Kedves Olvasó!

Mióta szociológusként közelebbről megismerkedtem a szabadságvesztés hazai gyakorlatával, legfőbb célom segíteni a börtönbe került emberek visszailleszkedését a társadalomba. Nyugat-Európában már rég tudják, hogy a bűnözést nem büntetések súlyosbítása fogja vissza, hanem az eredményesebb felderítés. Aki viszont nálunk börtönbe kerül, az ítélkezés szigorítása miatt azok helyett is ül, akiket el se kaptak. Ráadásul „rovott múltja” miatt szabadulása után se igen tud becsületes életet kezdeni. Pedig ez nemcsak neki, hanem az egész társadalomnak fontos lenne. Magam is tapasztaltam, hogy a közfelfogással ellentétben sokan vannak börtönben olyanok, akiknek eszük ágában sincs hivatásos bűnözővé válni, (amihez pedig bent minden "segítséget" megkapnának.) Sokuknak lenne szüksége kint egy előre vivő lehetőségre, hogy szabadulásuk után békében élhessék tovább az életüket, (amihez viszont se bent, se kint nemigen kapnak segítséget). Nyugaton a börtönben külön szolgálat végzi ezt a munkát a kinti állami gondozóiroda-hálózattal együttműködve. Itthon ilyen nincs, és amíg a pártfogó egyben felügyelő is, ilyen munkáról érdemben nem is lehet szó.

Mi azoknak szeretnénk segíteni, akik ezt maguk kérik, és készek maguk is folyamatosan tenni magukért valamit!! Szeretnénk elérni, hogy aki értelmes dolgokra akarja fordítani benti idejét, az kapja meg erre a lehetőséget. 2001-ben létrehoztuk hát a Barabbas Társaság közhasznú társadalmi egyesületet három fő céllal:
Az első: a közvélemény mozgósítása az utógondozás és az alternatív büntetések fokozott alkalmazása érdekében.
A második: felkészítés a szabad jövőre levelező kapcsolat, önképzési lehetőségek teremtése révén.
A harmadik: utógondozás a szabadulás utáni lakhelyen.

Ebből talán az első pont teljesítésében jutottunk legmesszebb. Tanulságos kísérleteink voltak a második terén, (ld. az Épületes kudarcaink című írást), és egészen biztosan csak kiterjedt együttműködési rendszerben tudunk majd bármit is tenni a harmadik tére. Kicsi az esély, hogy az egyesület országos hálózatot teremtsen önfenntartó utógondozó házakból, ahol a szabadulás után el lehet lakni, élni és dolgozni egy ideig. – A reményét persze egy pillanatra se adjuk fel!

Miért ez a levél?

Hátha vannak feleslegessé vált tankönyvei, kötelező olvasmányai, használt kézikönyvei, CD-i, amelyekkel pártfogoltjainkat segíthetnénk a tanulásban. Ha lenne, kérjük, juttassa el hozzánk a postacímünkre, vagy oktató partnerünkhöz, a Montessori Erzsébetvárosi Gimnáziumba (Budapest, Baross tér 19. – a Keleti pályaudvartól pár száz méterre.)

Hátha tud olyan helyet, ahol egy szabadult megbélyegzés és kihasználás nélkül munkát és/vagy szállást találhat, és ezért még hálákodnia se kell.
Hátha van olyan szaktudása, amiből saját kedvére is szívesen megosztaná egy szakkör keretében, ami abból egy börtönben megosztható. – Ha ez az izgalmas ám macerás feladat érdekelné, kérjük, vegye fel velünk valamely csatornánkon!
Ja, és hátha nincs még olyanja, akinek az 1%-át oda szeretné adni. – Ha úgy gondolná, hogy nálunk se lesz rosszabb helyen, mint másutt, köszönjük!

Üdvözlettel:

Dr. Végh József,
a Barabbas Társaság elnöke