Yo-Yo honlapja

Keszthelyen születtem 2000. március 22-én, de Budatétényben élek.

Mindennapjaimról nem sokat tudok mondani, úgy telnek, mint minden más rendes beaglenek - tavasztól őszig gyomlálok, kertészkedek, néha ások egy kicsit, télen meg hempergek a hóban, ha nincs hó akkor a sárban...

Szerencsére nem vagyok egyedül, van egy jó barátom Dingó, akivel nagyokat játszunk, aztán hol ő cseni el az én száraz zsemlémet, hol én cibálom ki az ő takaróját a sárba.

A lakásba csak egy lábtörlésnek nevezett tortúra után tudok bejutni, de ez sem tántorít el attól, hogy egész nap ki-be járkáljak. Nyáron, ha nyitva van a terasz ajtó akkor ez egyszerűbb, de télen még azért is sokat kell kiabálnom, hogy kinyissák már az ajtót.
Én bent lakom egyébként, van egy szép fonott kosaram, amire nagyon vigyázok, mindenki csodálkozik, hogy nem rágtam még szét.

Úgy érzem a korom miatt már nem halogathatom tovább a gyerekvállalást, úgyhogy gazdámat elküldtem pár keresőbe. Remélem nyárra sok kis kutyagyerkőc fog körülöttem, meg a gazdik lába alatt szaladgálni...

...
Hmm, ezt megint ellazsálták! Na, talán majd karácsonyra :)

Ja! Hallottam, hogy a kutyaútlevélhez kell, hogy legyen bennem mikrocsip. Biztonság kedvéért már két kisverebet ettem meg, de azt mondják, valamit félreértettem...

...
Hát ha nem is karácsonyra, de újévre meglettek a kicsik!!!
Véletlenül van is nálam néhány kép a gyerekekről, megnézitek?
Szerintem Celvin, az apjuk is büszke lehet rájuk :)

...
Na, eltelt egy év, ezek a hálátlan kölkek sajnos nem nagyon jelentkeznek, nem sokat tudok róluk. Na jó, nagy néha küldenek egy-egy képet, ha nagyon unszolom őket ;)

Közben történt körülöttem egy-s-más, amiről korábban nem meséltem. Tavaly, pont amikor én a kilenc kis szivattyúval voltam elfoglalva, legjobb barátom, Dingó súlyos beteg lett és néhány nap alatt itthagyott. Nagyon bántott, hogy nem is tudtam vele lenni utolsó napjaiban. Aztán mire két hónap után kezdett az életem visszatérni a normál kerékvágásba, a kis ördögök egyenként elmentek erre-arra, addigra egyszer csak azt vettem észre, hogy egy kis rókakölyök bitorolja Dingo házát a kertben. 

Vriny - ki hallott már ilyen nevet? - állítólag hivatásos udvarőrző, úgy mondják hovawart. Hát én inkább azt kérdeztem a gazdiméktól, hovatették az eszüket, hogy egy ilyen kis őrültet hoztak a nyakamra. De ők azt mondják, hogy most csak azt kapom vissza, amit én csináltam a drága Dingóval, mikor én voltam kicsi. Kizárt dolog! Én sose tepertem le, tapostam a sárba Dinit :) Nem álltam a fülére, hogy nem bírt felkelni, mint ez a bulldózer, ez a szőke ciklon teszi velem. Nincs egy nyugodt percem, ha kimegyek a kertbe! Mutatok azért egy-két képet róla...