Magas-Tátra Kutyival 2007. október 20 - 23.

1. nap Budapest - Tarajka

Még a nyári tátrai családi túra után kigondoltuk, hogy ősszel kéne egy 'férfias' kirándulás is, csak apukáknak (természetesen a megfelelő engedélyek birtokában...). El is kezdtük szervezni, de a végére a négyből csak ketten maradtunk a Kutyival. Mivel a Tátrafüredről felmenő siklót pont most újítják fel, ezért azt találtuk ki, hogy a Bilik menedékházban szállunk meg Tarajkán . Így nem kell minden nap a túra előtt fel, majd a túra végén legyalogolni a Tátrafüredre.

Az időjárási előrejelzések nem a legjobb időt igérték, ezért még reggel gyors kerékcsere, felkészülvén az esetleges havasabb utakra. Délután a munka végeztével kimentem Budaörsre a Kutyiért és nekiinduktunk. Nem akartunk ismét átkelni Budapesten, ezért Esztergom felé vettük az irányt. Leszánítva egy rövidke kitérőt, jól haladtunk. Donovaly-nál egyértelműen havasak voltak a hegyek és látszott, hogy korábban az úton is volt. Sajnos mire a Tátrához értünk már teljesen besötétedett, de az ég tiszta volt és a hold is világított. A hegyek körvonalai azért egész jól látszottak. Tátracsorbánál mentünk fel a felső útra és ahogy haladtunk felfelé, egyre havasabb volt minden. Csorba-tó után a fenti út sok helyen kicsit havas volt és fel is volt szórva.

Még mielőtt nekiindultunk volna Tarajkára, vettünk ki pénzt, hogy ne kelljen csak ezért lejönni. A felfelé vezető út egyre havasabb volt, bár le volt taposva. Már majdnem felértünk, amikor egy jegesebb szakaszon elakadtunk. Próbáltunk a kerekek alá ágakat tenni, de semmit sem haladtunk. Végül visszagurultunk egy 50-60 métert, ahol megint volt tapadás és új lendületet vége átjutottunk a kritikus szakaszon, ugyanis nem sokkal feljebb megint egész jó lehetett menni. Közben telefonon konzultáltunk a fentiekkel és abban egyeztünk meg, hogy a kocsit inkább fenn hagyjuk és nem gurulunk le a házhoz. Ez azt is jelentette, hogy az első túra a cuccok lepakolása volt a jeges úton. Szerencsére egy körben le tudtunk mindent vinni. A házban elfoglaltuk a szobánkat és kaptunk még vacsorát is, bár már elmúlt este 8 óra is.

2. nap Téry-ház

Korán keltünk, mert az eredeti terv szerint a Vöröstorony-hágó volt a cél. Összepakoltuk a kajákat és nekiindultunk az útnak. Már a 'babakocsis' út is havas volt, de a hídtól már egyértelműen havas volt az út. Az Óriás vízesésnél kifejezetten csúszott. Szerencsére az időjósok nem találták el, hogy milyen idő lesz, mert kevés volt a felhő és szépen sütött a nap. A Zamkovszky-háznál ettünk egy kicsit, majd indultunk tovább. Közben két másik csapat is érkezett, az egyik két kutyával kibővítve. Ahogy haladtunk felfelé egyre nagyobb lett hó, de már nem volt olyan csúszós, mint a vízesés környékén. A katlan falán felfelé haladva már egyre több helyen volt olyan rész is, ahol egymás nyomában haladtunk, helyenként térdig érő hóban. Kicsit feljebb egy zerge figyelte a vonuló csapatot. Az idő egyre tisztább lett, ahogy haladtunk felfelé. Fél 11-re értünk fel, Kutyi pár perccel később, de őt egy négyfős magyar csapat megszánta egy korty hazaival, mert kicsit ziláltan nézett ki...

Fenn a házban aztán gyorsan kikértünk magunknak egy-egy forralt bort, ami nagyon jól esett. Még ettünk egy csokit, majd 11 körül indultunk tovább. A Kutyit megmentő magyar csapatról kiderült, hogy szintén a hágóra mennek, így mi is bátrabbak lettünk. A kutyás csapat visszaindult, de egy másik magyar páros szintén felfelé jött, de ők a Sedielko-t célozták meg. Mire megkerültük a ház és a hágóra vezető út közti hegyet, a többiek már az elágazásnál voltak. Két másik 'pötty' is haladt már akkor felfelé. Az út nem látszott, ezért egyenesen haladtak a lánc felé. Távcsővel figyeltük őket és látszott, hogy helyenként mellig süllyednek a hóba. Még egy kicsit sütkéreztünk a napon, majd képességeinket felmérve úgy döntöttünk, hogy visszafordulunk. A másik magyar páros is lemondott a Sedielko-ról, azon sem volt semmi nyom. Később kiderült (másnap), hogy jó döntést hoztunk...

A házhoz visszafelé jövet időnként csak 'gatyaféken' lehetett közlekedni, olyan mély volt a hó, de jókat bohóckodtunk a hóban. Tengernyi fénykép elkészítése után (gyönyörű idő volt), ismét beültünk a Téry-házba egy újabb forralt borra. Már elmúlt kettő óra is, mikor aztán elindultunk lefelé. Nagyon sokan jöttek még szembe, gyakorlatilag csak magyarok. Voltak köztük, akiken látszott, hogy fenn fognak aludni, de voltak, akiknek kis csomagjuk volt. Én azért még száraz körülmények között sem vállalnám be a sötétben való lejutátst, ha nem nagyon muszáj... Két felfelé igyekvő gyerekes családdal is találkoztunk. Az egyik gyereket hordozókendőben vitték elől (max 1 éves lehetett), a másik pedig egy hátihordozóban aludt (olyan 2 éves forma). Néhány fenékre esést leszámítva, jó ütemben haladtunk. A Zamkovszky-házban ismét megpihentünk egy kicsit. Egyértelműen olvadt a hó, a lentebbi szakaszon helyenként inkább latyakos volt a hó. A vízesés előtt és után megint nagyon csúszós volt az út, de végül 5 körül már a házban voltunk.

Gyorsan megvacsoráztunk az étteremben, hogy 6-ra már a TV előtt ülhessünk és várjuk a rajtot. Persze szomorúan kellett megállapítanunk, hogy egyetlen a házban fogható csatornán sem adták az utolsó Forma 1-es futamot. Információ nélkül azonban nem maradhattunk, így SMS-ben kaptunk időnként híreket és a Kutyi wap-on követte végig az egész futamot. Mikor sikerült frissülnie a wap-on a közvetítésnek (5-10 percenként), Kutyi mindig felolvasta az elmúlt körök eseményeit. A vége volt a legrosszabb, mert a wap lassan frissült és az SMS sem akart jönni a végeredménnyel. Kutyi - nagy Kimi szurkoló - nehezen emésztette meg, hogy pont ezt a futamot nem látja...

3. nap Hosszútavi-ház

Ismét korán keltünk, mert ma a Rovátka és a Lengyel-nyereg volt a cél. Bíztunk benne, hogy voltak már olyanok, akik átmentek és kitaposták az ösvényt. Bepakoltunk a kaját és indultunk felfelé a Hosszútavi-házhoz. Sajnos erre a napra már sikerült eltalálni az előrejelzéseknek az időjárást. Borult volt és a felhők ültek a hegyeken. Azért lelkesen gyalogoltunk felfelé. Már a meredek részen jártunk, amikor ez első lefelé haladó emberekkel találkozunk. Tőlük tudtuk meg, hogy a tegnapi hágós csapatból az egyik (a négyfős) déután 6-ra ért le a házhoz (délben kezdtek el a láncon felfelé mászni) és még lejöttek, mert Tátralomnicon volt a szállásuk. A másik csapat (a kétfős) este 7-re ért le és ma reggel tovább indult a Rovátka felé. Egy másik szintén lefelé tartó csapattól megtudtuk, hogy ők eredetileg a Téry-Vöröstorony-Hosszútavi-Rovátka-Sziléziai ház útvonalat tervezték, de ez nem jött össze, hanem a hágók helyett mindig visszajöttek Tarajkára és onnan mentek megint fel a következő házhoz. A tavak szintjére emelkedve elértük a felhőket is. Innen már alig lehetett valamit látni. A házat is szinte csak akkor láttuk meg, mikor ott álltunk közvetlenül előtte.

A ház teljesen üres volt, de azért a forralt bort itt is megkóstoltuk (szerintünk a Téryben jobb). Nemsokára érkezett két magyar srác. Mondtuk nekik, hogy felfelé készülünk és már lesznek nyomok, mert ketten már mentek arra. Erre ők közölték, hogy ők azok, akik elindultak de visszajöttek, mert nem látni a jelzéseket, nincsenek nyomok és még a látótávolság is nulla. Akkor és ott eldőlt, hogy nincs értelme tovább menni a hágó felé. Leültek pihenni és enni, közben pedig elmesélték az előző napi Vöröstorony-hágós átkelés tapasztalatait. Mi megmutattuk nekik a róluk készült képeket (Kutyi barátomnak ugyanis van teleobjektívje). Mesélték, hogy akkora volt a hó helyenként, hogy szinte elmerültek benne. Egy darabig még beszélgettünk, aztán felkerekedtünk és ők is, mi is elindultunk lefelé. Hamar 'elnyelte' őket a felhő, kicsit tempósabban haladtak, nekik a Sziléziai-ház volt a cél.

Mivel nem siettünk már sehova, ezért szépen kényelmesen haladtunk, felfelé úton csak páran jöttek, zömében magyarok. Volt egy cseh csapat is, de az egyikőjük tudott magyarul. A patakhoz leérve már a felhőszint alatt voltunk, de nem lett jobb az idő. A hó viszont olvadt már ezen a szakaszon, igaz volt még belőle elég. Egy idő után kicsit tisztult az idő, kijöttek a hegyek a felhőből és a kék ég is megjelent. Kicsit gyönyörködtünk egy kicsit abban, hogy ismét lettek színek, aztán jöttünk tovább. Ekkor valószínűleg fenn a háznál is kitisztulhatott az idő. Tarajkára leérve a hó már jelentősen megfogyatkozott.

Korán értünk le (3 körül), lepakoltuk a cuccainkat. Kutyi magához vette az állványát és lesétáltunk még a vízesésekhez egy kicsit fényképezni. Nem voltak túl jó fényviszonyok sajnos. A felhők visszatértek. Kb 6-ig bóklásztunk a vízesésknél, majd visszamentünk a házba és megvacsoráztunk. Mivel a Kutyi fenn a Hosszútaviban megitta az otthonról hozott házi készítésű Becherovkát, ezért megkostoltuk a helyit is kaja előtt. Vacsora után gyorsan elvackoltuk magunkat, szerintem 8-kor már aludtunk is.

4. nap A hazaút

Még az este nekieredt az eső és kitartóan verte az ablakot egész éjszaka. Fél 8 körül keltünk fel. Összepakoltunk és megreggeliztünk, majd kifizettük a szállást és a kaját. Az éttermi fogyasztást ugyanis hozzá lehetett tenni a szobaszámlához, így egyben fizettük ki kártyával. Indulás előtt még tervben volt két geoláda begyűjtése is. Az eső persze nem akart csitulni, de minket nem tántorított el. Még megálltunk Tátrafüreden egy rövid időre vásárolni (csokikészletek feltöltése a család többi része számára), majd 10 körül indultunk haza. Az út nagy részében szakadt az eső. 1 óra körül voltunk a határon, majd a Kutyit elvittem Budaörsre, ahol elbúcsúztunk, miután sikerült az autója gumiproblémáját (legalább is átmenetileg) megoldani.

Jó kis túra volt. Kár, hogy a többiek nem jöttek el. Azért egy kis hiányérzetem van, amiért a hágókra nem juttottuk fel...

További képek itt.