V a r g a   D o m o k o s  G y ö r g y     h o n l a p j a

 

 

Fittyfirity-film

Igaz történet a hajléktalanról, a kisfiúról és egy kutyáról  

 

 

 

HÁTTÉRANYAG A FILMRŐL

a sajtóbemutatóhoz

 

 

 

Igaz történet a hajléktalanról, a kisfiúról

és egy kutyáról

fikciós riportfilm (29 perc)

 

Nagy élmény Varga Domokos György „Fittyfirity” című könyvét úgy olvasni, hogy közben látunk egy belső filmet. A film ennek a fikciónak a valóságos látomásához segít bennünket úgy, hogy közben a könyvet ihlető helyszínre, a Budakeszi út melletti őszi erdőbe vezet bennünket.

A négyéves Dini Dani őszinte, tiszta küzdelme a hajléktalan Vadember barátságáért a felnőttek világában akár mese is lehetne, de amint kiderül, mi,  felnőttek szorítjuk korlátok közé gyermekeink valóság iránti, őszinte érdeklődését. Ettől több és elgondolkodtatóbb a könyv, mint amit a címe rejt.

„Nem feltétlenül tudjuk megszüntetni a hajléktalanok összes baját, bánatát, viszont kell, hogy fájjon nekünk az ő nyomorúságuk” – mondja a film egyik szereplője. Ettől több és elgondolkodtatóbb a film, mert túl lép a téma szemérmes kezelésén, vagy a cselekedeteket, a szándékokat bizonygató hagyományokon.   

Mert az alkotóknak nem az a lényeg, hogy a könyv helyszínei és szereplői a valóságban léteznek-e, hanem az, hogy a könyv üzenetei valóságosak-e. Ezeket kívánja a film felnagyítani. Felkiáltójel kíván lenni a lélek felé: ki-ki maga döntsön arról, hogy észreveszi-e a nála szerencsétlenebbek mindennapjait. Ettől több a könyv és elgondolkodtatóbb a film, hiszen „lehet, hogy ezer dologban a hajléktalan épp olyan tehetséges és értékes ember volt, mint mi magunk, csak egy pici dologban szerencsétlenebb”- mondja a könyv írója a filmben.

A film a könyv részleteit idézi hatásos képekkel (operatőr: Kiss Gábor H.S.C); lenyűgöző színészi alakításokkal (Vadember: Orosz István; Dini Dani: Varga Vázsony; mesélő: Helyey László). Hitelesek a megszólalók (Jelenits István piarista tanár, Marék Veronika meseíró, Dr. Molnár Gábor pszihológus, Vargha Domokosné, az író édesanyja; Kovács Ildikó és Filkey Ágnes, a Budekeszi Úti Óvoda óvónője, ill. vezető óvónője;  és az erdei barlangban élő két hajléktalan:  Szekeres Gabriella és Mészáros Imre).

A villanásnyi riportok nehezen teszik lehetővé a megszólalók fontos üzenetein való töprengést. A két síkon futó „igaz történet” képileg ugyan elválik, de a képek és szereplők keveredése is jelzi: a mesék és a valóság között voltaképp mi magunk döntünk, mi magunk választunk.