|
Az
elhangzott riportból ez a kérdés és ez a választ kimaradt. Talán azért,
mert nem fogalmaztam elég pontosan: nem azt akartam kifejezni, hogy
számítok rá, jogi értelemben, bíróságilag el fogják marasztalni – akár még
sittre is vágnák –, hanem csupán azt, hogy a nyilvánosság őrző szeme rajta
(is) ott van (nem csak Orbán Viktoron).
Nem,
egyáltalán nem vagyok olyan naiv, hogy azt hinném, a mai nagyágyúk közül az
elkövetkező időkben bárkit is el fognak jogilag, törvényileg marasztalni.
Nem fognak. Az egész rendszerváltás a tisztázás helyett a régi és az új
(vagy akár: régi-új) hatalom osztozkodásának, alkudozásának (akár:
paktumának) jegyében folyt, kéz kezet mos alapon. S ahogy Horn Gyula
nyugodton mondhatta, hogy „Na és”, ugyanúgy Medgyessy Péter szocialista
kormányfő-jelölt is nyugodtan kijelenthette a 2002. évi választások
küszöbén, hogy becsületesen megdolgozott a 100.000 dollárjáért, amelyet –
családi vállalkozása – a Gresham-palota építtetőjétől, a Gresco Rt.-től
kapott. Miért is? Azért, hogy „meggyőzze” Budapest főváros V. kerületének
szocialista képviselőit: megbízója számára kedvező döntést hozzanak.
A kedvező
döntés ugyan megszületett, a magyar igazságszolgáltatás azonban nem látta
bizonyítottnak, hogy befolyással való üzérkedés történt; inkább azt
vélelmezte, hiba csúszott a szerződésbe, valójában nem „meggyőzésre” akart
vonatkozni a megbízás, inkább csak ismertetésre, tájékoztatásra… Mit is
nyilatkozott Kolláth György alkotmányjogász az ügy kapcsán? „A közélet
szereplői ilyen jellegű és súlyú cselekményeket nap mint nap elkövetnek”.
Majd azt is hozzátette, hogy „eddig mindössze két esetben indult rendőrségi
nyomozás befolyással üzérkedés címén”.
Szóval
miért is lettem volna olyan hiszékeny, hogy majd éppen Gyurcsány Ferencnél
fog megváltozni a „trendi”? A kayaibrahimos és postabankos ügyek óta azt is
tudhatjuk, hogy akárki legyen is a legfőbb ügyészi poszton, neki sem nagyon
akaródzik borítani, mert akkor minden borulna. Gyurcsány Ferenc tehát az
égadta világon mindent meg fog úszni (legalábbis jogi tekintetben), egész
egyszerűen azért, mert ma a politika erősebb az
igazságszolgáltatásnál, és rendőr, ügyész, bíró egyaránt úgy véli, miért
épp ő iparkodjék tisztába tenni a dolgokat, miért pont ő vigye el a balhét,
miért ő egye meg a feketelevest, melyet valójában a politikusok főztek
egymással nagy egyetértésben.
Meg
különben is.
Mit
akarjon, mit erőlködjön a magyar demokrácia kicsiny polgára,
tisztségviselője, amikor a demokráciák demokráciájának, Nagy-Britanniának a
kormányfője veszi a fáradságot, s csak azért ideutazik, Európa túlsó
felére, hogy megtámogassa Gyurcsány győzelmét? Ha neki, e szimbólumnak
tökéletesen megfelel a mi Ferink, mi a fenét fanyalgunk mi? Ha Tony Blair
simán elfogadja, hogy kormányfőnk meghívja otthonába (avagy: magától
értetődőnek veszi, hogy kormányfőnk el fogja fogadni üzleti ajánlatát, övék
a Budapest Airport, cserébe jön hozzá kampányolni), akkor mi a fészkes
fenét remélhetünk mi itt még tisztesség dolgában?
Mondhatnám,
semmit.
De nem
igaz.
A Tony
Blair-ek és a Gyurcsány Ferencek azt fedezték fel, hogy a demokrácia
díszletei között könnyebben és olcsóbban lehet orruknál fogva vezetni a
népet, mint diktatúrában. Hogy szedhette volna meg magát Kádár alatt
ennyire Gyurcsány, mint demokráciánkban? Hogy hivatkozhatott volna jogi
pontatlanságokra azok után, hogy három évig átvágta a hatóságokat? Hogy
seftelhetett volna ilyen könnyűszerrel állami javakkal? Hogy engedhette
volna meg magának, hogy az ország egyik leggazdagabb embereként
vagyonnyilatkozatában csupán egy 50 négyzetméteres pápai lakást tüntessen
fel ingatlanként, közben pedig luxususzodát és hasonlókat építsen színlelt
vállalkozásban, és ennek eredményeképp „saját cégétől bérli saját cége
által saját pénzén épített saját uszodáját”, anélkül, hogy az
igazságszolgáltatás ezen a legcsekélyebb mértékben is fennakadna?
Sehogy.
De most
demokrácia van. Jogállam. Legalábbis a díszletet tekintve. Ezért aztán
e díszletre ezeknek a mutatványosoknak elengedhetetlenül nagy
szükségük van. Gyurcsány Ferenc e nélkül nem illeszthetné össze gondosan
ujjbegyeit, nem vághatna olyan ájtatos képet, s nem mondhatná el, mélységes
felelősségérzettől csordultig átitatva, országnak-világnak: „nem lehet
kóbor kutyákat kikergetni az utcákra, hogy azok rágalommal szórják tele az
országot és megvádolják a miniszterelnököt”.
Nos, az
egyik rágalmazó, az egyik kóbor kutya, ugyebár, én volnék.
Aki
ártatlanul vádoltam volna őt.
Aki
„nyilvánvalóan alaptalanul” gondoltam, hogy Gyurcsány Ferenc nem vallott be
mindent vagyonnyilatkozatában. Géczi József Alajos, az országgyűlés
mentelmi bizottságának elnöke legalábbis így fogalmazott elutasító
határozatában: „a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás megindítását nem
rendelem el, a kezdeményezést, mint nyilvánvalóan alaptalant elutasítom”.
Biztos,
ami biztos, határozata megalapozásához beszerezte „a köztisztviselői
vagyonnyilatkozat-tétel kérdésében hatáskörrel rendelkező
Belügyminisztérium szakmai álláspontját” is. Ma Magyarországon a politika
bármilyen szakmai álláspontot be tud szerezni, mely büntetlenül futni
hagyja kiváltságosait. Nagyon-nagyon ingatag ez a demokrácia-díszlet,
helyenként máris szét van teljesen rohadva – lám, a teméntelen
törvény nem annyira az ország működését, mint inkább az ügyeskedők
kibújását szolgálja.
Nem
egyszer a saját magunkét.
Jóformán
már mindannyiunkét – hogy világos legyen.
Ezért ez a
díszlet elkerülhetetlenül össze fog omlani.
De még
áll. S amíg áll, ki kell használnunk.
Kóbor
kutyák, vonítsunk, ahogy csak kifér a torkunkon!
Gyurcsány
Ferenc, legyen ez a vonítás egy neked szóló nyílt levél.
1)
Tényekkel cáfold meg ország-világ előtt, hogy nem igaz, amit Matolcsy
György, a Fidesz gazdaságpolitikusa állít: a magyar gazdaságnak ma 100
forint megtermeléséhez 150 forint hitel felvételére van szüksége.
2)
Tényekkel, számokkal igazold, hogy az államháztartás óriási hiánya, az
államadósság óriási mértéke nem fenyeget gazdasági helyzetünk
összeomlásával, nem kíván a magyar állampolgárokkal szemben drasztikus
megszorításokat, tőlük fájdalmas lemondásokat.
3)
Anyád életére esküdj meg, hogy ha a romlás mégis bekövetkezne, dübörgő
gazdaságos hazugságaidért, szemfényvesztéseidért bocsánatot kérsz a magyar
néptől, vagyonod neki szétosztod, s még így nincstelenül sem követed
elődjeid példáját, akik miután kedvükre kikísérletezték magukat rajta, az
igazi övéikhez, külhonba távoztak.
Ha mindezt
megteszed, cserébe ünnepélyesen én is megígérem – akár anyámra, akár
gyermekeimre esküdve:
Ha most
megint Te lennél a miniszterelnök, s a romlás, a gazdasági katasztrófa –
mondjuk tíz éven belül – mégsem következne be, a széles nyilvánosság előtt
fogom elismerni, hogy minden ellened szóló szavam puszta rágalom volt. Szó
szerint megszaggatom majd a ruhámat (ha nem lesz romlás, úgyis telik
másikra), s mindenki által jól hallhatóan ki fogom jelenteni: Igen tisztelt
miniszterelnök úr, kedves Gyurcsány Ferenc, én öntől ezennel, tiszta
szívből bocsánatot kérek.
Előbb
azonban még te lépsz.
|