|
V a r g a D o m o k o s G y ö r g y h o n l a p j a |
|
|
|
|
|
munkatÁrsaim Maleczki József Lázár Tibor Lázár Zsuzsanna Kovács János
  Ki hinné? Munkatársaim bármilyen – nyomtatott vagy elektronikus – kiadvány színvonalas elkészítésére képesek! Maleczki József Magyar Arcképcsarnok http://szebbjovoert.net/node/431  Furcsa bemutatkozás
lesz ez itt, a „Szebb Jövőért” Társaság oldalán, hiszen én a magyarság, sőt
egész Európa jövőjét is igencsak borúsnak látom. Ezt semmiképp sem
hallgathattam el, hát ezért kezdtem ezzel.
Hogy miért látom annak? Mert a globalizmus lehetetlenné teszi, megfosztja tartalmától és értelmétől a demokráciát, és úgy látszik, hogy az erőltetett ütemű ipari és műszaki fejlődésben csak azok maradnak talpon, akik át tudnak a többieken gázolni. Nekünk pedig különösen tragikus a sorsunk amiatt, hogy még csak ki sem próbálhattuk, miképp fejlődne nemzetünk újraegyesítve és a népfelség elvét érvényesítve – és én úgy látom, nem is igen fogjuk mi már ezt kipróbálni. Az átgázolás és elgázoltatás világában nekünk bizony történelmi sorscsapásaink és a saját oktalanságunk miatt az utóbbi jutott. Szép lett volna egy fenségesen egységes nemzeti tettel bizonyítani, hogy van harmadik út. Magyarnak lenni nekem már leginkább csak azt jelenti, hogy mindezt tudván sem hagyom el ezt az országot – ha elhagynám is egy időre, visszatérnék – , és nem szégyellem, hogy magyar az anyanyelvem. Erre köteleznek elődeinknek azok az erőfeszítései és áldozatai, melyekkel létrehozták ezt a még most is, lerongyolódva is pompázatos nyelvet, és mindeddig életben tartották ezt a nemzetet. Azt is jelenti, hogy a velem sorsközösségben levőknek igyekszem segíteni. És azt is, hogy tudatosan szembeszegülök a tudatiparban használatos nyelvezettel. Az már önmagában véve
is sokat elárul a tudatiparról, hogy legnagyobb hatalmú és hatású üzemét, a
műsorszórást médiának és tömegkommunikációnak nevezte el, az értesülés, a
hír, a tudnivaló és az ismeret szavunkat pedig az információ szóval
helyettesíti. Az efféle kifejezésekkel magát álcázó ipar nyelvezete és
tartalmának nagyobbik hányada a társas viselkedés kultúráját romboló tényezők
közül a legkártékonyabb, mert még a legjobb oktatással is csak valamelyest
lehetne ellensúlyozni a hatását. A mi oktatási rendszerünk pedig nagyon
messzire van a legjobbtól. Hát ezt és az egészségügyi rendszert kellene ahhoz
legelőször átszervezni – nem pedig szétrombolni és leépíteni –, hogy itthon
érezhessük magunkat országunkban és ismét fejlődhessen és javulhasson a
társas viselkedés rendszere és ennek egyik alrendszere, a nyelv is, valamint
tudatosan szembe kellene fordulnunk az anyanyelvi műveltségünket romboló
tényezőkkel, egyszersmind a nemzeti művelődés szolgálatára kellene
kényszerítenünk a tudatipart: az oktatást, a társadalomtudományokat és a
műsorszórást. Ahhoz, hogy a kezünkbe vehessük a sorsunk irányítását, teljes nemzeti egységre lenne szükségünk. Erre szemernyi esélyünk sincs, tűrnünk kell hát, hogy sorsunk csak csekély mértékig múlik önmagunkon, nagyobbrészt rajtunk kívül levő, „fortélyosan félelmetes” erők „igazgatnak” minket. Mint a magyarságért valamit tenni akarónak egyetlen mentsváram a nyelv. Javítgatom, tisztítgatom, tökéletesíteni igyekszem a saját nyelvhasználatomat, és legjobb tudásom szerint ugyanezt végzem a rám bízott szövegeken is. Eközben nyelvhasználatom egyre inkább eltávolodik a tömegnyelvtől, hiszen ezt a tudatipar nyelve alakítja. Valójában azonban nem én távolodom el tőlük, hanem ők távolodnak el attól, amibe én kapaszkodom: elődeink felhalmozott tudásától, a magyar nyelvi hagyománytól és a belőle leszűrhető nyelvi rendszertől. Ám az így keletkező távolság nem csupán nyelvi különbség, hanem küzdelem hordozója is: magyarságom tudatos megőrzéséért küzdök mindazokkal, akik öntudatlanul belebújtak a tudatipar nyelvi kényszerzubbonyába. Reménytelen és kilátástalan harc? Bizonyára az. Don Quijote-i pózolás? Nem tudom, ítélje meg más. A most növekvő nemzedéknek emberhez méltó életre alig van esélye. A köröttünk levő világ egyre inkább ismét rabszolgatartó társadalommá alakul. Amit George Orwell és Ray Bradbury oly látnokian megírt, az már itt van a küszöbön, részint már valóság. Nehéz ennek a nemzedéknek bármiféle bölcsességet mondani útravalóként, hiszen a világ felmérhetetlen sebességgel változik. Hát csak annyit mondanék nekik: ragaszkodjanak az emberségükhöz, ne hagyják magukat fogyasztó és ürítő gépezetté alakítani.
Rövid általános és szakmai önéletrajz
1990-től Magyarországon dolgoztam, az itt iskolát teremtő Danek Reprostudionál, előbb nyomdai előkészítőként, majd montír-retusőr irányítóként. 1994-től részt vettem a Hollandia Repro megalapításában, itt mint üzemvezető működtem. Ez után a Kossuth Nyomdában, illetve a Royalpress cégnél tevékenykedtem. Több éves tördelői és szerkesztői gyakorlattal rendelkezem, egyéb kiadványok mellett újságok és könyvek előállításában vettem részt, az eddigieken túl beleértve a fotózást, illetve a képszerkesztést is. Feleségemmel (Lázár Zsuzsannával) és három lányommal Káván élünk. Lázár Zuzsanna Rövid általános és szakmai önéletrajz
Iskoláim: 1986-ban érettségiztem a Könyves Kálmán Gimnáziumban, ezután nyomdai retusőr szakképesítést szereztem. Később elvégeztem a Práter utcai fényképész iskolát esti szakon. 1994-ben végeztem a MUOSZ által indított Bálint György Újságíró Iskola laptervező-tipográfus szakán. Szakmai gyakorlatomat a Nádai Studióban tölthettem. Munkahelyek: Dolgoztam az Offset-és Játékkártya Nyomdában és a Franz Danek Reprostúdióban retusőrként, ill. montírozóként. Később az Élet és Tudomány c. hetilapnál voltam tervező-szerkesztő. Ez utóbbi munkahelyem a szülési szabadságom kezdetével szűnt meg. Család: Férjemmel (Lázár Tiborral) 1994-ben házasodtunk össze, azóta három gyermekünk született: Luca, Zsófia és Anna. 1999-ben vidékre költöztünk, ahol azóta is nagyon jól érezzük magunkat. Jelenleg vállalkozásban, külsős munkatársként dolgozom a Feature Films Hungary rajzfilmkészítő cégnél mint kulcs-fázis rajzoló. Kovács János Magyar Arcképcsarnok http://szebbjovoert.net/node/433
Szakmámból (RTV-műszerész) kifolyólag elektronikai berendezéseket konstruáltam, később számítástechnikai területen is kinyílt a lehetőségek világa. Mivel nem szerettem, hogy nem a legjobb megoldás szerint kapok feladatokat, magam indultam tovább a munkákkal, azóta is megoldok mindent, amire szükség van. Nevezhetjük öntörvényűségnek is... Nemzeti Hírhálót ami talán segít a nemzet fontos tudnivalóinak terjesztésében. - Mit jelent az Ön számára magyarnak lenni? Magyarnak lenni természetes, vagy legalábbis annak kellene lennie. Ehelyett a rossz kezekben levő média ezt amolyan virtusnak, hóbortnak, felesleges erőlködésnek festi le. Szerencsére sokan rájöttek az átverésre, rájöttek, hogy magyarnak lenni jó, igazán jó! Már csak azért is... - Mikor kezdett el a magyarság múltjával-jelenével-jövőjével foglalkozni? Az egyre nagyobb időmet elfoglaló hír- és információ gyűjtésben, valamint a keletkező számtalan emberi kapcsolat mutatta az utat, hogy mélyebben is foglalkozzam, mi magyarok honnan jöttünk, vagy talán nem is jöttünk, mindig is itt voltunk? Eleinte nem nézték jó szemmel a politikai "trendi" követői ezt a "megszállottságot", de amint az naponta egyre jobban látható, jó úton jártam. Azóta a szakrális világ megérintett, spirituális területekre terelődött a figyelmem. A szerzett képességekkel a magyarság szolgálatában teszem, amit tehetek. - Milyennek ítéli meg a jelenlegi politikai-gazdasági helyzetet? Az ország egyötöde hisz már csak a jelenlegi nemzetáruló bábkormánynak, az elbizonytalanodottak közül sokan még nem merik bevallani saját maguknak sem, hogy a király meztelen. - Mi az, ami Ön szerint nem úgy működik ma Magyarországon, ahogy működnie kellene? Rosszul működik a politika, idegenek karmaiban van az ország vezetése, remélem hamar jön a megtisztulás és nemzeti feltámadás. Természetemnél fogva mindent másképp képzelek el, sokat segít a sok Interneten fellelhető és élőben meghallgatott fontos előadás, közösségépítő rendezvények, táncházas hagyományőrzés. Nagy szükség van a "hazatalálásra". - Mit tart ma a legfontosabb teendőnek a magyarság sorsának jobbra fordításában? A Szent Korona rendjének visszaállítása, a szakrális királyság újraélesztésében látom a hosszú távú megoldást. Addig csak "tüneti kezelés" lesz minden változtatás a rendszerben. - Ön milyen módon vesz részt a magyarság megmaradásáért folytatott harcban? Az információ áramlásában segítek az általam működetett hírrendszerrel. Állítólag hasznos dolog... Számvetés Nézem a filmes díjátadásról szóló hírtv-s riportot és megint eszembe jut, hogy anno magam is... Fiatalságom sikerei, amelyeket akkor nem tartottam fontosnak, mert a szűk környezetem nem értékelte azokat... Irodalom: általános iskolában novellák, sci-fi történetek, versek, humoros átköltések sokasága, mellyel elszórakoztattam hasukat fogó társaimat Rajz: osztályelső voltam általánosban figurális-nonfigurális ábrázolásban, mindig mintaképnek mutatták be "műveimet", középsuliban is szakrajzból. 13 évesen terveztem a szülői házat. Földrajz: betéve tudtam a Föld "alkatrészeit", kívül-belül, padtársammal versenyeztünk, ki találja meg gyorsabban a térképen a legkisebb falut, hegycsúcsot a világ másik táján. Fotózás: felsőtagozatos koromtól magam hívtam elő negatívot, nagyítottam papírra, majd színesre, aztán szuper 8-as amatőr filmeket is, a szentesi animációs fesztiválon is kaptam valamilyen díjat, de nem a precizitás, hanem a fantáziavilága miatt, katonaságnál mozigépészkedtem, stúdióztam Technika: szakmámban osztályelső voltam (RTV-műszerész), a vizsgán is és mindig vitáztam szaktanárommal, igazaim máig helytállóak, hiszen a tanár sohasem épített áramköröket, tervezett új kapcsolásokat, saját fejlesztésű, építésű fény- és hangtechnikával tartottam a fiatalok örömére saját diszkóműsoromat, ráadióamatőrködtem, országos többtusa bajnokságra jártam, mindenhova elvittek, de a gép szerepét nem szerettem (80-90-es sebességgel morzéztam csak kézzel, inkább építettem gyorsbillyentyűt :); a test nem tudta követni az elmét, nem tudtam gyorsabban írni... Szakma: a gyakorlati oktató rám bízta mindkét évfolyam alatt a KISZ-tábor teljes stúdióját, felszabadítva minden feladat alól, ezalatt kiélvezhettem diszkózási és kalandozási vágyamat, félverseny bringával bejártuk a fél országot, száz kilométereket tekerve. A paksi atomerőműben töltött közel egyéves munkaviszonyom alatt már rám bízták az orosz technika elemeinek áttervezését hazai alkatrészekre, kiküszöbölve a konstrukciós hibákat, a korabeli adathalmazt Commodore C64-gyel, C+4-gyel próbáltam rendszerbe terelni, önképző számítástechnikai tanulással. Saját fejlesztésű szervizkészülékeket terveztem, hardverben és szoftverben is, a megye szervize azóta is ide, hozzám jár javíttatni a bonyolultabb dolgokat. Politika: rendszerváltáskor MDF, aztán Fidesz, aztán nemzeti radikális, városi képviselőjelölt 98-ban, 2002-től élesben, mert felháborított ez a szerencsétleknedés, ahogyan most is. Az információ terjesztésében láttam egyfajta megoldást részemről. Lám, egyre kapom a biztató és hálálkodó leveleket a Hírhálóért, ami jelzi, mégis csak volt (van) benne valami hasznos és jó. Vallás: keresztelkedve, bérmálkozva, egyházi esküvő, de nem igazi hívő, inkább az ősi spriritualitás a keleti tanokkal, az ön- és mások gyógyításában látok fantáziát, ezoteriában és földönkívüliekben hiszek inkább, meg a láthatatlan irányításban... ez már a jövő, mint pl. James Redfield világa, vagy a táltosság, az ősi, bevált és a modern agykontroll technikák...stb... (Kovács János) |
