszületett, a magyar igazságszolgáltatás azonban nem látta bizonyítottnak, hogy befolyással való üzérkedés történt;  inkább azt vélelmezte, hiba csúszott a szerződésbe, valójában nem „meggyőzésre” akart vonatkozni a megbízás, inkább csak ismertetésre, tájékoztatásra… Mit is nyilatkozott Kolláth György alkotmányjogász az ügy kapcsán? „A közélet szereplői ilyen jellegű és súlyú cselekményeket nap mint nap elkövetnek”. Majd azt is hozzátette, hogy „eddig mindössze két esetben indult rendőrségi nyomozás befolyással üzérkedés címén”.

Szóval miért is lettem volna olyan hiszékeny, hogy majd éppen Gyurcsány Ferencnél fog megváltozni a „trendi”? A kayaibrahimos és postabankos ügyek óta azt is tudhatjuk, hogy akárki legyen is a legfőbb ügyészi poszton, neki sem nagyon akaródzik borítani, mert akkor minden borulna. Gyurcsány Ferenc tehát az égadta világon mindent meg fog úszni (legalábbis jogi tekintetben), egész egyszerűen azért,  mert ma a politika erősebb az igazságszolgáltatásnál, és rendőr, ügyész, bíró egyaránt úgy véli, miért épp ő iparkodjék tisztába tenni a dolgokat, miért pont ő vigye el a balhét, miért ő egye meg a feketelevest, melyet valójában a politikusok főztek egymással nagy egyetértésben.

Meg különben is.

Mit akarjon, mit erőlködjön a magyar demokrácia kicsiny polgára, tisztségviselője, amikor a demokráciák demokráciájának, Nagy-Britanniának a kormányfője veszi a fáradságot, s csak azért ideutazik, Európa túlsó felére, hogy megtámogassa Gyurcsány győzelmét? Ha neki, e szimbólumnak tökéletesen megfelel a mi Ferink, mi a fenét fanyalgunk mi? Ha Tony Blair simán elfogadja, hogy kormányfőnk meghívja otthonába (avagy: magától értetődőnek veszi, hogy kormányfőnk el fogja fogadni üzleti ajánlatát, övék a Budapest Airport, cserébe jön hozzá kampányolni), akkor mi a fészkes fenét remélhetünk mi itt még tisztesség dolgában?

Mondhatnám, semmit.

De nem igaz.

A Tony Blair-ek és a Gyurcsány Ferencek azt fedezték fel, hogy a demokrácia díszletei között könnyebben és olcsóbban lehet orruknál fogva vezetni a népet, mint diktatúrában. Hogy szedhette volna meg magát Kádár alatt ennyire Gyurcsány, mint demokráciánkban? Hogy hivatkozhatott volna jogi pontatlanságokra azok után, hogy három évig átvágta a hatóságokat? Hogy seftelhetett volna ilyen könnyűszerrel állami javakkal? Hogy engedhette volna meg magának, hogy az ország egyik leggazdagabb embereként vagyonnyilatkozatában csupán egy 50 négyzetméteres pápai lakást tüntessen fel ingatlanként, közben pedig luxususzodát és hasonlókat építsen színlelt vállalkozásban, és ennek eredményeképp „saját cégétől bérli saját cége által saját pénzén épített saját uszodáját”, anélkül, hogy az igazságszolgáltatás ezen a legcsekélyebb mértékben is fennakadna?

Sehogy.

De most demokrácia van. Jogállam. Legalábbis a díszletet tekintve. Ezért aztán e  díszletre ezeknek a mutatványosoknak elengedhetetlenül nagy szükségük van. Gyurcsány Ferenc e nélkül nem illeszthetné össze gondosan ujjbegyeit, nem vághatna olyan ájtatos képet, s nem mondhatná el, mélységes felelősségérzettől csordultig átitatva, országnak-világnak: „nem lehet kóbor kutyákat kikergetni az utcákra, hogy azok rágalommal szórják tele az országot és megvádolják a miniszterelnököt”.

Nos, az egyik rágalmazó, az egyik kóbor kutya, ugyebár, én volnék.

Aki ártatlanul vádoltam volna őt.

Aki „nyilvánvalóan alaptalanul” gondoltam, hogy Gyurcsány Ferenc nem vallott be mindent vagyonnyilatkozatában. Géczi József Alajos, az országgyűlés mentelmi bizottságának elnöke legalábbis így fogalmazott elutasító határozatában: „a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás megindítását nem rendelem el, a kezdeményezést, mint nyilvánvalóan alaptalant elutasítom”.

Biztos, ami biztos, határozata megalapozásához beszerezte „a köztisztviselői vagyonnyilatkozat-tétel kérdésében hatáskörrel rendelkező Belügyminisztérium szakmai álláspontját” is. Ma Magyarországon a politika bármilyen szakmai álláspontot be tud szerezni, mely büntetlenül futni hagyja kiváltságosait. Nagyon-nagyon ingatag ez a demokrácia-díszlet, helyenként máris szét van teljesen  rohadva – lám, a teméntelen törvény nem annyira az ország működését, mint inkább az ügyeskedők kibújását szolgálja.

Nem egyszer a saját magunkét.

Jóformán már mindannyiunkét – hogy világos legyen.

Ezért ez a díszlet elkerülhetetlenül össze fog omlani.

De még áll. S amíg áll, ki kell használnunk.

Kóbor kutyák, vonítsunk, ahogy csak kifér a torkunkon!

Gyurcsány Ferenc, legyen ez a vonítás egy neked szóló nyílt levél.

1)     Tényekkel cáfold meg ország-világ előtt, hogy nem igaz, amit Matolcsy György, a Fidesz gazdaságpolitikusa állít: a magyar gazdaságnak ma 100 forint megtermeléséhez 150 forint hitel felvételére van szüksége.

2)     Tényekkel, számokkal igazold, hogy az államháztartás óriási hiánya, az államadósság óriási mértéke nem fenyeget gazdasági helyzetünk összeomlásával, nem kíván a magyar állampolgárokkal szemben drasztikus megszorításokat, tőlük fájdalmas lemondásokat.

3)     Anyád életére esküdj meg, hogy ha a romlás mégis bekövetkezne, dübörgő gazdaságos hazugságaidért, szemfényvesztéseidért bocsánatot kérsz a magyar néptől, vagyonod neki szétosztod, s még így nincstelenül sem követed elődjeid példáját, akik miután kedvükre kikísérletezték magukat rajta, az igazi övéikhez, külhonba távoztak.

Ha mindezt megteszed, cserébe ünnepélyesen én is megígérem – akár anyámra, akár gyermekeimre esküdve:

Ha most megint Te lennél a miniszterelnök, s a romlás, a gazdasági katasztrófa – mondjuk tíz éven belül – mégsem következne be, a széles nyilvánosság előtt fogom elismerni, hogy minden ellened szóló szavam puszta rágalom volt. Szó szerint megszaggatom majd a ruhámat (ha nem lesz romlás, úgyis telik másikra), s mindenki által jól hallhatóan ki fogom jelenteni: Igen tisztelt miniszterelnök úr, kedves Gyurcsány Ferenc, én öntől ezennel, tiszta szívből bocsánatot kérek.

Előbb azonban még te lépsz.

 

 

http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=46676