V a r g a   D o m o k o s  G y ö r g y     h o n l a p j a

Tisztelt Családom

ARANYMÉRLEG

(szüleink 50. házassági évfordulójára)

Alulírottak mint legilletékesebbek egybehangzóan és befolyásmentesen – külső lelki nyomás és/vagy fizikai kényszer nélkül – az alábbiak szerint vonjuk meg 1948-1998 ötven esztendejének mérlegét édes szüleink, azaz Vargha Domokosné (született Stolte Magdolna, később Anyja) és Vargha Domokos (álnevén Varga Domokos, előbb Apja) aranykorszakának vonatkozásában.

A történelmileg értékelhető legelső napon, 1948. április 20-án szemtanúk egybevágó állítása szerint Édesanyánk (később Anyja) és Édesapánk (később Apja) ún. szerelmi házasságot kötött. A feltett kérdésre („Akarja-e...” mindketten határozott igennel feleltek, hangjuk ugyanakkor inkább érzelemteli volt, semmin hűvös, távolságtartó. Számtalan (de legkevesebb hét) személyi bizonyítékkal igazolható, hogy az ezt követő húsz esztendőben szüleink mindent elkövettek, hogy mi most ezt az aranymérleget aláírhassuk. Forrásmunkák (Kutyafülűek, Kölyökkóstolgató stb.) cáfolhatatlanul rögzítik, hogy Andris, Petyó, Dombi, Gergő, Panni, Magdus és Julcsi sorrendben láttuk meg a napvilágot. A tekintetben viszont bizonytalanság tapasztalható, hogy minden gyermek egyformán örült-e a kihúzott sorszámnak (például a 6. nem szeretett volna-e kisebbet – vagy ha ez nem ment, akkor már a legnagyobbat). Szintén felmerül, hogy a gyermekkor egyformán édes volt-e mindannyiuknak; másfelől pedig az, hogy az édes gyermekkor cukormáza elegendő védelmet nyújthat-e a felnőttélet farkastörvényei ellen.

Amit mint legilletékesebbek itt egybehangzóan állíthatunk, hogy amennyiben a külső és belső (máz és méz) anyagának fő összetevője egyaránt a szeretet, akkor a védelem nagyjából-egészében garantálható. Teljesen függetlenül attól, hogy egyikünk-másikunk élete nem egészen korai álmai szerint alakult, ezennel kijelentjük, hogy a szeretettel Ti megadtátok a legtöbbet, ami adható.

Az viszont már nem feltétlen csak Rajtatok – és nem is rajtunk – múlt, hogy íme, mind a kilencen élünk. Ezért a hálánkból ezennel eggyel magasabbra is juttatunk, s a fentiekkel együtt ezt is kézjegyünkkel erősítjük meg az alábbiak szerint.